Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. április 25.



Bolgár György kérdései 2013. április 25-ei
 műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a Fidesz alapítványa pénzelte a békemenetet, amely 46,5 millió forintos bevételéből 40 milliót a Fidesztől kapott. Csak nincsenek meglepve?

Másik témánk, hogy lesz anticionista tüntetés a zsidó világkongresszus budapesti tanácskozása idején, mert a rendőrség tudomásul vette a jobbikos parlamenti képviselő, Hegedűs Loránt erről szóló bejelentését. Csatlakoznak majd a nemzeti érzelmű motorosok is, akik ugyancsak cionista ellenes motoros felvonulást tartanak. Az ő múlt vasárnapi motorozásukat betiltó rendőrségi határozatot közben a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte. Ugyanis másodjára már nem Adj gázt elnevezésű felvonulást terveztek, hanem tavaszi évadnyitót. Közben egyébként az internetre felkerült a fotó a motorosok elnökéről, amint tangában rúdtáncol valahol. Nem mintha ezt be kéne tiltani.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy egyre nagyobbra dagad a trafikbotrány. A régi trafikosok sora marad munka nélkül, az üzletek jórésze pedig néhány jól behatárolható érdekkörhöz kerül. Voltak kétségeik?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy Rogán Antal elárverezi Louis Vuitton luxustáskáját, amelyet több más luxuscikkel együtt a Milla facebook oldala fedezett fel a frakcióvezetőnél. Na mit szólnak, micsoda remek huszárvágás a belvárosból?

És végül megbeszéljük, hogy ha lesz ítélet a Klubrádió másik frekvenciaügyében, egyelőre úgy tudjuk, hogy a médiahatóság halasztást kért, a bíróság pedig nem döntött a kérelemről, de lehet, hogy a műsor ideje alatt lesz valamiféle döntés, esetleg akár ítélet is.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Tarthatatlan az akadémiai utcanévlista
Szécsényi Ágnes irodalomtörténész

Bolgár György: - Tegnap nyilvánosságra került egy szép nagy lista. A Magyar Tudományos Akadémiának egy erre a célra létrehozott történészbizottsága közzétette, hogy kik azok a személyek vagy melyek azok a fogalmak, akikről, illetve amelyekről közintézmény, utca és hasonló nem nevezhető el, mert az illetők valamiféle önkényuralmi rendszerhez kapcsolódtak, abban szerepet vállaltak. Szóval a mai demokratikus világban nem illik rájuk emlékezni. Ezek között kétségtelenül vannak vitathatatlan nevek, de vannak erősen vitathatók is. Hogy csak hármat emeljek ki, olyanokat, akik az Ön szakmájához kapcsolódnak, Majakovszkijról, Gorkijról és Lukács Györgyről, a magyar filozófus irodalomtörténészről nem javasolt bármilyen utca vagy közintézmény elnevezése. Kezdjük talán Lukáccsal, akiről mostanában szinte csak azt szokták emlegetni, hogy a tanácsköztársaságban szerepet vállalt és ez is nagyon csúnya dolog volt, aztán pedig a háború után a Rákosi-, illetve Kádár-rendszerben is. Ehhez képest Lukács György ki volt?

Szécsényi Ágnes: - Bocsásson meg, hadd kezdjem azzal, hogy úgy tudom, hogy a Felszabadulás név is ezentúl tilalmi listára került, ami szörnyűséges amnéziát mutat. Ugyanis a legeslegutolsó pillanatig nem mi vertük ki a németeket, nem Magyarország és nem a magyar csapatok lázadtak fel a német megszállók ellen. Ugye közismert az, hogy Budapesten, pontosabban a budai oldalon, a Budai Várban és a környékén milyen eszméletlen pusztítás zajlott, és oda-vissza foglalás. Kétségtelen tény, hogy ezt akkor már tudták a szovjetek, hogy ők megszállóként fognak viselkedni. De nem tudták a magyarok és nem tudták a kommunistákon kívül mások, legfeljebb az erőviszonyokat ismerve kalkuláltak és számítottak erre a rossz lehetőségre is. Úgyhogy én írtam egy könyvet egy olyan folyóiratról, ami a háború után 1946-ban indult újra, ez a Válasz című folyóirat volt, és én ebben nagyon tudatosan a felszabadulás szót használom, mert például a népi írók, például Illyés Gyula felszabadulásként élték meg azt, ami itt zajlott. Tehát felszabadulásnak tekintették azt, hogy vége van a háborúnak és a társadalmi emancipáció értelmében is felszabadulásnak tekintették, hogy itt nem a Horthy-rendszer folytatódik tovább.

- Nem kellett ahhoz kommunistának lenni, hogy valaki ezt felszabadulásként élje meg.

- Nem. Amiről most nagyon elfeledkezünk és amiért engem például borzasztóan bánt, hogy a Kossuth Lajos teret egy olyan történelmi állapothoz igazítják vissza, amit mindenféle értelemben, társadalmi értelemben szeretnék meghaladni, hogy itt egy régi rendszer tovább éltetése és a szegények iránti empátia és szolidaritás megcsúfolása zajlik.

- Ez a dolog egyik része, és ezt általánosságban nagyon jó is, hogy elmondja, például ennek kapcsán, hogy a felszabadulásról a jövőben nem lehet semmit elnevezni. Még jó, hogy ha Ön használhatja a könyve új kiadásában. De visszatérve a nevekhez, nem akarok itt egyéb történelmi személyiségeket behozni, éppen azért, mert Ön irodalomtörténész, mert Károlyit is megemlíthetnénk, hogy Károlyi Mihály neve hogyan is kötődik az önkényuralmi rendszerekhez, milyen felelőssége van neki akár még a tanácsköztársaság létrehozásában is. Ő akkor már lemondott. De hagyjuk Károlyit, mert ezzel egy újabb vitát nyitnánk meg, nem Önnel, hanem számos esetleges hallgatónkkal. Szóval maradjunk Lukácsnál, Majakovszkijnál és Gorkijnál.

- Lukács György nagypolgári családból származott, az édesapja a bankvilágban dolgozott és a barátai nevetgéltek azon, hogy amikor világmegváltó terveikkel Lukácsékhoz mentek, akkor ezüsttálcán kellett átadni a nem létező névjegyeiket, hogy bejelentsék a fiatalúrhoz érkező egyéb fiatal vendégeket. Kétségtelen tény, hogy Lukács György 1919-ben nagyon involválódott. Én ezt a korszakát nagyon komoly fenntartásokkal illetem, és az emigrációbeli idejét is. De ami lényeges, az az, hogy élete fő műve, Az esztétikum sajátossága egy olyan világraszóló mű, aminek Németországban vagy angol nyelven számtalan kiadása van és a nyugati világ rendkívüli módon tiszteli. Tehát teljességgel indokolatlan az, hogy róla ne lehessen elnevezni valamit. A fogalmi gondolkodás világában Lukács a leghíresebb magyar.

- Ráadásul, mint tudjuk saját tapasztalatainkból meg a történelemből is, nincsenek hibátlan emberek. Senki sem fehér vagy fekete, és lehet, hogy egy ember hibáit vagy adott esetben bűneit meghaladják a későbbi elismerésre méltó cselekedetei, tettei vagy művei. Ezt lehetne maximum mérlegelni, és akkor arra lehetne gondolni, hogy Lukács György ugyan elkövetett hibákat is, talán bűnöket is, ezt meg lehet vitatni, de mégsem így marad meg az utókorra, hanem például az esztétikai művei miatt.

- Így van, az esztétikai, filozófiai művei miatt. És a marxizmus, akárhogy nézzük, nem azonos a megvalósult szocializmussal vagy ilyen-olyan, magát kommunizmusnak nevező eszmerendszerrel. A marxizmus egy nagyon virulens eszmei irányzat, aminek pont az a paradoxonja, hogy a nyugat-európai világban a szociáldemokrácia – leegyszerűsítve mondom, de nevezzük így – egy politikai váltó gazdaság másik pillére.

- Így van. Mai szociáldemokraták is, Nyugaton is legalábbis rendszeresen vissza-visszanyúlnak Marxhoz és a marxizmushoz.

- Így van. Na most, a marxizmus mint olyan, mégiscsak egy száz-százötven évig működő gondolati irányzat volt, amit nem lehet és nem szabad letagadni.

- Magyarán Lukács György tevékenységét sem annak alapján kellene megítélni, hogy mit csinált 1919-ben.

- Nem csak, de Lukács emléktábláját már jó néhányszor összetörték, tehát az ellene való fenekedés vagy az ő ködösítése nemcsak a legutóbbi idők törvényhozásához köthető.

- Akkor nézzük a két szovjet-orosz szerzőt.

- Itt van például Gorkij. Gorkij 1868-ban született. Ez azt jelenti, hogy 1917-ben ötvenéves volt. Tehát nem volt fiatalember, nem volt neofita. Az Éjjeli menedékhely című világhírű drámáját, amit többek között például a Katona József Színház nagyon nagy sikerrel és nagyon jól aktualizálva előadott, 1902-ben írta. És ő tényleg a szegények, a csavargók és a kihullottak képviselője volt. Pusztán 1917-ig volt a bolsevik párt tagja, tehát csak és kizárólag a hatalomátvételig. Ő volt az, aki Lenint szemtől szembe bírálta, és amikor Lenin kinevezte őt a tudósok háza vezetőjévé – ebben nem vagyok biztos, hogy vezetőjévé, de valami ilyesmivé –, akkor, amikor agyonlövettek néhány embert, nyíltan szembeszegült, nyílt levelet írt Leninhez. Ezt követően, amikor a Trockij-Sztálin hatalmi harc kiélesedett, egy kicsit jobban bízott valóban Sztálinban, de amikor az óriási nagy éhezések és éhhalálok voltak, akkor megint szót emelt. Úgyhogy az ő élete egy oda-vissza ingázás volt, és az emigráció volt lényegében az életének a második oldala.

- Nem akarom elviccelni a dolgot, de lehet, hogy már az is rossz pontnak számít mostanában nálunk, ha valaki valóban látta Lenint, és nemcsak a vicc szerint látta, hanem ténylegesen is. Mert akkor már valamilyen módon implikálódott, valamilyen módon bűnösnek kellett lennie, még ha ellent is mondott neki.

- Így van.

- Majakovszkij viszont a 20. század egyik legkiemelkedőbb modern költőjének számít, függetlenül attól, hogy kommunista volt-e, annak vallotta-e magát vagy sem.

- Igen, ő az avantgárd egyik nagyon jeles képviselője, a versnyelv formai megújítója. Kétségkívül írt olyan verseket, amit – ugye ötvenhat éves vagyok – gyerekkorunkban mi is mondtunk szavaló versenyen, ami alkalmas volt annak az ideológiának a kifejezésére. De ő is egy vitatkozó ember volt.

- Tehát ezen az alapon a szovjet-orosz avantgárd művészet számos alakjáról nem lehetne Magyarországon semmit elnevezni. Lehet, hogy nem is akar senki, csak azért, mert így-úgy kötődtek a kommunista vagy bolsevik rendszerhez, miközben például a képzőművészetben hatalmas nagyságok születtek a Szovjetunióban, Oroszországban, akik ki is álltak adott pillanatokban emellett a rendszer mellett. Szóval mennyire tartja abszurdnak ezt a fajta megközelítést, hogy egy Majakovszkijról nálunk nem lehet valamit elnevezni? Most nem azt mondom, hogy a régi Majakovszkij utcát kellene róla elnevezni, mert az mégiscsak volt és legyen Király utca, de miért ne lehetne bárhol bármit?

- Igen. És nem akarok tippeket adni, de ilyen alapon például Kassák Lajostól is vissza kellene vonni az utca nevét, hiszen Kassák is involválódott valamilyen módon 1919-ben. A Visegrádi utcában a kommunista párttal szomszéd lakásban szerkesztette a Ma című folyóiratot.

- Illyés Gyulát említette az imént más összefüggésben, de Illyés Gyula mégiscsak együttműködött ezzel a rendszerrel, lehet, hogy társutasként, miközben azért egy független és kiemelkedő irodalmi egyénisége volt a 20. század közepének. De ezen az alapon, hogy ki hogyan működött együtt, mennyire írt vagy foglalt állást támogatólag kommunista vezetők és a kommunista ideológia mellett, nem volna szabad eldönteni valakinek a nagyságát és az utóéletét.

- Nem volna szabad. És hogy emlegessek egy olyan nevet, akiről mostanában elfeledkezünk, pár hónappal ezelőtt halt meg Faragó Vilmos, aki az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese volt. Ő a rendszerváltás idején rendszeresen írt Három kérdés címmel glosszát az Élet és Irodalomban, és ő fogalmazta meg azt a tételt, amit akkor mindenki visszautasított és villámokat szórt Faragó Vilmosra, hogy aki élt, az kollaborált. Mármint, hogy a Kádár-rendszer végső soron a kollaborációra alapult. Azt se felejtsük el, hogy egy olyan nemzetközi környezetben, ahol a környező szocialista országokban ideológiailag sokkal rémesebb helyzet volt, nálunk ezt így-úgy elfogadták az emberek. Például Illyés Gyula emlékezett arra, hogy a Horthy-rendszerben milyen dolga volt a cselédségnek. És ő az emancipációra való hivatkozással végül is elismerte azt, hogy a parasztságnak jobb lett, és a 60-as, 70-es évekre a magyar mezőgazdaság valóban nemzetközi sikereket ért el.

- Vagyis ha így folytatódik ez nálunk, hogy az újonnan elfogadott törvények szellemében folyamatosan szűkül be az agyunk és a történelmi tudatunk, akkor csak néhány utcanév marad, amire biztosan mondhatjuk, hogy ezek hibátlan emberek voltak.

- Igen, illetve majd jönnek a Tormay Cécile utcák. Aki egyébként – a másik oldalt is védeném – nem volt olyan szörnyeteg, mint amilyennek látják, mert az 1919-es diktatúra, az úgynevezett Tanácsköztársaság valóban szörnyű volt, de itt összecsúsztatják 1918-at és 19-et, azonosságjelet tesznek a kettő közé, és azt a társadalmi modernizációt, amit Jászi Oszkár képviselt, megpróbálják a kommunisták gesztusaival és lépéseivel egy szinten feltüntetni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Ismét pert nyert a Klubrádió
Arató András, a Klubrádió vezérigazgatója

A Fővárosi Ítélőtábla másodfokon, jogerősen helybenhagyta a Klubrádió 92,9 MHz-es fővárosi frekvenciájával kapcsolatban hozott elsőfokú ítéletet, amely létrehozta a rádió műsorszolgáltatási szerződését. A másodfokú döntéshozó kimondta, hogy a törvényszék megalapozottan hozta létre a műsorszolgáltatási szerződést, és azt is, hogy a hatóság fellebbezése nem alapos. A jelen per tárgyát képező 92,9 MHz-es frekvencia esetében megismételt eljárásban döntöttek, mivel egyszer már első- és másodfokú bíróság is tárgyalta a kérdést. A másodfok azonban akkor a per újratárgyalására kötelezte a törvényszéket, mert az elsőfokú ítéletet végrehajthatatlannak ítélte. Az ügyet bonyolítja, hogy a Klubrádió még a régi, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény értelmében nyerte el a frekvenciát, ám 2011 januárja óta ez már nem hatályos, azóta a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény szabályozza az ilyen eseteket. A bíróság szerint azonban a jogszabályváltozások nincsenek hatással az ügyre. (MTI)

Arató András: - Megnyertük újra ezt a pert, most már negyedszer, jogerősen, fellebbezésnek nincs helye. Tehát a bíróság jóváhagyta az elsőfokú ítéletet és létrehozta a polgárjogi szerződést a Klubrádió és a Médiatanács között. Ugye ez nem azt jelenti, hogy holnaptól ingyenes a frekvenciánk, hanem hogy ha a Médiatanács jogkövető magatartást tanúsít, akkor azonnal, haladéktalanul megalkotja a hatósági szerződést, és bekövetkezik az, hogy nem kell negyvenkét százalékot zenélnünk, nem kell a frekvenciáért fizetnünk. De mondom, itt megint aktív cselekvési kötelezettsége van a Médiatanácsnak.

Bolgár György: - Az ítélet nem tartalmaz határidőket erre vonatkozóan?

- Nem. Már egy korábbi perben is felvetődött ugyanez a kérdés. Ugye van olyan, amikor jogszabály mondja ki, hogy valamire 8–15–30 nap van, de azokban az esetekben, amikor a bírósági ítélet nem szab határidőt, azonnali kötelezettség áll fenn.

- Ebben az értelemben ez jobb, másik értelemben meg persze rosszabb, mert nem mondhatjuk azt, hogy 30 nap alatt meg kellett volna írniuk ezt a hatósági szerződést.

- Nézd Gyuri, amikor a 95,3-as pályázati folyamata elkezdődött 2011-ben, és elég furcsa pályázatot írtak ki, én a saját kommunikációmban nagyon visszafogott voltam, és azt feltételeztem, hogy biztosan tévedtek, valójában nem ezt akarták. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Most egy kicsit ambivalens a helyzetem, mert én nem szeretném prejudikálni azt, hogy a Médiatanács ismét megszegi a jogkövetés morális és jogi szabályait. De a következő napokban valamifajta választ fogunk erre kapni. Bízzunk benne, hogy ezúttal megvalósul a tisztességes, jogkövető magatartás.

- Abszolút jogállami, jogkövető magatartás következik a jogerős ítélet után. Van-e itt nekünk teendőnk vagy csak az, hogy várjuk, mit tesz a Médiatanács?

- Nekünk most az a teendőnk, hogy a következő napokban aláírjuk a 95,3-ra vonatkozó szerződést, hiszen ennek a mai ítéletnek van egy technológiai következménye. Számos megoldási lehetőség van, tehát ha együttműködési szándék van a Médiatanács részéről, akkor ezt a helyzetet sokféle módon meg lehet oldani. Mi végül is azt szeretnénk elérni, hogy folytathassuk azt, amit Önök, kedves hallgatók több százezren szeretnek és igényelnek. És ezért pont ugyanannyit kelljen fizetni nekünk is, mint másoknak, akik az éterben szerepelnek, vagyis ne kelljen érte fizetni. Közszolgálatot látunk el, és a közszolgálatot végzőknek szoktak fizetni, nem pedig ők szoktak fizetni.

- Ezek szerint az a teendőnk, hogy várjunk és elvárjuk a Médiahatóság minél gyorsabb és minél korrektebb lépéseit.

- Igen. Most lesz este egy megjelenésem az ATV-ben, valamikor fél kilenc után, Fiala János volt kedves és meghívott engem. Nyilván ezt a mai ítéletet azért fogja érinteni ennek a beszélgetésnek a témája. Most olyan hamar van szerencsém neked és a hallgatóknak elmondani a történéseket, hogy még a most már lassan országos vagy közel világhírnevet szerzett Stock Richárd doktorral sem tudtam a helyzetet értékelni. De majd elmondja, ha én valamit tévesen mondtam volna.

- Annyit kérdezek még tőled, hogy ezek szerint mi is meg a hallgatók is arra készüljünk, hogy a jelenleg használt 95,3-as frekvencián fogunk tovább sugározni, ennek megfelelően írunk alá a következő napokban egy szerződést a Médiahatósággal, de ha közben elkészül a hatósági szerződés a másik, a most megnyert frekvenciára, akkor elindulhat egy egyeztetés arról, hogyan, milyen feltételekkel térhetünk át erre a közösségi rádióra?

- Mi most mind a ketten, te is meg én is megígérjük, hogy ha változás lesz, akkor azt sokszor, jó hangosan és jól érthetően el fogjuk mondani. Most tessék szíves lenni továbbra is a 95,3-on minket nagyon sokat hallgatni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!