Roland Garros – Párizsi napló 6.
- Részletek
- 2013. június 10. hétfő, 04:37
- Aczél Endre
David Ferrer, amint az gyanítható volt, hiába haladt díszlépésben a Roland Garros döntőjéig, nem tudott igazi ellenfele lenni honfitársának, Rafael Nadalnak. Amiképp kettejük meccseinek túlnyomó többségében sem tudott. Valami azt súgja nekem, elég boldogság volt neki, hogy életében először, s mivel maholnap 32 éves, talán utoljára eljutott egy Grand Slam döntőjéig. Ha Andy Murray indul, gyanítom, nem jut.
6–3, 6–2, 6–3: mint ebből is látszik, nem ez volt minden döntők legklasszikusabbja. Nem azért, mintha a rettenthetetlen Ferrer nem küzdött volna minden egyes labdáért; nem azért, mintha nem lettek volna kettejük között végtelenítettnek tetsző – igazi spanyol, salakos – ütésváltások; nem azért, mintha Ferrer nem tudta volna többször is elvenni Nadal adogató játékát – de egy pillanatig sem volt kétséges, ki ül a kormányrúdnál. Mats Wilander, az Eurosport szakkomentátora, maga is háromszoros Roland Garros-győztes, napok óta ismételgeti, hogy Ferrer egyedülálló képességgel rendelkezik: el tudja rontani a másik játékát. Hát a Nadalét biztosan nem tudta. Voltaképp az első játszmában 2–2-ig, a harmadikban 3–3-ig tűnt csak úgy, hogy az idősebb spanyol egálban van a hétszeres salakbajnokkal, onnantól minden kényes és kiélezett helyzetben Nadal volt a nyertes. De kétségtelen, hogy oda kellett tennie magát, mert Ferrer ellen enélkül nem megy. Én úgy gondolom, a vége az lett, ami elvárható volt: Nadal simán nyert, de olyasvalaki ellen, aki nem ütögette el bánatában a labdákat. David Ferrernek nincs miért szégyellnie magát.
Rafael Nadal most történelmet írt. A Grand Slam versenyek történetében egyugyanazon pályán még senki nem nyert nyolc bajnokságot: ő az első. (Ferrer meg azzal vigasztalhatja magát, hogy bő 50 éve nem volt nála idősebb elődöntős hasonló versenyen.) Ami pedig az örökös Grand Slam-világranglistát illeti, Nadalt már csak Federer és Sampras előzi meg ( 12–14–17).
Amúgy pedig kétszeresen is le a kalapot Rafa előtt. Ahhoz képest, hogy pár hónapja még jelentéktelen dél-amerikai versenyeken ütögette a labdát, hogy gyöngébb ellenfelekkel szemben készüljön fel a nagy visszatérésre, mindjárt az első „útjába kerülő” Grand Slam versenyt megnyerte. Igaz, azt, ahol leginkább otthon érzi magát. Most már csak az a kérdés, hogy a rossz térde, amely hét havi kényszerszünetre ítélte, miként fog működni Wimbledon füvén és majd a US Open kemény borításán. A kezével nincs baj.
P.s. Aki majd megnézi a hétfőn kiadandó ATP világranglistát, dörzsölni fogja a szemét. Azt látja ugyanis, hogy Nadal a 4. helyről visszaesett az 5-re, Ferrer meg följött az 5-ről a 4-re. E különös jelenség oka abban keresendő, hogy Nadal csupán megvédte tavalyi elsőségét (2000 pont), ergo ezért a mostaniért a szabályok szerint egy árva pont se jár. Ferrer viszont tavaly csak elődöntős volt, ő tehát az idén egyet előre lépett, s ezzel szerzett néhány száz pontot, épp annyit, hogy megelőzze Nadalt. Akár jó, akár nem, így működik a „ranglistázás”. Plusz irónia: David Ferrer hétfőtől Spanyolország legjobbjának mondhatja magát, miközben Nadal csak a második…
(Képek: Rafael Nadal Fan Club/Facebook)
(Aczél Endre)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
