„Négy évezred tekint le rátok!”
- Részletek
- Lendvai L. Ferenc
- 2013. máj. 13. hétfő, 04:23
A magyar miniszterelnök legutóbb a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének győri rendezvényén szónokolt, rajongóinak nagy tetszésére. Természetesen a szokásos zöldségeket tálalta föl, amelyekből mindjárt csemegézünk egy kicsit, úgy, ahogyan a séf elénk adta őket. De közülük egyet, mondjuk előételként, föltétlenül előre kell vennünk, mert egyrészt igazi csemege, másrészt voltaképpeni főfogásként is ínyencfalat. A szónok központi mondanivalója ugyanis az, hogy mi magyarok nagyszerűen teljesítünk, Európa mégis utál bennünket, s ennek oka semmi más, mint az, hogy mi ragaszkodunk a család négyezer éves hagyományához, szemben az ő Istentől elrugaszkodott elképzeléseikkel: „Kétezer év az Ótestamentumban és kétezer év, zsidók és keresztények elmúlt kétezer éve, az Újtestamentumban. [...] Ez a négyezer éves hagyomány, ezen a talajon állunk, és ezt nem fogjuk feladni senkinek a kedvéért.” Négyezer év szép idő, még hivatkozni rá is szép. Ha nem tévedünk, utoljára egy bizonyos Napoléon Bonaparte tábornok tette ezt meg, 1798. július 21-én, amikor serege megütközött az egyiptomi mamelukok hadával a piramisok mellett: „Katonák! Gondoljatok arra, hogy ezeknek a piramisoknak a csúcsairól negyven évszázad tekint le rátok!” A későbbi Nagy Napóleon joggal mondotta ezt, hiszen a piramisok a negyven évszázadnál, vagyis négy évezrednél egy kicsit még régebbiek is, a magyar kisnapóleon azonban úgy megszokta, hogy mindenben, amit mond, hazudnia és hamisítania kell, hogy ebben a számításában is hamisított. Négyezer évvel ezelőtt, szóval úgy Kr.e. 2000 körül, Ábrahám ősatya még meg sem született, nem beszélve Mózesről, aki kőbe véste az Istentől kapott parancsolatokat (és azok tényleg kőbe vannak vésve, nem úgy, mint a magyar alaptörvény paragrafusai), hát még azokról a papokról, akik aztán az Ószövetséget leírták és összeállították! Ám tartunk tőle, hogy ha éltek volna is Ábrahám, Izsák és Jákob pátriárkák már négyezer évvel ezelőtt (meg úgy egyáltalán, de ez most mindegy), a derék magyar keresztényeknek nem sok örömük telne az ő családfölfogásukban. Ha nem hiszik, olvasgassák egy kicsit a Bibliát, ha már olyan nagyon keresztények... És akkor most lássunk néhány szép darabot a zöldségek közül – nem nagyon sokat, mert az azért megfeküdné a gyomrunkat.
„Csak füstölgök, és siratom a bűneimet” (Napóleon Szent Ilonán) – karikatúra, 1815 – Wikipedia
A rendezvénysorozat szervezője „egy olyan korszakban kezdte ezt a munkát, amikor [...] visszajöttek a kommunisták; [...] amikor vissza akarták zavarni az egyházakat a templomok falai közé, mondván, hogy ne üssék bele az orrukat a közügyekbe”. Természetesen senki nem vitatta és vitatja, hogy az egyházaknak, illetve képviselőiknek joguk van beleszólni a közügyekbe, csak tudomásul kell venniük, hogy akkor már elhagyták a templomok falait, és közszereplőkké lettek. Viszont a tézis, hogy a szocialista párt, az „a kommunisták”, megint csak arra irányul, mint a nem oly régi törvényjavaslat, amely a kommunisták régi bűneit a mai párt nyakába akarta varrni, meglehetősen átlátszó célzattal. „Míg egy nem keresztény politikusnak csak négyévenként kell számot adnia, addig a kereszténynek minden egyes napon. Mi, keresztények, amikor a felelősség szót felemlítjük, […] azt a pillanatot látjuk magunk előtt, amikor Isten előtt számot kell adnunk a cselekedeteinkről.” Én nem szívesen lennék a magyar miniszterelnök helyében abban a pillanatban... „Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.” (Mt 7,22-23)
Aztán jön a szokásos fennhéjázó dicsekvés a nemlétező eredményekkel, a devizahitelektől a rezsicsökkentésig, amelyeket „az IMF nélkül” értünk el – na persze jóval nagyobb áron, de ezzel miniszterelnökünk már nem dicsekszik. Magyarország azonban jobban teljesít! Habár ez nem elég: „Mert a magyar nyelv, az egy olyan alkotás, hogy a középfok legyengíti az alapfokot.” Jól kell tehát teljesíteni, és ez menni is fog, hiába mondja a baloldal, hogy ezzel a gazdaságpolitikával nem lehet növekedést elérni: „Nézzék meg, ebben az évben lesz gazdasági növekedés minden nemzetközi és hazai előrejelzés szerint. [...] Talán még a választás előtt, ezt most még nem tudjuk biztosan, előállhat az a helyzet, hogy az egész közép-európai régióban a magyar gazdaság fog a leggyorsabban növekedni, a baloldal bosszúságára.” Namármost: (1) Sem a magyar, sem bármely más nyelv nem „alkotás”, viszont a középfok (meg a felsőfok) minden nyelvben „legyengíti” az alapfokot. A „better” kettő közül a jobb, a „best” mind közül a legjobb, de ami jó mint olyan, az kétségtelenül a „good”. Hogy a miniszterelnök elfelejtett mindent, amit Oxfordban tanult, azt tudjuk, de az angol nyelvre azért még emlékezhetne. (2) A magyar baloldal nem bosszankodna, hanem örülne, ha Magyarországon lenne gazdasági növekedés, mint azt a szónok jósolgatja (bár láthatólag Szent Sohanapjára ígérve), nem úgy, mint annakidején a mai kormánypárt, amely ellenzékként a „minél rosszabb, annál jobb” elvét követte.
És végül: „Van itt persze még egy dolog, ami mellett egy keresztény közösség nem mehet el szó nélkül, ez pedig az, hogy a tavalyi évben 90 300 gyermek jött világra, s ez 2251-gyel több, mint egy évvel korábban. [...] mondtam az évértékelő beszédben, hogy a babáknak kedvük támadt megszületni. [...] Magyarország nem olyan ország, ahol nem akarnak gyereket a fiatalok – ennyiben különbözünk Nyugat-Európától –, hanem akarnak. [...] Európában már régebben kialakult egy nagyon erős – nem is tudják elképzelni –, egy nagyon erős lobbi, amely igyekszik a kontinensünket a saját, szekuláris és családellenes látomásának hálójába keríteni. [...] Ezért képtelen Európa a saját biológiai fenntartására.” Ó, hát melyik okos baba ne akarna megszületni, ha azt hallja, hogy Orbán Viktor lesz a miniszterelnöke! Csak tudnánk, hogy az ostoba felnőttek miért vándorolnak ki ugyanezért százezerszámra... És azok a pusztulásba hanyatló nyugati országok, ahová mennek, még oly rafináltak is, hogy szekularizációs iránytévesztésük ellenére egy sor családvédelmi és születésszámnövelő jogszabályuk van, amelyeket mi csak irigyelni tudunk, utánozni nem... A magam részéről a miniszterelnöknek részint ezek tanulmányozását ajánlanám a figyelmébe, részint meg az újabb statisztikákat Magyarország lakosságának és a magyarok létszámának drámai csökkenéséről, itthon és minden szomszéd országban, kivéve Ausztriát... Na meg talán még valamit Shakespeare-ből, illik az alkalomhoz: „Fölszárnyal a szó, eszme lenn marad: /Szó eszme nélkül mennybe sose hat.”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
