rss      tw      fb
Keres

FT-blog: Hol az ördög a magyar inflációcsökkenés részleteiben?




A Financial Times című lap beyondbrics című blogjában Magyarország – Rekord mélyponton az infláció, de az ördög a részletekben lakik címmel közölte Kester Edy írását.

Az, hogy az ördög a részletekben lakik, sokat idézett mondat Budapesten, különösen amikor – mint csütörtökön – a dolgok túlságosan jól néznek ki.

„Rekord mélyponton az infláció” – kiabálták a főcímek. Valóban, az éves fogyasztói infláció 2,2 százalékra esett, jóval a konszenzusos 2,5 százalékos előrejelzés alá, és a legalacsonyabb volt, amit valaha mértek a piacgazdasággá történő átalakulás óta.

Valóban március volt az ötödik egymást követő hónap, amely kellemes meglepetést okozott az elemzőknek – mint Török Zoltán, a Raiffeisen elemzője mondta – hozzátéve, hogy az infláció még októberben is 6 százalékot tett ki.

Ennek eredményeként az átlagos infláció idén 2,5 százalék lesz, és szépen alatta marad a 3 százalékos kitűzött célnak. Ez megteremti az alapot az irányadó kamatok további csökkentéseihez.

Biztos, hogy ebben voltak nyilvánvaló és kézenfekvő negatívumok: az előző évhez képest az élelmiszerárak 3,4 százalékkal emelkedtek, és ezt magasabbra lökte a liszt, amelynek ára 14,7 százalékkal ment fel, valamint a szezonális élelmiszerek, amelyek 11,7 százalékkal drágultak, az alkohol- és dohányfogyasztóknak pedig 11,7 százalékos áremelkedéssel kellett szembenézniük.

Az inflációt a földgáz és az áram árának 8,1 százalékos, valamint a kommunista éra idején épült házakban lakó sok ember kiadásainak jelentős tételét jelentő távfűtés díjának 11,7 százalékos csökkenése szorította le.

Mint Daniel Hewitt, a Barclays International munkatársa megjegyezte, az energiaárak csökkenése 1,1 százalékpontot tett ki az infláció csökkenésében 2012 negyedik negyede óta.


Hol van tehát az ördög?

Először is, amint Török elmondta, van egy kísérő alaphatás – 2012 januárjában megemelték az áfát, ami érintette az árakat a rákövetkező hónapokban.

Ami azonban még ennél is lényegesebb: a háztartási energiaárak idén januárban életbe léptetett, 10 százalékos csökkentésének nincs köze a gazdasági valósághoz: a kormány rendelte el, és csak a végső szolgáltatókat érintette a láncban. A gáz és az áram tekintetében ez az elosztó cégeket jelenti – csupa külföldi társaságot.

Némelyek hangosan panaszkodtak – az egyik társaság elmondta a beyondbricsnek, hogy a szabályozott háztartási energiaárak már a legutóbbi csökkentés előtt sem fedezték a költségeket.

Orbán Viktor azonban másként látja a gazdasági realitásokat, és azt állítja, hogy a szolgáltató társaságok „milliárdokat kerestek” a magyar fogyasztókon – és tekintettel arra, hogy Fidesz pártjának a népszerűsége idén mintegy 5 százalékpontot emelkedett a felmérésekben, nem valószínű, hogy olyan adatot találna, ami ennek ellentmond.

A szabályozott, mélyen a valódi költségek alatt tartott  háztartási energiaárak az összes 1989 előtti kommunista állam vonása volt, ez az oka annak, hogy az energiafelhasználás Kelet-Közép-Európában még ma is annyival magasabb, mint Nyugaton. Ha az ember nem fizet érte, lehet pazarolni.

Így amikor a (főleg német és francia) szolgáltatók bevásárolták magukat az energiaszektorba, a szerződésekben kötelezték őket nagy befektetésekre, hogy a csikorgó rendszert jól működővé tegyék.

Az RWE azt mondta, hogy a kormány energiaárakra vonatkozó rendelkezései eredményeként 50 százalékkal csökkenteni fogja éves befektetéseit a magyar energiaszektorban.

Amikor két magyar áramszolgáltatónál átvette a hálózatokat, ezek „technikai vesztesége” mintegy 6 százalék körül volt, éppen a duplája a konszern németországi rendszereiben mért átlagos veszteségnek.

A magyar ördög él és jól van, az áramelosztási hálózatban. De ennek a magyar fogja előbb-utóbb megfizetni az árát.

(hj)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!