rss      tw      fb
Keres

Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről X.


Keresztények, demokraták…
2013. június 17., 21.

A KDNP-t hajlamosak vagyunk nem létező pártnak, a Fidesz terebélyes fájára tapadó „fagyöngy”-szervezetnek tartani, és önálló támogatottságát tekintve igazunk is van. Azon azonban érdemes gondolkodni, mi szüksége volt a nagyobbik kormánypártnak arra, hogy lélegeztető készüléken tartsa önmagában életképtelen kisebbik társát, és mi szüksége van ma is erre.

A kezdet még csak-csak érthető. A Fidesz úgy járt el, mint az újgazdag család sarja, aki a patinás név érdekében benősül a szegény, régi dicsősége romjain vegetáló történelmi famíliába. Liberálisból kivetkőzött újdonsült konzervatívként hitelesítésként meg az elegancia kedvéért nyomtatta névjegyére a hosszú múlttal és rangos európai rokonsággal rendelkező KDNP történelmi címerét. Identitásához szükség volt a „keresztény” elemre (a „demokratáéra” persze jóval kevésbé), márpedig az egykor a pápalátogatást, angyalos címert csúfoló, „térdre, imához!”-t kiabáló, csuhásozó politikai kultúrából nehézkesnek tűnt az azonnali fordulat. Most ne menjünk bele abba, hogy miféle átértelmezésen ment keresztül a Fidesz politikai nyelvében ezzel együtt a „keresztény” szó, hogyan vált azonossá az „antiliberális”-sal, a felvilágosodás-ellenessel, rosszabb asszociációkat feltételezve a „nem zsidó”-val. A kérdés igazából az, hogy miután már sikerrel mutatta be konzervatív híveinek az új keresztény imázst, miért van a Fidesznek még mindig szüksége arra, hogy az immár kolonccá vált társat, akinek már minden spirituális vagyonát felélte, továbbra is magával cipelje. Sőt: a kedvéért balhékat is felvállaljon, megtartsa a legnépszerűtlenebb kormánytagot, Hoffmann Rózsát, kinevettesse magát az Erdélybe lovon bevonuló Semjén Zsolttal (ugyan hová lett az egykori „Békejobb” konzervatív demokratájának plakátarca?), és teljesen felesleges konfliktusokba menjen bele az abortusz-szigorítás lebegtetésével vagy a középkorias család-definícióval.

Legújabb parlamenti válogatásunkban azt szemléltetjük: a KDNP új, hasznos feladatot kapott. Gyakran vele mondatják ki, ami azért menő fideszes politikusnak is zsenánt. Ők vállalják a leginkább Európa-ellenes kirohanásokat, leszedvén a keresztvizet a züllött, dekadens, család- és nemzetellenes, kereszténységéből kivetkőzött Európai Unióról, nyomukban Orbánnak csak összegeznie kell: mi ellen folytat szabadságharcot. A kereszténydemokraták a legkészségesebbek Orbán Viktor és kormánya istenítésében, és mivel nem ők a vezető kormánypárt, a laikus szemlélőnek (különösen aki hozzászokott a korábbi koalíciók egymást is kritizáló, vitázó együttéléséhez) ez egy fokkal hitelesebbnek is tűnhet, mint a fideszes szóvivők szokásos öndicsérete. A KDNP-nek fontos szerepe van a kommunistázó politikai kórusban is. Ők tudják a legvészterhesebb hangon istentelennek, vallásüldözőnek, az ördög cimborájának feltüntetni nemcsak a pártállamot, hanem az ezzel egybemosott mai baloldalt. Az ő retorikájuk feladata volt elérni, hogy vallás és erkölcs azonos fogalmaknak tűnjenek, hogy ebben a – még a régió más országaihoz mérve is – világias országban, ahol a nyilvánvaló kormányzati elvárások ellenére is a szülők fele nem a hittant, hanem a világi erkölcstant választja gyermekének, a vallástalan, a „nem hívő” vagy a nem elég buzgó hívő lassan az erkölcstelen és az értéktagadó szinonimájává váljék.

Természetesen eszem ágában sincs démonizálni a szerencsétlen KDNP-s képviselőket. Ahogy minden frakcióban, van köztük számos jobb sorsra érdemes, tisztességes ember. De ez nem változtat azon, hogy pártjuk életben maradásának áraként, őszinte hittel vagy e nélkül, eleget tesznek a rájuk szabott szereposztásnak. Nézzük meg, hogyan tették ezt a legutóbbi plenáris üléseken!


1.
Páros tánc napirend előtt, első változat: Kifelé Európából
„Lassan ideje elgondolkodnunk…”

A legtöményebben akkor élvezhetjük a sajátos KDNP-s mondanivalót, ha a parlamentben két kereszténydemokrata felelget egymásnak. Ez történt június 17-én, majd 21-én. Lássuk a páros tánc első változatát!



Pálffy István (KDNP):
„Emléknapok sorjáznak a kalendáriumban előttünk. Itt van az 56-os mártírok emléknapja, a magyar függetlenség napja és a szabadság napja. Tegnap volt ugye Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 55. évfordulója, az 56-os forradalom és szabadságharc hőseinek, vértanúinak újratemetése 24 évvel ezelőtt történt meg. És ezen a héten van nemzeti emléknapunk, június 19-e is, a magyar függetlenség napja. 1991. június 30-án fejeződött be hivatalosan a szovjet csapatok kivonása Magyarországról. Ez a dátum a szabadság napja, de a szovjet alakulatok távozása csaknem két héttel korábban megtörtént. Az utolsó szovjet katona, Silov altábornagy integetett a záhonyi határátkelőnél: „daszvidanyja!”, országszerte megszólaltak a harangok, és ezzel véget ért Magyarország több mint negyvenhét éves folyamatos katonai megszállása. 1944. március 19-e óta, negyvenhét éven át állomásoztak idegen katonák Magyarország területén… bizony, az elnyomás és a visszarendeződés veszélye mindaddig ott volt, amíg a szovjet katonák itt voltak Magyarországon, amíg meg nem történt, ahogy akkor mondtuk, hogy „ruszkik, haza!”. Azonban az ország cselekvését csaknem húsz éven keresztül akadályozta elsőként is a gazdasági-pénzügyi adósság, az öröklött adósság, majd pedig az európai intézményeknek és a nemzetközi szervezeteknek való túlzott megfelelés, a szolgalelkűség. És hiába tartotta féken az államadósságot 1998–2001 között a polgári kormány, a szocialisták aztán hitelekbe verték az embereket, és túlzott engedményeket tettek az európai csatlakozás során, az önrendelkezés rovására. Szintén az alaptörvény szerint, tisztelt képviselőtársaim, Magyarország ugyan az Unióban nemzetközi szerződés alapján eredő egyes hatásköreit a többi állammal közösen az Unió intézményei útján gyakorolja, de van egy kitétel, hogy ’az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig’, csak addig a mértékig, addig, és nem tovább. Nem tovább az IMF-ig, nem tovább az európai diktátumokig. De a bankadóig igen, a multiadókig igen, a rezsicsökkentésekig igen. Nem tovább az értékek relativizálásáig, és nem tovább a fiskális unióig, viszont a keresztény értékek, a család védelméig igen. A mi szabadságunk tehát elismeri a keresztény értékek fontosságát, társadalmunk alapja továbbra is a család, szemben az európai fősodorral. Ha megszüntetik a Magyarország ellen folyó túlzottdeficit-eljárást, akkor lassan ideje elgondolkodnunk azon, hogy mit kezdünk azzal a nemzeti mozgástérrel, amit a magyar kormány és a magyar emberek együtt teremtettek meg az utóbbi három esztendőben.”

Rétvári Bence (KDNP), közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: „Valóban, az utolsó szovjet katona távozásával elfoglaltuk a helyünket azok között az államok között, amelyektől nemcsak sok mindent kaptunk, de sokat adtunk is nekik, védtük őket kelet felől, és az európai kultúrát gazdagítottuk minden évszázadban. Ugyanakkor azt sokan nem sejtették még, pláne az első kormányból, hogy azért erre azok az elvtársak, akik akkor láthatólag visszavonulót fújtak, már évekkel korábban készültek. Ha visszaolvassuk az MSZMP-KB jegyzőkönyveit, jól láthatjuk, hogy Horn Gyula és társai már réges-régen tudták, hogy mi következik itt Magyarországon az úgynevezett rendszerváltás során, és készültek arra, hogy miként kell majd többpárti körülmények között is a hatalmat fenntartani. Félresiklott valamelyest tehát a rendszerváltás olyan szempontból, hogy az egykori hatalom túlélői azután, miután 94-ben a magyar választók csalódottak voltak a jogállamiságban, visszahívták a hatalomba azokat, akik az elnyomó párt utódpártjaként kerültek be a magyar parlamentbe. Húsz év kellett a rendszerváltás ideje után ahhoz, hogy ki-ki ráébredjen itt Magyarországon is, hogy Magyarország érdekeiért, az erős Magyarországért csak egy magyar kormány képes kiállni. Nincs más az Európai Unión belül sem, aki a magyarok érdekéért kiállna, csak mi magunk. Sokszor tapasztaljuk az Európai Unió részéről, hogy mintha a nemzetállamok ellen politizálna. Azt is láthatjuk, hogy teljesen félresiklik bizonyos európai politikusok gondolkodásában az európaiság eszméje. Azt híresztelik, hogy ők erős emberek, pitbullok az Európai Unióban, hiszen a nemzetállamok hatásköreit, a nemzetállamok kezdeményezéseit le tudják tolni, és ahelyett erőből brüsszeli központi politikát tudnak megvalósítani. A nemzetállamok nagyobb legitimációval rendelkező kormányokkal bírnak, hiszen ha megnézzük, hogy a választásokon hol nagyobb a részvétel, egyértelmű, hogy a nemzeti parlamenteknél nagyobb a részvétel, tehát erősebb a legitimációja a nemzetállamoknak. Azt is láthatjuk, hogy olyan értékek ellen foglal állást sokszor az Európai Unió egy-egy szerve, mint például a család, amely nem is a kereszténységgel egyidős, hanem a kereszténység előtt is már rég itt volt az európai kultúrában, és minden más országban is, a természetes ész és a természetes logika ellen. Húsz évvel ezelőtt tehát, képviselő úr, elég volt egy tábornok integetése, hogy Magyarország valamitől megszabaduljon, de a szuverenitásért még sokat-sokat kell élnünk ezzel a szabadsággal.”


2. Páros tánc napirend előtt, második változat: Reding és Bajnai a csőszkunyhóban
„Függetlenül attól, hogy bizonyítható-e ez az állítás…”

Június 21-én ismét egy KDNP-s párbeszéd hangzott el napirend előtt. Ezúttal maga a frakcióvezető és Rétvári Bence államtitkár licitáltak egymásra Viviane Reding és a Bajnai-hívek sötét összeesküvésének leleplezésében. Ebben az sem zavarta őket, hogy Harrach Péter napirend előtti felszólalása közvetlenül a Horn Gyula haláláról való megemlékezést követte. Amin persze a Jobbik nem vett részt, és ezért mégiscsak hajlamos vagyok némi ízlést felfedezni bennük. Nem úgy Wittner Máriában, akinek meghurcoltatása és szerencsétlen élete legfeljebb magyarázza, de semmiképpen sem menti, hogy kivonulva az ülésteremből a folyosón „gyilkosozott”. Orbán Viktor az ülésteremben volt, és bár a Házszabály szerint a frakciók napirend előtti megszólalásaira a kormány reagál, sem ő, sem más kormánytagok nem tartották szükségesnek, hogy Mesterházy Attila emlékező szavai után ezt a lehetőséget felhasználva mégiscsak mondjanak két szót a Magyar Köztársaság elhunyt miniszterelnökéről. Ezekben a felemás pillanatokban emelkedett aztán szólásra Harrach Péter. Beszéde közben, mintegy jelképes erősítésül, a Jobbik frakció is csatlakozott az ülésező országgyűléshez.



Harrach Péter (KDNP):
„Akkor, amikor mi is részvétünket fejezzük ki az elhunyt volt magyar miniszterelnök családjának, folytatva azokat a problémákat, amikkel ma találkozunk, meg kell említenünk néhány európai kérdést. Elsősorban az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatban nyugodtan kijelenthetjük, hogy Reding asszony nem szereti a magyarokat. Ennek több tanúbizonyságát is adta, többek között, amikor a magyar igazságszolgáltatás elfogulatlanságát vonta kétségbe vagy a magyarországi demokrácia hiányosságairól beszélt. Miért tette ezt? Erre ad választ a Magyar Nemzet leleplező cikke, amely egy titkos rendezvényről, a Bilderberg-konferencián elhangzottakról szól. Ez természetesen nem bizonyítható, de nem jelenti azt, hogy nem történt meg. Maga a biztos asszony is megszólalt negyvennyolc óra után. Ez persze az embernek eszébe juttat egy eseményt, méghozzá Hruscsov elvtársnak azt a megjegyzését, hogy mától kezdve minden másképpen volt. Nem szeretnék ítéletet mondani és bizonyítani ennek a bizonyíthatóságáról, viszont nagyon jól beleillik az eddig elhangzottakba. A biztos asszony a 14-es választások eredményeinek hitelességét kívánja kétségbe vonni; hogy vannak magyar partnerei, akik ebben segítségére lesznek, és ezek a magyar partnerek részben civil szervezetek képviselői, akik koholt vádakkal fognak (Zaj. Az elnök csenget.) előállni, részben pedig Bajnai Gordon. Aki hallgatja Bajnai Gordon vagy szegény Gyurcsány Ferenc beszédeit (Szórványos derültség. Moraj az MSZP soraiban.), az azt is hallhatja, hogy ez megvalósult, mindketten a magyarországi félelem légköréről szólnak… (A Jobbik-frakció képviselői folyamatosan megérkeznek az ülésterembe.) Vajon beleillik-e ez mindabba, ami elhangzott a Magyar Nemzet cikke szerint ezen a bizonyos konferencián? Igen, egyértelmű, hiszen az ott elhangzottak megvalósulásáról szól. Ha ez valóban így történt, akkor ez támadás Európa ellen, Magyarország ellen és a demokrácia ellen. Európa ellen, hiszen mindannyian azt az Európát szeretjük és azt az Európát szeretnénk látni, amit Schuman és társai alapítottak, és amely a kereszténydemokrata elvek alapján épült fel… Éppen ezért, függetlenül attól, hogy bizonyítható-e ez az állítás, ami megjelent a Magyar Nemzetben, annak igazságtartalma és a környezetbe való illesztése egyértelművé teszi, hogy Magyarország ellen megjelennek rosszindulatú kezdeményezések. Ez ellen tiltakozunk.”

Rétvári Bence (KDNP), közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: „Az az általános a Magyarországot érő nemzetközi kritikákban, hogy mindig nélkülözik a konkrétumokat, nélkülözik a tényeket. Mindig csak arról van szó, hogy egyfajta absztrakt jogi értékek vannak veszélyben – nem sérülnek, csak veszélyben vannak… A biztos asszony elfogultságát már a Tobin-ügyből megismerhettük… A magyarokkal szembeni előítéletessége már ekkor megvalósult… 2006-ban ő szintén biztos volt, amikor könnygázgránátokkal békés tüntetőkre lőttek, amikor emberekre gumilövedékkel lőttek, akkor meg nem szólalt…  Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy míg a magyar kormánypártok képviselőire és a magyar kormányra emberek milliói szavaztak, és azért van itt többsége a Fidesz-KDNP-nek, addig közvetlenül az Európai Bizottság tagjait senki nem választotta. Az Európai Bizottság tagjai egyetlenegy szavazattal sem rendelkeznek, így a demokratikus legitimációja egyértelműen nagyobb a nemzeti parlamentek képviselőinek, mint teszem azt, a biztos asszonynak. Az is elképzelhetetlen volt Magyarországon az elmúlt 23 évben, hogy Magyarországnak olyan igazságügyminisztere legyen, akinek nincs jogi végzettsége… Az Európai Unióban elképzelhető, hogy a jogi végzettséggel nem rendelkező Viviane Reding igazságügyi kérdésekben oktatja ki azt az országot, amely az elmúlt 23 évben mindig jogi diplomával rendelkező, jogi doktor minisztereket tudott kiállítani. (Harangozó Gábor: Van Velencei Bizottság is. Azok se jogászok?) Magában a Bilderberg-csoportban elmondott beszédével kapcsolatban nagyon beszédes az, hogy két napig semmifajta cáfolat vagy reakció nem érkezett, és utána sem állt ki a sajtó elé külön ezzel a témával, hanem a Bizottság ülésén, mintegy annak a margóján elmondta lábjegyzetes megjegyzésként, hogy ezek a vádak messze állnak a valóságtól. Az viszont nem áll messze a valóságtól, hanem tény, hogy egy negyedórás blokk volt ezen a megbeszélésen Magyarországról, és az is tény, hogy legalább egy negyed órát ezek szerint beszéltek. Valószínűleg Viviane Reding is hozzászólt ehhez. Úgy gondolom, hogy a biztos asszony egy kicsit túlfűtött. Javaslom neki, hogy a nyáron egy hétre jöjjön el a Balatonra, vitorlázzon egy kicsit, mi magunk is szívesen elvisszük, pihenje ki magát, és talán egy kicsit lenyugodott hangnemben észreveszi, hogy Magyarországon a jogállamiság és a demokrácia jól működik.”


3. Az államtitkár, aki megfelel

Rétvári Bence KDNP-s államtitkár sűrű címzettje az azonnali kérdéseknek és interpellációknak. Se nem ostoba, se nem felkészületlen, „civilben” akár kellemes is, de a szerepét hibátlanul felmondja, legyen akármilyen rossz a darab. Legemlékezetesebb szerepformálásai mégis a Bajnai Gordon (no meg Gyurcsány és a zelmúltnyolcév) körüli nyilvános ördögűzéshez fűződnek.

Gúr Nándor (MSZP) interpellációjából: „Most a felszámolói piacot osztják újra. 2012 nyarán pályázatot hirdettek. Ez év májusáig született volna, születhetett volna döntés, de Önök ezt elnapolták. Ugyan miért? Valószínűleg azért, mert ez a felszámolás 400 milliárd forintot foglal magában. Négyszáz milliárd forint vagyont érint…  Egy 40 ezres nagyságrendű felszámolási eljárást. Mi lehetett az oka, hogy visszavonták a pályázatot? Valószínűleg az, hogy nem volt elég sok a fideszes barátok, haverok pályázata…”



Rétvári Bence (KDNP),
közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: „Türelemmel végighallgattuk Gúr Nándor képviselő úrnak a tájékozatlanok magabiztosságával elmondott interpellációját. Ennyi erővel és ténybeli alapokkal az űrkutatásról is beszélhetett volna…(Józsa István: Azt is le akarjátok nyúlni! – Közbekiáltás: Az egész világűr a Fideszé!) Kicsit furcsa nekem, hogy Önök szerint ezek szerint az elmúlt húsz évben tökéletesen működött Magyarországon a felszámolói rendszer, az az eljárás, amit ezek a cégek véghez vittek, mondjuk, a Hajdú-Bét ügyében a legtökéletesebb megoldás. De úgy látszik, hogy azért a baloldal különböző részei összeérnek akkor, amikor Hajdú-Bét-es és más felszámolókat kell megvédeni…  Azt is mindenki tudhatja, miért volt szükség arra, hogy a korábbi pályázatot annak a teljes lezárulta előtt érvénytelennek nyilvánítsa a szakmai bizottság…  A bizottság elnöke elmondta, elsősorban ez azért volt, mert nagyon hasonló pályázatok érkeztek be, ezért nem lehetett valódi rangsort létrehozni ezekből a cégekből, nem lehetett pontosan megtudni a cégek közötti különbséget…  Megvalósul a civil kontroll is az eljárás során, hiszen nemcsak a minisztériumok, hanem az állami adóhatóság, a PSZÁF vagy az Országos Bírósági Hivatal képviselői is ott vannak… Önök azt kifogásolják, hogy a most felszámolói jogosultsággal rendelkezők érdekképviseleti szervezete miért nincs ott a róluk döntő bizottságban. Kicsit furcsa lenne, ha a felszámolók önmagukról dönthetnének, mert akkor úgy nézne ki, mintha a korábbi állapotok konzerválása lenne a fő szempont. Bízom benne, hogy Ön sem a Hajdú-Bét-féle állapotot szeretné konzerválni.”

Zsigó Róbert (Fidesz) kérdéséből: „Tisztelt Országgyűlés! Bajnai Gordon ismét lebukott, újabb ügy kapcsán derült ki, hogy nem mondott igazat a magyar embereknek. Sokat elárul Bajnai jelleméről, hogy egy hetilap oknyomozó riportjából kell megtudniuk a magyar embereknek, hogy Bajnai Gordonnak és családjának nagyon komoly üzleti érdekeltségei vannak külföldön. Ezek után már csak az a kérdés, hogy Bajnai Gordon miért Magyarország, miért nem Ausztria miniszterelnöke kíván lenni.”

Rétvári Bence (KDNP), közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: „Azt hiszem, Bajnai Gordon figyelmébe ajánlhatnánk Kósáné Kovács Magda egykori elhíresült mondásának parafrazálását, hogy nemcsak függetlennek kell lenni, de annak is kell látszani. Így tehát, ha valaki egy független ország független miniszterelnöke akar lenni, akkor talán fontos lenne, hogy az anyagi függetlenségét is így biztosítani tudja, és ne látszódjék az – ne lógjon ki a lóláb –, hogy mindenhol külföldi pénzek fonják körbe… Ezen mostani epizód is ennek a kvázi titkok és hazugságok című sorozatnak egy újabb része, ismét eltitkolt külföldi céghálóról van szó… Luxemburg és Ausztria az a két ország, Bécs az a központ, ahol leginkább olyasfajta bankügyletek bonyolódnak le, amelyeket az ügyletek továbbvivői szeretnének titokban tartani. Tehát lehet, hogy nem véletlen, hogy Göncz Kinga korábban, azt hiszem, luxemburgi képviselő akart lenni az Európai Parlamentben, Bajnai Gordon pedig Bécsben, Ausztriában szeretné tartani a pénzeit. Másrészről szánalmas, hogy egy ország volt miniszterelnöke és európai parlamenti képviselője más országok érdekeit kívánja képviselni. Joggal merül fel a kérdés, hogy kiket képvisel az, aki szinte mindenhol külföldi érdekek szolgálatába szegődik, aki tanácsadói szerződéseket köt nagy német vagy nagy angol, vagy nagy francia cégekkel – hiszen francia és angol vállalatokat nevezett meg a Haza és Haladás Alapítvány sajtóosztálya… Érdekes, hogy egy magyar miniszterelnököt ezek szerint nem magyarországi tanácsadásra kérnek föl. Fura, hogy egy angol cég egy magyar embert kér meg, mondjuk, egy dél-amerikai beruházással kapcsolatban, de hát lehet, hogy ahhoz jobban ért, mint a kormányzáshoz Bajnai Gordon. Talán azoknak a cégeknek kevesebb adósságot halmozott föl, mint amennyit az IMF-hitelből és egyéb hitelekből mind a mai napig törlesztünk. Ha Magyarországnak Bajnai Gordon lenne a miniszterelnöke, talán méltán nevezhetnénk marionett-miniszterelnöknek, hiszen már maga a pártalapítványa is a Hillary Clintonhoz közel álló Center for American Progress alapítványtól kapta a támogatásainak a nagyobb részét. Talán ebből még inkább érthető, hogy amikor egy pozsonyi lapnak úgy nyilatkozott, hogy a rezsicsökkentés tarthatatlan, akkor miért is mondta ezt. Ha ennyire külföldi cégek pénzéből működteti a politikai alakulatát, ha külföldi megélhetési források után néz, talán jobban képviseli a külföldiek érdekeit, mint a magyar állampolgárokét. De nem lenne jó az ő szempontjából – bár ő tudja, hogyan tervezi a politikai jövőjét –, ha mint Gyurcsány Ferencnek az őszödi beszéde is csak kiszivárgott, ha ezek a hírek is utólag kiszivárognának róla. Álljon ki, mondja el őszintén, milyen külföldi érdekkörök mozgatják a tevékenységét. (Taps a kormánypártok soraiban.)

4. „Kérünk engedélyt örülni”

A parlamentben elhangzó interpellációk és kérdések végére gyakran nem a kérdőjel, hanem az elragadtatott felkiáltójel kívánkozik. Kormánypárti oldalról legtöbbször csak előzékeny apropót akarnak kínálni az illetékes kormánytagnak, hogy részletesen kifejthesse tárcája jótéteményeit, szakértelmét, munkájuk üdvözítő eredményeit. Ilyenkor a képviselő nemcsak elfogadja a választ (hiszen nem is volt kérdése), hanem elbűvölt felkiáltó mondatokban köszöni meg a kormány áldásos tevékenységét. Nem állítom, hogy más ciklusokban ez nem fordult elő, de az az eufórikus élvezet, amit néhány képviselő most talál a saját kormánya válaszában, mégiscsak egyedülálló. És ahogy a bevezetőben írtam, ha mindez nem a Fidesz, hanem a másik párt képviselőjének, félig-meddig kívülállónak a lelkes elismerését tükrözi, az a kormány PR-tanácsadói szerint nyilván „függetlenebb” véleménynek hat.

De nem kell feltétlenül álságos kérdés-felelet játékot produkálni. Ha napirend előtt maga a miniszterelnök szólal meg, ahogy ez június 17-én, az „árvízi csata” megnyerése után történt, a frakcióvezetőknek módjuk van reagálni. Idősebb olvasók talán emlékeznek a magyar televízió hőskorából a „Kántor” sorozatra, ahol az okos rendőrkutya gazdája (Madaras József alakításában) ezzel koronázta meg a sikert: „Kérünk engedélyt örülni.” Harrach Péter ebben a műfajban lepipálta Madaras Józsefet. Amikor „rendkívüli emberek kiváló munkájáról beszél”, a csökkent képességűek is értik, hogy nemcsak a valóban tiszteletreméltóan helytálló árvízi védekezőkre, hanem fő-fő parancsnokukra, a miniszterelnökre gondol.



Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP)
kérdéséből: „Az árvíz lassan elhagyja az országot, reményeink szerint lassan biztonságban tudjuk hazánkat. Az árvízi területeken azonban nemcsak helyreállítási, hanem számos kapcsolódó feladat is felmerül. Ilyen például a szúnyogirtás elvégzése. Rendkívüli szúnyoghelyzet alakul, alakulhat ki a Duna vizének apadásával. Mivel a helyzet rendkívüli, a megoldás is rendkívüli szervezettséget és rendkívüli körültekintést igényel.

Szervezettséget, mert csak így érhető el a megfelelő hatékonyság. Körültekintést, mert a szakszerűség és körültekintés nélkül nem vagy csökkent hatékonysággal végezhetők el a munkák. Képviselőtársaim és az érintett területen élők megnyugtatására ezért azt kérdezem a tisztelt államtitkár úrtól, hogy mi történt és történik a szúnyoginvázió megelőzése érdekében…”

Kontrát Károly (Fidesz), belügyminisztériumi államtitkár: „Úgy, ahogy Ön is mondta, a feladat rendkívüli szervezettséget és körültekintést igényel, tisztelt képviselő úr. A valaha ismert legnagyobb dunai árvízzel érintett területek szúnyoggyérítése az alábbiak szerint fog megvalósulni. A földi kémiai irtási technológia alkalmazásával érintett területeken – ez 46 ezer hektárt jelent körülbelül – légi kémiai irtási technológia alkalmazásával, az érintett terület nagysága a becslések szerint több mint 50 ezer hektár, és földi és légi biológiai irtási technológia alkalmazásával.”

Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP): „Nagy örömmel hallgattam a válaszát, és azt éreztem, mint a területhez értő képviselő, hogy ez az elmondott program, amit Ön most a parlamenttel megosztott, abszolút lefedi a szakszerűséget és a szakmaiságot a szúnyogirtás vonatkozásában. … Ezért külön is ki kell fejezni az örömömet… Köszönöm megtisztelő válaszát.”

Orbán Viktor (Fidesz) miniszterelnök június 17-i napirend előtti beszédéből: „Az elmúlt két hétben Magyarországnak a valaha ismert legnagyobb árvízzel kellett megküzdenie. … Kellő szerénységgel, de határozottan mondhatom a tisztelt Háznak, hogy újra van öntudat és van elszánás az országban. Ez komoly fegyvertény egy olyan időszakban, amikor az eddigi közös erőfeszítések eredményeként egyre ígéretesebb gazdasági lehetőségek nyílnak meg Magyarország előtt.”

Harrach Péter (KDNP): „Mindnyájan tudjuk, hogy a középszerű emberek átlagos megoldásai hosszú magyarázatot igényelnek. A rendkívüli emberek kiváló munkáját olyan röviden lehet jellemezni, ahogy a miniszterelnök úr is tette.”


Lendvai Ildikó, az MSZP politikusa

Írásai a Galamusban:

Az új egyházi törvény kálváriája
Válasza Lázár Györgynek
Családvédelem – de kitől?
Parlamenti napló a választási törvény vitájáról. I–V. rész
Karácsony a parlamentben - 2012.december 17.
Baljós happy end – Az Alkotmánybíróság a családvédelmi törvényről
Isten és császár – Újabb stációk az egyházi törvény kálváriájában
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, I
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, II
Így beszéltek ti, avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről, III.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről IV.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről V.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről VI.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről VII.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről VIII.
Így beszéltek ti… avagy: Cseppben a tenger – Pillanatképek a Magyar Országgyűlésről IX.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!