Hadházy Ákos szomorú világa





Mielőtt mennybe menesztenénk Hadházy Ákost, ahogy némely olvasók hajlanak rá, egy dologgal nem árt tisztában lenni. Hogy Hadházy Ákosnak fogalma sincs arról, milyen pártban ül, és milyen az a világ, amelyet a pártja létrehozott.

Hadházy Ákos szerint helyes volt az elmúlt nyolc év „félkatonai irányítási módja”, mert le kellett győzni a gonoszt. De ma már, így kétharmadosan, szerinte át lehetne kapcsolni „demokrata irányítási módba”. Nem érti, hogy nem lehet. Nem érti, hogy a félkatonai irányítási mód legalábbis 1995 óta folyamatosan épül a Fideszben, és csak ez épül. Hogy a párt egyeduralkodója, Orbán Viktor, különböző személyiség- és felfogásbeli problémái miatt, már régóta nem képes semmit, sem a pártját, sem az országot másként vezetni. Ezért aztán a pártjában nem maradtak demokraták. Hadházy Ákos sem az, mert egy demokrata értené, hogy a Fidesz bajainak nem az ellenzék gyengesége és nem pusztán a vitahiány az oka. Ez mind okozat, de az utóbbi biztosan. Értené, hogy a szekszárdi trafikcsalás nem baleset, hogy nem igaz az, hogy „ennek a pártnak a tagsága és a vezetésének legnagyobb része tisztességes, és az ország javát tartja szem előtt, még akkor is, ha ez az ügy most nem ezt mutatja”, mert a trafikbotrány szerte az országban kirobbant, és mert az a leplezetlen egyértelműség, amellyel kormányzásuk kezdete óta fent és lent összeharácsolják maguknak a pénzbeli és pozícióbeli előnyöket, világosan mutatja, hogy a zsákmányszerzés – és a vezér hatalmának szolgálata mint feltétel – agyonfertőzte az egész pártot. Ez a szabály. Ő a kivétel.

Így aztán Hadházy Ákos arra a sajnálatosan téves megállapításra jut, hogy a Fidesznek komoly szellemi és erkölcsi tőkéje van. Régóta nincs neki egyik sem. Talán nem szorul külön bizonyításra, hogy egy félkatonai szervezetben sem a szuverén gondolkodók, sem az erkölcsi lények nem maradnak meg. A Fideszben sem maradtak meg. Mert ők nem bírnák és nem is bírták elviselni a parancsuralmi rendszert, a központi véleményvezérlést, a kötelezően elmondandó, mások által megírt és előírt napi hazugságmennyiséget, a hatalmi visszaéléseket. Az ilyen pártnak csak a megtévesztést napi szinten kidolgozó konstruktőrei, három- és négymilliárdokkal kistafírozott „véleménykutató” és „elemző” leányvállalati, mindenféle hazugságra és rágalmazásra hajlandó, jól megfizetett újságírói vannak, értelmiségije meg mutatóba sincs, egy darab se. Akiket ők annak neveznek, azok kreativitása kimerül az állandó pártérdekű valóságátrendezésben és a hamis ideológiagyártásban. És az önfelmentésük pontosan az, amivel Hadházy Ákos védelmezi a félkatonai irányítási módot: hogy a „szörnyű állapotú” ellenzék „erkölcsileg vállalhatatlan”, tehát a legnagyobb erkölcstelenség is nemcsak megengedhető, hanem szükséges is vele szemben.

Hadházy Ákos szerint persze az is baj, hogy a Fideszben nincs belső ellenzék. „Azért nincs, mert… le fog csökkenni a parlamenti képviselők száma. Ezt tudják a jelenlegi képviselők is, ezért nyilvánvaló, hogy aki bármit szeretne tenni a jövőben is, döntéshozatali pozícióba szeretne kerülni, annak mindent el kell fogadnia.” Kimondja ezt a mondatot, és még mindig nem érti, milyen pártban ül. Amelynek a legutolsó tagját is sakkban tartja, egzisztenciálisan, az egyszemélyi vezető, és amelyben a tagok ezt pontosan tudják, tudomásul veszik és alkalmazkodnak. A „jobbak” ugyanazzal az önfelmentő magyarázattal, amelyet Hadházy Ákos is előad, s ez nem más, mint amivel az MSZMP egykori tagjai magyarázták a saját párttagságukat: „aki bármit szeretne tenni a jövőben is”, nyilván a haza érdekében, annak a pártdiktátumot el kell fogadnia. Csak hát aki szolgalelkűen és alázatosan tudomásul veszi, hogy megfosztják önmagától, az inkább ne akarjon az országért se tenni semmit. Mert amiért egy ilyen dresszúra után „tesz” majd, az nem az ország lesz, hanem a saját egzisztenciája meg a pártja korlátlan hatalma.

Hadházy Ákos nagyon nagy kárt okozott a pártjának. Nem tudja ugyan, de a lényegét leplezte le, annak a habarcsnak az összetételét tárta a nyilvánosság elé (a maga módján), amelyre úgy vigyáztak mindig is a Fidesz kis- és nagyvezérei, mint a Zwack az unikum receptjére. Egyre jobban szivárog ugyan a betonfal, egyre több fideszes beszél ki, de amíg név nélkül teszik, kit érdekel. Addig minden belülről származó információ elintézhető azzal, hogy ez csak a hazaáruló balliberális sajtó rágalomözöne. És hosszú távon sem tesz jót a pártjának, mint reméli, mert az Orbán által ezerszer átrostált vezetők közt és a vezetők által ezerszer átrostált tagságban nemigen maradt még néhány pártsejtre való ember sem, aki értené és helyeselné Hadházy purifikátori módszerét.

Hadházy Ákos nagy kárt okoz önmagának is. Nem azért, mert előbb-utóbb menesztik. Hanem azért, mert szemellenzős és naiv párthűségével, vagyis épp ezzel, hogy azt hiszi, ha kitálal, azzal segíthet a pártjának, megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy valóban erkölcsi lényként kilépjen a Fideszből. Erkölcsi lény egyszerűen nem maradhat meg egy ilyen pártban, amilyennek ő – minden mentegető mondata ellenére – a Fideszt leírta. S így megfosztja magát attól a lehetőségtől is, hogy alakítson egy neki tetsző, az ő normái szerint erkölcsös és a haza javáért az ő normái szerint munkálkodó konzervatív pártot.

Bár nem vagyok biztos benne, hogy a régóta várt és hiányolt magyar konzervatív pártot olyan embereknek kellene megalakítaniuk, akik önmaguk jellemzésére és konzervatív elkötelezettségük bizonyítására a dédapjuk által szerzett vitézi címet, a református lelkész apát és a saját kántorságukat hozzák fel érvként. Hogy világos legyen: Hadházy Ákossal nem az a baj, hogy vitéz és kántor, hanem az, hogy ezt tartja a legfontosabbnak elmondani önmagáról. Olyan hívószavakat, amelyekkel ismét csak a saját vezére hamis világához és ideológiájához igazodik.

Hadházy Ákos csak azzal tett jót, akivel nem akart: a magyar társadalommal. Azzal a társadalommal, amelynek részei a baloldali és a liberális felfogású emberek is, az ateisták és az agnosztikusok is, az európaiság és a modern Magyarország iránt elkötelezett polgárok is. Azokkal az emberekkel tett jót, akiknek érdekük és törekvésük, hogy sokkal, sokkal egészségesebb és szabadabb országban éljenek, mint amit a Fidesz kifacsarni képes a maga romlott elképzeléseivel és módszereivel. Akik nemcsak a trafik-ügyön háborodnak fel, hanem azon is, ahogyan Hadházy Ákos a saját pártja működését leírta. Ám akiket ő sohasem fog sem a honfitársainak, sem polgártársainak, sem egyenrangú partnereinek tekinteni.

Azt mondanám, Hadházy Ákos jó helyen van a Fideszben. De ha nem is érti, mi az, amiben részt vállal, ha nem is látja át, mi miért történik körülötte, legalább a tisztesség maradékát megőrizte magában, és a fideszes építmény egyik régi szereplőjétől ez is nagy dolog. A pártja szempontjából ő bizonyára defekt, hiszen legalább az önbecsülése megmaradt. Ő épp azoknak a szempontjából nem defekt, akiknek nem akart beszélni. Nem a Fidesznek, nekünk szomorú, hogy nemigen van túl sok hozzá hasonló kollégája.


Mihancsik Zsófia


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!