Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 19.



Bolgár György kérdései 2013. április 19-ei
 műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a betiltott Adj gázt motoros felvonulás helyett tavaszt köszöntő motorozás lesz vasárnap az Élet Menetével egyidőben. Így lehet kicselezni a tiltást, vagy Orbán Viktor másodszor is közbelép?

Aztán beszéljük meg, hogy Bajnai Gordon október 23-ig mindenképpen meg szeretne állapodni a szocialistákkal a demokratikus ellenzéki összefogásról, a programról és a közös miniszterelnök-jelöltről, a tárgyalásokat pedig júniusban megkezdené. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke már hétfőn leülne tárgyalni. Most akkor már a holnap is későn vagy még időben vagyunk?

Következő témánk, hogy állami támogatással olyan játékfilm készült a 2006. őszi eseményekről, amely a letartóztatott Gyurcsány Ferencet mutatja be, amint az utolsó szó jogán elmondandó bírósági beszédére készül a börtönben. Még mindig Gyurcsányra lő a Fidesz?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Orbán Viktor szerint Magyarország a Lego mintájára ugyanazokból az alapelemekből külön világot épített. A dán játékgyár nyíregyházi üzembővítése alkalmából a miniszterelnök azt mondta: a közismert sablonok követése helyett saját úton járunk. Magyar mesevilág?

Mi a véleményük aztán arról, hogy megint minden különösebb értesítés helyett kivágták a megmaradt Kossuth téri fákat? Ezek szerint lassan helyreáll a 44 előtti állapot? Mellesleg fák nélkül?!

És végül mit szólnak ahhoz, hogy Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott a gödöllői kastélyban összehívott iskolásoknak mutatta be Az alaptörvény illusztrációi című vándorkiállítást? A jobboldali polgármester, Gémesi György kabinetfőnöke elhányja magát attól, hogy az iskolásokat így berángatják a politikába! A polgármester is meg van rökönyödve. De kinek van még hányingere?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Gyurcsány börtönben-film: ötmilliót kapott az államtól
Dézsy Zoltán filmrendező, újságíró, dokumentumfilm-szerkesztő

Bolgár György: - Jó napot kívánok!

Dézsy Zoltán: - Jó napot kívánok, köszöntöm a Hír24, bocsánat, a Klubrádió hallgatóit!

- Biztos, hogy a Hír TV is meg fogja kérdezni…

- Természetesen, a Hír24-re gondoltam egyébként, de a Hír TV is nyilván meg fog kérdezni.

- Igen. Ön készítette ezt a bizonyos Elment az öszöd című filmet, amely Gyurcsány Ferenc letartóztatásáról, a bírósági tárgyalásra való várakozásról szól, legalábbis ezt olvastam itt a rövid összefoglalókban meg a trailerben, ezen a bizonyos film-, minek is nevezzük...

- Előzetes.

- Filmelőzetesben. Szóval az érdeklődést felkeltő vagy a kíváncsiságot felkelteni vágyó előzetes összefoglalókból ez látszott. Az a kérdésem, hogy miért akart csinálni egy játékfilmet olyasmiről, ami abszolút benne van a napi közéletben, a napi politikában, tehát inkább dokumentumfilmre, semmint játékfilmre volna való.

- Dokumentumfilmet is tervezek a témáról. Mielőtt erre a kérdésre válaszolok, emlékszik-e Bolgár úr, hogy mikor beszélgettünk utoljára, körülbelül? 2002 tavaszán!

- Tíz évet saccoltam volna, igen.

- Így is van.

- De hogy miről beszéltünk, arra én már nem emlékszem.

- Én pontosan emlékszem, akkor is helyesbítésre kellett kérnem a Klubrádiót, mert – finoman szólva – csúsztattak akkor is egy filmem kapcsán. Én természetesen a tévedés jogát fenntartom mindenki számára. Akkor a filmemről azt közölte a Klubrádió, hogy micsoda egy botrányos, leleplező film Medgyessyről, közben pedig egy szép dokumentumfilm, ártalmatlan, majdnem azt mondom, hogy unalmas szociológiai, politológiai elemzés volt. Tehát ez már egy hagyományosan visszatérő dolog, most is így van!

- Már mi a hagyományosan visszatérő, hogy unalmas film lesz vagy…?

- Ez egy nagyon izgalmas és érdekes film lesz, ebben bízom, azt viszont nem értem, miért van az, hogy a Klubrádió és a Klubrádióval párhuzamosan működő ATV munkatársai...

- Már bocsánat, de mi az, hogy párhuzamosan működő? Mind a ketten működhetünk!

- Ugyanazok a szereplők, Ön is szerepel Klubrádióban.

- Ja, szerepelhetek, igen, hiszen itt dolgozom.

- Így is van. Meg az ATV-ben is.

- Oda meg meghívnak egy héten egyszer, van ilyen.

- Figyelem egyébként – mert én minden médiumot figyelek –, hogy olyan híreket hoz le, amelyek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak. Gyakorlatilag ez egyszerűen egy bántó dolog.

- Mire gondol?

- Tehát itt például azt írja az ATV...

- Hányan hallgatják még ezt a beszélgetésünket? Mert hallom, hogy ki van hangosítva a rádió.

- Bocsánatot kérek, akkor lehalkítom a rádiót, átmegyek a másik szobába, így most jobb lesz. A lényeg az, hogy olyan hírek jöttek le a filmemről, amelyek egyszerűen megalapozatlanok.

- Például?

- Például azt írja – átvette az ATV a Magyar Narancs hírét –, hogy filmes Gyurcsány-gyalázást támogatott az NKA. Ez abszurdum! Vagy hogy Gyurcsány-ellenes film, szóval így írnak filmekről azok az újságírók, akik mondjuk az ATV-nek dolgoznak. De nem az ATV-vel akarok vitatkozni, hanem inkább az a problémám, hogy fölneveltek egy olyan újságírógenerációt, akik természetesnek veszik ezeket a csúsztatásokat, úgy írnak kritikát filmekről, hogy még nem látták. Április 29-én a sajtóbemutatóra mindenkit meghívok, Önt is, Bolgár úr, nagy tisztelettel és szeretettel, hogy megnézzék ezt a játékfilmet, amely 2017-ben játszódik. Az én történetem arról szól – ami egyébként egy teljesen létező fikció a mai politikai életben –, hogy valakit előzetes letartóztatásba vesznek.

- Még az is, hogy négy évig ott tartják.

- Bizony-bizony, akár ártatlanul is.

- Ugyan nem igazán jogállami formula, de belefér a realitásba Magyarországon.

- Így van. Az én filmemben nem emelnek vádat a miniszterelnök ellen – egyébként ex-miniszterelnököt alakít a színész – és nem ítélik el, viszont akikkel ott a cellában együtt ül, azokkal beszélgetnek 2017-ben 2006-ról, hogy mi történt akkor. A film nem Gyurcsány Ferencről szól, hanem 2006-ról, amely az elmúlt tíz esztendő, de talán azt mondom, hogy a rendszerváltás óta eltelt évek legfontosabb éve. Ez nincs kibeszélve, nincs kitárgyalva! Én egy vitafilmet készítettem, amely egyébként mindenkit megérint, aki felnőtt magyar állampolgár pro és kontra, az abban a pillanatban, hogy a Gyurcsány nevet meghallja vagy szereti vagy nem, olyan nincs, hogy ne reagálna.

- No, ha nem Gyurcsány a főszereplője a filmnek, akkor ki?

- A főszereplője egy politikus, egy volt miniszterelnök...

- Szóval Gyurcsány!

- Akár lehetne ő is.

- Jó, akkor Gyurcsány a főszereplő. És pozitív vagy negatív hős?

- Én nem ítélek, úgy gondolom, hogy volt olyan kollégám...

- Azért olyan rendező, aki nem ítél a saját filmjében, az lehet dokumentumfilmes, bár azoknak is megvan a véleménye, de egy játékfilmben illik legalább a közönséget valamelyik oldalra vinni.

- Igen.

- Melyik oldalra?

- A nézőre bízom az ítéletet, nekem nincs jogom arra, hogy bárkit megítéljek, nem az én dolgom, van arra más. A néző eldöntheti a legfontosabb kérdéseket, majdnem azt mondom, hogy ezek ilyen filozofikus kérdések, hogy szabad-e a jót vagy a vélt jót rossz eszközökkel elérni. Ez a hatalomra vonatkozik, ember és hatalom viszonyáról szól a film elsősorban.

- Ha ezt elvileg kérdezi, én megválaszolom Önnek – ehhez még nem kell játékfilm sem –, nem, nem szabad!

- Helyes, erről van szó, köszönöm szépen. Akkor találkozni fog az ízlésünk a filmben is. Pontosan arról van szó, hogy a hatalom és annak megtartása avagy megszerzése milyen erkölcsi gátakat lép át. Erről szól a film lecsupaszítva.

- Azt mondja, hogy alaptalan híreket közölt az ATV, vagyis hogy állami támogatással, a Nemzeti Kulturális Alap ötmillió forintjával készült ez a film. Ez nem igaz?

- Nem ez az alap, hanem filmes Gyurcsány-gyalázást támogató…

- Ja, értem, de ez meg vélemény, most hogy megalapozott-e vagy sem, az majd a film megnézése után kiderül.

- Ez az, na, de mire tanítják Önök – a Klubrádió és az ATV újságírói – az újságíró iskolában tanulókat? A vélemény és a hír közötti különbség óriási!

- Én nem tartozom az ATV újságírói közé, hanem csak meghívott szereplője vagyok, valamint nem is tanítok újságíró iskolában, úgyhogy ezt remélem, nem is nekem címezte.

- Nem, nem Önnek, hanem azoknak a pályatársaknak, akik nem tanítják meg a kollégákat, hogy mi a különbség a vélemény és a hír között.

- Azt mondja, elkészítve ezt a filmet, hogy úgy jön ki az ember a moziból, ha majd kijön, hogy az egyik ember szerint Gyurcsány egy pozitív hős, a másik ember szerint pedig negatív, mert Ön nem foglal állást ebben?

- Nem, én azt mondom, hogy fölvetek olyan kérdéseket, amelyeket a nézőknek és egyébként a társadalomnak, illetve a politikának vagy a jognak kell majd megválaszolni. A börtönben is megkérdezik ezt a miniszterelnöktől, aki előzetesben van, de nem tudjuk, hogy miért. Ez egy fikciós film, 2017-ben játszódik, addig tudja, mennyi minden megtörténhet.

- Sok minden, mondom, négy év előzetes letartóztatás is megtörténhet természetesen.

- Bizony, pontosan. Pont kitart a négy év addig.

- Igen.

- Látja? Pont! Akár ártatlanul is tudunk ilyen példákat.

- Igen. De miért nem dokumentumfilmet csinált, azt azért mégiscsak könnyebb?  És talán a tisztázás is könnyebben elérhető lett volna, még akkor is, ha sok mindent nem tudunk.

- Igen. Gyurcsány Ferenc alkata olyan – egyszerűen drámaíró iránt kiált –, hogy akkor bukik el, amikor végre egyszer igazat akar mondani, s igazat mond, ez a gyurcsányi őszödi beszéd.

- Miért gondolja, hogy végre egyszer?

- Hogy végre egyszer? Hát nem végre egyszer, hanem...

- Sokszor mondott igazat.

- Sokszor, de igazából akkor bukik el, amikor a végén, ez már a vége volt…

- Az egy valóban tragikus pont volt, igen.

- Az egy tragikus pont, egészen shakespeare-i magaslatokba is lehetne emelkedni, olyan fantasztikus a története, hogy akkor megmondja, megvallja az igazat a saját párttársainak, akik döbbenten hallgatják, hogy mi az igazság – mert fogalmuk sem volt erről –, és ez gyakorlatilag megpecsételte a sorsát. Mi ez, ha nem egy dráma?

- Ez nagy dráma, kétségtelen, eddig rendben vagyunk.

- Tizenkét és fél percet majdnem egy az egyben betettem az őszödi beszédből, amely fantasztikusan érdekes, többször kell meghallgatni. Én úgy gondolom, hogy ezzel is sokat segítek az ügy tisztázásáért.

- Értem. Egy pillanatra még azért leragadva ennél a vacak ötmilliónál, mert ötmillióból film nem igazán szokott készülni...

- Hát nem.

- ...vagy csak nagyon ritkán. Mekkora volt a film összköltségvetése?

- Ahogy a Klubrádió is naponta kalapozik – és én őszintén megmondom, szurkolok Önöknek, hogy maradjanak meg, mert akkor lennének ilyen jó kis vitafórumok, borzasztó lenne egy egysíkú média –, ugyanígy kalapoztam én is. Még egyéb pályázatoknál is próbálkoztam több-kevesebb sikerrel, kaptam szolgáltatást is, egyébként épp ma lépett vissza egy támogató, aki a pálinkát adta volna a VIP-fogadásra, a negatív kampány következtében, úgyhogy ezt most elvesztettem. Nagyon sokan vannak így, akik megijedtek, mert úgy tűnik, hogy félnek, nem tudom, mitől félnek, mert az nagy baj, ha félni kell. Tehát kalapoztam.

- Az biztos, szóval mennyi volt az összköltségvetés?

- Ha az összértéket mondom, ami beépült a filmbe, az harmincnyolc millió körüli érték, de ez nem az értéke, a forintösszeg ennek a töredéke volt, azt kell hogy mondjam.

- Tehát harmincnyolc épült be és ebből ötmillió jött az NKA miniszteri keretéből.

- Így van. Ha valaki ezt le akarná forgatni, akkor ez...

-  Pályázott, hogy szeretnék csinálni egy filmet az őszödi beszédről vagy 2006 őszéről vagy Gyurcsány Ferencről, mit kellett oda előterjesztenie?

- Pontosan, ugyanúgy, ahogy minden más alkotó, megírja a levelet, hogy 2006-ot, az elmúlt tíz év legfontosabb évét játékfilmen szeretné földolgozni. Ezek után ugyanúgy, ahogy az összes többi alkotó, bombázza az NKA vezetőit, akik aztán mondanak is, nem is igeneket, aztán mondjuk adnak pár forintot, ami pont arra jó, hogy elindulhasson az ember, de abból még nem lehet filmet készíteni. Én az elmúlt két év alatt – mert akkor kezdtem ezt a filmet – nagyon sok elutasítást kaptam. Ez mind megerősített abban, hogy az elutasítások mögött igazából félelem van és ezt kell áttörni. Ezért kellett megcsinálni ezt a filmet, és azért nem dokumentumfilmben, mert a dokumentumok maguk is hazugok, úgy, ahogy vannak, a rendőri jelentések, a rendőri tanúvallomások, nem tudunk semmit igazából egy-két alapdolgon kívül.

- Na de ha nem tudunk semmit és minden hazug, akkor Ön honnan tudja, hogy egy igaz filmet csinált-e?

- Én egy fikciós filmet készítettem.

- De gondolom, az igazságot szerette volna megközelíteni.

- Maximálisan ez volt a cél, visszaemlékezik négy ember a börtönben 17-ben, akik mind a négyen másképp látják ugyanazt. Négy ember, négy szemszög, négy látásmód, a néző majd választ közülük, természetesen többféleképpen.

- Vannak köztük, gondolom, szimpatikusabbak és antipatikusabbak, nem?

- Meg kell hogy mondjam, volt olyan színész, aki azért adta vissza az egyik szerepet, mert szerinte Gyurcsány Ferenc szimpatikus benne, és nem akar neki emlékművet állítani.

- Ah!

- Másvalaki azt mondta, hogy azáltal, hogy Gyurcsány Ferenc kifejti – mert bőven hagyok Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek időt –, túl sokat szerepelt, még a végén átlendül, tehát van egyfajta igazsága. Fontos dolog, hogy Gyurcsány Ferenc szavait az internetről vettem, idézem az őszödi beszédet mint forrásmunkát, eköré kapcsolódik egy kettős vonalvezetés.

- Tehát e köré próbálja az igazságot valamilyen drámai formában felépíteni.

- És föl is kell, egy társadalmi vitát kell folytatni arról, hogy beszéljük ki, mi történt, hogy történt, mert igazából nem a felelősségre vonás, sem az elszámoltatás nem történt meg.

- Na de milyen felelősségre vonást kellett vagy lehetett volna megtenni egy olyan esetben, amikor egy miniszterelnök beismeri a saját párttársai előtt, hogy nem tárta föl az igazság minden részletét és most már végre szembe kell néznie neki is, a kormányának is, a magyar társadalomnak is azzal, hogy ez a fajta gazdasági-társadalmi fejlődés fenntarthatatlan?

- Ez így van.

- Mert ez egy politikai, és ha tetszik, erkölcsi és személyes rádöbbenés és váltás, szembenézés önmagával, hogy ezt meg kell tenni, ez az országnak, a pártjának és a kormányának is az érdeke. De milyen módon kapcsolódik ez bármiféle felelősségre vonáshoz?

- 2006-ban, az őszödi beszéd következtében történt egy-két dolog, egy MTV-ostrom, és utána 2006 őszén...

- Igen, ott volt köztörvényes bűncselekmény is.

- Bizony-bizony.

- De az, hogy egy miniszterelnök milyen programmal indul egy választáson és abból mennyit tart be vagy mennyit nem tart be vagy miért gondolja úgy, hogy mégis fenntarthatatlan az, amit ő meghirdetett, az nem büntetendő cselekmény, annak legfeljebb politikai következményei lehetnek.

- Nem, a politika megadta neki a méltó büntetést azáltal, hogy menesztette.

- Látja, akkor megvolt a felelősségre vonás.

- Így is van. Én erkölcsi kérdéseket teszek föl, amelyek arról szólnak, hogy a jót vagy a vélt jót, a célt, a hatalom megtartását milyen eszközökkel lehet vagy szabad elérni, és az őszödi beszéd következményeiről is tárgyal a film. Nagyon fontos az MTV ostroma, nagyon fontos a Gyurcsány-szerep is ebben, nagyon fontos 2006. október 23-a. Ezeken a napokon megkerülhetetlen a politikai vezetés felelőssége.

- De miért van egyáltalán börtönben az Ön Gyurcsánya, milyen alapon?

- Ön is, én is bármikor kerülhetünk előzetesbe, bármikor!

- Azt azért elismerem, hogy bármikor, jó. Önnek mégis valamit fel kellett építenie ebben a filmben...

- Hát ez a dráma!

- Rendben, de milyen alapon van ő börtönbe csukva?

- Ez az, ami ott marad a levegőben, hogy vajon miért van börtönben. Beszélgetnek is a cellatársaival – akik közül egyik sem elítélt, hanem fogvatartott –, hogy Ferikém, mondja az egyik, ismerj már be valamit, erre mondja a másik, hogy hát de mit ismerjen be, végig ártatlannak vallotta magát. Tehát ott van egy kafkai jelenet, hogy vajon miért van börtönben. Nem derül ki, nem tudjuk meg.

- Értem.

- Nem tudjuk, ez nagyon fontos. Most is tudok olyan esetet, hogy valaki ellen vádat emeltek, teljesen ártatlan, s még a vádat se lehet tudni, tehát ez sajnos a magyar történelem elmúlt negyven-hatvan évében nem volt ritka.

- Még a végén Gyurcsány megdicsőülése lesz a film vége!

- Az az igazság, hogy ez azért nem volt célom, de a tisztázás igen. Úgy látom, hogy ez Gyurcsány Ferencnek is nagyon jól jön, mert például beadott egy pert még ősszel azok után, hogy félévig nem reagált a leveleimre meg az emailemre, sőt el is küldtem neki a forgatókönyvet, személyesen is jeleztem neki. A pert még be sem fogadta a bíróság, mert nem volt miért perelni. A film végtelenül tisztességes meggyőződésem szerint, nézhető, izgalmas, aki megnézi, meg fogja látni.

- Másképp nem is érdemes nekiállni a filmkészítésnek.

- Nem érdemes, abszolút, nem érdemes.

- Azt mondja meg nekem, erre nem válaszolt, hogy kalapozott, kalapozott, de végül kik adták össze azt a harmincnyolc milliót?

- Ez a harmincnyolcmillió forint nem készpénzt jelent, ez olyan segítség, olyan támogatás, amiért egyszerűen nem kell fizetni. Egy barát kölcsönadta a lakását, forgathattunk ott például vagy forgattunk közterületen, ahol például a Bruce Willis-produkciók révén, amelyek kétszáz milliókkal kényeztették el az önkormányzatokat, nem kellett fizetnünk.

- Szóval baráti önkormányzat segített ezzel, értem, jó.

- Igen, akik megértették azt, hogy egy magyar film megszületése milyen kínkeserves.

- Andy Vajnánál nem jelentkezett?

- Nem jutok én be Andy Vajnához. A Filmalapnál jelentkeztem kétszer is, nagyon fontos tanácsokat és dramaturgiai ötleteket adtak nekem, amelyek beépültek a filmbe, amelyek nélkül a film nem születhetett volna meg. Tehát én azt mondom, hogy a Filmalap, amely egy nagyon nagy pénzzel gazdálkodó monstre szervezet, nagyon-nagyon jól döntött, amikor az én filmemet olyan instrukciókkal látta el, amelyek alapján egészen más vált belőle, mint az első variáció, úgyhogy én nagyon hálás vagyok nekik.

- Pénzt nem adtak, csak tanácsot?

- Nem jutottunk el ahhoz a fázishoz. Nagyon siettem, nem akartam a kampányba beleszaladni, kérhettem volna…

- Apropó, kampány. Nem lehet, hogy mégiscsak valami kampánynak lesz része ez a film?

- Semmilyen módon nem lehet, egyrészt azért is siettem vele. Másrészt, ha része lett volna, akkor most tavasszal került volna ez a mozikba? A Hír TV-től nem kaptam archív felvételeket, ha ez kampány célú lett volna, akkor itt ki lettem volna bélelve rendesen, akkor aranyból lett volna a kamera is.

- Még fel lehet ezt építeni azért, ha sikeres a film!

- Én független alkotó vagyok, nekem bőven jó így ez a nehéz alkotói sors, már megszoktam, hogy nulla forintokból építünk műsorokat, de azt hiszem, hogy ez nemcsak rám, hanem akár az Önök rádiójára is vonatkozik a szegény ember kőlevese.

- Igen. Még egy dolgot szeretnék megkérdezni. Azt olvastam – talán a traileren volt –, hogy a nemzeti érzelmű mozikban fogják bemutatni?

- Ezt valamelyik ilyen beírós skribler írogatta...

- Ja, hogy nem ez volt rajta hivatalosan az előzetesen?

- Nem, ez a másik ügy, hogy valaki három dolgot le tud pötyögni a komputerén, és akkor azt mondja, ott van beírva, ez abszolút módon nem tartozik a hivatalos beharangozóhoz. Rendes mozikban fog menni a film. Az Urániában, a vidéki mozik már sorra jelentkeznek, a Budapest Filmmel most tárgyalunk. Ez egy mozifilm, eleve annak is szántam. Az ügynökök a paradicsomba mennek sikere után pontosan tudom, hogy ennek nagyon komoly közönsége van és bárki megnézheti jobbról, balról, ígérem, hogy nem fog csalódni.

- Tévék jelentkeztek már?

- Nem.

- Még nem?

- Nem is kerestem őket, nem ajánlottam föl, hogy sugározzák, ez igazából nem érdekes.

- Annak idején, a 94-es választási kampány előtt készült pincebörtön filmje, a Köztársaság téri kazamatákról vagy az ottani, állítólag fogvatartott politikai foglyokról milyen véget ért vagy milyen sikerrel járt? Mert azzal játszotta be önmagát a politikai vagy a közéleti köztudatba.

- Igen, az volt az első ilyen nagy vihart kavart film, bár az Új Reflektor Magazinnal rendesen kivettük a részünket a rendszerváltásból, csak egyszerűen elfogyott a pénz. Utána pedig jött egy kormányváltás és elsőnek engem rúgtak ki a televízióból. Tehát nem volt idő folytatni, aztán pedig más területekre koncentráltam, a Seuso-kincsekre, dokumentumfilmre. Ha lenne pénz, akkor be tudnám azt a filmet fejezni, a mai napig ott van a metró alatt, megy az Erkel Színház oldalában, a pártház tanácsterme alatt egy műtárgy, fogalmazzuk így, a kazamata nem jó szó, mert ez egy történelmi időszakról szóló, légvédelmi óvóhely.

- Pincének pince, de nem biztos, hogy börtön.

- Nem, nem pince, hanem óvóhely, de attól még halálos börtönné válhatott! Ezt is – majd ha egyszer eljön az ideje – bemutatom.

- De ezt még nem sikerült bebizonyítani.

- Az elmúlt két évben csak ezzel a filmmel foglalkoztam reggeltől-estig, már-már kicsit be is sokalltam tőle, minden egyes apró részlet fontos, minden egyes felvetés, minden egyes riport is egyébként, amelyet természetesen majd feltennénk a filmünk honlapjára, ahol rengeteg információ megvan, ott a sajtófőnök munkatársunk elérhetősége, aki segít bármiben. A sajtó munkatársait várjuk a 29-ei sajtóvetítésre, ott meg lehet nézni és akkor utána mindenki írhat kritikát. Viszont a Magyar Narancs meg egy-két másik, aki már írt kritikát manapság, de filmet sokat nem csinált vagy látott, olyan hülyeségeket írnak, hogy az elképesztő, már cáfolni sem érdemes, de azt hiszem, hogy ez nemcsak egyoldali sajtóra vonatkozik, hanem sajnos úgy, ahogy van, a magyar sajtóra.

- Köszönöm szépen, Dézsy Zoltán, az Elment az Őszöd című, Gyurcsány Ferencről szóló játékfilm rendezője.

- 2006-ról szól, benne a volt miniszterelnökről!

- Jó, 2006-ról, benne Gyurcsány Ferenc, köszönöm.

- Köszönöm szépen, remélem, Ön is megnézi minél előbb.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Nincs pénz, nincs tiltakozás
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke

Bolgár György: - Ott van a nemzet főterén?

Lukács András: - Nem vagyok ott.

- De tudja, mi a nemzet főtere?

- Igen, az Országház előtt, arra gondol.

- Még nem nevezték át, de állítólag jövőre át fogják nevezni. Eddig Kossuth térnek ismertük, jövőre majd a Nemzet Főtere lesz. Na de akárhogy fogják nevezni, azt gondoltam volna, hogy a Levegő Munkacsoport ott van a Kossuth téren, a nemzet majdani főterén, és tiltakozik a fák kivágása ellen.

- Nem vagyunk ott, és sajnos nem tiltakozunk a fák kivágása ellen, ugyanis annyira nehéz helyzetben van a Levegő Munkacsoport, hogy egyszerűen nincs kapacitása komolyabb erőket mozgósítani.

- Azt ne mondja, hogy levegőt se tudnak venni, és kimenni a Kossuth térre.

- Körülbelül ez a helyzet. Annak nincs értelme, hogy egy vagy két munkatársam kimenjen, tömegeket pedig nem tudunk mozdítani. Arra sincs kapacitásunk, hogy alaposan megvizsgáljuk a kérdést. Annyira kevés most az emberünk, mivel gyakorlatilag nem kapunk támogatást az államtól, és máshonnan sem, a lakosságtól sem – részben a válság miatt, részben pedig, úgy látszik, ilyen a magyar adományozási kultúra –, hogy most már csak szinte azokkal a témákkal tudunk foglalkozni, amire pályázati pénzt nyertünk, és ez nagyon-nagyon kevés.

- Hogy ment ez régen, mondjuk hat-nyolc évvel ezelőtt, Medgyessy vagy Gyurcsány idején, amikor Önök sok helyen tiltakoztak, sokszor alappal, néha az én akkori érzésem szerint túlzásba vitték, és talán fölfújtak bizonyos dolgokat, de akkor hogy volt erre kapacitásuk?

- Igen, hát ez utóbbira, hogy felfújtunk-e dolgokat, vagy nem, csak konkrét esetek ismeretében tudnék válaszolni.

- De ez csak az én véleményem volt és lehet hogy nincs igazam. Mindenesetre sok helyen ott voltak, és Önökről sokan hallhattak akkoriban.

- Valóban, akkor voltak embereink, akik az önkéntesekkel tudtak foglalkozni, a tagszervezetekkel tudtak foglalkozni, volt kommunikációs munkatársunk, most nincs, és sorolhatnám. Most egy rendkívül leszűkített csapattal kell dolgoznunk, és sajnos nagyon meg kell válogatnunk, hogy mivel foglalkozunk.

- Itt az alkalom, legalább itt a műsorunkban levegőt vehet, és el is mondhatja, hogy mi a véleménye arról, ami itt most zajlott, mert az, hogy a Kossuth teret átépítik, rendezik, egy dolog. Akár jó is lehet, bár a 44-es állapotok helyreállítása nekem azért bűzlik. De ettől még a tér lehet szép is, és még az is elképzelhető, hogy a fákat is ki kell vágni, és majd szebb lesz valamikor harminc-negyven év múlva, legalábbis fa és zöld szempontból. De azért az nekem nagyon nem tetszik, hogy tegnap megkapják az engedélyt a fakivágáshoz, és ma reggel elkezdik vágni a fát. Azért ez jogállamban vagy normális városban nem így szokott menni.

- Teljesen egyetértek Önnel, valóban társadalmi egyeztetés kellene, és kellene adni lehetőséget arra, hogy az emberek és a szakértők, a civil szervezetek megvizsgálják a terveket. Tájékoztatni kell őket az engedély kiadásáról, időt adva arra, hogy esetleg fellebbezzenek és így tovább. Tehát valóban itt a jogállamiság igen súlyos csorbát szenved el, teljesen egyetértek.

- Ezt már az előző fakivágásnál, ugye tavaly a Károlyi-szobor körül elmondták. Ott is így ment, szinte órák alatt megszületett az engedélyező határozat, rögtön jogerőre emelkedett, az esetleges érintetteket nem értesítették, de hát később is lehet még jogorvoslattal élni, és utólag kiderülhet, hogy ez szabályos volt-e, vagy sem – mondták akkoriban. Elvileg most is lehet majd tiltakozni, mondjuk a környezetvédők tiltakozhatnak később?

- Elvileg lehet, és lehetne is vizsgálni, csak ehhez kell jogász, kellenek szakértők, ami mind pénzbe kerül. Bár vannak önkéntesek, de nagyon nehéz ilyen ügyekre önkénteseket szerezni. Tehát ez részben kapacitás kérdése, másrészt pedig a hatóságok is annyira leépültek, illetve annyira politikai nyomás alatt vannak, hogy a hatóságoktól túl sokat nem lehet várni. A sajtóban lehetett olvasni, hogy milyen áldatlan állapotok uralkodnak a Környezetvédelmi Főfelügyelőségen. Lehet utána majd bírósághoz is fordulni, és akkor elhúzódik esetleg évekig az ügy, és viselni a perköltséget, de erre a jelenlegi helyzetünkben mi nem vállalkozunk. Korábban vállalkoztunk volna, de sajnos olyan a helyzetünk, hogy ezt nem tudjuk felvállalni.

- A többi környezetvédő szervezet is ilyen állapotban van, mint Önök?

- A legtöbb igen. Egy-két olyan szervezet van, amelyik kevésbé függ a hazai támogatásoktól. Ezek nagy nemzetközi szervezetek részei, és így jobb helyzetben vannak. De szinte az összes többi kisebb-nagyobb szervezet, amelyik egyáltalán még létezik, mert számos kisebb szervezet, sőt közepes szervezet is megszűnt vagy megszűnőben van, azok ilyen helyzetben vannak.

- Egyáltalán mit tud erről a Kossuth téri átépítésről, mennyire nézte ezt meg közelebbről? Valóban szükség volt majdnem kétszáz fa kivágására, vagy egyszerűen csak ez egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a munkát? Márpedig jövő tavaszra – nyilván a választások előtt – szeretnének végezni vele, hogy bemutathassák a nemzet főterét, úgyhogy sietni kell.

- Egy korábbi tanulmányt láttam, ott jóval kevesebb fa kivágásáról volt szó, és arról is, hogy megvizsgálják, hogy mely fákat lehet meghagyni és melyeket kell feltétlenül kivágni. De egy ilyen általános pusztításról a korábbi tanulmányokban nem volt szó, és tényleg megdöbbentő, ami most történt. Erre akkor tudnék részletesen válaszolni, hogyha láttam volna az új terveket, de semmit nem közöltek velünk, amint Ön is elmondta, egyik napról a másik napra kiadták az engedélyt, lehetősége nem volt senkinek, hogy beleszóljon.

- Milyen következtetés vonható le mindebből? Mert formálisan itt még demokrácia van, jogállam van, az Önök szervezetét, a Levegő Munkacsoportot sem tiltotta be senki, az pedig – ahogy mondani szokták manapság – egyéni szociális probléma, hogy nincs egy vasuk sem a szervezetük fenntartására, a jogászok fizetésére, tiltakozásra, nincsenek is már sehányan, hogy odamenjenek, és fölemeljenek egy táblát. Szóval mi következik mindebből, hogyan tovább, van értelme bármit csinálni?

- Természetesen van, és csináljuk is, és arra kérek mindenkit, hogy csinálja, hiszen csak így lehet változtatni, ha közös erővel, ha sokkal nehezebb körülmények között is, de fellépünk. És a történelem sok példát mutatott arra, hogy ennél sokkal, de sokkal nehezebb körülmények között is küzdöttek emberek, és elértek eredményeket.

- Nem akarnék beleszólni az Önök dolgába, de annak például nem volna értelme, hogy a sok, egyébként a megszűnés szélére sodródott, például környezetvédő szervezet összefogjon, és megpróbálja az erőit koncentrálni, hogy ha szükséges, akkor legalább lépni tudjanak?

- Ez meg is szokott történni. Például tavaly készítettünk közösen, azt hiszem, hatvan szervezet támogatásával egy értékelést a kormány félidei tevékenységéről, és számos alkalommal összejövünk, közös nyilatkozatot adunk ki, esetenként kisebb tüntetéseket is szervezünk. Sőt van, amikor nagyobbat is, például holnap lesz egy igen komoly demonstráció a levegő tisztaságáért és a kerékpározás feltételeinek javításáért, a Critical Mass, tehát amennyire lehet, összefogunk, és ezt csináljuk.

- És ahhoz mit szól, hogy egykori, hát nem mondom, hogy harcostársuk, de azért sok szempontból támogatójuk, Illés Zoltán, aki most környezetvédelmi államtitkár, mintha sehol sem volna?

- Miután beolvasztották a Környezetvédelmi Minisztériumot a Vidékfejlesztési Minisztériumba, a hatáskörök nagy részét elvették, a bérek minimálisra csökkentek, rengeteg embert elküldtek, néhány olyat odavettek, aki új és még most tanulja a dolgokat. Tehát nagyon gyengévé vált a környezetvédelmi tárca a minisztériumon belül, és látom, hogy nem nagyon hagynak teret Illés Zoltán úrnak.

- Szólni azért még lehetne, az nem kerül pénzbe, legfeljebb az állásába, azt nem mondom, de pénzbe nem kerül.

- Igen, azt hiszem én is, hogy erről van szó.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!