rss      tw      fb
Keres

A kritika az kritika, a rúgás meg rúgás

Válasz Erdődi Zoltánnak*


Kedves Erdődi Zoltán!

Elolvasva írását, szeretném felhívni a figyelmét néhány mozzanatra.

Az egyik, hogy az elvek megfogalmazása és azok képviselete – amiről én beszéltem – kommunikációs kérdés, és nem azonos azzal, hogy egyébként egy párt elvhűen vagy elvtelenül viselkedik-e. Ez utóbbi ennél jóval összetettebb, egyszerre morális és politikai-filozófiai kérdés, amiről viszont én egy szót sem szóltam.

Ugyanígy félreértés azt gondolni, hogy ha én nevetségesnek minősítem egy párt valamely megnyilatkozását, akkor azzal nevetségesnek minősítettem teljes egészében a pártot. Szerintem eléggé egyértelmű volt a megfogalmazásom, hiszen ott állt benne, hogy konkrétan melyik mondatról beszélek. Ezt írtam: „És akkor már mondhatja, hogy ’ezért azt követeli a kormánytól, hogy határolódjon el ettől a kezdeményezéstől’– ezen már csak röhögni lehet. Hosszan és keserűséggel.”

„Az MSZP teljes eddigi működése, elvi hozzáállása, összetétele, káderállománya, koncepciója kész röhej” – ez jelentené azt, amiről Ön beszél, de ilyesmit nem írtam, nem is fogok, az egy másik újság.

Azt hiszem, Ön azt is félreérti, hogy mit jelent „házon belül” lenni, illetve „társasághoz tartozni”. Ha jól értettem, az Ön szemlélete szerint mindenki „házon belül van”, aki liberális illetve baloldali, esetleg mindkettő, s nagy bajt okoz, ha házon belül kritizál, mert „akkor az ellenfélnek csak hátra kell dőlni, és várni, hogy a szájába repüljön a sült galamb”.

Sajnálom, de utoljára Zsdánov elvtárs (és nyomában persze a bolsevik értelmiségi elit) gondolta azt, hogy a politikai erőviszonyokat elsősorban a szómágia határozza meg, vagyis hogy igazából a szó a mindent eldöntő politikai fegyver, amely minden oldalon a legalapvetőbb politikai tőkévé válik, és alapvetően meghatározza a sült galambok raktárkészletét, illetve röppályáját. Ezért tilos minden totalitárius rendszerben rosszat mondani a „sajátjainkra”, mert azzal megtörik a (képzelt) homogén politikai egység. Ugyanezért tilos az ilyen rendszerekben megkülönböztetni a világnézetet a pártelkötelezettségtől és érvényes lehetőségként kezelni a „független” státust. Nos, bármennyire is a totalitárius felállásra törekszik a jelenlegi kormány, az, amit Ön szeretne szembe szegezni ezzel – vagyis hogy minden baloldali és liberális nyilatkozó kritizálhatatlan, szent tehénnek tekintse az MSZP-t –, csupán egy ellen-totalitarizmust jelentene. Ezzel demokráciát nem lehet sem létrehozni, sem fenntartani. Éppen, mert a totalitarizmusnak csakis a pluralizmus – a vélemények és eszmék szabad áramlása – lehet az egyensúlya.

Én viszont egy független publicista vagyok, aki kizárólag a lakásában van „házon belül” – számomra sem pártok, sem egyéb, ideológiai közösségek nem kínálnak ehhez hasonló akolmelegséget. Még akkor sem, ha az embernek természetesen vannak filozófiai-morális kötődései, akár konkrét csoportokhoz, amelyek otthonosságot adnak. Előfordulhat, hogy egy párt is adhat ilyet, de ehhez hasonlót mostanában nem tapasztaltam.

„Az pedig egyszerűen hihetetlen, hogy hosszú-hosszú évek óta, történjék bármi jó vagy rossz Magyarországon, biztos akad valaki (…), aki (…) mindig megtalálja azt a pontot, ahol ,belerúghat’ az MSZP-be” – írja Ön, épp az én írásom kapcsán.

Kedves Erdődi Zoltán, az az érzésem, hogy Ön több magyarnótát hallgat a kelleténél. Ott szoktak arról keseregni a szövegekben, hogy mindig csak ők az áldozatok, és őket ugatja minden kutya. Pedig nem jó elhinni a giccsdalok szerzőinek, hogy minden kritika mögött az agyonverés szándéka rejlik, és hogy bármi történik, mindig csak a jók halnak meg, őket sújtja az élet.


Mix Them Up! – flickr/kevinspencer

A kritika az kritika, a rúgás meg rúgás, és én biztosan nem kevertem össze a kettőt. Kétségtelenül vannak lapok, ahol összefolynak ezek a dolgok – a miénk nem az, és ha Ön valóban baloldali-liberális elkötelezettségű állampolgár, ahogyan írja, akkor talán nem reménytelen arra kérnem, hogy ezt a nem jelentéktelen különbséget vegye észre.

Üdvözlettel

Lévai Júlia          


* Erdődi Zoltán: Lévai Júlia: Az MSZP jól legyőzte Pörzse Sándort című írásához


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!