rss      tw      fb
Keres

A hetedik cikkely és a magyar demokraták


Néhány hete Mesterházy Attila Brüsszelben tárgyalt, a sajtónak pedig elmondta: arra kérte az EU illetékeseit, hogy ne hozzanak szankciókat Magyarország ellen, ne alkalmazzák az Unió legkeményebb politikai szankcióját, a szavazati jog megvonását a nevezetes hetedik cikkely alapján. Legutóbb Bajnai Gordon is hasonlóképpen nyilatkozott az osztrák Standardnak. Amikor az Európai Unió által alkalmazandó esetleges szankciókról kérdezték, így válaszolt: „Magyarország – még ha változtattak is a választójogon – továbbra is demokrácia. Amíg vannak szabad és titkos választások, nekünk kell politikai irányváltást elérnünk az országban. Minden külső beavatkozás ezért ártana.”

Közben az ellenzék demokratikus pártjai újra meg újra elmondják: az Orbán-kormány gazdaságpolitikája csődbe viszi az országot, a három százalék alatti hiányt egyszeri intézkedésekkel, nem fenntartható módon érik el, ugyanakkor az intézkedéseik ellehetetlenítették a gazdasági növekedést. Ha ebben igazuk van (márpedig szerintem igen), akkor az Unió szabályai szerint nem indokolt megszüntetni a túlzottdeficit-eljárást, s indokolt lehet a kohéziós támogatások befagyasztása is. Azt is elmondják az ellenzékiek, hogy az orbáni kormánytöbbség lebontja a jogállamot, felszámolja a fékeket és egyensúlyokat, amivel szisztematikusan megsérti azokat a követelményeket, amelyek teljesítése uniós felvételünk előfeltétele volt. Ha ebben igazuk van (márpedig szerintem igen), akkor az Európai Bizottságnak kezdeményeznie kell a hetes cikkely alkalmazását. Mi másra való a hetes cikkely, ha nem erre? Vajon ha Románia vagy Szlovákia sértené meg szisztematikusan az európai normákat, akkor is elleneznék az ellenzéki politikusok a szankciók alkalmazását?

Tényleg az volna az érdeke Magyarországnak, hogy „ne büntessék a magyar embereket” kormányuk intézkedései miatt? Az volna a magyar érdek, hogy tovább folyhasson a jövőfelélő gazdaságpolitika, s konszolidálódjék az orbáni önkényuralom? Nem az-e a valódi magyar érdek, hogy bukjon? Vajon az-e a magyar érdek, hogy az európai intézmények, némi morgolódás mellett, beérve az Orbánék által már elért pozíciókat érintetlenül hagyó törvénymódosításokkal (hiszen lényegében csak ilyeneket értek el), továbbra is tudomásul vegyék a magyar jogállam felszámolását, és masszív pénzbeli támogatásokkal járuljanak hozzá az orbáni önkényuralom konszolidációjához?


Fotó: MTI-EPA/Julien Warnand

Riasztó lehet, mégis érdemes átgondolni egy történelmi párhuzamot. Vajon érdeke volt-e a magyar nemzetnek, hogy a Hitler szövetségében a Szovjetunió ellen háborúba induló magyar hadsereg győzzön, a győztesek oldalán legyen? Vagy a tengelyhatalmak veresége, az antifasiszta koalíció győzelme volt-e valójában a magyarok érdeke? Vajon Jány Gusztáv volt-e az igaz magyar hazafi, vagy az angol hadsereg ejtőernyőseként leugró, elfogott és kivégzett Szenes Hanna, a szovjet hadsereg parlamentereként lelőtt Steinmetz Miklós? Szerintem Szenes Hanna és Steinmetz Miklós képviselt magyar nemzeti érdeket, és nem a gyilkosaik. Olyan helyzet volt ez, hogy magyar hazafiként a magyar hadsereg vereségét kellett kívánni, hogy az ország felszabadulhasson a bornírt önkényuralom és a náci megszállás alól.

A második világháborúban idegen államok hadseregében kellett a magyar hadsereg ellen harcolnia annak, aki Magyarország felszabadulását kívánta. Akár még lőnie is kellett magyar katonákra. Ma nincs ilyen helyzet, hiszen Magyarország nem áll háborúban a demokratikus világgal, az antifasiszta koalíció utódaival.

Mármint meleg háborúban. Mert az Orbán-kormány, a fideszes parlamenti többség hidegháborúban áll a demokratikus államok közösségével: az Európai Unióval és az Egyesült Államokkal. Ezt fejezi ki Orbán háborús retorikája, az orbáni pávatánc az IMF-fel és az Európai Unióval, Orbánnak, Szájernek és társaiknak az európai intézményekben folytatott vitái, ezekben a napokban pedig például az Európai Unió igazságügyi biztosa elleni Navracsics-féle propagandakampány. Az pedig, ahogy az állampolgárság ügyében a magyar állam azt szervezi, hogy a szlovákiai vagy ukrajnai magyarok tömegesen sértsék meg hazájuk törvényét, a szomszédokkal szemben jelent hidegháborút. Ebben a hidegháborúban viszont újra el kell döntenie mindenkinek, hogy melyik oldalon áll: az antifasiszta koalíció utódainak oldalán, akik az Egyesült Nemzetek értékrendjét követik, vagy annak a magyar kormánynak és híveinek oldalán, akik utcaátnevezésekkel, szobrokkal, emléktörvényekkel és más gesztusokkal jelzi, hogy utólag a tengelyhatalmak oldalán látják a helyüket, s az akkori Magyarország szociális és politikai viszonyait igyekeznek a huszonegyeik század feltételeihez igazítva visszahozni. Aki nem vállal politikai szerepet, az távol tarthatja magát ettől a dilemmától, de aki vállal, az aligha maradhat semleges. Aki azt akarja, hogy Magyarország felszabadulhasson a ma épülő önkényuralom alól, az nem ellenezheti az Orbán-kormánnyal szemben hozott politikai szankciókat, és azt sem kívánhatja, hogy az európai demokráciák eurómilliárdokkal támogassák egy önkényuralmi rendszer építését egy névleg még uniós tagországban. A hetedik cikkely alkalmazását nem elleneznie kell, hanem szorgalmaznia.

Attól nem kell tartania, hogy Orbánék majd lehazaárulózzák: így is, úgy is megteszik. Kivégezni, mint Szenes Hannát, lelőni, mint Steinmetz Miklóst nem fogják. Legfeljebb verbálisan „ölik meg”, ahogy Orbán mondta politikai ellenfeleiről egy amerikai diplomatának.



Bauer Tamás közgazdász , a Demokratikus Koalíció alelnöke
Déri Miklós felvétele


Korábban a Galamusban:

A nemzeti kérdés két évtized magyar politikájában (előadás)
Bauer Tamás beszéde (a Körcsarnokban)
„Hiába itt Cicero, Diderot…”
G-7
Mi folyik itt kormányzás gyanánt?
„Nyaltam. Szar ember vagyok”
A hazudozás apológiája
Mit tegyünk nyugdíj-ügyben?
A magyar szellem
Köztársaság
Már nem köztársaság
A köztársaság lebontása
Távol maradva
Átállás
Orbán vallomása
Részletes vita
Két hamisság, egy igazság alkotmányügyben
Különvélemény jeles napokon
Beismerésben
Szocialisták – honnan hová?
Bolsevikok
Igen
Hetven éve
Kémper következik?
Kiút a semmibe
Név szerinti
Aki a gyurcsányozást nem bírja abbahagyni
2013. március 11.
Téves elégedettség


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!