Egy szavazás anatómiája
- Részletek
- Vendégek
- 2013. június 27. csütörtök, 04:14
- Eörsi Mátyás
Mint a hírügynökségek közzétették, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése keddi ülésnapján leszavazta, hogy Magyarország ellen úgynevezett „monitoring eljárás” induljon. Ez a szavazás kétségkívül apró, de mégis győzelem Orbán számára, még akkor is, ha a Közgyűlés úgy döntött, hogy „szorosan fogja figyelemmel kísérni a magyarországi fejleményeket”, és Kerstin Lundgren jelentéstevő (Svédország, liberális) joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy a Közgyűlés elvetette a monitoringot, de amit helyette bevezetett, az éppen a monitoring kifejezés definíciója.
Hogy jött létre ez a lehangoló eredmény? Nos, a válasz egyrészt erőteljesen politikai, másrészt pedig zavarba ejtően hétköznapi.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése – szemben az Európai Parlamenttel – nem folyamatosan ülésezik, tagjai évente mindössze négy alkalommal találkoznak egy-egy hétre. Az a folyamat, amelyet az Európai Parlamentben tapasztalhattunk, nevezetesen hogy növekvő számú EPP-sek (EPP: Európai Néppárt, a Fidesz pártcsaládja) értik meg az Orbán-kormány lényegét és fordulnak vele szembe igaz kereszténydemokrataként, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében nem ment végbe. 2010-ben az EPP még egységesen támogatta a magyar kormányt az Európai Parlamentben, 2013-ban az EPP már jelentősen megosztott volt. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében az EPP még mindig egységes volt, és masszívan támogatták a Fideszt. Márpedig az EPP Strasbourgban is a legnagyobb párt, egységes szavazatuk sokat számít. Ám az EPP nem volt egyedül, velük szavaztak a Konzervatívok – ez leginkább a brit konzervatívokból, Putyin pártjából (érdekes, igaz?) és Erdogan török miniszterelnök pártjából áll.
A török álláspont oka világos: Németh Zsolt külügyi államtitkár a törökországi zavargások zenitjén Ankarában dicsérte meg a török kormányt demokratikus elkötelezettsége miatt. Nyilvánvalóan cserébe megkapta a török támogatást Strasbourgban. Figyelemreméltó, hogy annak a pártnak, amelynek egyik legfontosabb narratívája a Gyurcsány-időszak alatt bekövetkezett „rendőrterror”, demonstratívan fellép egy olyan kormány mellett, amelynek egyenlege a tüntetők elleni fellépésében négy halott és több ezer komoly sérülés. Az ukrán szocialisták azzal üzleteltek a Fidesznél, segítsenek megakadályozni, hogy Timosenko lánya meghívást kapjon Strasbourgba. Ilyenkor emlékezzünk Martonyi János szavaira, aki értékalapú külpolitikát ígért.
De most térjünk vissza Strasbourgba, ahol a Fidesz mellett szavazott a teljes orosz delegáció, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország, gyakorlatilag mindenki a Lajtától keletre. Miért támogatták Orbánt? Azért, mert ezek az országok egytől egyig monitoring eljárás alatt vannak. Ha Magyarország ellen nem indul monitoring eljárás, akkor ők is belekezdhetnek Orbán játékába, kettős mércére hivatkozhatnak, azt mondhatják, hogy az országukban semmivel sem rosszabb a helyzet, mint Magyarországon (ez nem feltétlenül igaz), de lám, az EU a saját tagját megvédte, csak velük szemben keménykedik, mert oroszellenesek, azeri-ellenesek, utálják az örményeket, satöbbi. Az orosz delegáció egyik tagja négyszemközt el is árulta, hogy támogatják Magyarországot, mert a céljuk nem más, mint a monitoring eljárás szétverése. És ne is említsük az oroszok között folyó megalázó tréfálkozást, miszerint „akkor most másodjára is megsegítettük a magyarokat”.
Ez bizony erőteljes lobbi Orbán mellett, még ha a támogatók nem is Orbán érdekében cselekedtek, hanem a saját érdekeiket védték. A kudarc fő oka mégsem ez volt.
A Magyarországról szóló jelentéshez összesen 22 módosítót terjesztettek be a képviselők, ezek kivétel nélkül a jelentést gyengítették, tehát a Fideszt támogatták (a legtöbbet a Fidesz képviselői aláíróként is jegyezték). Aki figyelte a szavazást, döbbenettel észlelhette, hogy mihelyt a szavazások megkezdődtek, egyik Fideszt támogató módosító a másik után kapta meg a Közgyűlésben a jelentős többséget (átlag 170:80). A szavazás közepénél a támogatás tartósan megfordult: a Fideszt támogató módosítók mindegyike elesett, hasonló arányokban, 170:80. A legutolsó szavazás, amely arról szólt, hogy legyen-e monitoring, vagy sem, ismét a Fidesz nyert 170:80 arányban. Hogyan lehetséges ez, mi történhetett?
Aki figyelemmel kíséri a magyar Országgyűlés szavazásait, tudja, hogy a képviselők a frakciók jelzéseit követik. Valaki bekiabálja, hogy „igen”, „nem” vagy „tartózkodom”, és a többiek ezt követik. Ez éppen így van az Európai Parlamentben is és minden normálisan működő parlamentben. És némi eltéréssel éppen így történik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében is. Ez a kis eltérés pedig az, hogy a Közgyűlés tagjainak nagy része kevéssé pártlogika szerint működik, ők úgy szavaznak, ahogy azt a szakbizottság javasolja. A szakbizottság ugyanis alaposan megtárgyalja a módosítókat, szavaz a támogatásukról, és ennek a szavazásnak az eredményét bejelentik a plenáris szavazás előtt. Azok a képviselők, akik nem mélyedtek el az adott ügy rejtelmeiben, egész egyszerűen a bizottsági ajánlást követik. A Fidesz melletti, majd Fidesz elleni szavazások pontosan követték a Monitoring Bizottság ajánlását. De mi történhetett a Monitoring bizottságban, hogy először támogatta a magyar kormányt, majd nem támogatta, végül ismét megtámogatta?
Nos, elég lehangoló a magyarázat. Annyi történt, hogy az EPP-sek ott voltak a bizottsági ülés kezdetétől, míg egy szocialista csak később érkezett. Amíg a szocialista meg nem jött, az EPP volt többségben, ahogy ő megjött, az EPP kisebbségbe került. A módosítók első adagját támogatta a bizottság, a második adagját nem, és pontosan így tett a Közgyűlés is. De mi történt a végszavazásnál? Semmi különös, csak John Prescott brit szocialista, Tony Blair egykori miniszterelnök-helyettese elfelejtette felemelni a kezét. Egy pillanatnyi kihagyás, és a többség elolvadt, egy patkószeg miatt az ország elveszett.
Ám térjünk vissza a vitára, ahol a brit konzervatívok védték az Orbán-kormányt, viszont sokakkal szemben ezt igen színvonalasan tették, és érdemes odafigyelni szavaikra. Abban is volt némi igazuk, hogy Magyarországán – sok más országgal szemben – nincsenek politikai foglyok (bár igény lenne rá), és szabad gyülekezni is. Abban azonban súlyos igazságuk volt, hogy milyen alapon avatkozhatna be az Európa Tanács a magyar folyamatokba, amikor nem látják a magyar lakosság erőteljes tiltakozását az Orbán-kormány ámokfutása ellen. Sok hozzászóló tévedett abban, hogy a magyar kormánynak lett volna politikai felhatalmazása mindarra, ami Magyarországon történt, mert alig tagadható, hogy a győztes kormánypárt mindebből mit sem kötött a magyar szavazók orrára.
Ám figyelem! A csillagok mai állása szerint a 2014-es választások győztesét Orbán Viktornak fogják hívni. Ha pedig ez így lesz, akkor – akár tetszik, akár nem – ezzel a győzelemmel Orbán Viktor utólag megkapja a politikai legitimációt az elmúlt három év minden csínytevéséhez.
Eörsi Mátyás politikus, ügyvéd,
a DK Országos Tanácsának tagja
Korábban a Galamusban:
G-7
Az érzelemmentesség iskolája
Hogyan higgyünk a negyven év víziójában?
A stílus maga a politikus
Az eskü súlya
Egy fontos beszéd, némi populizmussal és csipetnyi árulással
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!