A Magyar Formula Egy(EgyEgy)

Szívélyes, baráti ünnepség színhelye volt csütörtökön az Ország Háza. Schmitt Pál, a MOB, a Parlament, sőt hazánk megválasztott elnöke hívta meg Bernie Ecclestone-t, a Forma 1 kereskedelmi tulajdonosát és a pilótákat. A parlamenti vizit célja az eseményeket megörökítő filmecskéből ítélve az volt, hogy néhány zemberek, akik méltón rászolgáltak erre sleppbéli tevékenységük által, gyermekkori álmukat valóra váltva egészen testközelből, sőt, ahogyan egy zemberek mondja, akár „a magyar korona-cuccok” előtt fényképezkedhessenek az eleddig csak a televízió rideg, gépi képernyőjén át csodált, ámde hús-vér ember pilótákkal. A pilótákat szívükig ható örömmel töltötte el, hogy a magyar zemberek túláradó szeretete árad feléjük a vörös bársonyszőnyegeken, autogramos üldözés formájában.

A hithű zemberek pilótás fényképekkel és autográf kézjegyekkel való ellátása mellett tartottak egy kísérőrendezvényt is. Ezen Schmitt Pál megemlékezett arról, hogy „körülbelül harminc éve” Bernie Ecclestone úgy döntött: Magyarországra, „egy volt szocialista országba” hoz egy futamot. Így aztán idén már a huszonötödik magyar nagydíjat rendezik Mogyoródon. E neves esemény alkalmából Ecclestone, a – mintegy becézve – „Májkl”-nak szólított, négyszeres Hungaroring-győztes, hétszeres világbajnok Michael Schumacher, valamint, éppen aznapra eső születésnapja alkalmából, a kétszeres világbajnok Fernando Alonso is emlékplakettet vehetett át a háromszoros magyar elnöktől. A nyilvánvalóan tartalmas, de a pilóták szerint mindenesetre hosszú beszédben a magyar EEElnök megemlékezett arról, hogy „egész Magyarország szorított” Felipe Massáért, amikor tavaly súlyos fejsérülést szenvedett a Hungaroringen, s nyomatékosan fölhívta a sportoló figyelmét arra: a MI orvosainknak köszönhető ám, hogy most itt lehet velünk. (Ott lehet velük.)

Az ünnepség után a főszereplő, a háromszoros elnök még kihasználta az utolsó pillanatokat, hogy magyar történelmileg kiművelje a sokszoros milliárdost. Miután a korona tárlója felé tartva egy szőke hostess (?) saját megfogalmazása szerint „egy kis kedves ajándékot” nyújtott át Ecclestone-nak, s miután a magyar EEElnök kikunyerálta saját kis kedves ajándékát, baráti tegeződéssel bizonyítva az ifjú hölgynek, hogy őt is zembernek tekinti, akinek ő már mindjárt zelnöke lesz, előzékeny idegenvezetésbe kezdett:

— Ez a korona – mutat előre bizalmasan – több mint ezeréves. Több mint ezeréves.

— Képes vagy azt mondani, hogy ezer éve ilyeneket csináltak? – válaszolja a milliárdos tettetett hitetlenkedéssel, s igyekszik a lépcső felé. Az elnökök elnöke azonban nem hagyja magát:

— Ez érdekes, az ember, az első király, Szent István – erre már a milliárdos is megáll, és az EEElnök felé fordul – még mindig megvan a jobb keze! – mutatja a háromszoros elnök a bal kezével a jobb alkarján, jól ismert gesztusnyelvi elemre hasonlító mozdulattal, hogy honnantól kezdve van meg a kéz. – A jobb kezének egy darabja! – mutatja újra meg újra, egyre lelkesebben. – Ezeréves! – Mutatja immár a kíséretnek, mert közben Ecclestone megérthette, hogy megvan nekünk a jobb kéz egy darabja, és ezeréves, úgyhogy visszavált a koronára:

— Meg akartam nézni... – int az üvegvitrin felé, mire az EEElnök is azonnal belesimul a régi-új témába:

— Ja jó – fűzi bele magyarul –, majd hozom neked a könyvet.

— Meg akartam nézni – mondja ez a gonosz kis milliárdos, megbecstelenítve ezer évet –, hogy nincs-e az alján a „Made in China”.

Az EEElnök kihagy néhány századmásodpercre, de mivel jóságos, elérti, hogy a Forma 1 embere csak ugratja. Nevet, könyökével Ecclestone felé bök:

— Ó nem, nem, nem, nem, de kérlek – tiltakozik –, nem, nem, ez nem az.

Pedig Ecclestone nem is tudhatja, hogy vannak másolataink is – úgy tűnik, a korona szentsége a korona megtestesülésének formájából is adatik, másként mi értelme lenne másolatok előtt parádézni, esküt tenni és tisztelegni a hivatalos hamisítványnak.

A lépcső tetején meghatva búcsúznak egymástól a két első emberek. A jó hangulatú, bensőséges látogatást követően Ecclestone szeretne biztos lenni benne, hogy egy háromszoros EEElnöknek is van érkezése kilátogatni Mogyoródra, ezért megkérdezi vendéglátóját, hogy azért ugye jön majd díjat átadni, s ő biztosítja, hogy igen, jön.

Eddig mindenhol azt olvashattuk, hogy a mi mindjárt elnökünket sármos, szórakoztató diplomataként tartják számon. Ki tagadhatná: valóban szórakoztató.

(Sándor Klára)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!