rss      tw      fb
Keres

A Standard és a Magyar Nemzet egy bécsi konferenciáról – itt a nagykövet vonult ki




Csütörtökön Bécsben vitát rendeztek a magyar művészet szabadságáról Dalos György író, Fischer Ádám karmester, Gregor Mayer újságíró, Nádori Lídia műfordító, Radnóti Sándor filozófus és Ungváry Rudolf író, publicista részvételével. Az alábbiakban előbb az osztrák hírügynökség jelentését közöljük a vitáról, majd részleteket a Magyar Nemzet pénteki beszámolójából, amelyből nemcsak a magyar kormányzati hivatalosság véleménye derül ki a dologról, hanem az is, hogy bécsi magyar nagykövet, Szalay-Bobrovniczky Vince „a követség álláspontjának ismertetését követően kivonult a teremből”. (Mint csütörtökön megírtuk – Gerlingen-ügy: a magyar konzul elhagyta a termet, a német polgármestert ez megerősítette a döntésében –, a héten már volt egy kivonulás, azt a Müncheni Magyar Főkonzulátus konzulnője mutatta be.) A Magyar Nemzetből az is kiderül, hogy a „Budapestet ostorozó osztrák kánonnak valójában… Paul Lendvai a központja”.

Der Standard: „Veszélyes fejlődés”

Ezzel a címmel közölte az osztrák APA hírügynökség jelentését a liberális bécsi lap a Magyarország Szimpózium – A művészet szabadsága címmel a bécsi Concordia Sajtóklubban csütörtökön tartott vitáról, amelyet az osztrák, a német és a svájci PEN Club rendezett.*

A PEN Club csütörtökön a Concordia Sajtóklubban aggódott a művészet magyarországi szabadságáért: a rendkívül tekintélyes pódium, amely Dalos György írótól Fischer Ádám karmesterig terjedt, hangsúlyozta, hogy az ország „veszélyes irányba fejlődik” a Fidesz-kormány alatt. A magyar PEB Club elnöke [Szőcs Géza – a szerk.] azonban távol maradt a rendezvénytől, és egy levelet küldött, amelyben a nemzetközi sajtó Magyarország és kormánya elleni „tisztátlan hazugságai” és „uszító gyűlöletbeszéde” ellen fordult.

„Ne álljatok védőn a kormány elé! Az szintén soha nem fog védőn elétek állni” – óvta Helmuth A. Niederle, az osztrák PEN elnöke a magyar Írószövetség küldöttségének megmaradó részét. A pódiumon ülők egyetértettek abban, hogy a demokrácia állapota általában, a művészek és gondolkodók helyzete különösen „veszélyes irányú, lopakodó” fejlődést él meg az utóbbi években – ahogyan Fischer Ádám megfogalmazta. „Ez a fejlődés nem 2012-ben kezdődött, de a jelenlegi kormánnyal erősen felgyorsult”.

Gregor Mayer újságíró szerint „az országban a szellemi klíma lépésről lépésre, de mégis nagyon jelentősen megváltozott.”

(hj)

***

Magyar Nemzet: Bécsben rettegett a liberális értelmiség

„A nagykövet elítélte a rémhírkeltést, és kivonult a teremből. Gazdasági érdeksérelmek a háttérben” – ezzel az alcímmel közölt a kormánybarát napilap egészoldalas beszámolót a vitáról (a szerző: Buzna Viktor). Részletek.


Szalay-Bobrovniczky Vince, bécsi magyar nagykövet

„ – Bizonyára vannak, akiknek ez a fáj, de Magyarországon jelenleg egy demokratikusan választott kormány van hatalmon – válaszolt az órákon át sorolt félelmekre Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi magyar nagykövet.” „…megjegyezte, a magyar kormány a korábban egyoldalú művészet- és médiapolitika kiegyensúlyozására törekszik.” „…a gyakran hangoztatott ’nacionalista’ jelző nem mondható el Magyarországról. Az ugyanis azt sugallja, hogy valamelyik országgal szemben helyeznénk el magunkat, ez azonban nem igaz… mi nem akarunk bántani senkit.” „…Magyarországon nincs cenzúra, és az elmúlt két évben nem fordult elő, hogy bármilyen művészt munkássága miatt elítéltek, megbélyegeztek volna. Beszédét a nagykövet csak nehezen tudta befejezni, mivel a hallgatóság többször bekiabálásokkal zavarta meg. A követség álláspontjának ismertetését követően a nagykövet kivonult a teremből.”


Szőcs Géza kulturális főtanácsadó, a PEN Club magyarországi elnöke

„– A fogaim elkezdtek vacogni – így reagált a meghívóban jelzett titokzatos veszélyekre ironikus hangvételű levelében Szőcs Géza kulturális főtanácsadó, a PEN Club magyarországi elnöke.” [Aki a Konrád-születésnapi ünnepségét szervezőket tette felelőssé azért, mert a magyar PEN Club „elfelejtette” üdvözölni a nyolcvanéves Konrád Györgyöt – a szerk.] Szőcs levelében „azt tanácsolja, vitassák meg a vendégek, hogy ismeretes-e olyan eset, amikor valamely írót kormányzati eszközökkel megpróbáltak volna elhallgattatni. […] Erre azért van szükség, mert nem tudja elképzelni, hogy a nagy múltú osztrák Pen Club ’ordenáré, égbekiáltóan hazug hangulatkeltéssel próbálkozna’.” [Radnóti Sándor, aki a vita résztvevője volt, a Galamusban olvasható felszólalásában épp azt magyarázta el, miért nincs még „elhallgattatás”: „… egy olyan ’fülkeforradalom’, amely a választási fülkékben kapott rendkívüli felhatalmazást, amelyet jogfosztásra, ellenőrizetlen hatalomgyakorlásra, hatalomkoncentrációra és egy szűkközéposztály gyarapodására használ fel, nem beszélhet és nem viselkedhet, és nem is gondolkodhat teljes forradalmi nyíltsággal… beleütközik a kiépült struktúráknak, a bürokratikus ethosznak, a polgárok szabadságszeretetének, a nyugatias magyar kultúrának, az EU elvárásainak és sok más egyébnek az ellenállásába. Nem alkalmazhatja a megfélemlítés eszközeit – a ’forradalmi terrort’ – teljes nyíltsággal; számítania kell tehát a megfélemlíthetőségre” – a szerk.]


Az örök áskálódó az ORF budapesti tudósítója

A Magyar Nemzetnek a bécsi magyar nagykövet külön elmeséli, hogy Ernst Gelegs, az osztrák közmédia, az ORF budapesti tudósítója is „torzítja az országképet” „egyoldalú nyilatkozataival”, és megismétli az állítását, hogy „Gelegs úr imádott nálunk vacsorázni… majd a következő héten már személyesen engem támadott.” [Erről is olvashatnak a Galamusban. Ernst Gelegs a Standardnak számolt be arról, hogyan próbálta őt „megfúrni” ORF-es főnökeinél a magyar nagykövet, lásd: Standard: A bécsi magyar nagykövet megpróbálta megfúrni az ORF budapesti tudósítóját. A bécsi magyar nagykövet szerint ez „nettó hazugság”, noha az tény, hogy magán emaileket mutatott be Gelegs főnökének – a szerk.]


De az igazi rákfene Paul Lendvai

A Magyar Nemzet újságírója azonban rövid úton kideríti – „német ajkú területen dolgozó diplomaták” állítják ezt neki, nyilvánvalóan magyarok – hogy „a Budapestet ostorozó osztrák kánonnak valójában nem az ORF, hanem a magyar származású újságíró, Paul Lendvai a központja”. „Forrásaink felhívták a figyelmünket arra, hogy Lendvainak nemcsak ideológiai és politikai kötődései miatt, hanem közvetlenül üzleti érdekből is megéri támadni a magyar kormányt. Orbán Viktorról szóló könyvei ugyanis hazánkban és Ausztriában is népszerűek, s nemrég kiadót is alapított, hogy a hozzá hasonlóan gondolkodó magyar írók Ausztriában is megjelentethessék írásaikat.”

[A szerkesztő – egyben a tavaly megjelent Lendvai-interjúkötet társszerzőjének  – megjegyzése: lehet, hogy a jobboldalhoz közelálló körök, újságírók és lapok pénzért rágalmazzák aljas módon évek óta Paul Lendvait, pénzért besúgózzák le, pénzért írják át, minősíthetetlen hazugságokkal ás lejárató szándékkal, az angol nyelvű Wikipedia-oldalát, ahonnan a külföldi sajtó is gyakran tájékozódik. De Paul Lendvai egyrészt nincs rászorulva arra, hogy pénzért támadja Orbánt, másrészt aki elolvasta ezt az interjúkötetet vagy az utóbbi három évben megjelent másik két könyvét, maga ítélheti meg, pénzért tud-e bárki olyan őszinte felháborodással és Magyarországért érzett aggódással beszélni, ahogyan Paul Lendvai teszi. Ami pedig a kiadóját illeti: a Nischenverlagnál eddig három könyv jelent meg. Egy tizenhárom éves kislány 1944-es nagyváradi naplója, amely azért maradt félbe, mert a kislányt Auschwitzba hurcolták és megölték. A másik két könyv Spiró Györgyé és Parti Nagy Lajosé. Két fantasztikus magyar íróé, akiket legkevésbé az határoz meg, hogy egyezik-e a gondolkodásuk Paul Lendvaiéval. A hazugságai miatt sokszoros pervesztes, kormányszócső Magyar Nemzet, a cikkírója meg az Orbán-kormány által a világba kiszórt „diplomáciai források” pontosan ezekkel az ítéleteikkel cáfolják a saját állításukat, hogy ugyanis nem fordult még elő, hogy „bármilyen művészt munkássága miatt elítéltek, megbélyegeztek volna” az Orbán-féle politikai három éve alatt. Nem, betiltani még nem tiltottak be senkit, erre még nem volt erejük. De soha nem fordult még elő, hogy bárkit a teljesítménye, a tehetsége, a rangja, az itthon vagy a világban megszerzett tekintélye alapján kezeltek volna. Ahogy most Spirót és Parti Nagyot sem. Ahogy Konrádot sem. Orbánnál és az egész végrehajtó gépezeténél csak egyetlen mérce létezik: a Fidesz-hűség és az elvtelen politikai szolgálat. Az embert erre az egyetlen dimenzióra redukálták. Minden embert.]

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!