rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2013. május 14.



Bolgár György kérdései 2013. május 14-ei
 műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy dagad a trafikbotrány, és ezt a Fideszben is kezdik érezni. Egyrészt új pályázatokat írnak ki azok számára, akik húsz éve dolgoznak a trafikos kereskedelemben, de most nem nyertek, másrészt pályázat nélkül is adnak koncessziót azokon a településeken, ahol senki sem nyert és nem nyitna dohányboltot. Harmadrész Navracsics Tibor igazságügyi miniszter közölte, hogy nem szerencsés ha állami pályázatokon a döntéshozók a saját hozzátartozóikat hozzák helyzetbe. Önök is így fogalmaznának, hogy nem szerencsés? Egyébként pedig mi az, hogy a döntéshozók saját hozzátartozói? Hiszen a pályázati bíráló bizottságok tagjai ismeretlenek. Vagy netán mégis fideszes főnökök döntöttek? Arról már nem is szólva, hogy a trafikokban az újabb és újabb módosítások nyomán már lényegében bármit árulhatnak, nemcsak fagylaltot, hanem egy tervezett módosítás szerint az önkormányzatok engedélyt adhatnak arra, hogy élelmiszereket is árusítsanak a trafikokban. Most akkor mi a különbség a nemzeti dohányboltok és az eddigi élelmiszerboltok között? Az, hogy mások a tulajdonosok?

Következő témánk, hogy megbukott a 98 százalékos büntetőadó a strasbourgi emberi jogi bíróságon. A pert egy volt külügyminisztériumi tisztviselő nyerte meg, akit az Orbán-kormány hivatalba lépése után kirúgtak az állásából a végkielégítését pedig adóval elvették. Ennyit a jogállami intézkedésekről?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy már a parlamentben folytatják a Hajdú-BÉT ügyet, és a Bajnai Gordon elleni újabb támadássorozatot, mégpedig egy Fidesz-szóvivő után Kósa Lajos indult csatába tegnap. Vajon milyen eredményt várnak tőle?

És végül mi a véleményük arról, hogy bevezetik a szociális temetést a rászorulók számára, de feltételekkel. A Belügyminisztérium tervezete szerint a temettetőnek vállalnia kell a személyes közreműködést a temetésben. Például azt, hogy öltöztesse fel a halottat, ássa ki a sírt, vegyen részt a koporsó leengedésében és behantolásában. Morbid segély?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



A lánya tőle függetlenül nyert trafikot, Szócska mellett neki köszönhető a béremelés
Csiba Gábor a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Kórház és Egyetem Oktatókórház főigazgató főorvosa

Bolgár György: - A témánk elsősorban az egészségügy béremelés, másodsorban – de ha megengedi előreveszem, legyünk túl rajta – a trafikpályázat. Mert azt olvastam egy-két hete, hogy az Ön egyik rokona is nyert trafikkoncessziót Miskolcon és talán valamelyik másik városban is. Igaz?

Csiba Gábor: - Nagyon örülök, hogy megkérdezte, megmondom őszintén, mert én is csak olvasom és soha senki meg nem kérdez engem. Úgyhogy ez az egyetlen egy olyan médium, amelyik végül is ezt megkérdezi. Egyébként igaz. Nincs benne semmi, hiszen tudni kell, hogy ez az úgynevezett törvény, amelynek alapján ez az egész elindult, ez nem a dohányról szól, hanem a fiatalok dohányzás elleni védelméről és a dohánykereskedelem bizonyos korlátok közé szorításáról. Tehát az, hogy nekem az egyik rokonom, aki egyébként külön, függetlenül él, és lányom különben, harmincesztendős és kétgyermekes anyuka, az egész pontosan megfelel a pályázat kiírási feltételeinek, az egy dolog. Az, hogy nekem a Stratégiai Szövetség elnökeként ezzel kapcsolatosan mi a véleményem, erre ugyanazt tudom mondani, hogy aki mondjuk katolikus például, nyugodtan lehet kéményseprő is. Tehát ha Ön újságíró, attól még olvashatja is az újságot. Tehát körülbelül ilyen. Kénytelen vagyok ezt mondani, mert nem látom az összefüggést.

– Nézze, ahogy ezt a különböző tudósítások felemlegették és esetleg megjegyzéseket tettek Önre is, abból körülbelül az a következtetés vonható le, hogy egy: miért van az, hogy több orvos rokonságából is nyertek jónéhányan pályázatokat, holott az orvosoknak bár nem feltételezem, hogy minden orvos olyan, aki nem vesz kezébe egy szál cigarettát, szóval bár vizet prédikál, néha ihat bort is kétségtelenül, de hogy orvosok viszonylag feltűnően jelen voltak itt a nyertesek között, holott elvileg ez egy egészségjavító, az egészséget promotáló intézkedésnek indult, és mégis orvosok, illetve hozzátartozóik vesznek részt dohánytermékek árusításában. Nem lát ebben valami ellentmondást?

– Hát nézze, nem látok benne ellentmondást. Ez egy ilyen bután hangzó dolog. Sőt, még azt is lehet mondani, hogy én vagyok az, aki kitalálta azt a bizonyos chipsadót, amely egyébként magába foglalja a dohányra és az alkoholra is kivetett többlet termékdíjat is, csak a neve chipsadó, amiből egyébként most az egészségügyi béremelés forrása van. Tehát nekem még ezt is lehet a szememre hányni, hogy tulajdonképpen az én egyik – mondom, tőlem független – gyerekem, aki megfelel minden pályázati feltételnek, nyert. A kettő nem zárja ki egymást.

– Foglalkozott ő korábban akár dohánykereskedelemmel, akár kereskedelemmel?

– Hát természetesen kereskedelemmel igen, de dohánykereskedelemmel nem. De hát Ön sem mindig úgy kezdte az életét, hogy rádióműsor vezető volt.

– Nem ennek születtem, ezt bevallom Önnek.

– Na hát akkor azért mondom, hogy mindent el kell egyszer kezdeni. De igazából én úgy gondolom, hogy ma Magyarországon a pályázatoknál három alapszabály érvényesül. Az egyik az, hogy az a pályázat biztosan nem nyer, amit nem adnak be. Tehát nagyon sokan nem adtak be pályázatot, az egy fajta savanyú a szőlő szindróma érvényesül. Kettő: egy pályázat során van nyertes, meg van vesztes. Három, ez Magyarországra viszont nagyon jellemző: aki veszít egy pályázaton, az soha nem önmagában keresi a vesztesége okait, hanem mindig valami más, külső körülményben keresi, és hát tulajdonképpen erről szól ez az – én idézőzelbe teszem – botrány, de hát valójában ez egy ilyen média kampány.

– Gondolja? Hiszen ugye azt mondja, aki nem adja be a pályázatot, az nem nyer. És ebben Önnek tökéletesen igaza van, mint a régi viccben, talán Kohn panaszkodik Istennek, hogy nem tud egy öttalálatost nyerni. Azt mondja neki, legalább vegyél egy lottószelvényt. Úgyhogy valóban be kell adni pályázatot. De amikor három-négyszázalékos árréssel indultak el vagy annak tudatában indultak el a pályázók, és csak azzal, hogy hát majd ott cigarettát, dohánytermékeket lehet árusítani, ámde később, illetve közben megváltoztatták a feltételeket, most már ott fogunk tartani, hogy nemcsak alkoholt, nemcsak lottószelvényt, nemcsak fagylaltot lehet árulni, hanem az önkormányzatok feljogosíthatják, hogy élelmiszert is árusíthassanak, vagyis visszaáll a régi élelmiszerbolt, csak most már néhány kiválasztott új tulajdonos kezében.

– Hát nem néhány, hanem hatezer valahány száz.

– Negyven valahány ezer helyett.

– Igen, az igaz, de hatezer valahányszáz, szabályozott körülmények között működő magyar kisvállalkozó vagy család, vagy megváltozott munkaképességű, mert ezek mind benne vannak azért a pályázati kiírásokban, lehetőséget kap arra, hogy az életét rendezze. És hát nem új dolog ez, hiszen hetven évvel ezelőtt pontosan ugyanez zajlott le, a HVG-ben olvastam erről egy történetet, hogy trafikokat azoknak az embereknek adtak, akik ilyen nehezebb, hátrányosabb helyzetű vagy valamit a nemzet érdekében tevő emberek voltak. Nyilván első világháborús sebesültek stb., stb. Tehát a világ csak ismétli önmagát.

– Na de akkor már, ha említi a HVG-t, ott is meg a hvg.hu-n is lehetett olvasni azt a botrányos történetet, hogy a szekszárdi önkormányzatban a polgármester odatette a fideszes képviselők elé a listát, és megnézette velük, hogy ez most jó-e, rendben van-e, támogassuk-e vagy. Ezek szerint mégiscsak volt valami nem egyenes dolog ebben.

– Nézze én nem tudom, én nem élek Szekszárdon, engem senki meg nem kérdezett, hogy a lányom akar-e pályázni, a lányom-e a pályázó. Ő kérdezett meg engem, hogy mit szólok hozzá. Igen, végigzongoráztam magamban azt is, amit Ön az elején említett.

– Mert Ön például a Borsod megyei közgyűlésnek is tagja.

– Én egyébként tagja vagyok a Borsod megyei közgyűlésnek, de a Borsod megyei közgyűlésnél nincs döntési pozícióm ebben a kérdésben.

– Hát információkat talán tudnának adni, nem?

– Egyre kevesebb döntési pozíció van. Nem, én nem kaptam és nem is adtam semmiféle információt senkinek erről. Ő beadta a pályázatot, ő nyert. Mondom, nehogy azt higgye, hogy nem gondoltam én is végig azt, hogy na, a chipsadó atyja, orvos vagy nem tudom micsoda. Sok mindent lehet erre mondani, de mégis azt kell mondani, hogy a pályázatból nincs kizárva egyetlenegy orvos hozzátartozó sem, mert akkor meg ugyebár diszkriminációról beszélünk, mert akkor mondhatnánk, hogy az egyenes orrúak vagy a hosszú lábúak nem pályázhatnak. Tehát azért mondom, hogy nagyon sok olyan dolog van ebben, amit a médiában lehet erről beszélni meg olvasni. A lényeg mégis az szabályozott…

– De Ön szerint, komolyan, az egészet csak a média fújta fel? Mert én el tudom fogadni, hogy az Ön lánya abszolút független mindentől és mindenkitől, abszolút jogosan nyert, jó pályázatot adott be és beletartozik abba a körbe, amelyik ilyen módon is valamiféle támogatásra jogosult, és ha nincs ellenfele abban a körzetben, akkor miért ne nyerne. De amit megtudtunk itt az elmúlt hetekben, az Ön szerint mind valamiféle felhabosított és nem is igazán tényeken alapuló visszásság?

– Nézze, azért azt is vegyük figyelembe, hogy ez a pályázat nem egy olyan, hogy tessék itt van, és akkor kapod a pénzt. Hát tudja, micsoda adminisztráció, igazolás, különböző tanúsítványok és utána pedig maga a beindítás összes gondja – ez nem egy kis ügylet, tehát nem arról van szó, hogy valaki ajándékba kapott valamit. Lehetőséget kapott a pályázattal. Valószínű, hogy nagyon sokan nem is fognak tudni élni a lehetőséggel, mert ez csak egy lehetőség, a nevében is benne van, hogy koncesszió.

– Az Ön lánya még akkor is érdemesnek látta ezen elindulni, hogy csak négyszázalékos volt az árrés, és most már kiderül, hogy tíz vagy esetleg tizenkettő lesz?

– Hát én utólag azt mondom, hogy a tíz százalék is nyilván többet ér, mint egy négyszázalékos, na de ezt se ő, se én, senki nem tudta, hogy ez az árrés változni fog. Viszont egy három-négyszázalékos árrés, úgy tudom, hogy a tisztességes üzleti haszon kategóriájába tartozik. Tehát erre egy üzleti tervet építeni és megcsinálni, ami nem meggazdagodás, de megélhetés lehet, szerintem nem olyan nagy probléma.

– Na nem kínzom ebben tovább.

– Nem kell engem kínozni, örülök mondom, hogy megkérdezte, mert senki meg nem kérdezi, csak beszél róla.

– Igen, hát az a legjobb én is úgy gondolom, hogyha az érintettekkel beszélünk. Nem ártana persze, ha a döntéshozók is beszélnének, de ez a dolog másik része. Viszont akkor az orvosi, illetve egészségügyi béremelésről szeretnék Önnel beszélni, mert tulajdonképpen meglepetésként jött, igaz, hogy Szócska Miklós államtitkár folyamatosan azt mondta és sugallta, hogy meglesz, meglesz, de látva a gazdaság elég bizonytalan és kétes állapotát, meg az állandó költségvetésihiány-problémákat, meg lesz-e vagy nem lesz meg, sikerül-e leszorítani vagy sem, az ember arra gondolt, hogy ezt hagyják utoljára. Ehhez képest Szócska államtitkár kiharcolt egy béremelést. Ön szerint mekkora jelentőségű ez, mennyire változtatja meg az egészségügyben dolgozók közhangulatát?

– Picit megint csak módosítok, és visszatérek a beszélgetés elejére. Szócska államtitkár úrral együtt – természetesen ő az egyik, akinek a legnagyobb érdeme van ebben – kiharcoltunk egy béremelést. Ugyanis az egészségügy az összes ágazathoz képest annyiban különbözik most ma, a mai gazdaságban, hogy ő nemcsak tartotta a markát, hogy ilyen béremelés kéne meg olyan életpálya modell, meg nem tudom micsoda, hanem megmondta, hogy miből. És ezt a „miből”-t teremtettük meg. És ez azért utal vissza a beszélgetésünk elejére, mert úgy hívják ezt hivatalosan, hogy népegészségügyi termékdíj, de valójában – és itt a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület érdemeit szeretném kiemelni – 2010-ben mi vetettük fel először ezt a lehetőséget, hogy bizony az ártalmas étkekre, italokra, dohányra, erre, arra, rá kell tenni egy olyan többlet adót, tegyük idézőjelbe az adót, mert azért ez nem adó, többlet forintot, amit viszont csak az egészségügy kapna meg, és ennek a folyománya az, hogy lett harmincmilliárd forint ezekből a bevételekből.

– Ez 2013-ban körülbelül harminc milliárd forint?

– Ez 2013-ban harminc milliárd forint, 2012-ben huszonvalahány milliárd forint volt, hiszen ne felejtsük el, tavaly is volt ebből már béremelés. Tehát ez egy folyamatos lehetőség arra, hogy az egészségügy dolgozói valamifajta bérrendezést kapjanak. Ezt nem tapasztaltam az oktatásban, a szociális és egyéb szférában. Nem mondták meg az ötletet. Itt hoztunk egy ötletet, forrást teremtettünk és most igazából a forrás elosztási javaslatát vitte keresztül az államtitkár úr.

– De ha ez ilyen magától értetődő lett volna, akkor már januárban azt mondhatták volna, hogy ebben az évben harmincmilliárd jön be ezekből az egészségügyi termékdíjakból vagy plusz adókból, és ezt béremelésre fordítjuk, ámen. Ellenben most május közepe van, vagyis eddig huzakodniuk kellett nyilvánvalóan a Gazdasági Minisztériummal, mert ez a plusz adó máshol is jó volna nyilván.

– Hadd mondjam, hadd mondjam. Már januárban Balog miniszter úr – és akkor most az ágazat miniszteréről beszélek – tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy ötmilliárd forinttal több az egészségügynek az ez évi költségvetési tétele, és ennek jó része, nyilván akkor nem tudta megmondani, hogy mennyi, az, amit bérrendezésre lehet fordítani. Az NGM-mel… nyilvánvaló, hát persze, aki adóbevétellel gazdálkodik, az néha másra is akarja költeni. Tehát azért ebben van egy ilyen. Persze. És ez igenis a tárcának az érdeme, hogy azt mondta, ezt mi találtuk ki, a mi érdekeinkben és a mi együttműködésünkkel valósult meg, akkor a mi céljainkat valósítsa meg belőle a vezetés. Tehát ilyen értelemben tényleg azt mondom, hogy diadalként kell ezt megélni, de valójában ez egy nagyon komoly és jó dolog ez a népegészségügyi termékdíj. Arról van szó, hogy aki tudatosan olyan termékeket fogyaszt, amelyek ártanak az egészségnek, az igenis vagy előre fizesse meg a gyógyítása költségeit ebben a plusz adó formájában vagy szokjon le. Tehát ennyi tulajdonképpen az egész. És hát aki befizette, márpedig sokan befizették, megmondom őszintén, az én gyerekeim se szoktak le a chipsről, és így ők is befizették a chipsadónak a rájuk eső részét.

– De ebből a főigazgatói fizetést nem fogják emelni.

– Érdekes módon a főigazgatói fizetést nem emelik. De a traumatológus orvosnak a fizetését emelik. Egyébként én traumatológus vagyok. Úgyhogy csak azért mondtam. És a traumatológusok nevében is köszönöm.

– Értem. Egy dolgot még, ha valóban erre építették fel, hogy ebből lehet például a béremeléseket fedezni, akkor azért 2014-től kezdve már gondjaik lesznek, hiszen nem valószínű, hogy a befolyó összeg a harmincmilliárdot jelentősen meghaladja. Pláne, ha sikerül meggyőzni az embereket arról, hogy étkezzenek egészségesebben. Akkor csökkenni fog ez az összeg.

– Igen.

– Szóval mi lesz jövőre, kérdezem én, egy kicsit előreszaladva.

– Igen. De azért a logikája ennek az, hogy kettős előnye van. Az egyik lehetőség az, hogy a bejövő pénzből… Mert hogy az emberek továbbra is fogyasztják, van elosztható, az egészségügy számára juttatható pénz. Viszont abban az esetben, ha ennek hatására vagy ennek hatására is az emberek leszoknak a káros termékekről, és elindul az egészségesebb termékek irányába a fogyasztás struktúrája, akkor viszont van egy áttételes előnye. Kevesebben betegszenek meg, kevesebben kerülnek rossz állapotban a kórházba, és kevesebben terhelik az ellátórendszert. Tehát könnyítik az ellátórendszernek a munkáját.

– Egy dolgot szeretnék még kérdezni Öntől, hogy az Ön tudomása szerint ebben az évben csökkent az orvosok, ápolók, egészségügyi szakemberek elvándorlási kedve? Vagy akár igen, akár nem, most ennek a béremelésnek a következtében mire számít, hogy csökkenni fog-e?

– Amit én tudok, hogy az elvándorlás intenzitása csökkent. Legalábbis ezt olvasom. Ez az elvándorlás, ez olyan dolog, hogy mindig voltak szerencsét próbáló emberek, harminc évvel ezelőtt, meg most is. Harminc évvel ezelőtt nagyobbak voltak a lehetőségek, most kisebbek a lehetőségek.

– Mármint az elvándorlásban?

– Persze.

– Ahhoz disszidálni kellett harminc éve.

– Így van, így van. Hát az évfolyamtársaimból legalább negyvenen disszidáltak, és most külföldről vagy osztják az észt vagy ott dolgoznak. Tehát azért mondom, máskor is volt ez. De a tendenciája valószínűleg úgy tűnik, hogy lassulást jelent. Nyilvánvalóan azért, mert egyrészt ez egy dolog, hogy a béremelés látszata vagy annak az ígérete sokat jelent, de emellé hozzá kell tenni azt az életpálya modellt, amit egyébként szerintem előbb utóbb ellátnak Magyarországon, a Magyarországon végzett kollégák. Mert az életpálya modell nemcsak arról szól, hogy hány forintot fogok keresni. Hanem arról is szól, hogy látom, hogy harminc év múlva hova jutok. Hogy mikor lesz belőle, hogyan lesz belőle adjunktus, főorvos stb. A családomnak lesz-e megélhetése abban a városban, kapok-e lakást, telket az építkezéshez, a feleségemnek munkahelye, óvoda stb., stb. Tehát ez egy komplexitás. És ennek több szereplője van. Az egyik természetesen a bér. És hozzátartozik az, hogy milyen képzési, továbbképzési lehetőségeket biztosítanak nekem, és ebben is nagyon sokat léptek előre, hiszen nagyon sok uniós forrásból azokat a pénzeket, amelyeket egyébként saját zsebből kellett volna továbbképzésre kifizetni, azokat odaadják most a kollégáknak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Miért és ki váltotta le?
Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Mazsihisz volt elnöke

Bolgár György: - Miért csak volt elnöke? Tudjuk természetesen, hogy a hétvégén megvonták Öntől a bizalmat a Mazsihisz közgyűlésén, de azt gondolta volna a kívülálló, még egy kívülálló újságíró is, hogy azok után, hogy a zsidó világkongresszus Budapesten tartott ülést, hogy ezen az ülésen a miniszterelnök felszólalt és meglehetősen határozott szavakkal foglalt állást az antiszemita jelenségekkel szemben, ráadásul az elmúlt napokban, hetekben néhány feltűnő hatósági intézkedés történt antiszemita megnyilvánulások ellen, akár tüntetésekről, akár gyalázkodó bekiabálásokról legyen szó – ez például rendőrségi intézkedésekben, sőt bírósági ítéletekben is látható –, nos tehát az ember azt gondolta volna, hogy ilyen körülmények között egy Mazsihisz elnök még ha nem mindenki szereti is, csak megerősödve kerülhet ki az elmúlt időszak küzdelmeiből. Ehhez képest Önt rövid úton leváltották. Ön minek tulajdonítja ezt?

Feldmájer Péter: - Én huszonkét éve veszek részt a Mazsihisz életében, tizenhat évig voltam elnök, két évig voltam alelnök. Ennyi idő alatt bizonyos döntések előtérbe kerülnek, amely rendkívüli módon sérti más emberek érdekét. És ha túl sokan összefognak, akkor egy demokratikus szavazáson kisebbségbe kerülhet az ember. Egyébként pedig az teljesen normális, hogy egy titkos szavazás útján egy vezetőről véleményt mondhat a tagság.

– De ezek szerint túl sok ember érdekeit sértette meg a tevékenysége során. Mivel?

– Ezt két körben lehet összefoglalni. Az egyik: bizonyos gazdasági érdekek; a másik: politikai viták. Ha az elsőt nézzük, nagyon sok olyan ügyben kellett véleményt nyilvánítanom, ami etikai kérdéseket érintett. Mondok egy pár példát. Az egyik fontos vallási vezetőnek a felesége a BZSH, a Budapesti Zsidó Hitközség egyik fontos intézményét vezeti, ez azzal jár, hogy nem lehet kivizsgálni a panaszokat, mert hát személyi összefonódások vannak. Ezt többször szóvá tettem. Egy másik ilyen ügy a Dohány utcai épülettömbhöz tartozó építkezések sorsa, ahol többször kifogásoltam, hogy az egyik vidéki hitközség elnöke vállalta el a kivitelezést, ő nyerte meg a pályázatot, és ez számomra etikailag nem volt elfogadható. Ugyan jogszabályilag nem kizárt természetesen, mert nem tagja a Budapesti Hitközségnek a debreceni hitközség, de mégiscsak belső körös ember jött oda, a munkát a cége végezhette. És hát ez személyi konfliktusokat szült. És a legutóbbi konfliktus, ami miatt megindult – hogy úgy mondjam – a hajsza, az a véleményem volt, hogy az egyik fontos és közismert alapítványnak a vezetője diplomabotrányba keveredett, és én abbeli nézetemet fejtettem ki, hogy neki nem volna szabad most már a posztján maradni, mert ha a köztársaság elnöke lemondott, akkor tán neki is ezt kéne tenni.

– Miért? Az illető is plagizált? Vagy csak a gyanú vetődött fel, hogy…

– Egy olyan gyanú vetődött fel, hogy neki nem volt érettségi bizonyítványa, és így iratkozott be egy egyetemre. És így végezte el. Hogy ez a gyanú igaz-e, ezt ugye nem tudni, mert lehet, hogy ő már azóta bemutatta az érettségi bizonyítványát. Erről nem tudok semmit mondani. Mindenesetre ő azt mondta, hogy nem neki kell lemondani, hanem nekem kell távozni. Hát én ezt nem tudtam respektálni, de úgy látszik, volt, aki ezt a véleményt elfogadta.

– De ezek látszólag olyan ügyek, ahol a többség, aki nincs érintve ezekben a konkrét ügyekben, azt mondhatja, hogy Feldmájer elnök úrnak igaza van, hiszen nekünk példát kell mutatnunk erkölcsből, tisztességből, a rosszhiszeműség és az összeférhetetlenség látszata se vetődjön ránk. Úgyhogy miért nem Önt támogatta a többség? Ezek szerint valamiért ezek az Ön által kifogásolt ügyek és az Ön által kifogásolt ügyekben érintett személyek mégiscsak többséget tudtak szerezni?

– Úgy tűnik, hogy igen, hiszen nem szavazott a többség, mindenesetre úgy tűnik, hogy egy öt-nyolcszázalékos többség ellenem szavazott. Ezt pedig tudomásul kell venni, mert aki egy választott tisztséget tölt be, az ennek ki van téve. A másik, ezek pedig politikai természetű viták voltak, valóban ezek összefüggenek a zsidó világkongresszussal, azzal, hogy rendkívül élesen támadtak amiatt, már a színfalak mögött is, hogy egyáltalán idejött a zsidó világkongresszus.

– Ez miért volt baj egyesek számára? Hiszen ez bizonyos értelemben megtiszteltetésnek is meg nagyon fontos szimbolikus, de gyakorlati lépésnek is tekinthető. Olyasmi, ami megerősítheti a magyarországi zsidóságot vagy a Mazsihiszt mint szervezetet.

– Én azt gondolom, hogy ez történt, ez nagyon fontos volt itt, és a másik amit nekem nem tudtak megbocsátani, hogy én kerültem az alelnöki pozícióba a zsidó világkongresszusban, míg más pályázók ezt rendkívül sértődötten vették tudomásul. Emlékeztetőül: én nem arra pályáztam, hogy személy szerint én kapjak itt helyet, én azért küzdöttem az elmúlt négy évben, hogy a Mazsihisz kapjon egy úgynevezett állandó helyet a végrehajtó bizottságban, ami nem személyre szóló, de hosszú távra szóló. Ez sikerült, és ez nagyon rosszul esett azoknak, akik indultak az alelnöki posztért, és úgy gondolták, hogy nekik kellett volna alelnöknek lenni. De hát esélyük semmi nem volt, hiszen sem ismertségük, sem egyéb kvalitásaik nem tették lehetővé, hogy a világ minden tájáról érkezett küldöttek rájuk szavazzanak.

– Na de most akkor az Ön alelnöki helyét nem befolyásolja az, hogy közben leváltották a Mazsihisz elnöki posztjáról?

– Természetesen a Mazsihisz következő elnöke lesz ott az alelnök.

– És őt ez nem is zavarja? Ezek szerint politikai ellenfelei még onnan is ki fogják túrni?

– Engem nem túrnak ki. Én eleve úgy gondoltam, hogy amíg én vagyok az elnök, addig én leszek az alelnök, és ha jön egy utódom, akkor ő lesz az alelnök, mert nem az a lényeg, hogy ki tölti be a Magyarországnak jutó alelnöki helyet, hanem az a lényeg, hogy ott egy állandó alelnöki helyünk van, egy ilyen rangos és nagy tekintélyű nemzetközi szervezetben. Tehát nem a személyi ambíciókról volt szó, ha ez a kérdése.

– Az imént utalt arra, hogy a zsidó világkongresszus itteni ülése miatt is érték támadások. De arra nem válaszolt még, hogy milyen alapon. Hiszen ezt egyértelmű sikernek kellene elkönyvelni. Mi volt az ellenérv?

– A nyilvános főszólalásban az hangzott el vasárnap, hogy ez egy nagy semmi, itt nem ismerték meg a magyar zsidóságot, nem tudtunk kapcsolatokat teremteni. Nem tudtunk komoly jelentőséget tulajdoníttatni a magyarországi zsidóságnak, a magyarországi zsidó életnek. Hát persze, mindenki láthatta, aki megnézte a világsajtót, aki megnézte a magyar sajtót, hogy ebből egy szó nem igaz. Mert hiszen ilyen sikert a magyarországi zsidóság, a Mazsihisz még nem ért el. De hát a vádlók így gondolkoztak. Ugye elhangzott többször ez vádként a vasárnap, illetve előtte csütörtökön egy másik közgyűlésen, hogy csak idézőjelben, hetvenhét magyar küldöttet sikerült megfigyelőként meghívatnunk a kongresszusra. Márpedig szerintük erről a kongresszusról nem hetvenhét embert kellett volna bevinnünk oda nekünk, hanem esetleg száznyolcvanat. Ami nyilvánvalóan képtelenség, de a személyi sértődöttségeket, az érzékenységet figyelembe kell venni. Itt is ez történt, ezek világosan és konkrétan megfogalmazott vádak voltak. Természetesen éles vitát váltott ki az is, hogy a miniszterelnök urat meghívtuk. Nekem mindig az volt az álláspontom…

– Tehát Önt azzal vádolták, hogy kvázi lefekszik a miniszterelnöknek azzal, hogy meghívja őt oda?

– Ez is elhangzott természetesen.

– Ilyen élesen?

– Ennél jóval élesebben és durva szavakkal, amik itt nem idézhetők, mert mégis egy rádióban beszélgetünk, nem négyszemközt. De rendkívül durván fogalmazták meg a véleményüket. És kifogásolták, hogy miért hívtam meg a miniszterelnököt a zsidó világkongresszus ülésére. Én a legelső perctől kezdve azt képviseltem, hogy hozzuk ide a zsidó világkongresszus ülését. Másrészt pedig, hogy ugyanúgy, mint minden normális demokráciában, Magyarországon is, ha ez a kongresszus itt tartja az ülését, akkor a miniszterelnököt meg kell oda hívni és nagyon jó, ha ott felszólal. És akik pedig ezzel nem értettek egyet, azok egy egészen más álláspontot képviseltek. Ők úgy gondolták, és ezt többször ki is fejtették, hogy ebből adott esetben a kormány jöhet ki jól, és hát erre nincsen szükség.

– Érdekes, hogy akkor ezek szerint mintha két tűz közé szorult volna, hiszen nyilván, ahogy Ön elmondja, amiatt is bírálták, hogy túlságosan együttműködő a jobboldali kormány vezetőjével, másfelől viszont, ahogy olvasom a különböző tudósításokat, például a mait a Népszabadságban, Önnek van egy kifejezetten jobboldali ellenzéke is a Mazsihiszen belül, és ha például ők kerülnének pozícióba, akkor akár politikai irányváltás is elképzelhető volna a Mazsihiszban. Akkor most hány párt van a Mazsihiszban? Kérdezem Öntől.

– Akkor, amikor én decemberben leültem erről beszélni a miniszterelnökkel, pontosan tudtam, hogy a fejemmel játszom. Tehát ez egy percig nem volt kétséges előttem. Mint ahogy azt is pontosan tudtam, hogy a magyarországi zsidóság és Magyarország érdekében ezt a kockázatot vállalnom kell, és ha most visszatekintek a vasárnapra, akkor azt kell mondanom, hogy akár így, akár úgy esett, bizony, ezt a kockázatot jó hogy vállaltam, és nagyon jól döntöttem, hogy így döntöttem. Mert azok a viták, amelyek kirobbantak a zsidó világkongresszus és a magyar kormány között, ugye ez emlékezetes, erről már beszélgettünk, ezek el fognak csitulni, de a többi eredmény meg fog maradni. A kérdésére pedig az a válaszom, hogy én mint olyan pozícióban lévő ember, akinek Magyarország mindenkori kormányával tárgyalnia kell és korrekt kapcsolatot kell fenntartania, én mindig minden kormánnyal ezt próbáltam tenni. Dolgoztam az Antall-kormány, a Horn-kormány, az Orbán-kormány és a…

– Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány…

– Igen, és azt tudom mondani, hogy a mostani kormánnyal is igyekeztem korrekt kapcsolatokat fenntartani. Szerintem ez jól sikerült, az elmúlt három évben konszolidáltuk a viszonyokat. Elég, ha emlékeztetek az egykori államtitkárra, akivel igen éles szóváltásaink voltak, mert gyakorlatilag a Mazsihiszt fel akarta számolni. Ez többször ki is derült abból, ahogy ő viselkedett. Azóta pedig meg kell nézni, a pozíciónk hogyan stabilizálódott.

– Arról az államtitkárról van szó, aki azóta már nem államtitkár a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban? Arra gondol?

– Pontosan ő rá gondolok. Nem vitás, hogy mindenhol kifejtettük a vele szembeni ellenérzéseinket. Ezzel csak arra akartam utalni, hogy olyan kapcsolatokat kell kialakítani egy ilyen pozícióba ülő embernek, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen, hogy nincs elkötelezve egyik politikai oldal felé sem.

– Tehát ezért szorult Ön két tűz közé.

– Pontosan ezért szorultam két tűz közé. Így van.

– No de még mindig nincs vége. Mert egy mai reggeli hírben olvasom, hogy a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) büntető feljelentést tesz Ön ellen, mégpedig egy ősrégi ügy, a Badacsonytomaji üdülő bérleti szerződésének 2006-os felmondása miatt, és ebben az ügyben Önt még a kuratóriumi tagságából is visszahívták. Ez micsoda?

– Hát ebből egy szó nem igaz természetesen.

– Mármint az, hogy feljelentést tesznek, az igaz, csak hogy…

– Ez sem igaz. A felügyelő bizottság…

– Ja nem. Az ismeretlen tettes ellen van a büntető feljelentés.

– …határozata meg sem említi a nevemet.

– Na de mégiscsak a tudósítások alapján ez Ön ellen irányul, nem véletlen, hogy visszahívják a kuratóriumi tagságából.

– Szó nincs erről. Szó nincs erről.

– Nem hívják vissza?

– Ezt nem tudjuk. Azt tudom egyelőre, hogy a felügyelő bizottság – nem ezzel az üggyel kapcsolatban – azt rója fel nekem, hogy nem működtem együtt szerintük a felügyelő bizottság elnökével, és ezért megszegtem a kurátori kötelezettségeimet.

– No de a felügyelő bizottság szerint az Ön döntése nyomán érte mintegy kétszáz millió forintos vagyoni hátrány a közalapítványt. Vagyis, hogy felmondta a bérleti szerződést, és gondolom én, azóta nem tudták kiadni ezt az akármilyen üdülőt.

– De ez nem igaz. Nincs ilyen. Itt van előttem a határozat, mert gondoltam, hogy ezt fogja kérdezni. Még a nevemet sem említik meg ebben a határozatban, nem is említhetik meg, azért, mert én nem töltöttem be semmiféle tisztséget a Mazsökben ebben az időszakban. Mindebből következően semmiféle ilyen döntést nem hozhattam, nem is hoztam egyébként.

– Na akkor viszont ki ellen irányul ez a mostani döntés?

– Ezt nem tudni. Az akkori vezetője ennek a kuratóriumban két ember volt, az egyiket úgy hívták, hogy Zoltai Gusztáv, ő volt a kuratórium társelnöke, a másikat pedig úgy hívták, hogy Eliezer Gilád, ő volt a kuratórium másik társelnöke. Ő jelenleg egyébként a Mazsihisz felügyelő bizottságának az elnöke. Tehát én magam sem látom át ezeket a mozgásokat. Az azonban biztos, hogy olyan bérleti szerződét kötöttek még annak idején a Badacsonytomaji ingatlanra, amely egy szakértő jelentésből kitűnően folyamatosan veszteséget termelt a Mazsihisznak. Az történt ugyanis, hogy olyan szerződést kötöttek, hogy egy csökkentett bérleti díjat kellett fizetniük, és a Mazsihisz vállalta, hogy a beruházásait megtéríti a bérlőnek. Ebből az következett, hogy minden évben jóval meghaladta a Mazsihisz által fizetendő összeg a bérleti díj összegét. Ebben a szerződéskötésben az akkori vezetők jártak el, név szerint Sessler György volt az egyik, illetőleg az akkori elnök, társelnök, alelnök és hát ugye ez a szerződés egyértelműen hátrányos volt. Szerintem a döntéshozók akkor ezért mondták fel a szerződést. Én egyébként azt gondolom, hogy szükségszerű volt, mert egyébként folyamatosan a Mazsihisz pénze arra ment volna el, hogy valaki a magánvagyonát gyarapítsa.

– Magyarán Ön tulajdonképpen egyetért elvileg ezzel a feljelentéssel, mert egy előnytelen szerződés miatt tették, csak magát…

– Nem, nem. Akkor nem értjük egymást. Én azt mondom, hogy azért kellett felmondani.

– Ja, értem. Azért kellett felmondani a szerződést, mert az előnytelen volt.

– Azért kellett felmondani a szerződést, mert rossz, mert előnytelen szerződést kötöttek. Tehát ellenkezőleg azzal, amit leír a felügyelő bizottság, szerintem egy lépéssel vissza kellett volna menniük, és azokból a szakértői jelentésekből látták volna, hogy ez a helyzet nem tartható fenn, azonban a felügyelő bizottság ezzel nem foglalkozott. Az azonban biztos, hogy ebben a határozatban, megismétlem, a nevem fel sem merült, de hát mondom, fel sem merülhet a nevem, mert nem én voltam a döntéshozó.

– Magyarán úgy gondolja, hogy ez nem egy Ön ellen irányuló támadás.

– Ez nem, van egy másik ügy ugye amit szintén a sajtó felplankolt, ahol azt állítják, hogy én mint a Mazsihisz elnöke a Mazsihisz érdekeit képviseltem, amikor a holokauszt túlélők ügyeiben tárgyaltunk. De hát én voltam a Mazsihisz elnöke, ilyen minőségemben írtam alá egy-két papírt. Azt gondolom, hogy nekem kötelességem volt, hogy a Mazsihisz érdekeit képviseljem. Nem tudom, hogy más miért gondolja másként.


Lásd még a Szombat című folyóirat írásait:

A kis per – Feldmájert megbuktatták
Előjáték elnökbuktatáshoz – a BZSH közgyűlésén élesen bírálták a gazdálkodást és a ZSVK-szereplést
Támadók és védekezők


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Nincs politikai harc
Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány elnöke

Bolgár György: - Egy mai hír szerint ismeretlen tettes ellen büntetőfeljelentést tesznek, mert a Mazsök tulajdonában lévő, badacsonytomaji üdülő bérleti szerződését 2006-ban felmondták, és azóta, mintegy kétszázmillió forintos vagyoni hátrány érhette a közalapítványt. Az imént beszéltem Feldmájer Péterrel, a Mazsihisz volt elnökével, aki úgy értelmezi, hogy ez a feljelentés ellene semmiképpen sem irányulhat. A neve sincs benne említve és a Felügyelő Bizottság jelentésében sem említik meg őt. Ráadásul nem is volt annak idején a Mazsök olyan pozíciójában, ahol ezt eldönthette volna. Ön mit tud erről mondani?

Szabó György: - Alapvetően azt meg tudom erősíteni, hogy ez a felügyelő bizottsági jelentés nem említi Feldmájer Péter nevét. Feltárja azokat a tényeket, hogy valóban vagyoni kár érhette a Mazsököt, azonban annyit módosított még, hogy nem a felmondás óta érte ez a vagyoni kár a Mazsököt, hanem a felmondás közvetlen következményeként érhette kár a szervezetet. Hiszen mind a szerződéskötés körülményei, mind aztán a felmondás nem tisztázott okai végett és az ezt követő bírósági eljárás következményeként kétszáz millió forint körüli az az idézőjelbe vett károkozás, amely a közalapítványt érte.

- Feldmájer szerint ez a bérleti szerződés, amit 2006-ban felmondtak, előnytelen volt, és ezért kellett a bérlőtől megválni. Ön hogy tudja ezt?

- Igazából ebben az ügyben soha nem rejtettem véka alá a véleményemet, hosszú évek óta meg vagyok róla győződve, hogy a Mazsök számára ez egy borzasztóan előnytelen ügylet volt.

- Mármint az eredeti bérleti szerződés?

- Igen. Ugyanakkor azt sem tartom megmagyarázhatónak, hogy ha egy viszonylag hosszú időre szóló bérleti szerződés megkötéséről volt szó – amely ugyan rossz feltételekkel kötődött –, vajon miért telt el tíz év addig, amíg rájöttek arra, hogy ez a szerződés rossz feltételeket tartalmaz, a Mazsök igen alacsony áron adja ezt bérbe. Két évvel a szerződés lejárta előtt felbontották a szerződést, amikor már tisztában voltak vele, hogy amúgy is – mint ahogy kiderült, több bírósági eljárás, peres ügy folyt már közben is a Mazsök és a bérbevevő között – egy bírósági eljárás fogja ezt követni és feltehetőleg jelentős kárigényt fog a bérbevevő követelni a Mazsöktől.

- Én is feltehetném a kérdést, hogy miért várt a Mazsök a feljelentéssel, hiszen a 2006-os szerződés felmondás óta körülbelül hét év telt el. Ha a szerződés felmondása olyan előnytelen vagy rossz döntés volt, akkor talán azonnal meg kellett volna ezt támadni.

- Bolgár úr tisztában van többé-kevésbé a történet előéletével, az elmúlt évek során a zsidó közéletet meglehetősen érdekelte, hogy mi is történt a badacsonytomaji ügylettel. Amikor a Mazsök kuratóriumában bekövetkezett a váltás, és szinte pontosan egy évvel ezelőtt a Mazsök új kuratóriuma megtartotta alakuló ülését, szinte azonnal elkezdtük néhány ügyben a felügyelő bizottsági vizsgálatokat. Pontosan annak érdekében, hogy azokat az ügyeket, amelyek egyébként a Mazsök működése körül a közvéleményt foglalkoztatták, le tudjuk zárni és tiszta képet tudjunk alkotni. A Felügyelő Bizottság két ügyben folytatott igen hosszas vizsgálatot. Az egyik a most említett badacsonytomaji-ügy vizsgálata. Csaknem egy év kellett hozzá, míg a Felügyelő Bizottság át tudta nézni, értékelni tudta az iratanyagokat, meg tudta hallgatni azokat a szereplőket, akik hajlandóak voltak a Felügyelő Bizottság elé járulni. Most jutottunk el addig a szintig, amikor körülbelül két héttel ezelőtt a Felügyelő Bizottság átadta a jelentését a Mazsök kuratóriumának.

- Értem. Ezek azok a bizonyos anyagi viták, amelyek Feldmájer Péter szerint is – ő csak általánosságban említette az anyagi vitákat – hozzájárultak az ő leváltásához?

- Nem gondolom, hogy közvetlen kapcsolat van Feldmájer Péter úr leváltása és a Mazsök által folytatott felügyelő bizottsági vizsgálatok közt. Hiszen a vizsgálatok egy évvel ezelőtt indultak el tudomásom szerint, a Feldmájer elnök úr leváltása ügyében való első lépések pedig egy-másfél-két hónappal ezelőtt jelentek meg.

- Ön szerint mi történik ma a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségében, a Mazsökben, a zsidó közéletben? Mert valami nagy felfordulást észlelek én innét kívülről, és valahogy az is a feltételezésem, hogy itt valamiféle politikai csata is folyik a háttérben.

- A politikai csatát alapvetően kizárnám, nem gondolom, hogy politikai csatározás folyik a háttérben. Azt, hogy a Mazsihisz berkein belül mi történik, azzal én nem vagyok tisztában, hiszen nem vagyok a Mazsihisz tagja. Az, hogy a közéletben mi történik, tudhatjuk és láthatjuk most már néhány éve. Az tapasztalható, hogy a felnövekvő fiatalabb generációk máshogy értékelik önnön zsidóságukat. Más irányba szeretnének elmenni, mint az idősebb generációk. Sok tekintetben más dolgok fontosabbak a számukra, mint az idősebbeknek. Úgy gondolom, hogy alapvetően egy generációváltás történik.

- Szóval azt mondja, hogy a politikát zárjuk ki. Jól emlékszem, hogy Ön például fideszes önkormányzati képviselő is volt korábban?

- Tökéletesen emlékszik, Bolgár úr.

- De azt mondja, mindennek nincs semmi köze ahhoz, hogy ki milyen szerepet vállal az ügyek felgöngyölítésében vagy akár egy új generáció színre lépésének előkészítésében.

- Szerintem nincs köze hozzá, hiszen annak idején fideszes önkormányzati képviselőként is azért dolgoztam, hogy a közélet tisztasága a helyére kerüljön és tiszta közéletben dolgozzunk. Nagyon fontos volt fideszes önkormányzati képviselői időszakomban a zsidóság érdekképviselete és a zsidóság érdekérvényesítése is. Természetesen napjainkban is az vezérel, hogy a zsidó közéletben is tiszta lappal menjünk tovább, és tisztán tudjuk a közéletet irányítani. Ebben az esetben én különválasztanám az adott személyek politikai identitását és a zsidó közösségekben folyó munkáját.

- Akkor végezetül egy alapkérdést még feltennék Önnek. Ez a mostani vita és konfliktussorozat – benne a büntetőfeljelentéssel – csak egy szűk, néhány ezres zsidó közösség belső küzdelme, tehát azoké, akik zsidóként határozzák meg magukat, vagy pedig van valami kapcsolata ahhoz a zsidó származású, akár százezres nagyságrendű közösséghez, amely egyértelműen magyarként akarja magát meghatározni, magyar tudatú még akkor is, ha nem tagadja le zsidó származását?

- Alapvetően a meghatározással van problémám, és ennek mindig hangot is adtam. Több fórumon is felvetődött a magyarság és a zsidóság kettéválasztása. Egyszer és mindenkorra tudomásul kéne vennie a magyar társadalom minden szereplőjének, hogy ezt a két fogalmat egy olyan országban, mint Magyarország, nem lehet kettéválasztani. Nincsen magyar és zsidó, magyar zsidók vannak, akik számára Magyarország múltja, jelene, jövője nem kevésbé fontos, mint bármely más Magyarországon élő népcsoportnak.

- De az a kérdés, hogy ezek a magyar zsidók népcsoportként akarják-e magukat prezentálni, felfogni, képviselni és képviseltetni, vagy pedig van egy jóval nagyobb közösség, amely ugyan zsidó hátterű, zsidó származású, sok esetben zsidó kultúrájú, de alapvetően mégis magyarnak tartja és érzi magát?

- Én mindig azt szoktam mondani, és sokszor néhány családtagomat is arra szoktam emlékeztetni, hogy sajnos önnön zsidóságunkat nem mi határozzuk meg. 1944-ben senki nem kérdezte meg, hogy minek tartjuk magunkat, zsidónak vagy magyarnak, mások határozták meg ezt. Tehát nem gondolom, hogy ez önmeghatározás.

- Na de az sem jó, ha mások határozzák meg. Sőt, az a legrosszabb.

- Szó szerint ezt mondtam. Tehát azért, mert mi azt mondjuk, hogy mi nem zsidók vagyunk, hanem magyarok, apukánk vagy anyukánk zsidó volt, de mi nem gyakoroljuk a vallást stb., ez mind gyenge érv. Ettől még zsidók maradnak azok a kedves polgártársaim, akik így gondolkoznak. Ezért gondolom azt, hogy a most folyó vita – és vélelmezhetően nem ez lesz az utolsó vita – sem csak a néhány ezer zsinagógába járó ember ügye, hanem a tágan vett – ahogy fogalmazni szoktam – magyar kultúrzsidóság problémája is.


Lásd még a Szombat című folyóirat írásait:

A kis per – Feldmájert megbuktatták
Előjáték elnökbuktatáshoz – a BZSH közgyűlésén élesen bírálták a gazdálkodást és a ZSVK-szereplést
Támadók és védekezők


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Van politikai harc
Schönberger András, főrabbi

Schönberger András: - Főrabbi vagyok, a Mazsihisz rabbi testületének egyik alelnöke. És azért kértem szót, hogy először is megköszönjem Feldmájer Péter úr munkáját. Egy héttel ezelőtt betelefonáltam, és én is elmondtam egy kritikát, nem feltétlenül neki, hanem a miniszterelnök úr beszédével kapcsolatban, azzal én sem értettem egyet. De ez nem von le semmit abból, amit tett és elvégzett azzal, hogy idehozta a világ zsidóságának legfontosabb vezetőit, és ülésezhetett a világkongresszus, és mindaz a siker, amit el is értünk ebben, remélem tartós is lesz, az ő nevéhez fűződik. A másik dolog pedig az, hogy pontosan az iménti a Mazsök Alapítvány elnökével folytatott beszélgetése, ha jól emlékszem, akkor Szabó György úrral tetszett beszélgetni, késztetett volna arra, hogy mindenféleképpen felhívjam. Mi az elnök úrral mindig jó viszonyban voltunk, sok-sok vitánk volt, de ez természetes.

Bolgár György: – De ezt most Feldmájer úrra érti.

– Ezt rá értettem. Én azt gondolom, hogy a Mazsihisz a nevében hordozza a legfontosabb szót, és ez a hit. A zsidó hitközségek szövetsége, amit Szabó György úr mondott, az egy nagyon fontos problémakör, a Mazsök lenne az a szervezet, amely a kulturális és magyar gyökereket is valló zsidókat összefogná. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) pedig a magyar zsidóságnak a vallási kötődéssel bíró embereit fogja össze. Itt a hitközségek vezetői vesznek részt a képviselőtestület munkájában, ahol mi vasárnap szavaztunk. Itt nem a külvilág jön be, mi a hitközségeink életével foglalkozunk, és én nem hagynám kizárni az erős politika nyomást. Ahogy az elnök úr is elmondta, úgy tűnik, hogy látszatra sikereket értünk el azzal, hogy más lett az államtitkár, de egy szervezet, amelynek a neve többször el is hangzott a közgyűlésen, igen erőteljesen próbál a Mazsihisz helyébe lépni vagy átvenni annak egy-egy szerepkörét.

– Ők volnának az a bizonyos új generáció vagy legalábbis a vezetőik?

– Ez egyáltalán nem új generáció, az új generáció jól jönne, de nem ők az új generáció. Ez az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH). Itt ennek a térnyeréséről is lehet szó. Azoknak, akik ma az elnöki szék fele törekednek, jó a kapcsolata velük. Én ezt így látom, lehet, hogy nagyot tévedek. De mindenesetre én ennek a nyomait látom.

– De ez valamiféle hitéleti vita Önök között vagy szervezeti, vagy személyi, vagy mindezen túlmenően valamiféle politikai kötődésbeli vita, hogy tudniillik van, aki közelebb áll például a mostani Fidesz-kormányzathoz, van, aki annak inkább ellenfele vagy kritizálója.

– Nézze, tőlem a politika annak dacára, hogy nagyon sokszor betelefonálok, nagyon sok minden nagyon zavar a jelenlegi, de a Gyurcsány időszakában, Bajnai időszakában is, akkor is betelefonáltam. Itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a miniszterelnök beszédében is elmondta, hogy az izraeli askenáz főrabbi, Metzger úr megdicsérte az alaptörvényt. Az ő dicsérete fontos dicséret volt, lehet, hogy ha kritikát mondott volna, az nem lett volna elfogadható. Ezt a bizonyos szervezet, az EMIH hozta ezt a dicséretet, vagy ő hozta őt ide, hogy ezt megtehesse. Többször volt itt, természetesen a Gyurcsány-kormány idején is járt Metzger úr Magyarországon, de azt hiszem, hogy ez valamit azért jelez számunkra, hogy ha tőle kaptunk dicséretet, ez egy fontos dolog volt a miniszterelnök úr számára.

– Na de ez a ez a kormány számára volt fontos dicséret. Tehát akkor itt valamiféle kormánykötődés látszik.

– Metzger úrnak erre nincsen befolyása, ez teljesen magyar zsidó belpolitikai kérdés.

– És ő valamilyen módon bizonyos magyar zsidó szervezetek mellé állt másokkal szemben?

– Az EMIH…

– Ez a Köves Slomó.

– …irányvonalát követi, ez a Köves Slomó úr irányzata. Ezzel semmi probléma nincsen, csak azt akartam mondani, hogy Ön kérdezett valamit én erre azt válaszoltam, hogy ha az izraeli főrabbi, aki ugyanehhez az irányzathoz…

– Tehát, hogy ha a miniszterelnök…

– Nem, nem, nem. Mindegy. Ma ugye az ortodox és a neológ közösségek együttese alkotja a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét. Az EMI pedig a Status Quo hitközségnek a helyébe képzeli el magát, annak az utódaként.

– És ehhez szerzett Izraelből támogatást. Vagy kapott.

– Hát onnan jönnek a rabbijai nagyon sokan, az előző rabbi az Amerikából jött, a Köves Slomó úr tanult Izraelben és máshol is. Ebben semmi rossz nincsen, de ez mutatja, hogy itt egy ilyen belső dologról is szó van.

– Ez egy belső pozícióharc.

– Igen. Ez nagyon rossz dolog, hogy én most ezt elmondom itt a Klubrádióban, nem is szerettem volna, de ha rákérdezett, én nem fogok hazudni. Ezért vagyok rabbi.

– Hát beszéljünk erről, hiszen azért a nyomait, jeleit látja az is, aki nem nagyon foglalkozik ezzel.

– Természetesen. Hogy ennek van köze a politikához, az látható, hiszen ez a szervezet a jobboldalon inkább feltűnik, mint a baloldalon.

– Igen. Megértőbb a Fidesz-kormányzattal szemben.

– Igen. De ahogy Feldmájer elnök úr elmondta, és ez az igazi álláspont, egy zsidó szervezetnek a vezetője, legyen az bárki, és én is mint rabbi, nekünk nem az a dolgunk, hogy egy politikai oldal mellett letegyük a pálcánkat, hanem az a dolgunk, hogy mindenkor együtt tudjunk működni a felekezetünkben. Tehát a zsidó szervezetek nem jelölnek ki egy oldalt, amelynek a nyomának akar haladni, és azt akarják állandóan dicsőíteni és ahhoz akarnak tartozni. Mi úgy gondoljuk, hogy minden egyes párttal és minden egyes politikai irányzattal, természetesen a szélsőjobboldalt kizárva, együtt kell tudnunk működni. Ez a dolgunk, hogy képviseljük azokat a zsidókat, akik a vallási irányzatunkhoz tartoznak és a jövőjüket ennél a vallás irányzatnál.

– És nekik élniük kell akkor is, ha egyik vagy másik kormány van hatalmon, hogy a hitüket szabadon gyakorolhassák.

– Így van. Ez a feladat, ezt próbálta Feldmájer Péter úr kivitelezni és ebben ő nagyon nagy érdemeket ért el, hiszen tényleg három évvel ezelőtt nagyon súlyosnak látszottak a problémák, ugye ő is mondta, volt olyan államtitkár, aki igen keményen lépett fel, és talán azt a dolgot is elkövette, amit más egyházakkal nem követett el, hogy a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének a járadékalapjából egy tekintélyes részt az EMIH számára átadatott. Ebből nagyon vitáink voltak egy évvel ezelőtt. Ezek ugyancsak megjelentek a sajtóban, nem mondok el semmi újat. Úgy látszik, hogy ezek a dolgok nem csitultak el. Ezért is kértem, hogy az egész vezetőség, az ügyvezető igazgató is és mindenki lépjen vissza, legyen egy teljesen új választás, hogy tiszta képet kapjunk, mi van a háttérben. Sajnos csak félsikert értem el, mindenesetre ha már egyszer az elsőszámú vezetőnek is távoznia kellett, akkor jobbnak láttam volna, ha mindenki megméreti magát újra, és más szerepet kapott volna, mint eddig.

– Nagy felbolydulás van most a Mazsihisz berkeiben?

– Nem tudom, én Pécsett élek, és nyolc éven keresztül nem vettem részt egyáltalán a képviselőtestület munkájában. Biztos, hogy van egy kis felfordulás, minden választás előtt vannak ilyen problémák, hogy meg kell oldani ezeket a dolgokat. És biztos, hogy nagyon komoly munkát is jelent az a hiány, ami kialakult, hiszen nincsenek alelnökök, nincsen vezetőség és az ügyvezető igazgató úr nyakába igen nagy munka került.


Lásd még a Szombat című folyóirat írásait:

A kis per – Feldmájert megbuktatták
Előjáték elnökbuktatáshoz – a BZSH közgyűlésén élesen bírálták a gazdálkodást és a ZSVK-szereplést
Támadók és védekezők


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!