Politikai hittérítők

Nyakó István, az MSZP szóvivője sajtótájékoztatója szerint a rákoscsabai főplébánia miseintenciója nyíltan politizál: olyasmiket tartalmaz, hogy „a pun háborúk idején a híres író és államférfi, Cato minden felszólalását azzal fejezte be, hogy Karthágót el kell pusztítani, és itt vajon kiket és miket?”, a miniszterelnököt „Liba-jnai Gordonnak”, elődjét pedig „Gyurcsány KISZ-führernek” nevezi.
Nem láttam ugyan az írott szöveget, de az igazi baj az, hogy föl sem merül, létezik-e: kampányon kívül is sok ilyen van, hát akkor kampányban! Sokan mondják, hogy ezt egy pap nem teheti. Szerintem teheti, az egyházi vezetők is tehetik, csak akkor az ellen sem szabad ám tiltakozni, hogy amikor politikai csatározásokba veri magát bármelyik egyház, akkor politikai ellenfélként támadják. Akkor sem illő ám a vallás szabadságára hivatkozni, mert akkor bizony nem egyházként, hanem politizáló aktorként vitáznak vele!
Ami engem illet, hát nem valami szép üzenet, ha egy egyház fontosnak tartja, hogy napi politikába keveredjen, hiszen ezzel azt fejezi ki, hogy nem a hívek lelki üdve, hanem az egyház politikai pozíciója érdekli jobban. Mert ha nem így van, tudnia kell, hogy a hívek politikai nézeteiket tekintve bizony nem egyneműek, és egy egyház nem kockáztathatja meg a lelkek elvesztését csak azért, hogy jobban feküdjön valamelyik pártnál. Gondolnám én.
És gondolta egyik barátnőm nagypapája, aki a legutóbbi kampányban megelégelte, hogy papjuk, egy szabolcsi görögkatolikus egyházfi kampányinstrukciókkal traktálja a gyülekezetet igehirdetés helyett, így hát fölállt, mindezt fennhangon el is mondta, majd kivonult a templomból. A hívek jó felével együtt. Ha mindenki ezt a példát követné, az egyházak előbb-utóbb valószínűleg felhagynának a nyílt politizálással, és politikai térítés helyett a tényleges evangelizációban tüsténkednének.

Ámen.

(Sándor Klára)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!