rss      tw      fb
Keres

Miről beszélt Orbán Viktor Tusnádfürdőn?

„Az MSZP szerint Orbán Viktor tusványosi beszédét a semmitmondás és az ellentmondásosság jellemezte.” A párt véleményét így foglalta össze Kovács László, az MSZP alelnöke az MTI-nek. Ezek után elhatároztam, hogy elolvasom Orbán beszédét. A beszéd elérhető Orbán Viktor honlapján, amely eddig a pártvezér nevét viselte, de mostanában már a miniszterelnok.hu címen is elérhető.

Én Kovács Lászlóval ellentétben egyáltalán nem találtam a beszédet semmitmondónak. Sőt. Tele van sok hasznos információval, amelyeken érdemes lenne elgondolkodnunk és levonni belőlük a konzekvenciákat. Mindenekelőtt azt, ha eddig nem lett volna világos, hogy Orbán Viktor nem demokratikusan gondolkodó politikus. Legalábbis ez sejlik fel a beszéd mondanivalójából.

Abban igaza van Kovács Lászlónak, hogy a beszéd „ellentmondásos,” bár én inkább zavarosnak mondanám. Az volt a benyomásom, hogy valaki, valakik olyan politikai filozófiai tanokkal tömik tele Orbán fejét, amelyek a múlt század harmincas éveiben voltak divatosak, amelyeket csak félig ért meg, és valószínűleg a filozófiatörténet palettáján sem tudja elhelyezni őket. Például nemigen van tisztában azzal, hogy frissen összeszedett politikai filozófiájának veszedelmes politikai vetületei vannak.

A veszedelmes politikafilozófia mellett beszédének másik vonulata külpolitikai elképzeléseiről szól, amelyek radikális változásokon mentek át az utóbbi években. Ennek a külpolitikának egyetlen állandója a „közép-európai tengely,” amely eredetileg Szlovákiát is magába foglalta volna, míg Románia nem tartozott volna bele. Mostanában azonban megváltozott a tengely formája. Szlovákia kimaradt, míg Románia, Szerbia bekerült a tengelyt képező országok közé. Eredetileg ugyanis a kelet-európai országok együttműködésének célja Európa védelme lett volna egy lehetséges orosz terjeszkedés ellenében. Mára mindez megváltozott. Orbán most már nemcsak oroszbarát politikát akar folytatni, hanem a maga „közép-európai tengelyét” arra akarja felhasználni, hogy összeboronálja Oroszországot az Európai Unióval. Mert ha ezt nem sikerül elérnie, Európa véglegesen le fog csúszni a globális versenyben.

Orbán Viktor beszédének címe: A nyugati típusú kapitalizmus került válságba. Ezek szerint a keleti típusú kapitalizmussal semmi probléma. Persze a valóságban nem egészen ez a helyzet, mivel az Egyesült Államokból meginduló recesszió világméreteket öltött, és Kínát is elérte. Ott is lelassult a növekedés. Nem beszélve arról, hogy a kínai statisztikai adatok nem teljesen megbízhatóak. Azt viszont tudjuk, hogy az utóbbi két évben sok millió munkás veszítette el az állását Kínában.

Ami a jelenlegi gazdasági válságot illeti, az Orbán szerint nemcsak igen súlyos recesszió, „nem átmeneti pénzügyi zavarokról van szó, hanem annak a rendszernek a nagyon komoly válságáról, amelynek jegyében az elmúlt száz-százötven évét élte Európa”. És miért történt mindez? Azért, mert „a spekulatív pénzmozgások előnyt kaptak a munka- és az értékteremtéssel szemben, és a termelőkapitalizmus helyett egy spekulatív kapitalizmus jött létre”. A „spekulatív kapitalizmus” azért jöhetett létre, mert a „morális alapok” eltűntek Európában. „Morális alapok, amelyek valaha Európában tulajdonképpen az istenhitből származtak, időközben, ahogy a világ alakult, a felvilágosodás teret nyert, valójában istenhit helyett egyfajta magatartási kódexszé váltak, de ettől még, hogy a szellemi hátterüket, a spirituális hátterüket részben elveszítették, ezek a magatartáskódexek még erősek maradtak.... Ma szomorúan, de le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a kapitalizmus eltávolodott ezektől az értékektől …. Nyilvánvaló, hogy hosszú ideig ez a rendszer már nem tartható fönn.” Tehát meg kell reformálni az egész nyugati világot, mert az bizony „süllyed.” Mindez Oswald Spengler könyvét juttatja eszünkbe: Der Untergang des Abendlandes – A Nyugat alkonya (Mark Pittaway, angol történész hívta fel rá a Hungarian Spectrum olvasóinak figyelmét).

Ezek szerint tehát a Nyugat azért van gazdasági hátrányban, mert erkölcsi értelemben elkorcsosult, míg Kína vagy India azért emelkednek fel „viharos gyorsasággal, mert ők ragaszkodtak bizonyos értékekhez”. Orbán nem árulja el, hogy mik ezek a morális értékek, amelyeknek Kína vagy India a felemelkedését köszönheti. India tradicionális értékeiről semmit sem tudok, de azt tudom, hogy Kínában a korrupció óriási méreteket ölt, és a kínai üzletemberek nem éppen etikus magatartásukról híresek. Azt hiszem, a legtöbb gazdasági és pénzügyi szakértő Kína sikerét nem a moralitásában, hanem óriási tömegű olcsó munkaerejében látja.

Orbán ezt az állítólagos kínai moralitást állítja szembe az európai immoralitással, és azt akarja velünk elhitetni, hogy ha a nyugatiak eredményesen akarnak versenyezni a távol-keletiekkel, akkor vissza kell térniük keresztény gyökereikhez. Ez már aztán egyenesen vezet el minket bizonyos katolikus gondolkodókhoz, és magának a pápának az elképzeléseihez a jövő Európájáról.

Itt jut el szónokunk a közép-európai régió és benne Magyarország szerepéhez. Magyarország és a régió lehet a Nyugat megmentője. Szerinte „teljesen nyilvánvaló, hogy ha Európa nem akar még tovább süllyedni, akkor valamilyen módon ki kell egyeznie a szintén keresztény gyökerű, de Európához még nem kapcsolódó vagy ahhoz csak lazán kötődő nagy területekkel. Ne kerteljünk, itt Oroszországról van szó”. Tehát Európának szüksége van Oroszországra azért, hogy az „orosz gazdaság potenciálja” összekapcsolódhasson az európaival, és így sikeresen tudjon versenyezni Kínával és talán Indiával is. „Ez Közép-Európa döntő kérdése.” S a közeledést megkönnyíti, hogy „az oroszok is keresztények”.

Hát ide jutott Orbán Viktor és a Fidesz. Jó 70-80 évvel elmaradva Nyugat-Európától, egy Vatikán által újraálmodott keresztény Európában gondolkodik. És a katolikus politikafilozófiai elképzelések bevezetését azzal akarja alátámasztani, hogy ezzel Kína ellenében majd versenyképes termelőkapitalizmust tud teremteni a jelenleg spekulatív helyett. Micsoda balgaság! Mennyire nem ismeri ez az ember a világgazdaság rúgóit! Mennyire nem tud semmit a kínai moralitásról! Mennyire helytelenek a fejtegetései a gazdasági fejlődés és a moralitás kapcsolatáról! A kérdés csak az, hogy honnét szedi ezeket a bölcsességeket. Ki súg neki?

(Balogh S. Éva)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!