A diktátor kegye




Most mindenki ünnepel, mindenki boldog. Orbán Viktor méltóztatott betiltani a neonáci-szerű motorosok gázkamrákat idéző felvonulását, amelyet az Élet Menetével egy napra terveztek. Igaz, hogy nem lett volna joga hozzá, de azt már kezdjük megszokni, hogy ő mindent megtehet. Most éppen azt a szabályt szegte meg, hogy a rendőrséget nem lehet konkrét ügyekben utasítani. Két fontos következtetést lehet levonni ebből az eseményből.

Az egyik az, hogy a mai Magyarországon az a „normális”, ha a nemzeti (értsd: rasszista vagy akár neonáci) érzelműek bármikor rendezhetnek megfélemlítő erődemonstrációkat, és a rendőrség nem érzi feladatának ezek korlátozását, betiltását vagy feloszlatását, hiába fenyegető jellegűek, hiába vezetnek akár erőszakhoz is. Az viszont teljesen véletlenszerű, a hatalmon lévők pillanatnyi érdekeitől függő, hogy fellépnek-e az embertelenséget, jelen esetben a tömeggyilkosságokat és a gázkamrákat reklámozó rendezvény ellen. Most éppen érdekében állt az ország urának, hogy betiltsa a motorosok demonstrációját, ezért hát visszautasított és utasított, kegyet gyakorolt.

A másik fontos következtetés, hogy úgy tűnik, a magyar rendőrség immár teljesen kézi vezérléssel működik, és közvetlen politikai befolyás alatt áll, a törvények pedig csupán dekoratív elemek. Valószínűnek látszik, hogy a rendőrség alkalomadtán bármire utasítható, és az is valószínű, hogy ha Orbán Viktornak érdekében áll, utasítani is fogja. Ez nem jó hír a rendőröknek és nem jó hír a polgároknak, hiszen minél inkább alárendelt a rendőrség a politikai hatalomnak, annál rosszabbul működik, annál többet hibázik, annál inkább részrehajlóvá válik és annál kiszolgáltatottabb az egyes rendőr.

Orbán Viktor most kegyet gyakorolt, hogy világossá tegye, abszolút hatalma van az országban.

(Krémer Ferenc)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!