Tessék válaszolni!


A Népszabadság szombati beszámolója a Bajnai–Mesterházy-féle hivatalos pártközi tárgyalás első fordulójáról azt írja:

Bár a találkozót követő sajtótájékoztatón a pártvezetők azt mondták: nem Gyurcsány Ferencről szólt az egyeztetés, forrásaink mégis arról számoltak be, hogy – ha érintőlegesen is, de – szóba került a volt miniszterelnök személye. A Népszabadság értesülései szerint mindkét oldal egyetértett abban, hogy nincs érdemi akadálya a Demokratikus Koalíció szövetségbe hívásának akkor, ha a DK egyértelművé teszi: Gyurcsány semmilyen módon nem indul el a következő választásokon. Forrásaink hozzátették: mindkét oldalon az volt az álláspont, hogy – függetlenül Gyurcsány igaztalan vagy jogos megítélésétől – a volt miniszterelnök személye egyelőre tehertételt jelent egy korszakváltó szövetség megépítésében.

Ha a Népszabadság információi pontosak – és valószínűleg azok, hiszen névtelen „baloldali források” (nyilván az MSZP) hetek óta biztos információként terjesztik azt az álhírt Gyurcsány teljes visszavonulásáról, amelyet az érintett párt vezetői mindannyiszor cáfoltak (lásd: Ócska manipulátorok aranykora), Juhász Péter pedig, az Együtt–PM politikusává avanzsált tüntetésszervező már új, pártpolitikusi minőségében mondta el számos alkalommal a maga ismeret- és gondolkozáshiányból fakadó, ennélfogva fideszes propagandaelemekből összerakott mondandóját Gyurcsányról, és a PM tagjai sem maradnak el mögötte, e tekintetben maradtak azok az LMP-s Gyurcsány-feljelentő schifferisták, akik voltak –, szóval ha a Népszabadság információi pontosak, akkor a következő kérdésekre szeretném, ha végre egyszer nyilvánosan választ adnának az „összefogó” felek. Nekem mint választónak.

1. Ha az Orbán-rezsimet le akarják váltani, annak minden szennyével egyetemben, mi az oka és a magyarázata annak, hogy azt az egyetlen szennyes hadjáratot viszont méltányolják, amelyet Gyurcsány módszeres lejáratásával vitt máig hatóan sikerre Orbán meg a pártja?

Az Orbán-rezsim egész romboló politikája, politikai eszközrendszere és politikaiakarat-végrehajtó hadserege ugyanis nemcsak azóta létezik, amióta eluralták az államhatalmat és a törvényhozást; ellenzékben is pontosan ilyen célirányosan működtek, és minden létező aljas eszközt bevetettek. Kevesebb állt a rendelkezésükre – például nem volt még az övék a törvényhozás sem és a kulcsintézmények sem, sőt a médiát sem uralták még ilyen totálisan –, a demokráciát is csak lejáratták, az alapjait akkor még nem tudták felszámolni. Amiben egyértelműen sikeresek voltak, az Gyurcsánynak és az egész politikájának a tönkretétele volt. Ehhez persze kaptak nem kevés segítséget „véleményformáló” értelmiségiektől, szakemberektől, újságíróktól, szakmai szervezetektől, befolyásos nagyvállalkozóktól, milliárdosoktól – csupa olyan szervezettől és embertől, akiknek a nagy része ma vagy kussol, vagy bent ül a Fidesz seggében, vagy semmiféle felelősséget nem vállal azért, mert akkor mérhetetlen akarnokságában a Fidesz vitorlájához dagasztotta a szelet. És nem kis segítséget kapott a Fidesz Gyurcsány saját pártjától, amely sunyi módon is, nyíltan is ott tett keresztbe a saját pártreformáló elnökének-miniszterelnökének, ahol tudott. Mert nem akart reformálódni, nem akarta felszámolni a saját „jól működő” klikkrendszerét, és az országot sem akarta reformálni, már csak azért sem, mert döntő részük egy árva szót sem értett abból a polgári, európai, önmagukért felelősséget vállaló és másokkal szolidáris polgárok együttműködésére alapozott világból és ethoszból, amelyre Gyurcsány a saját politikáját és a reformjait alapozta. Ezért a párt utálta az egészet: olykor némán eltűrte, olykor engedelmesen megszavazta, olykor hátbatámadta, olykor lázított ellene, de mindenképp örült, amikor a Fidesz helyette is megbuktatta saját pártelnök-miniszterelnökét a maga mélységesen hazug és demagóg népszavazásával.

2. Különkérdés az Együtt–PM-nek: Hogy lehet az, hogy minden további nélkül összefognak egy ilyen párttal, de kiátkozzák azt a politikust, aki ebből a hazug pártból egy kevésbé hazugot akart csinálni, aki meg akarta változtatni a párt politikusi és pártönérdekre épített működési módját? Mivel magyarázza ezt személy szerint Bajnai Gordon, akit egyebek mellett azért tett meg Gyurcsány miniszterelnök előbb területfejlesztési, majd nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszternek, hogy amennyire lehet, elzárja az uniós pénzcsapokat a saját pártjának mohói elől?

Mivel magyarázzák, hogy korszakváltást akarnak, nagy hangon követelik, hogy soha többé ne legyen visszatérés a 2010 előtti politikához és politikai garnitúrához (mi több, vannak tagjai az új pártnak, akik a teljes 2010 előtti rendszer és politikusi garnitúra leváltását követelik), majd szövetséget kötnek azzal a párttal, amely a legkevésbé változott az elmúlt 23 évben, de nem kötnek azzal a miniszterelnökkel, aki először hozott friss levegőt az áporodott szocialista pártba?

3. Észreveszik-e, mindkét párt, hogy ezzel a Fidesz szájíze és elképzelései szerint járnak el? Hogy Orbán akaratát teljesítik be? És ha igen, ez miért nem zavarja őket?

Nyíltan megmondta a Semjén nevű tökfej, mi folyt itt, és a maga bornírt örömében, hogy ilyen sikeresen teljesítették Orbán hosszú távú amortizációs megbízatását, még a szájára se tudott lakatot tenni. Ha Gyurcsány egy rossz kutyaütő politikus lenne, a Fidesz teremtette kész helyzetet akkor sem volna szabad elfogadni. De ha Gyurcsány egy rossz kutyaütő politikus lenne, Orbán nem dolgoztatott volna ki egy egész négyéves stratégiát a tönkretételére, kezdve a 2006-os őszi puccskísérlettel. Bajnai tönkretételére most nincs, nem volt négy éve, de igyekszik. Mit gondolna rólunk, újságírókról, értelmiségiekről, választópolgárokról Bajnai Gordon meg a pártja, ha a választásig hátralévő szűk egy évben ugyanúgy befeküdnénk a Fidesz lejáratókampányának, ahogyan annak idején szinte mindenki befeküdt a Gyurcsányénak, és ahogy most az Együtt 2014–PM is befekszik neki? Vagy ha egyszerűen némán kivárnánk, mire jut a Fidesz Bajnaival, és ha sikeresen tönkretenné, széttárnánk a karunkat, és azt mondanánk, Bajnai sajnos, akár „igaztalanul”, akár „jogosan”, tehertétellé vált a 2014-es választáson? És maradna nekünk Mesterházy Attila. Mellesleg feltűnt-e, hogy Mesterházy Attila ellen nem folyik semmiféle karaktergyilkos kampány? Vajon mi lehet az oka, hogy Orbán kinyíratta Gyurcsányt, most kinyíratná Bajnait, de alapjában jól ellenne, ha a választáson Mesterházy Attila meg a szocialista párt lenne az egyedüli kihívója? Ezt a kérdést nemcsak az Együtt politikusainak és a híveinek kell tudniuk megválaszolni, elsősorban önmaguknak, de az MSZP szavazóinak, sőt a „bizonytalanoknak” is. Javaslom: erősen gyanakodjanak!

4. Miféle aljas zsarolás az, zsarolása a DK-s politikusoknak és zsarolása a DK-s választóknak, hogy „nincs érdemi akadálya a Demokratikus Koalíció szövetségbe hívásának akkor, ha a DK egyértelművé teszi: Gyurcsány semmilyen módon nem indul el a következő választásokon”.

Ugye nem kell lefordítani senkinek? Gyurcsány Ferenc, nem kis kockázatot vállalva, nem kevés konfliktus árán, úgy döntött, hogy befejezi a reménytelen próbálkozásokat az MSZP megújítására – erkölcsi, intellektuális, ideológiai, értékbeli, működésbeli, személyi megújítására –, és csinál egy másik pártot. Azok, akik vele mentek és akik azóta beléptek a pártjába, vagy csak a támogatóivá váltak szerte az országban, még nagyobb kockázatot vállaltak: pontosan ezt, ami most beteljesülni látszik, hogy legyenek bármilyen jók, tisztességesek és színvonalasak a törekvéseik és a politikai álláspontjaik, Gyurcsány kiközösítése miatt ők is gajra mennek. De Gyurcsány nélkül ez a párt nincs. Ezt ők is tudják, és mindennél jobban tudják a DK-szimpatizánsok. Most a párt vezetői, ezek szerint, azt az ajánlatot kapták, hogy hárman-négyen (?) egzisztenciális biztonsághoz juthatnak az új országgyűlésben, ha elárulják (vagy megzsarolják) a pártelnöküket, és feladják mindazt, amire együtt vállalkoztak. Persze ők is csak azért kapnak ajánlatot, mert a DK-szimpatizánsok, azaz szavazók viszont kellenének. Ha százezren vannak, akkor is, pláne ha sokkal többen. Nekik azt üzeni ez a formálódó „szövetség”, hogy vagy engedtek a zsarolásnak, és tudomásul veszitek, hogy csak kedvenc pártotok elnöke nélkül van esélyetek Orbán kirúgására, vagy kirekesztünk benneteket a „korszakváltásból”. Tehetjük, az idő nekünk dolgozik, mert előbb-utóbb úgyis kénytelenek lesztek eldönteni, hogy Orbán menesztését akarjátok jobban, vagy ragaszkodtok Gyurcsányhoz, és akkor a szavazatotok és az akaratotok semmit sem ér. És ismétlem: ennek az MSZP-s, Együtt 2014-es diktátumnak az alapjául az 1–3. pontban felsorolt védhetetlen, indokolhatatlan megfontolások és magatartások szolgálnak!

5. Mi igazolja azt az állítást, hogy a bizonytalan szavazók Gyurcsánytól irtóznak a legjobban?

Mi igazolja, hogy nem attól az MSZP-től undorodnak továbbra is, amellyel az Együtt 2014 most – kényszerűségből – összefog, mert a bizonytalanok nem látnak garanciát, sem személyit, sem szervezetbelit, arra, hogy bármiben is másként működik majd ez a párt, mint működött négy éve?

Mi igazolja, hogy nem a PM (ezáltal az Együtt) politikusainak életidegen, történelemhamisító tételeitől undorodnak, akik 2006 őszében még mindig csak rendőri túlkapásokat látnak, és akik a 2004-es népszavazást is csak tértől és időtől függetlenül, a maguk demagóg módján képesek rekonstruálni? Akiknek ez a két probléma üli meg az agyát (plusz az ügynökügyek, ami az egyszerű választónak már tizenöt éve is a könyökén jött ki), ezt teszik meg a szövetségkötés kritériumává, miközben a bizonytalan szavazók vágyai, ahogy a biztosaké is, a jövőre és nem a múltra irányulnak, de semmiképp sem önkényesen kijelölt és önkényesen értelmezett pontok tisztázására a közelmúltból? Ők Orbánt akarják leváltani, és nem a 2006-os „rendőrterrorról” akarnak rossz elméleteket csócsálni, mert még emlékeznek rá, hogyan gyújtották fel a „békés polgárok” az autóikat az utcán, meg különben is, csócsálásra ott van Morvai Krisztina.

Mi igazolja, hogy nem attól a képmutató szövetségkötéstől undorodnak, amely ahelyett, hogy nyílttá tenné és vállalná, elkeni az önellentmondásait, titkolja a kényszer-jellegét, a személyi harcait teszi hangsúlyossá, összefogást hirdet, de közben szemérmetlenül kirekeszt személyeket és szervezeteket (de a potenciális szavazóikat lenyúlja)?

Mi igazolja, hogy nem attól az erkölcsi felsőbbrendűségtől undorodnak, amellyel a fő szövetségkötők némelyike kioszt boldog-boldogtalant? Vagy éppen azoktól a csömörig ismert közhelyektől, amelyekkel más szövetségkötők etetik őket, mert ennyire futja a politikai-szellemi kapacitásból?

Mi igazolja, hogy a bizonytalan szavazók nem attól undorodnak, hogy úgy látják, megint csak használni akarják őket, és a legkevésbé sem érdekel itt senkit, hogy ők mit akarnak, nekik mi fáj, mitől szar az életük. Nem Gyurcsánytól, nem 2006-tól, hanem Orbántól meg a rendszerétől.

És mi igazolja, hogy a bizonytalan szavazók nem attól bizonytalanok, hogy most is azt látják, mennyire nem „lehet más a politika”, miközben még mindig azt hazudják nekik, hogy lehet? Ahelyett, hogy azok, akik csinálják, tényleg másként csinálnák.


MTI/Kovács Tamás 

Egyszóval: fel kéne fogni, hogy ez a történet, minden látszat ellenére, nem Gyurcsány Ferencről szól, hanem a jelenlegi „összefogókról”. Róluk, ha nem is bizonyítvány, évközi osztályzat. Elégtelen. Lehet javítani. De elég sürgős a dolog, nemcsak azért, mert szorít az idő, és sok-sok szavazói bizalmat kell még megszerezni (és visszanyerni), hanem azért szorít, mert ahogy én is, úgy más, ma „biztos” szavazók is előbb-utóbb besokallnak és beintenek. És nem azért, mert mi, akik a nyilvánosságban is beszélünk, nem hallgatjuk el a kritikáinkat és ezzel lázítunk meg „gyengítjük” az „összefogást”. Az emberek nem hülyék. Lehet, hogy nem tudják világosan és pontokba szedve megfogalmazni, mi a bajuk azzal, amit tapasztalnak, de érzik a hamisságot, a tisztátalanságot, az ostobaságot, a gőgöt, a hazugságot, a maszatolást, a következetlenséget, a manipulációs szándékot. Ezért akkor is tartósan megülnek a bizonytalanok táborában, ha egyetlen kritikai hang sem hangzik el a nyilvánosságban erről az „összefogásról”. A rengeteg bizonytalant persze lehet továbbra is Gyurcsányra kenni, de erre alapozni Orbánt lesöprő, korszakváltó politikát, meg arra, hogy az egésztől besokallt választóknak úgysem lesz más választásuk, mint azokra szavazni, akik kinevezték magukat az elégedetlenek kizárólagos politikai képviselőinek, nemcsak disznóság, hanem mélységes lenézése a választóknak. Ennélfogva biztos garancia arra, hogy minden jó szándék ellenére lesz itt még vaskos visszatérés a 2010 előtti politikához.


Mihancsik Zsófia


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!