Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 3.



Bolgár György kérdései 2013. május 3-ai
 műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy egyelőre úgy látszik, nem engedi ki Magyarországot a túlzottdeficit-eljárásból az Európai Bizottság, mert tavaszi országjelentése szerint az idén nem teljesül az Orbán-kormány terve, és nem csökken három százalék alá a költségvetési hiány. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint megint a kettős mérce érvényesül, Orbán Viktor szerint pedig igazságtalan Európában élünk. Vagy lehet, hogy egyszerűen már nem hisznek Orbánnak Brüsszelben?

Másik témánk, hogy a miniszterelnök mai rádióinterjújában közölte: nem engedhető meg, hogy elveszítsék megélhetésüket azok, akik eddig főállásban trafikot működtettek, de nem nyertek a pályázaton. Ha viszont nem engedhető meg, akkor mi lesz, Orbán Viktor személyesen beavatkozik, netán új pályázatot írnak ki a botrány miatt?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a kormányfő a Zsidó Világkongresszus budapesti ülésének előestéjén egy izraeli napilapnak adott interjújában kijelentette: nekünk tilos a zsidókra mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rájuk mint Isten ajándékára. Isten a magyar nemzetet nagyon színesnek alkotta meg, melynek részei a zsidók is, mondta Orbán Viktor. Ez a beszéd?

Ugyancsak ebben az interjúban a miniszterelnök kizárta annak a lehetőségét, hogy pártja együttműködjék a Jobbikkal a következő választások után.

Nocsak! És végül beszéljük meg, hogy mégis tüntethet a Jobbik a Zsidó Világkongresszus ellen, mert a bíróság hatályon kívül helyezte a rendőrség tiltó döntését, amelyet Orbán Viktor utasítására hozott. Jogállamot csak jogállami eszközökkel?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Hogyan tartsunk kiselőadást beszélgetés címén?
Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke

Bolgár György: - Jó napot kívánok! Meghökkentő kijelentésekkel kápráztatja el az MSZP-t meg az ország közvéleményét, azt mondta például, hogy egy demokratikus országban nincs helye az MSZP-nek. Ez azt jelenti, hogy be is akarják tiltani rövid úton, kétharmaddal?

Kósa Lajos: - Hát szerintem a félreértéseket könnyű tisztázni, ha pontosan idéznek! Azt mondtam, hogy addig, amíg a Portik–Laborc-ügyet az MSZP megnyugtatóan nem tisztázza, addig nincs helye egy demokratikus ország közéletében, mert az, amit tudunk ma, ami kiderült azokból a beszélgetésekből és jegyzőkönyvekből, ami nyilvánosságra került, az az, hogy az MSZP-kormány titkosszolgálatokat felügyelő miniszterének a jóváhagyásával a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője a magyar maffia egyik fejével egyezkedett arról, hogy ellenzéki politikusokat járatnak le, bírákról szereznek be információkat, rendőrökről, és mindezt azzal, hogy az MSZP-kormányt, a Gyurcsány-, majd később Bajnai-kormányt hatalomban tartsák. Ez egy demokráciában elfogadhatatlan...

– De Kósa úr...

– ...és erre mondtam azt, hogy addig...

– ...ez elfogadhatatlan volna, csakhogy ilyen nincs!

– ...és ezt mondtam, hogy addig, amíg ezt nem tisztázzák, az MSZP, hogy kinek mi a felelőssége ebben, ki adott megbízást arra a Laborcnak, ki volt az, akinek a felhatalmazása alapján Szilvásy annak idején azt mondta, hogy találkozzon a maffia vezetőjével, és ilyenekről beszéljen, addig szerintem rendkívül sok nyugtalanító kérdés van!

– De maradjunk itt egy kis etimológiai tisztázásnál. Azt mondja, hogy addig, amíg az MSZP ezt nem tisztázza, addig nincs helye egy demokratikus országban, vagyis most kéne...

– Hát ugyanis, ugyanis...

– ...most kéne akkor őket betiltani.

– ...a politikai hatalom megtartása érdekében semmiképpen sem szövetkezünk a maffiával! Hát Ön szerint ez normális dolog?!

– Nem, ez szerintem nem normális, nem szövetkezünk a maffiával...

– Hát ez megnyugtató!

– ...és szerintem nem is...

– És Ön szerint, Ön szerint...

– ...nem is szövetkeztek!

– Bizonyára olvasta a jegyzőkönyveket...

– Igen.

– ...na, Ön szerint az a mondat, amit Laborc mond, hogy kellenének használható információk, mindegy, mi, akár… kábítószer, amikor valakit valamilyen befolyással való üzérkedésre vagy másra rávesznek, és erről kell gyorsan anyag, mondja ezt egyébként a magyar maffia főnökének, akkor mond vajon az ember, hogy hol élünk? Normális ez?! Merthogy az ötvenes években...

– Hát először is azt mondja az ember, hogy...

– ...ilyen módszerekkel éltek a kommunisták, ez még hagyján, tudjuk, történelem, na de az, hogy a rendszerváltás után huszonvalahány évvel?! Mindezt a titokminiszter felhatalmazásával?! Hát ki adott erre megbízást? Én nem a magyar választókat...

– Hát látja, Ön mondta, hogy a titokminiszter felhatalmazásával, akkor tudja, hogy ki adott rá felhatalmazást!

– ...hibáztatom! Nem, nem tudjuk, mert az teljesen elképzelhetetlen, hogy ezt a saját szakállára csinálta a, a Szilvásy, és ezért mondtuk azt...

– Ja, szóval akkor ez a „Gyurcsány a hibás” hadművelet megint?

– Nem, nem, ezt félreérti, most Ön megpróbálja ezt ironikusan vagy egy kicsit cinikusan kezelni, de ennél nagyobb skandalum azért az elmúlt huszonhárom évben nem nagyon volt, pedig volt már sok mindenre példa. Mert arra most van először nyilvánvaló és cáfolhatatlan bizonyíték, hogy a kormánypárt, az akkori MSZP a maffiával szövetkezett a hatalmának a megtartása érdekében...

– Na de Kósa úr...

– ...ez egy olyan skandalum, ami egyébként bármilyen európai országban kiderül, azonnal annak a politikai pártnak a halálához vezet, ugyanis itt egy olyan határt léptek át, hát akikkel tárgyaltak, abba már tudjuk, többrendbeli gyilkosságra való felbujtással vádolják Portikot, ezt akkor is lehetett tudni, hiszen ezek a gyilkosságok részben pontosan Portik...

– Hát gyanúsítják, egyelőre csak gyanúsítják...

– Igen.

– ...még nem vádolják, akkor pedig még csak nem is gyanúsították, amikor...

– Gyanúsítják.

– …Laborc Sándor vele találkozott, de abból, amit Ön...

– És Ön szerint az rendben van, hogy a magyar titkosszolgálat annyira tájékozatlan, hogy nem tudja, kivel ül a Laborc? Ilyet nem csinálunk akkor sem! Ezek a...

– Én szívesen válaszolok az Ön kérdéseire Kósa úr, csak annak nincs...

– ...ezek a szövegek, ezek nem tévesztenek meg senkit szerintem!

– Mondom, én szívesen...

– Itt olyan skandalumra van példa, ami tényleg példátlan!

– Jó, hát Kósa úr, én szívesen válaszolok az Ön kérdéseire, csak annak semmi relevanciája nincs, én csak egy újságíró vagyok, annak, hogy mit mond egy Fidesz ügyvezető alelnök az én kérdéseimre vagy mások kérdéseire, annak van, tehát én azt kérdezem változatlanul, hogy úgy gondolja, az a mondat, amit Ön idézett a jegyzőkönyvből, az bizonyíték bármire is? Nem volt arról szó, hogy fideszes vagy ellenzéki politikusokat kell szándékosan berángatni valamibe...

– De!

– ...arról volt szó...

– De, de, de, erről volt szó, erről volt szó, olvastam!

– Ez hol van? Idézze nekem azt a mondatot!

– Kell, használható információk kellenek ellenzékről, politikusokról, bírókról, rendőrökről, mindegy, bármi, kábítószerre, valami...

– Ez így, ez így nem, nem így volt!

– Hát nézze, nézze, Bolgár úr, lehet a szerecsent mosdatni, nemsokára, gondolom, a műsorban még az is kiderül, hogy tulajdonképpen ez a Portik is egy ártatlan flótás, aki nem tudom milyen megtévedt ember, és nyilván csak véletlenül adott megbízást különböző embereknek a meggyilkolására, de igazából, ha Ön is majd belenéz a tükörbe, és csak egy pici is őszinte, akkor a következő a lényeg...

– Nem hordok magammal ide a stúdióba tükröt, bevallom Önnek!

– Nem baj, nem baj, bizonyára a mosdóban van tükör, ha nincs, akkor majd keresünk Önnek egy helyet, ahol esetleg van tükör!

– Akkor nem tudunk beszélni tovább!

– De nem is kell most, mert nem gondolom, hogy most Önnek színt kell vallani, de az a helyzet, hogy ennél komolyabb botrány, hogy egy politikai párt a maffiával szövetkezik a hatalmának a megtartása érdekében, ez a demokráciának a halála, innentől kezdve mit gondoljunk, majd jönnek a szocik, és a nekik nem tetsző újságíróknak a lakásában egyszer csak a NBH-sok kábítószert találnak, mint az ötvenes években a fegyvert megtalálták az ÁVH-legények, csak előbb ők tették oda? Vagy mit? Tényleg milyen országba akar Ön élni...

– De Kósa úr...

– ...ha ezt lekicsinyeljük, és kicsit fölényeskedünk, kicsit ironizálunk, és utána azt kerekítjük ki a végén, hogy a Fidesz be akarja tiltani az MSZP-t, ami természetesen képtelenség lenne, de az, hogy valaki erre vetemedik, és ehhez még egyébként valaki erkölcsi támogatást is ad azzal, hogy ezt lekicsinyli, hát ez… akkor viszont itt nemcsak az MSZP, hanem egyfajta gondolkodásmódnak a válságáról is szó van, mert normális ember csak egyet tehet, olyan embereknek hatalmat adni a kezébe, akik a maffiával szövetkeznek azért, hogy ezt a hatalmat megtartsák, nem szabad, mert akkor a bűnözők fogják vezetni az országot...

– Kósa úr...

– ...hát a napnál világosabb!

– ...még egyszer azt mondom, hogy Önnek és másnak sem, aki ezt a két jegyzőkönyvet látta, nincs és nem is lehet ennek alapján bizonyítéka arról, hogy akár Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal, pláne a kormány, a szocialista kormány bármilyen megbízást adott volna ellenzéki politikusok lejáratására, és szövetkezett volna egy maffiózóval, akiről annak idején talán sejteni lehetett, hogy vannak gyanús alvilági kapcsolatai, de semmiféle bűnügyi eljárás ellene nem indult, egyszerűen meghallgattak egy ilyen embert, és az elhangzott beszélgetések, illetve annak leírt szövege alapján csak annyi derül ki, hogy a Nemzetbiztonsági Szolgálat vezetője úgy gondolja, hogy ez az ember talán információkat tud adni korrupt tisztviselők, bírák, rendőrök, ügyészek és mások megfigyelésére, vagy lebuktatására. Abban semmi olyan utalás nincs, hogy ellenzéki politikusokat le kellene buktatni, nincs benne!

– Nézze, Bolgár úr, hálás dolog bizonyára a szerecsenmosdatás, és ha Önnek ez jólesik, akkor ezt nyugodtan tegye, egy kétségtelen: a tények önmagukért beszélnek, ráadásul meg is buktak vele!

– De mi a tény, mi a tény...

– Hát hogy...

– ...hogy találkozott?

– Nézze...

– Az a tény? Igen.

– Igen. Az is tény, hogy például a találkozó után hogy, hogy nem, Portik közreműködésével olyan videó került fel rólam a YouTube-ra, amiről azonnal kiderült, hogy hamisítvány, és kényszer hatására...

– De azóta kiderült, hogy korábban készült az a video, mint ahogy Portik Laborccal találkozott volna! Erről nem olvasott?

– Nézze, az, hogy mikor készült a videó, azt nem tudjuk, én csak azt mondom, hogy addig...

– De tudjuk!

– De várjon, Bolgár úr, maradjunk a következőben, mert úgyse fogunk boldogulni egymással, én csak azt mondom, hogy addig, amíg a szocialista párt megnyugtató módon nem tisztázza, hogy nincsen helyük a szocialisták között olyan politikusoknak, akik azt támogatják, hogy a szocialista kormányok, a Gyurcsány-, Bajnai-kormányok a maffiával szövetkeztek a hatalmuk megtartása érdekében, addig a szocialistákat a hatalom közelébe tilos engedni, mert bűnözők fogják irányítani az országot! Ön természetesen maszatolhatja ezt, körülményeskedhet egyrészt, másrészt csak a biztosat mondjuk, és még azt se, mert egyébként nem tudom, mi van, de a helyzet a következő Bolgár úr...

– Hát gondolom, így működik egy normális újságíró, és szerintem így kellene...

– Nem, Bolgár úr, Bolgár úr...

– ...működnie egy normális politikusnak is!

– …nem, nem, Bolgár úr, a politika ennél, főleg ilyen esetekben, rendkívül érzékeny dolog, mert önmagában az a tény egyébként rendkívüli módon el kell hogy gondolkodtasson mindenkit, hogy a Laborc a Portikkal találkozott, és akkor arról beszélt – olvassa el a jegyzőkönyvet –, amiről beszéltek! Ott heherésztek azon, hogy mind a ketten baloldaliak, és mindenképpen ennek a kormánynak (mármint a baloldalinak) meg kell tartani a hatalmát, különben őket elviszik a rendőrök – ezt mondta a Portik is meg egyébként a, a Laborc is! A Laborc egyébként számtalan ügyben...

– Hát és látja, igazuk is lett, de ez most...

– Igen, mert pont ők, ők valószínűleg jobban tudták, hogy miben sárosak, mint egyébként még akár most is a rendőrök, de egy kétségtelen, Bolgár úr, ha a baloldal mosdatásához vagy a szocialisták mosdatásához ugyanaz az asszisztencia fog történni, mint ami volt a 2006-os októberi eseményeknél, az megint egy olyan morális tehertétel lesz a baloldalon, hogy abból nem lehet felállni, ezért azt gondolom, hogy...

– De Kósa úr, nem hiszem, hogy szerecsenmosd…

– Szerintem az a helyes, ha gőzerővel azon dolgozunk mindnyájan, hogy minden derüljön ki, kik voltak azok az NBH-sok, akik...

– Laborc Sándor, Glemba Zoltán, ha jól emlékszem a nevére. Ott van!

– ...várjon, kik voltak, ki volt az a két NBH-s, aki rávette azt a szerencsétlen sofőrt, hogy azt mondja a videón, amit mondott az ominózus YouTube-os felvételen?!

– De még egyszer mondom, és ezt Önnek is tudnia kell...

– És minden NB...

– ...ez korábban volt, mint a Portik–Laborc-találkozó!

– Értem. De nem baj, akkor azt is ki kell deríteni, hogy mikor készült. Hogy mikor készült, azt még nem tudjuk, azt sem tudjuk, hogy miért állította le a nyomozást a rendőrség, azt sem tudjuk, hogy mi volt annak a nyomozónak a szerepe az egész ügy leállításában, aki azóta már előzetesben van vagy vizsgálati fogságban a Vizovitzky-ügyek miatt, és még egy sor… És pontosan az, hogy a Laborc a Szilvásy felhatalmazásával a Portikkal találkozott, egy sor kérdésre választ várunk teljes joggal, hogy lehetséges az, hogy a felháborító, szörnyű, elfogadhatatlan cigányok elleni sorozatgyilkosságnak az egyik résztvevője az egy titkosszolgálati ember volt, hogyan lehetséges az, hogy megfigyelték ezt a csoportot, és tudjuk, hogy amikor rájött az NBH, hogy fegyvereket akarnak beszerezni, akkor leállították a megfigyelésüket? Az egésznek a fényében olyan nyugtalanító kérdések vannak előttünk, amit ha nem tisztázunk, nem fogunk normális országban élni!

– Ez rendben van, ezeket tisztázni lehet...

– Ezek...

– ...csak nem valószínű, hogy azzal a felütéssel, hogy ez a maffiabaloldal, mert az, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalban...

– Hát nézze, addig, amíg a...

– ...történhetnek hibák, ez nyilvánvaló, történtek is biztos!

– Bolgár úr, történhetnek hibák, elvész egy fontos lehallgatási jegyzőkönyv, történhetnek hibák, lemaradnak valami fontos találkozóról, az, hogy volt titkosszolgálati ügynök vesz részt egy cigányok elleni sorozatgyilkosságban, ez nem hiba, ez bűn! Az, hogy megfigyelik ezt a csoportot, mert sejtik, hogy ilyen agresszívebb rasszisták, nem a társadalomba való emberek, és évekig megfigyelik, majd amikor megtudják, hogy fegyvereket akarnak venni, akkor leállítják a megfigyelésüket? Ez nem hiba, ez bűn, ez olyan dolog, amit ha a szocialisták nem tisztáznak megnyugtatóan, akkor nem mondható más, mint hogy jobb az óvatosság, nem szabad a szocialistákat semmilyen hatalom közelébe engedni, mert elképzelhető, hogy akkor bűnözők fogják irányítani az országot, hiszen énszerintem a szocialisták...

– Na, ez az, ez az a következtetés, amire szerintem egy politikus sem juthat, hiszen Ön is...

– ...énszerintem a szocialisták a legjobban azt teszik, ha ezt mielőbb tisztázzák, és ha valaki a szocialistáknak szurkol őszintén, akkor az a legjobb, ha abban segít, hogy ezeket tisztázzák, mert akkor lehet kétségbevonhatatlanul azt állítani, amit Ön is állít, hogy márpedig semmi ilyen nincs, mert itt vannak a tények. Addig, amíg csak kérdések vannak, és válaszok nincsenek, jobb az óvatosság! Bolgár úr...

– De ez az, hogy kérdéseik vannak... Igen?

– ...Bolgár úr, elnézést, nekem ki kell szállnom a kocsiból, mert megérkeztem arra a programra, amire megyek! Nagyon-nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, további szép estét kívánok!

– Hát így aztán sikerült úgy beszélnünk, hogy a kérdéseimre nem tudott válaszolni, de az előadását megtartotta!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Trafikbotrány: nyertesekről, vesztesekről, árrésekről
Gyulay Zsolt, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. elnöke

Bolgár György: - Kezdjük először a kellemetlenebbel és a személyessel: igaz az, hogy a sógora is nyert trafikkoncessziót?

Gyulay Zsolt: - Így van, nyert, a sógorom családja, így van.

– És ők korábban trafikkal foglalkoztak?

– Húsz éve üzemeltetnek kereskedelmi egységet, ezzel foglalkoznak, és a III. kerületben szerintem ők a legnagyobb dohányforgalmazók ott az ő környékükön, igen, ezzel foglalkoznak.

– Az mit jelent, hogy kereskedelmi egységet, ez egy dohánybolt vagy egy közért, amiben dohányt is árulnak?

– Egy nagyobb közért, a, a Római lakótelepen, így van, és sok dohányt árulnak sajnos, igen.

– Sajnos? - mondja ezt a, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetője?

– Így van, mert bármilyen meglepő, a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. nyilvánvaló az átállást segíti ugye a kiskereskedelmi forgalomban, illetve ugye a későbbiekben természetesen a fiatalkorúak védelme meg a dohányzás visszaszorítása a cél, tehát a mi feladatunk a későbbiekben az lesz, hogy amellett, hogy ellenőrizzük a nemzeti dohányboltokat, azért bizonyos leszoktató kampányokat és különböző akciókat szervezünk annak érdekébe, hogy nem csak a fiatalok, hanem a felnőttek körébe is csökkenjen az a közel tizenkét milliárd szál cigaretta, ami egy évben elfogy Magyarországon!

– Még egy pillanatra a sógoránál maradva, de ebből talán általánosabb következtetést is le lehet vonni: ha ő egy nagy közértnek a tulajdonosa, akkor abban a közértben a jövőben nem lehet majd dohányt árulni, ez azt jelenti, hogy le fogja választani az üzlet egy részét, és az önálló trafik lesz?

– Hát nézze, ezt talán a sógoroméktól kell megkérdezni, mert megmondom őszintén...

– Hát mi a szabály ilyenkor?

– ...megmondom őszintén, hogy már a pályázat elején a húgom kikötötte, hogy ők bizony pályázni fognak, ha tetszik, ha nem, úgyhogy ha valaki ismeri a sportoló húgomat, akkor tudja, teljesen mindegy, hogy én mit mondok neki, úgyis pályázik. Én azt gondolom, mivel mi nem vagyunk, nem voltunk érdekeltek nyilvánvalóan a pályázat elbírálásában, ezért nem hiszem, hogy ez olyan nagyon nagy probléma lenne. Nyilván aki ebben problémát akar látni, az lát, igen hosszú...

– Hát a látszat nem az Ön javára szól, mert azt senki nem gondolja végig, hogy most akkor kik is bírálták el a pályázatot, vagy hogy Gyulay Zsolt szólt-e egy jó szót a sógora érdekében vagy a húga érdekében, ezek nem igazán teszik nagyon barátságossá ezt a dolgot, hanem azt feltételezik nyilván sokan, ja, hát ismerjük, így mennek a dolgok Magyarországon.

– Hát aki ezt akarja feltételezni, az feltételezze ezt! Eddig az volt a vád, hogy nem a szakma nyert, és nem a szakmai egységek nyertek, hát most erre nem tudok mit mondani, ha valakinek a rokonsága ezzel foglalkozik, ha egyébként több üzletre pályáztak, kettő koncessziót nyertek a III. kerületben... Ettől függetlenül hogy a boltot hogyan fogják kialakítani vagy átalakítani, azt nem tudom megmondani.

– De a szakma az nem azt jelenti, hogy a trafikos vagy aki egy dohányszaküzletet működtetett eddig, merthogy egy nagyobb kereskedelmi egységben dohányt is árulnak, az egy dolog, attól az még nem válik a dohány szakmává?

– Ön tudja, hogy hány ilyen kereskedelmi egység van Magyarországon ma?Ami csak dohányt árul.

– Hm, gondolom, hogy a csak dohányt, olyan valószínűleg nagyon kevés van, csak egy...

– Kettőszáz, kettőszáz olyan trafik van, ami kizárólag dohányt árul, és közel hétszáz, amelyiknek a dohánytermék-forgalma a nyolcvan százalék fölöttit részt adja ki, tehát gyakorlatilag ezekről beszélünk, ezekről a kis trafikokról. Egyébként a kiskereskedelmi forgalomnak a nagy része, közel nyolcvan százaléka üzletláncokban vagy olyan közértekben folyik, ahol gyakorlatilag fiatalkorúak bármilyen korlátozás nélkül vásárolhatnak dohányterméket.

– De ezek szerint sok olyan nyertes volt, mint az Ön sógora, akinek volt vagy van egy nagyobb közértje vagy egy nagyobb élelmiszer- vagy vegyesboltja, ahol eddig dohányt is árultak, és most úgy gondolták, hogy hát ha ez az új szabály, akkor nem ott fogom árulni, hanem az üzlet egy leválasztott részében, majd egy önálló dohányboltban fogom?

– Nem, az üzlet leválasztott részében csak kétezer fő alatt árulhat valaki, tehát egy üzlet egy légtérben, csak ugye elszeparáltan kétezer fő alatt árulhat, a kétezer fő fölötti településeken ott külön bejárattal, utcára nyíló külön bejárattal rendelkező üzlettel kell bírni ahhoz, hogy valaki nemzeti dohányboltot nyisson.

– Amikor a húgát említette, hogy aki ismeri az Ön húgát, az tudja, hiába mondott volna Ön valamit, de mit mondott ezek szerint, mert feltételezem, hogy akkor mégis mondott nekik valamit, hogy ne tegyétek ezt, ne induljatok.

– Nem, nem mondtam ilyet, mert gyakorlatilag azért ötezer-négyszáz nyertes van ma Magyarországon, elég sok mindenki érintett, és látom, hogy komoly munka folyik az irányban, hogy felderítsék, ki kinek a kije vagy kivel hozható kapcsolatba. Ez egy nyílt pályázat volt, közel tizenhatezren indultak el rajta, hát nagyon sok mindenki pályázott, én nem tudom, ki hogy s mint pályázott, gyakorlatilag mi az előkészítést folytattuk le, illetve a kiírás előkészítését. A Fejlesztési Minisztérium az, amelyik bírált, s innentől kezdve nekünk az a feladatunk, hogy július elsejével felálljon a rendszer. Úgyhogy mi azon dolgozunk, hogy az elkövetkezendő huszonnégy napban a szerződéseket megkössék, ami nem kis feladat ötezer-négyszáztizenöt nyertesnél.

– Különösen nem kis feladat lesz ez annak fényében, hogy ma reggel a miniszterelnök azt mondta: nem engedhető meg, hogy elveszítsék a megélhetésüket azok, akik eddig főállásban trafikot működtettek, de nem nyertek a dohánybolt-pályázaton. Na most akkor hogyan és milyen szerződéseket fognak kötni a nyertesekkel, úgy, hogy a vesztesek ne veszítsék el a megélhetésüket? Llehet, hogy mégis újra fogják kiírni a pályázatok egy részét, vagy kötelezik a nyerteseket, hogy foglalkoztassák az eddigi trafikosokat?

– Nézze, az, hogy a miniszterelnök úr ezt bejelentette, ez biztos, hogy jó, hiszen, mondom, az a közel kétszáz trafikos, akik közül, azt hiszem, a nagy része nyert, és nyilván van, amelyik nem nyert, ez szinte teljesen természetes, mert azért gyakorlatilag azért gondoljuk el, hogy ugye egy olyan pályázaton, ahol mindenki elindulhatott, és komoly pályázatíró cégeket bíztak meg azzal, hogy a pályázatokat írják meg, nem biztos, hogy egy kis trafiktulajdonos tudott olyan pályázatot írni, annak ellenére, hogy szakmai múltja van, és mondjuk egy kistrafikban árult. Megjegyzem, azért azt, hogy a hagyományos kistrafikok, amire mi gondolunk, azok gyakorlatilag a törvénynek nem felelnek meg, hiszen ugye be kell lépni egy nemzeti dohányboltba, s ebbe a boltba ugye gyakorlatilag kívülről nem szabad látszani semminek, tehát ablakon keresztül nem lehet árulni, ahogy a legtöbb trafikban régen lehetett ugye dohánytermékhez jutni, de mondom, ezeknek a száma nem olyan nagy, és ha a miniszterelnök úr ezt eldöntötte, ez egy jó döntés, ennek meg kell vizsgálni a jogi hátterét, hogy hogyan lehet azt megcsinálni, hogy azok, akik nem nyertek, és ezzel foglalkoztak hivatásszerűen, hogy lehet plusz koncessziót juttatni vagy hogy lehet őket kompenzálni. Egy biztos, hogy a nyertesekkel meg lesz kötve a szerződés, hiszen a koncessziós törvény ezt határozza meg.

– De ha tudták, hogy ilyen kevesen vannak, miért nem lehetett előre gondolkodni, és nem utólag valamiféle jogi megoldáson, hogy akik eddig trafikot üzemeltettek, és jelentkeznek ezen a pályázaton, azok részesüljenek valamilyen előnyben, hiszen ezek szerint az ötezer-valahány száz trafikengedély közül mindössze kétszázról lett volna szó, és ezt az előnyt valószínűleg senki nem kifogásolta volna, hiszen ebből éltek, ezt csinálták, hozzáértenek.

– Azt gondolom, hogy ezt a kérdést a törvényalkotóknak kell, lehet, hogy jogos, lehet, hogy jogtalan, én nem vagyok benne biztos, hogy minden régi trafikos megfelel esetleg annak a követelménynek, hogy a jövőben is tud dohányt árulni. Hiszen azért bármennyire mondjuk, hogy ugye csökkent munkaképességűek és vagy munkanélküliek előnyben voltak, azért itt komoly üzleti tervet kellett lerakni, egy ilyen üzlet beindításához azért kell tőke, s a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. nyilván azért van, hogy ez az ötezer-négyszáztizenötnél remélhetőleg több, hiszen ugye megjelent már az új, ezer-négyszáztizenhét helyre a kiírás, amelyik az első körben nem kelt el, avval kapcsolatban is megjelent a kiírás, és reméljük, hogy több üzlet lesz, mint ez az ötezer-négyszáztizenöt, ettől függetlenül nem arról volt szó a pályázati kiírásban – és ezt mindenki látta –, hogy akinek régi trafikja volt, az fog is automatikusan kapni. Akkor így kellett volna kiírni a pályázatot a minisztériumnak, vagy ilyen törvényt kellett volna hozni, hogy az a kétszáz trafikos automatikusan kap, de mivel egy piac-újrafelosztása van, a piac teljes átszervezése, itt vannak nyilván nyertesek és vesztesek.

– De ha már Ön is ezt a kifejezést használta, hogy egy piac teljes újrafelosztása zajlott, akkor vajon miért olyan feltűnően sok a kormánypárthoz tartozó önkormányzati, helyi kisebb-nagyobb vezetők családtagjainak száma. Mert azért nem lehet túlzásnak minősíteni, amit a média az elmúlt napokban talált, és gyanús, hogy annyi polgármester szűkebb vagy tágabb családjában értenek ehhez a trafiküzlethez.

– Hát nyilvánvaló, hogy ha a politikai aspektusát kérdezi, ugye az utóbbi időbe megjelentek, hogy a baloldaliak is nyertek, én ezt nem szeretném...

– Hát a baloldaliak ez azt hiszem, összesen egy vagy másfél!

– Akkor másfél, akkor ők rosszabbul jártak! Én ilyen formában ebbe nem tudok belefolyni, mert én nyilván nem szeretnék ebből politikát csinálni, politikát csináljanak ebből azok, akik ezzel foglalkoznak, nekünk az a dolgunk...

– De hát Ön van belekeverve a politikába! Ön azt mondja, hogy Önnek semmi köze hozzá, és én készséggel elhiszem, de azt nyugodtan elviseli, hogy belerángassák a politikába, pedig nem az Ön műve, ami történt?

– Ugye itt az utóbbi időben elhangzott sokféle vád avval kapcsolatban, hogy különböző listákat kik bíráltak el, én egyet tudok mondani, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium épületéből ez a tizenötezer-hatszázharminchárom pályázat nem került ki. Nem kerültek ki semmiféle listák, politikusok nem látták. Az, hogy beszéltek róla az emberek az elmúlt időszakban, politikusok, önkormányzati képviselők, vállalkozók, ez teljesen természetes, hiszen engem is százával kerestek meg abban a tudatban, hogy ki tudja elintézni azt, hogy legyen trafikom, vagy ne legyen. Mindenkinek akkor is elmondtam, hogy ez a pályáztatás elég zárt, és gyakorlatilag ugye mi feldolgozzuk a pályázatokat, a bírálóbizottság pedig el fogja bírálni, tehát ilyen formában nem tudja senki befolyásolni, amit...

– Na de ha olyan zárt volt, hogy kerülhetett a szekszárdi Fidesz-frakció elé mégis a lista?

– De milyen, ezt komolyan kérdezem, tehát milyen lista? Lista tőlünk biztos, hogy nem került ki!

– Hát az a lista, ami a szekszárdi nyerteseket tartalmazta, és a polgármester ezek szerint megkérdezte a helyi fideszes önkormányzati képviselőket, hogy kinek van kifogása ellene.

– Hát ha ilyen lista kikerült, akkor úgy hallottam, hogy lesz rendőrségi feljelentés, én ezt nagyon üdvözlöm, és szeretném, ha a rendőrség ezt kivizsgálná, hogy ki milyen listát látott.

– Miért nem az a legegyszerűbb megoldás, amit többen követelnek, hogy hozzák nyilvánosságra a pályázat részleteit, ismerhessék meg a adatokat, lehet, hogy tényleg a legjobbak nyertek, és akkor viszontlátásra?

– Bolgár úr, milyen adatokat? Megkapta a Fejlesztési Minisztérium az elmúlt néhány napban azokat az adatkéréseket, amelyeket ugye most Ön is említett. Ezt az adatkérést meg fogják vizsgálni a Fejlesztési Minisztériumon belül, de úgy hallottam, hogy éppen néhány órája adott ki az ombudsman egy állásfoglalást, miszerint a koncessziós törvény értelmében – amit mi is mondtunk – a 99/A. szakasz értelmében a szerződést követő egy hónapon belül közzé kell tennünk azokat az adatokat, a pályázati összesítőket. Ez nyilvános lesz, ez a törvényi kötelezettségünk!

– És egy ilyen pályázati összesítés mit fog tartalmazni?

– A pályázati összesítés fogja tartalmazni az adott településre vonatkozó elbírálási pontszámokat, a sorrendet, a pályázati szempontjait, az elbírálását, mindent.

– És az indokokat is, hogy miért X nyert, és miért nem Y? Mert ha az indokokat is tartalmazza, akkor azt mondom, rendben!

– Már hogy érti, hogy az indokokat?

– Hát hogy itt van, jelentkeztek ebben a városban vagy ebben a kisvárosban ennyien, megkapták annyian, ilyen és ilyen szempontok alapján, és ilyen és ilyen indokok alapján, mert ez ezért és ezért jobb volt, a másik pedig ebben és ebben rosszabb volt. Ez benne lesz?

– Így van, az összesítő ezt fogja tartalmazni, így van.

– Nahát ez már egy előrelépés!

– Énszerintem ez a törvényi kötelezettség, és senki nem veheti el senkitől, hogy ez nyilvánosságra kerüljön, mivel ez törvény, de az, hogy ugye adja ki a Fejlesztési Minisztérium az összes pályázatot, ami négy teherautónyi, és különösen személyes adatok vannak a pályázatokban, tehát mindenki pályázatát nem lehet kiadni, mert...

– De hát egyébként miért ne lehetne, milyen különleges személyes adat van benne, hogy én milyen üzleti tervet képzelek el, ki vagyok, és hogy képzelem a trafik üzemeltetését, nem?

– Nem feltétlenül, az adószámát is...

– Hát azt ki lehet törölni!

– ...a vesztesek és a nyerteseknek a pályázata biztos, hogy otthon megvan másolatként, tehát kiadhatjuk mi is, csak hát nem minősül közérdekű adatnak, de ebbe semmi titok nincs, hiszen a pályázati anyagok mindenkinél ott vannak.

– Hát ha meg titok nincs, akkor nem tudom, miért nem ezt az utat választják.

– Hát azért, mert nem minősül közérdekű adatnak, tudja, vannak törvények, amiket be kell tartani a Fejlesztési Minisztériumnak.

– Hát ezt a törvényt lehet hogy valaki másképp értelmezi, például sok civil emberjogi szervezet! Na mindenesetre...

– De egyébként ha ez így van, én tényleg üdvözölném, mert az az igazság, hogy mi vagyunk itt a politikai támadások kereszttüzében. Annak ellenére...

– Hát ez az, miért nem állnak ki akkor mellette, és mondják azt, hogy szerintünk is nyilvánosságra kéne hozni, aztán majd a politika eldönti, vagy a kormányzat, hogy ez így lesz-e, vagy sem.

– ...annak ellenére, hogy nem mi vagyunk az adatgazdák, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium az adatgazda.

– Még egy dolgot kérdeznék: az hogy lehetséges, hogy a pályázat lezárulta után és az eredmények kihirdetése után háromszorosára emelik a kereskedelmi árrést? Ez olyan mértékű felrúgása a normális szabályoknak, amit az ember egyszerűen el sem tud képzelni.

– Hát egyrészt az árrést sem én emeltem föl, bármennyire nem hiszi el Bolgár úr.

– De, elhiszem, hát tudom, hogy először Lázár János, majd Orbán Viktor. Értem, de Ön erre azt mondja, hogy ezt sem én csináltam, azt sem én csináltam, de mégis én vagyok a Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezetője!

– Nem, mi, nem. Mi a törvény végrehajtói vagyunk egyrészt, de egyébként üdvözöljük ezt, de januárban ezt már bejelentették, hogy ha nem lesz megegyezés a dohánygyártók között, az eddigi három-négyszázalékos árrés fel lesz emelve. Rögzített árrés van Nyugat-Európában nagyon sok helyen, az, hogy tíz százalék hirtelen, ez egyébként nyilván egy kicsit meredek, ettől függetlenül nem tudom, tudja-e, hogy a multi cégeknek más árrése volt, mint a kis trafikosoknak, tehát a trafikosoknak három-négy százalék, a multi cégeknek pedig sokkal magasabb. De egyébként az miért baj, hogy ha mondjuk eddig volt ugye közel hat-hétszáz trafik vagy ezzel foglalkozó kisbolt, családi vállalkozásként meg egyébként volt néhány közért is nyilván, ahol árultak dohányterméket, de nagyrészt ugye a trafikosok körülbelül hatszázan voltak, most pedig lesz hatezer családi vállalkozás, és ezeknek nagyobb lesz az árrése?

– Az nem baj, hogy nagyobb lesz az árrése, az a baj, hogy ezt nem előre közölték, amikor elindultak a pályázaton, vagy éppen nem indultak el, mondván, hogy hát ennyiért én nem tudom kihozni a dolgot. Lehet, hogy egyeseknek voltak bennfentes információjuk is, biztatták őket, hogy induljatok el, nyugi-nyugi, mert úgyis fölemeljük az árrést.

– Igen, hát ez már egy kicsit összeesküvés-elmélet, de lehet...

– Hát látván a sok Fideszhez közeli nyertest, talán mégsem olyan összeesküvésszerű ez az elmélet, nem?

– Nem tudok erről véleményt mondani. Gyakorlatilag én örülök neki, egyébként ez egy törvényjavaslat, nem tudom, hogy átmegy-e, illetve Brüsszelben is egyeztetésre vár szerintem, úgyhogy nekünk az a dolgunk, hogy szerződést kössünk az elkövetkezendő időszakban, és az sem lesz egy kis feladat.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A zsidó világkongresszus Orbánnak segít mosakodni
Paul Lendvai, Bécsben élő közíró, publicista

Bolgár György: - A hétvégén Budapesten ülésezik a Zsidó Világkongresszus. Egyes jelentések szerint minden idők legnagyobb konferenciája lesz ez, hetven országból érkeznek küldöttségek, felszólal Orbán Viktor miniszterelnök is. Mire föl ez a nagy felhajtás, ami e körül van? Nem a tüntetésre gondolok, ami egy szélsőjobboldali tüntetés lesz a jelek szerint holnap, hanem láthatóan mindenhol a világon, Németországon és Ausztriában is, másutt is figyelnek erre a tanácskozásra, és ezt valamilyen szempontból fontosnak, iránymutatónak tarják, és Orbán Viktor is adott egy érdekes nyilatkozatot egy izraeli lapnak ennek a világkongresszusi ülésnek az előestéjén. Mi ez a Zsidó Világkongresszus, mit jelent ez, mi a befolyása, mi a súlya a mai világban?

Paul Lendvai: - Kérem, én nem vagyok a Zsidó Világkongresszus szakértője, sem a Zsidó Világszövetség antiszemitizmussal kapcsolatos megállapításainak a szakértője, én erről nem tudok mint „szakértő” beszélni.

– Nem is így kérdezem, csak mint a világpolitika szakértőjét kérdezem.

– Én csak azt tudom mondani, kérem, hogy a Zsidó Világkongresszust különböző emberek vezették az elmúlt évtizedekben, és csináltak nagy hibákat is, például amit én itt átéltem Ausztriában a Waldheim-ügy kapcsán, úgyhogy én most ebbe nem akarok belemenni, csak azt akarom mondani, hogy azt, amit a Zsidó Világkongresszus egyik vezetője mondott, az nem Szentírás. Hát Ronald Lauder írt egy cikket, illetőleg valaki írta neki, nem tudom, amiben erősen kritizálta a magyar helyzetet, és azt hiszem, egészen világosan, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt is, aki a politikai iránytűjét elvesztette. És ezzel kapcsolatban bejelentette, hogy megtartják Magyarországon az antiszemitizmus elleni demonstráció jeleként ezt a kongresszust. Én ezt nem tartom nagyon okos dolognak, összekapcsolni a Zsidó Világkongresszus ülését a magyar helyzettel, mert ugyan vannak Magyarországon antiszemita provokációk, ugye a napokban is megvertek valakit! Ilyen előfordul, sokkal rosszabb is, mint Franciaországban vagy Németországban. Itt a politikai antiszemitizmusról és az antiszemitizmussal kapcsolatos hallgatásról lehetne beszélni, de ehhez egy ilyen világkongresszusnak a szűrése nem hiszem hogy alkalmas, különösen akkor, amikor Orbán Viktor miniszterelnök nyilvánvalóan egy nagyon világos és pontosan megfogalmazott beszédben fogja elítélni az antiszemitizmust, ki fogja jelenteni újra, hogy megvédi a Magyarországon élő zsidókat, ahogy fogalmaz. Martonyi János külügyminiszter már tegnap a Frankfurter Allgemeinében egy nagy cikkben magyarázta és üdvözölte ezt a kongresszust, hogy ez alkalmat fog adni a magyar kormánynak és Orbán miniszterelnök, hogy megmutassa, milyen...

– Hát akkor ez az értelme az egésznek. Hát ez nem jó? Ez az interjú, amit Orbán Viktor egy izraeli lapnak...

– Nem olvastam.

– A magyar sajtó közölte, tehát érdemes belőle egy-két mondatot idézni. Egyrészt azt mondja, ha meg akarjuk védeni a demokráciát, akkor elszántnak kell lennünk a Jobbikkal szemben. És kizárta minden esetleges jövendő együttműködés lehetőségét a Jobbikkal, azt is, hogy esetleg az ő külső támogatásukkal egy kisebbségi kormányt alakítson. Hát ez is egy fontos dolog, és úgy beszélt a magyarországi zsidókról, hogy „azt magyarázom az embereknek – ez itt most idézet –, hogy nekünk tilos a zsidókra mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rá mint Isten ajándékára, Isten a magyar nemzetet nagyon színesnek alkotta meg, és ennek részei a zsidók is”, mondta Orbán Viktor. Hát ha ilyen határozott kiállásra készteti a Zsidó Világkongresszus ülése a magyar vezetést, akkor ezzel a dolog tulajdonképpen akár jó fordulatot is vehet a dolog. Mert bár senki nem nevezte a magyar kormányt antiszemitának, de ahogy Ön is utalt rá, a világos kiállás meg a világos elhatárolódás néha hiányzott.

– Kérem, ami a múltban volt, hogy ugye idegenszívűeknek nevezte vagy bélyegezte a politikai ellenfelét 2002 után, az már régen volt. Mint miniszterelnök, Orbán Viktor ragyogóan játssza a kettősbeszédet és befelé a legutóbb egy interjúban még azt is mondta, hogy aki elolvassa Bayer Zsolt kollégájának és barátjának a cikkét, az látja, hogy ott antiszemitizmusról szó sincs. Úgyhogy itt ez a Zsidó Világkongresszus ülése szerintem ragyogó alkalmat fog adni a Fidesz-kormánynak arra, hogy megmutassák, Magyarországon vannak romkocsmák, és mindenki énekelhet, és ha előfordulnak is csúnya dolgok, ezt ők elítélik. És ezzel kiderül, hogy a Zsidó Világkongresszus tulajdonképpen egy tribünt ad a magyar kormánynak arra, hogy az antiszemitizmus elleni megszólalását nemzetközileg mutassa be. Én nem hiszem, hogy a Zsidó Világkongresszus delegáltjai közül sokan olvasták el azokat a tanulmányokat, amelyek ezzel foglalkoznak vagy az Élet és Irodalomban most megjelent cikkét két szakembernek.

– Így van. Akkor ezek szerint úgy gondolja, hogy a Zsidó Világkongresszus akár saját szándékai ellenére is tulajdonképpen az Orbán-kormány alá játszik, platformot ad nekik?

– Én nem tudom, mi a szándéka a kongresszusnak. Én személyesen találkoztam Ronald Lauderrel, amikor nagykövet volt Ausztriában, és nem minden lépése volt nagyon okos, úgyhogy nem tudom, mi a szándéka a Zsidó Világkongresszusnak. Én a nevét sem tartom jónak, mert ez azt mutatja, mintha lenne egy globális zsidó központi kormány. Én azt tudom, hogy az antiszemitizmus ellen mindenütt kell harcolni, Magyarországon is, de okosan, jó érvekkel, de nincsenek nagy elvárásaim, hogy a Zsidó Világkongresszus a magyar belpolitikában alapvető változást hoz, hanem Orbán Viktor miniszterelnöknek újabb lehetőséget ad arra, hogy megmutassa, hogy ő a gyűlöletkeltők ellen kiáll. Az egy más kérdés, hogy mi van a kulturális és a társadalmi területen, de hát ezek már olyan kérdések, amelyek túlmennek egy kongresszusi vitán, és ehhez más körülmények között kellene beszélni vagy vitatkozni. Tehát röviden szólva én ezt egy politikai hibának tartom azok részéről, akik az antiszemitizmus ellen akarnak állítólag vagy tényleg harcolni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!