rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 8.



Bolgár György kérdései 2013. május 8-ai
 műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy körülbelül harmincötezer vállalkozó járt rosszul a trafikpályázattal és újabb Fidesz közeliek, például az agrár államtitkár rokonáról derül ki, hogy ők viszont jól jártak. Vegyük még ehhez hozzá, hogy az MSZP nem nézhette meg a trafikpályázatokat. Hiába a sok zúgolódás?

Másik témánk, hogy teljes erővel Bajnai Gordon ellen fordult a Fidesz. Közölték, hogy előveszik a tönkrement Hajdú BÉT ügyet, illetve az ügy aktáit. Hiába nyert sorozatban pereket Bajnai a liba-ügyekben, a kormány libatollal és rendőrséggel fojtogatja egészen a választásokig?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a kormány külföldi szakértőket bízott meg az uniós jogi kifogások visszaverése érdekében, de még ők is több aggályos pontot találtak a legutóbbi alkotmánymódosításban.

Mi a véleményük aztán arról, hogy Orbán Viktor szerint a magyar kormány hagyományos, természetes családfelfogása volt a szálka az unió szemében, ezért támadták megdöbbentő módon a magyar törvényeket és az alaptörvényt. A mi álláspontunk azonban sziklaszilárd kibillenthetetlen, mondta a miniszterelnök a keresztény értelmiségiek győri kerekasztalbeszélgetésén. Most akkor mégsem a különadók voltak a fő okai az unió és Magyarország közti vitának?

És végül beszéljük meg, hogy Tamás Gáspár Miklós a Magyar Nemzet mai számában nyílt levelet intézett Orbán Viktorhoz, és ebben arra kérte a miniszterelnököt, menjen le a romániai Szatmárra, és helyezzen el egy szál virágot az izsáki rendőrőrsön feltehetően halálra vert Bara József sírján. Érdemes ilyen kéréseket intézni a miniszterelnökhöz?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A Fidesz most azt a gázár-támogatást kompenzálja, amit korábban megszüntetett
Burány Sándor, MSZP-s országgyűlési képviselő


Bolgár György: - A korábbi nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztérium egykori államtitkáraként kérdezem Önt, mert néhány napja vagy egy-két hete egy hallgató felvetette, hogy nagyon szép dolog ez a rezsicsökkentés, de hát megnézte, hogy mennyivel csökkent az ő gázszámlája, és ha összevetette azzal, hogy mennyit vesztett azzal, amikor a gázár-kompenzációt eltörölték, akkor azt kell mondania, hogy sokkal többet vesztett, mint amennyit nyert. És erről nekem az jutott eszembe, hogy jé, tényleg volt ilyen, hogy gázár-kompenzáció azok számára akik rászorultak. Hogy ez mikor szűnt meg, hogyan szűnt meg, hány ember számára szűnt meg és milyen nagyságrendű volt erre viszont én már nem emlékszem. Hátha Ön igen.

Burány Sándor: - Hát én emlékszem és a kedves levélírónak teljesen igaza van, hiszen annak idején a szocialista kormányok alatt úgynevezett sávos árképzés volt, aminek az volt a lényege, hogy minél alacsonyabb fogyasztó volt valaki, leegyszerűsítve minél kisebb lakásban élt, annál nagyobb mértékben kompenzáltuk neki az áremelkedését. Ezt 2010-ben megszüntette a Fidesz. És mielőtt, hogy mondjak egy példát, mielőtt a rezsicsökkentés egyáltalán szóba került volna, ennek következtében a legkisebb fogyasztóknál, ahol a havi számla 57 ezer forint alatt van egy hónapban gáz esetében, az ő esetükben több mint harminc százalékot emelkedett az Orbán-kormány alatt a gáz ára

– Havi 57 ezernél kisebb? Hát az nem is olyan kis fogyasztó.

– Hát nem is olyan kisfogyasztó természetesen. Tehát a sávok 57 ezernél voltak, 57 ezer és 71 forint között.

– Havi kiadás?

– Igen, igen. És van olyan, hogy 99 750 forint felett, mert még ilyen is volt természetesen. Hát aki mondjuk egy villában lakik, annak ennyi is lehet a havi fogyasztása.

– Igen, természetes, azt értem, csak hogy a havi 57 ezres fogyasztás alatt járt ez alapvetően?

– Fölötte is. Ez volt a leginkább támogatott, tehát fölötte egyre kisebb számok voltak természetesen, a nagyfogyasztókat nem támogattuk mi sem.

– 2010-ben megszüntették. És ezzel körülbelül mekkora támogatás esett ki a rászorultak számára?

– Hát ez éves szinten 80 milliárd forint volt a 2009-es évben emlékeim szerint. És azoknak, akik ebbe a kategóriába tartoztak, és megszűntek a kompenzációk, azoknak a gáz ára 33 százalékkal emelkedett két év leforgása alatt.

– Annak idején Önök például elkezdték verni az asztalt vagy verni a minisztérium bejáratának az ajtaját, hogy micsoda dolog ez, vagy csak megrohamozni a különböző tévé- és rádióstúdiókat, hogy micsoda disznóság? Vagy sok minden más történt, és erre nem jutott idő.

– Hát ezt is elmondtuk, csak volt egy általános hangzavar akkor. Ne felejtsük el, 2010-ben felforgatták teljesen az egész rendszert. Mindent átalakítottak, ezt is szép csendben, a megszüntetett támogatások között volt egyébként. És akkor jött ugye az egykulcsos személyi jövedelemadó, akkor kezdődött az, hogy elkezdték adóztatni a legalacsonyabb keresetűek pénzét is, és ebben az általános hangzavarban, ebben a rengeteg változásban, ahol több tucatnyi dolog változott meg hirtelen, a figyelem valóban nem irányult eléggé erre a tényre. Már csak azért sem, mert borzasztó nehéz volt egyébként akkor is megmagyarázni. A legtöbb ember, aki kapta ezt a kompenzációt, fogalma sem volt arról, hogy ezt tulajdonképpen kapja. Elég bonyolultak ezek a gázszámlák manapság, és akkor is azok voltak, tegyük hozzá korrekten. Egyszerűen ezt a támogatást az emberek döntő többsége úgy kapta meg, hogy nem is tudott róla, hogy van.

– Látja mennyivel, látja mennyivel ügyesebb a Fidesz mint Önök? Elkezdtek hirdetni egy rezsicsökkentést, és még az is tudja, aki egyébként észre se veszi, hogy valamennyivel csökkent a rezsije. De hogy ő kapott, azt már tudja.

– Azt már tudja, bár megmondom őszintén, hogy én azt tapasztalom, hogy ez az első egy hónapban volt így. Amikor még az embereket a számlákat nem kapták kézhez. Most azért már nagyon sok embernél ott vannak kézben a számlák. Nem mindenkinek van meg a 2010-es számlája. Aki azzal össze tudja hasonlítani, az pontosan érti, hogy én miről beszélek. De aki nem hasonlítja össze csak a tavalyival, ott is szomorúan kell hogy konstatálja, hogy például azért, mert keményebb tél volt, nemhogy csökkent volna a rezsiszámla, hanem nőtt. Igaz, hogy a nagyobb fogyasztás miatt. Tehát magyarán ez a tízszázalékos csökkentés annak is csak egy részét adta vissza az embereknek, amit korábban beszedtek tőlük, 2010 óta, áremelés formájában, és akkor most csak a rezsiárakról beszélek. Nem teszem hozzá azt az általános információt, ami a tavalyi évben rászabadult a magyar lakosságra és aminek következtében a fizetések, nyugdíjak vásárlóértéke a 2009-es szintre zuhant vissza.

– Na de ha ez így van, akkor miért nem veszik elő mondjuk a 2010-es meg a 2013-as adatokat? Tegyük hozzá akkor a 2011-eseket, amikor már ez a gázár-kompenzáció nem működött, hogy mennyivel emelkedett a magyar társadalom jelentős részének a költsége azzal, hogy ezt megszüntette a Fidesz-kormány, és ennek csak hányad részét adja vissza ezzel a rezsicsökkentéssel. Önöknek kell egy részletes, de nagyon egyszerű összehasonlítást tenni. Kérem szépen így nézett ki a 2010-es mondjuk átlagszámla, így nézett ki a 2011-es, ebből most valamennyit visszaadtak 2013-ban. Nem lehetne három, négy egyszerű számmal bemutatni, hogy ez a rezsicsökkentés a rezsiemelésnek a hányadrészét próbálja most valahogy megmenteni?

– Én egyáltalán nem vagyok ellene. El kell azt mondanom, hogy ezt nem itt mondom el egyedül ebben a rádióműsorban, tehát ezt több sajtótájékoztatón én magam is, de nemcsak én, mások, Józsa István képviselőtársaim ugyanúgy elmondták, többször elmondtunk. Az ominózus vitanapon is felolvastuk ezeket a számokat, érveltünk ezzel. A televíziós, rádiós vitaműsorokban volt belőle néhány, ahol tudtunk fideszes képviselőkkel vagy kormánytagokkal vitatkozni. Ott ezeket mind elmondtuk. Az már a sajátos hazai médiaviszonyoknak köszönhető, hogy minden egyes igaz állításra hat-nyolc hazugság jön válaszképpen, és azt a médiafölényt nem lehet egy sajtótájékoztatón ellensúlyozni, ami az Orbán-kormány részéről fennáll.

– Valószínűleg valamilyen ütősebb módszert kell kitalálni, ez már nyilván nem az Ön asztala, ez már politikai marketing kérdése.

– Hát kommunikációs szakemberei nyilván.

– Igen. De azért azt valószínűleg ki lehet mutatni, hogy ha ezek a számok úgy igazak, ahogy Ön most felsorolta, hogy 2010-hez képest a helyzet ennyire romlott a gázfogyasztók körében 2011-re, és 2013 elejétől ebből csak ennyit adott vissza a Fidesz-kormány. Az Önök érveléséből ugyanis többnyire az jött át, hogy csak részben kompenzálja most a Fidesz ezzel a rezsicsökkentéssel azt a sok terhet, amit az évek során rárakott az átlag magyar családokra. És ebben a pillanatban elveszik a közvetlen összehasonlítás lehetősége a gázfogyasztás és a gázfogyasztás között. A gázár kompenzáció mint megszűnt támogatás ebben az egész összehasonlításban elveszett, és ezért lehetett még számomra is újdonság és meglepetés, hát még a többiek számára.

– Szerkesztő úrnak ebben nyilván igaza van, ugyanakkor az számunkra dilemma és az is egy létező kommunikációs probléma, hogy OK, rendben, bemutatjuk, hogy az Orbán-kormány mit csinál rosszul vagy miről hazudik éppen valamit. Tehát tessék előállni a javaslatokkal. És hát persze akkor választani kell, hogy én most elmondom a kritikai észrevételeimet vagy elmondom a saját javaslatainkat. Mert például ebben a témában valószínűleg ha kiállnék holnap egy sajtótájékoztatón, nem tudom, hogy felkér-e engem a frakció vagy nem, akkor már nyilván a kommunikációs hangsúly azon lenne, hogy miért akarnánk mi újra sávos rezsicsökkentést vagy a módosító indítványt az országgyűlésben, mert a mostani rezsicsökkentést is lehetne sokkal igazságosabbá tenni, ha ugyanezt a sávos módszert alkalmaznánk, mint amit annak idején a támogatásoknál a szocialista kormány alkalmazott. És akkor már előállna az a helyzet, hogy nem tíz százalékkal csökkenne a rezsikiadása a legrosszabb sorban lévőknek, hanem mondjuk harminc százalékkal, a legjobb módúaknál meg nulla százalékkal csökkenne a rezsi. Tehát sokkal igazságosabb rezsicsökkentést is végre lehet hajtani. Mi ezt szorgalmazzuk, elmondtuk a parlamentben is, beadtunk ilyen indítványokat is. Most nyilván egy ellenzéki pártnak nemcsak az a dolga hogy bírálja a kormány hülyeségeit, hanem az a dolga, hogy felmutassa azt az alternatívát, hogy miért, mit kellene másképpen csinálni. És hát mindig dönteni kell. Vagy az egyiket csinálja, vagy a másikat. Ha az ember mind a kettőt megpróbálja, akkor előbb-utóbb abban a három-négy mondatban, amit maximum idéznek utána az MTI tudósítás alapján bármelyik hírfolyamban, az embertől akkor már el fog veszni a lényeg.

– Ebben igaza van és nehéz is a dolguk, én ezt elismerem, csak az első pillanattól kezdve azt mondták volna, hogy ez a rezsiemelők rezsicsökkentése, hiszen két évvel korábban megszüntették ezt a gázár kompenzációt, és ezzel ennyi és ennyi millió embernek ennyi és ennyi rezsinövekedést okoztak, akkor könnyebb lett volna talán a saját érveiket és például ennek a mostani rezsicsökkentésnek az igazságosabb…

– Ön kommunikációs szakember nyilván nem fogok Önnel vitatkozni. Én voltam talán az első, a véletlen úgy hozta, hogy a rezsicsökkentés ügyében először én szólaltam meg egy sajtótájékoztatón. Akkor ezt én már elmondtam. És többször elmondtuk azóta is. Nyilván nem kapott ez akkora figyelmet, és talán részünkről nem kapott akkora hangsúlyt, hogy ezt a figyelmet kiváltotta volna, és most nyilvánvalóbb lenne az emberek számára.

– Hát, nem irigylem Önöket, mert minden nap ráadásul újabb és újabb botrányok vannak, nem könnyű a régiekre koncentrálni. De azért ha elő-előveszik, ez is a Fidesz módszere, semmiről nem leszakadni, semmit nem otthagyni. Egy hónapra, egy évre, tíz évre visszamenőleg ugyanazt a bélyeget rásütni valamire vagy valakire, és ezzel aztán előbb-utóbb sulykolni lehet a közönségnek, hogy szerintük mi az igazság. Önök se hagyják ott, ha már egyszer van igazságuk a gázár kompenzációban.

– Hát azt hiszem, most jött el ez az idő, mert ahogy annak idején mondtuk eleget, hogy az egykulcsos személyi jövedelemadó igazságtalan lesz, akikre vonatkozott, azok se hittek nekünk. Csak nézték, hogy miket mondunk. Megkapták az első borítékot, már az új adórendszer szerint a fizetési borítékot, akkor látták, hogy rosszabbul jártak. Tehát mindennek megvan a maga ideje. Most azt hiszem, az első kommunikációs offenzívát a Fidesz ebből a szempontból ügyesen csinálta: mindenki odavolt, hogy tíz százalékkal csökken a rezsi. Most már a számlák időszakát éljük, ez a lelkesedés, úgy látom, kezd alább hagyni. A fejekben most van itt talán annak az ideje, hogy ezt pontosan és jobban bemutassuk, mint az eddigiekben.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Az önkormányzat elkérheti a nyugdíjasok adatait
Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információ Szabadság Hatóság elnöke


Bolgár György: - Két dologról szeretném kérdezni Önt, az egyikről csak érintőlegesen, mert az elmúlt órákban vagy a nap folyamán történt, és már volt is egy állásfoglalásuk az ügyben, úgyhogy nem éri tán váratlanul a dolog. Egy MSZP-s országgyűlési képviselő megpróbált részleteket megtudni a trafikpályázatokról, elment a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. vezérigazgatójához, de azt a választ kapta, hogy nem kaphatja meg az általa gyanúsnak ítélt dohánybolti pályázatokat, mert ez a nonprofit zrt. állami tulajdonú gazdasági társaság ugyan, de nem minősül állami szervnek. Ez rendben van, tudván azt is, hogy Önök lényegében az elmúlt hetekben azt írták vagy úgy foglaltak állást, hogy nyilvánosságra kell hozni a trafikpályázatokról szóló döntések részleteit?

Péterfalvi Attila: - A hatóság abban az esetben tud állást foglalni, ha az infotörvény alapján, az információ szabadságról szóló törvény alapján kérne ki közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatokat. Itt amikor országgyűlési képviselő képviselői jogosultságát felhasználva kar adatokhoz jutni, az nem az infotörvény hatálya alá tartozik, ebben a vonatkozásban nincs jogköre a hatóságnak állást foglalni.

– Tehát nem mindegy, hogy ki milyen hivatkozási alapról kéri ugyanazt?

– Nem, mert a képviselőt megilletik jogosultságok a képviselői pozíciójánál fogva, és hogy ő ennél fogva kap-e adatot vagy nem, őt a rá vonatkozó szabályok alapján kell megítélni, és nem úgy, mint egy állampolgár közérdekű adatigénylőt. De ha ez utóbbi esetről beszélünk tehát, hogy mi minősül ebben a vonatkozásban nyilvános adatnak vagy mikor hogyan kell ezeket nyilvánosságra hozni, akkor valóban a hatóságnak volt egy állásfoglalása, amely azt tartalmazza, hogy a pályázatok elbírálásáról emlékeztetőt kell készíteni, az emlékeztetőben össze kell foglalni a pályázatok adatait, és részletesebben kell szólni arról, hogy miért az a pályázat nyert, amelyik nyert, tehát milyen szempontok voltak a nyertes kiválasztásánál. És ezt az emlékeztetőt, tehát amiben ezek az adatok vannak, plusz azok az adatok, amelyek a koncessziós szerződés megkötésére vonatkoznak, illetőleg a koncessziós szerződést megkötő felek valamelyike fontosnak tart, ezeket kell az emlékeztetőben rögzíteni. Ezért mondtuk azt, hogy miután az, hogy mi kerüljön egy koncessziós szerződésbe, olyan adat, amelynek a nyilvánosságát valamelyik fél szeretné, nyilván ezt legkésőbb a koncessziós szerződés megkötésekor el kell tudni dönteni. Tehát a koncessziós szerződés megkötését követően haladéktalanul ezt az emlékeztetőt nyilvánosságra kell hozni.

– Önök azt is írták, hogy ezek a nyilvános adattá minősített személyes adatok is bárki számára megismerhetőek. Miért van ez alól kivonva egy parlamenti képviselő akkor?

– Bárki számára megismerhetőek, de hogy egy országgyűlési képviselőnek a képviselői pozíciójánál fogva milyen ellenőrzési jogosítványai vannak, amelyek esetleg ezen túlmutatnak még, az nem az adatvédelmi hatóság kompetenciája. Bárki számára ezeket az adatokat, amiről szó van, hozzáférhetővé kell tenni, illetőleg nyilvánosságra kell hozni. Még egyszer mondom, legkésőbb a koncessziós szerződés megkötését követően haladéktalanul.

– És akkor az az országgyűlési képviselő számára is elérhető lesz, sőt esetleg másnak is, ha kéri.

– Elérhető lesz számára is. Ezeket az adatokat nemcsak kérésre kell kiadni, hanem ezeket ki kell tenni a honlapra is.

– Értem. És ha az országgyűlési képviselő úgy gondolja, hogy az ő pozíciójából következően még további jogosultságok is megillethetnék, akkor azokra kell valamilyen módon rákérdeznie, és aztán majd meglátjuk, milyen választ kap.

– Igen, ez a lehet a házszabálynak, az országgyűlésnek a kompetenciája, hiszen ő nem az állampolgárokat megillető közérdekű adatokhoz való hozzáférés lehetőségével kívánt élni, hanem ő nyilván képviselőként bemutatkozott, és hogy ő ebből a pozíciójából szeretne adatokat megismerni. Ez mindig is így volt egyébként, az adatvédelmi hatóságot megelőző időszakban is, mert a hatóságnak az állampolgárokat megillető alapjog vonatkozásában van joga észrevételeket tenni, ajánlásokat hozni, állásfoglalásokat közölni. De a képviselőre vonatkozóan az országgyűlés kompetenciája állapítható meg. Hiszen az más jogszabály hatálya alá esik.

– Értem. Szóval akkor ne Önhöz forduljunk. De eredetileg egy másik ügyben akartam a véleményét megtudni, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy mint több hallgatói telefonból kiderült, Újpesten a közelmúltban ingyen élelmiszert osztottak nyugdíjasoknak. Ezt megelőzően a főpolgármester vagy a jegyző, erre már nem emlékszem, levelet írt a kerületben élő huszonötezer nyugdíjasnak, és felajánlotta nekik, hogy kaphatnak cukrot, lisztet, étolajat, itt és itt át lehet majd venni. Egyesek felvetették azt, hogy ez érdekes módon összekapcsolódott rezsicsökkentést támogató fideszes aláírásgyűjtéssel, valahogy úgy, hogy mondjuk a megjelölt tornaterem vagy iskola vagy nem tudom pontosan minek a bejáratánál voltak elhelyezve ezek az aláírásgyűjtő asztalok, és bár nem volt kötelező az aláírás, de mégiscsak érdekes módon egybeesett a két program. De nem is annyira ez érdekel engem, bár ha van hozzáfűznivalója arra is kíváncsi volnék, hanem az, hogy vajon az önkormányzat a polgármester vagy a jegyző honnan tudhatta meg a nyugdíjasok személyes adatait? Hát honnan lehet azt tudni, hogy kik a nyugdíjasok egy adott kerületben és milyen alapon lehet megtudni?

– Igen, itt két különböző dologról van szó. Az egyik nyilván egy olyan aláírásgyűjtés, amelyet egy politikai párt szervez, az önkormányzat tevékenységéhez nem kapcsolódik, és nem is kapcsolódhat, hiszen az önkormányzat közfeladatot lát el ebben a vonatkozásban. Az, hogy az önkormányzat képviselői támogatnak egy aláírásgyűjtést vagy az önkormányzat dolgozói magánemberként, az egy külön dolog. Az, hogy most az miért időben és helyszínen miért esett össze ez a két időpont vagy hogyan kapcsolódott, ennek nyilván így, egy interjú keretében nehéz utána nézni.

– De akár lehet aggályos is? Bár mondom, nem kötelező jelleggel, senki nem állította...

– Nem az önkormányzat végezte, tehát ebből a szempontból…

– Nem is az nem az önkormányzat végezte.

– …ebből a szempontból azt gondolom, hogy nem. Itt megint arra tudnék utalni, hogy amit az adatvédelmi biztosok korábban, így magam is már 2002 óta szorgalmaztam, egy átfogó politikai marketing szabályozás ilyen esetekben eligazítást adhat, hiszen nincs jelenleg konkrét szabály erre nézve. Illetőleg egy szabály van, hogy közoktatási intézményben nem lehet ilyen tevékenységet folytatni. De egyébként nincsenek tiltó szabályok.

– Ami pedig a nyugdíjasok nevét címét illeti, ott mi a helyzet?

– Arra nézve viszont van jogszabályi felhatalmazása az önkormányzatnak, illetőleg a polgármesteri hivatalnak, tehát a jegyzőnek, hogy a szociális ellátások keretében ilyen adatokat a nyilvántartótól megtudjon. Tehát hogy kik az adott kerületben a nyugdíjasok, ezt az adatot törvény alapján megtudhatja a szociális ellátás nyújtásához. És miután ez egy csomag, ami természetbeni szociális juttatásnak minősül, ezért ennek az adatnak a megszerzésére a jogszabály lehetőséget ad.

– És ki tartja nyilván ezt? A Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság? Vagy ki?

– Igen, igen, a Nyugdíjbiztosítási Rt-től lehet ilyen adatot igényelni.

– Na de a szociális ellátást azt érteni vélem, de gondolom, ez általában úgy működik, hogy egy nyugdíjas, aki úgy érzi, hogy neki a nyugdíja kevés, remélhet valamilyen támogatást az önkormányzattól, akkor az önkormányzathoz fordul, és onnantól kezdve ráadásul ő az, aki saját maga ajánlja fel az adatait az önkormányzatnak. Hiszen csak úgy tudja igénybe venni azt a szociális támogatást, ellátást. A másik oldalról is szabad keze van az önkormányzatnak? Hogy én szeretnék minden nyugdíjasnak valamilyen támogatást adni, úgyhogy adjátok meg már nekem az összes nyugdíjas adatait?

– Ez nyilván az önkormányzat kompetenciája, tehát ez feltételezem, hogy pénzfüggő is. Mennyi pénzt, mennyi élelmiszert tud vásárolni, hogyan szerzi meg ezeket az élelmiszereket. Tehát az, hogy milyen széles körben kívánja ezt a csomagot nyújtani, az nyilván egyfajta szakmai vagy politikai döntést igényel. Hogy ezt szociális rászorultsági alapon teszi vagy esetleg mindenkinek eljuttatja ezt a csomagot, ez nyilván az ő döntésük. A jogszabály általános értelemben ad felhatalmazást ilyen adatok megszerzésére, tehát itt a nyugdíj kapcsolja össze ezeknek a csomagoknak a kiosztását. Ez nem befolyásolja a hozzáférési kört. Hiszen a hozzáférési kör széles, nyilván a nyugdíjasokat érinti. És akkor egy levelet küld, hogy hol lehet átvenni a csomagokat vagy esetleg valamiféle szociális alapon különböztet, ez döntés kérdése, de ez a hozzáférést, a jogszabályi felhatalmazást nem befolyásolja, hiszen a jogszabály általában lehetőséget ad a nyugdíjasoknál ezeknek a személyes adatoknak a továbbítására. Tehát itt törvénysértés nem vélelmezhető.

– Milyen alapon kérhet akár az önkormányzat vagy bármelyik önkormányzat, vagy akár az országos kormányzat, tehát a magyar kormány adatokat a nyugdíjasokról, mondjuk a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól? Szociális ellátás vagy valamilyen szociális támogatás címén mondjuk a magyar kormánynak eszébe jutna, hogy minden magyar nyugdíjasnak adok valamit, de ehhez szeretném megtudni a nevüket címüket, akkor megteheti?

– Itt a szociális igazgatás szerveiről van szó, az állandó lakóhelyről, ez a helyi igazgatást jelenti, nem a kormányzatot.

– Tehát a kormányzat nem teheti meg?

– Nem. Itt a kormányzat konzultációt folytathat állampolgárokkal, és a konzultáció folytatásánál van lehetősége különböző bontásban adatokat kérni. De az egy más törvényi felhatalmazás. Ez a törvényi felhatalmazás, ez a szociális igazgatás szerveit jogosítja fel adatkérésre, és ez nyilvánvalóan a helyi igazgatást jelenti.

– Értem. És nincs meg annak a veszélye, hogy mondjuk hirtelen minden önkormányzatnak eszébe jut, hogy de jó ötlet ez, én is megcsinálom, én is lekérem az adatokat, és akkor egyszer csak valaki azt mondja, hogy milyen jó is lenne ezeket összesíteni? Akkor látjuk az egész országos képet is.

– Hát ha megtörténne, ennek részben örülni kellene, hiszen akkor annyi pénze van az önkormányzatoknak, hogy a nyugdíjasokról még tudnak gondoskodni. De ez persze nem jelenti azt, hogy ezeket az adatokat össze lehet gyűjteni, és egy kalapba behordani ezen az adatkérésen keresztül. Tehát ez a helyi, a szociális igazgatás szerveit illeti meg, és ez nem adható tovább azért, hogy legyen ebből az alapadatkérési jogalapból egy központi adatbázis.

– Tehát azt mondja, hogy egyénileg az önkormányzatok megtehetik a mostani törvények alapján, de ezeket összesíteni tilos.

– Így van. Igen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!