Ha én kormány lennék 41.
- Részletek
- Napi apró
- 2013. máj. 09. csütörtök, 04:39
- Andor Mihály
Ha én kormány lennék, és pávatáncos kedvem nem lohadna, új koreográfus után néznék. Pávatáncom régi koreográfiáját kicsit unják már az európai népek. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy kiismertek, és már előre ki tudják számítani a tánclépéseimet. Pedig hát rólam mintázott nagy hadvezér elődeim is megmondták: legnagyobb ereje a meglepetésnek van.
Kicsit már engem is untat, hogy minden számom egy kaptafára megy. Ott van például az „Óh, médiatörvény” című szám. Kifogásolták a Médiatanács szalaiannamáriájának kinevezési módját. Erre a szalaiannamáriák kinevezését hű szolgámra, az általam kinevezett köztársasági elnökre ruháztam. Sajnos a trükk nagyon átlátszó volt, nem vették be.
Vagy ott van a „Zsidó Világkongresszus” című számom. Hiába lejtettem csábtáncot a kongresszus előtt, nem tudtam feledtetni, hogy amikor nincsenek itt, akkor csak a csicskásomat küldöm antifasiszta nagygyűlésre, és közben összekacsintok a szélsőjobbommal.
Vagy hiába táncoltam el a „Betiltott motorosok” című elégikus többfelvonásost, amelynek első felvonásában eljátszottam, hogy nem értek a joghoz, a második felvonásában meglepődtem és felháborodtam a bíróság döntésén, majd a fináléban szó nélkül végignéztem, ahogy kedvenc motorosaim végigdübörögtek a városon. Két keréken gurultak ugyan, mégis kilógott a lóláb.
Kellene egy tehetséges koreográfus, hogy megújítsam a repertoárt. Csak az a baj, hogy minden tehetséges embert elüldöztem. Szóvivőt, minisztert, köztársasági elnököt, legfőbb ügyészt, színházigazgatót, alkotmánybírót, vezérigazgatót, akadémikust, trafikost, földesurat tudok kinevezni, de tehetséget nem.
(Andor Mihály)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
