„Ezek az emberek nem kerülnek a Parlamentbe”

Két nap alatt elhíresült az MDF kampányvideóiból készült összeállítás, melyet a Youtube-on változó helyeken lehet látni (mert hol leveszik, hol újra fölteszik). Több mint százezren látták, és megosztja a közvéleményt: a többség egész egyszerűen könnyezve nevet, de vannak, akiknek megesik a szíve a jelölteken, és fölháborítónak tartják, hogy – az ő hitük szerint – manipulált fölvételekkel így lejáratnak embereket.

Ez a vélemény emberi és tiszteletreméltó – de nem megalapozott. Mert ha valaki megnézi az MDF hivatalos honlapján a bemutatkozó filmeket, akkor megbizonyosodhat róla, hogy az inkriminált videoklipnek bőven számolva is úgy 5 százaléka manipuláció – például a klip legvégén a kontextusból kiragadott és másként összevágott mondatok. További 5 százaléka az index.hu saját anyagából való – minden más párt támogatóival készítenek hasonló interjúkat. A többi azonban az, amit az MDF közvetít saját magáról: igénytelenség, felelőtlenség, hányavetiség. A választó és a képviselőjelölt megalázása azzal, hogy „nektek ez is jó”, illetve „tőletek ez is elég”.

Az MDF kampányfőnöke, Somogyi Zoltán blogjában arról ír, hogy a klip rosszindulatú, s hogy ők végre „emberi és valóságos” jelölteket, nem profi színészeket mutatnak be. Értsd: a politikus, aki képes önmagáról és politikai programjáról egy percben értelmesen, kínos mimika és a totális zavarodottság jelei nélkül beszélni, az „színész” – s nem profi politikus.

Somogyi mindenesetre profi spin-doctor: olyan politikai kommunikációs tanácsadó, akinek az a feladata, hogy bármit képes legyen pártja saját hasznára csavarni. A valóságot, a tényeket, az adatokat, a szavakat ennek megfelelően tekerve. Somogyi ebben jó: saját brutális hibáiból is minden eszközzel megpróbál előnyt faragni. A szerda esti (február 24.) Kontrában végig figyelemreméltóan ügyesen próbálta csak a filmekből összevágott anyagra terelni a szót, mert azzal kapcsolatban könnyebb elhitetni, hogy manipulálták. Próbált elsősorban támogatókról beszélni, holott a klipek többsége az MDF képviselőjelöltjeit mutatja be. Kiválóan használta föl a blamázs nyomán kapott adásidőt arra, hogy Bokros Lajos nevét kötőszóként sulykolja a választó agyába. Nem riadt vissza az olyan tőrőlmetszett populista magyarázkodástól, hogy „sokfélék vagyunk, ilyenek a valóságos emberek” – mert hát a legtisztességesebb emberek se műtsenek, tanítsanak, építsenek házat vagy vezessenek kamiont, ha nem értenek hozzá.

Sőt, az MDF szerencsétlenkedése kapcsán simán betámadta a Fideszt: hogy más pártokban kivágják az embereket egy rossz mondatért, bezzeg az MDF-ben milyen toleránsak. Óriási, mondhatni pimasz bátorság ez annak a pártnak a kampányfőnökétől, ahol szimplán kizárják vagy fölfüggesztik azokat, akik nem követik a hadiparancsot, és ahol néhány napja ígértek be súlyos szankciókat a kibeszélőknek, mert az egyetlen kártyalap s egyben a megváltó funkcióját betöltő Bokrosnak kezdett elege lenni a „cirkuszokból”.

De még nagyobb bátorság volt a blogban Somogyinak leírnia, hogy az „MDF programja, politikája pontosan az ellen a cinizmusra, üres gúnyolódásra épülő politika ellen küzd, amelynek jegyében ez a videó született.” Mert ha az ügyben elhangzott arcpirítóan cinikus és gőgös mondat, akkor az tőle származott – a Kontrában lezajlott beszélgetésben egyetlen pillanatra esett ki spin-professzori szerepéből, ez volt az egész beszélgetés legőszintébb érve arról, miért nem kell foglalkozni azzal, hogy az MDF jelöltjeinek videóit nézve úgy érzi magát az ember, mintha a „Benne leszek a tévében!” produkcióit vagy egy Megasztár selejtező kiesett versenyzőit nézné. Orosz József kérdésére, hogy hogyan fogják ezek a jelöltek Bokros minőségről, szakértelemről szóló programját képviselni az országgyűlésben, azt válaszolta, hogy ezek az emberek úgysem kerülnek a Parlamentbe. Magyarán: olyan mindegy, kit indítunk, csak legyen jelölt.

Nyilvánvaló: az MDF-es egyéni jelölteknek semmi esélyük a nyerésre. Listán sincs esélyük, mert a lista befutó helyeit az MDF vezérkara rég kiárusította. De annyit megérdemeltek volna az MDF kampányfőnöke által a „futottak még” kategóriába sorolt MDF-es jelöltek, hogy ne lökjék őket egy kamera elé minden fölkészítés nélkül, lehetetlen háttér elé, hogy ne a legkényelmetlenebb, a rutintalan szereplőknek kifejezetten riasztó pozícióban, állva, a kamerába nézve kelljen elmondaniuk a láthatóan segítség nélkül összeeszkábált bemutatkozó szövegeiket, hogy vegyék újra a kisfilmet, ha kell, tizenötször, hogy ellenőrizzék az anyagot, mielőtt bemutatják a világnak.

Mert ha mindez megtörtént volna, nem hemzsegnének a bemutatkozó filmekben a zavarodottság jelei és az olyan mondatok, mint hogy: „egy gyönyörű gyermek kisfia vagyok”; „a konzervatív és a liberális nem elválaszthatatlan egymástól”; „Józsefváros alpolgármestereként mindig is nagyon fontos volt nekem az ott élők problémáinak a feltartása”; „fontos, hogy csökkentsük a munkanélküliség helyzetét”; „bízom abban, hogy sikerünk esetén eredményt érünk el”; „nagyon fontosnak tekintem a gyermekek szabadidejének hasznos eltöltéséhez kapcsolódóan a sportfeltételeknek a biztosítását, ami egyben mint megelőzés az országunkban nagyban jelenlévő drogfogyasztás vonatkozására való tekintettel” és „én számítok Önre, remélem, Ön is számíthat rám”.

Védhetetlen, ha az operatőr, a rendező, a sajtófőnök, a szóvivő, a kampányfőnök, a kampánystáb segítői, a kreatív munkatársak közül senki sem veszi észre, hogy a konzervatív identitáskampány egyik filmjében az MDF egyik megyei elnöke azt mondja, szeretné, ha unokája szebb jövőben nőne fel. Nem megsértődni kell, ha ezt karikírozzák, hanem megelőzni, hogy nyilvánosságra kerüljön az erősen áthallásos klip.

Kinek a hibája, kinek a felelőtlensége, hogy a jelöltek jól rekonstruálhatóan olyan instrukciókat kaptak, amelyekből csak ilyen kínkeserves retrófilmek állhattak elő –beszéljenek magukról, melyik körzetben indulnak, mi a „családi állapotuk”, a hobbijuk, végül kérjék meg a választót, hogy támogassák Bokros Lajost és persze őt, a jelöltet. Politikai programnak néhány öntevékeny próbálkozástól eltekintve nyoma sincs, ezt helyettesíti Bokros Lajos támogatásának színes variációkban előadott kérelme, ezért mesél az egyik jelölt a térdsérüléséről, ami miatt nem kosarazhat, ezért aztán vitorlázik és golfozik, a másik arról, hogy lovagolni szeret a családdal, a harmadik arról, hogy szeret autót vezetni, a negyedik, aki nyolc éve országgyűlési képviselő, arról, hogy horgászik és vadászik.

Kinek kellett volna tudnia, ha nem az MDF kampányfőnökének, hogy ami a rendszerváltáskor bájos bumfordiság volt, hiszen csaknem minden jelöltnek új volt a politika és a kampány, egyáltalán a választás, az egy húsz éve a parlamentben működő, kétszer kormányzó, elméletileg profi politikai alakulat esetében szánalmas amatőrizmus?

Az MDF talpasait, akik jóindulatból, elkötelezettségből, hiszékenységből viszik a bőrüket a vásárra, teszik ki magukat nyilvános vitáknak, helyi rádió- és tévészerepléseknek, megillette volna méltóságuk védelme. Akkor is, ha az MDF vezetésének csak arra kellenek, hogy legyen jelölt minden körzetben. Az MDF feladata, kötelessége lett volna, hogy fölkészítse a jelöltjeit, s hogy ezzel megóvja őket a kínos helyzetektől – hiszen a helyi médiában is szerepelniük kell majd –, és a keserű csalódásoktól. Az MDF ezt elmulasztotta, és az bizony kevés, hogy ha már Somogyi nem is, de Pusztai Erzsébet pártigazgató a keddi (február 23.) Kontrában elismerte: „ciki” ez nagyon.

Az MDF jelöltjei valóban mérhetetlenül megalázó helyzetbe kerültek – de nem a Youtube-ra föltett film miatt, hanem az ennek alapjául szolgáló bemutatkozó klipek miatt, amelyeket maga az MDF tett közzé róluk. A kampányfőnök viseli az elsődleges felelősséget azért, hogy az MDF jelöltjei köznevetség tárgyává váltak – önhibájukon kívül, gyakorlatlanságból, és mert senki nem figyelt arra, hogy alkalmasak-e a képviselőjelöltséggel járó kötelező gyakorlatok teljesítésére. Néhány filmet, a legkínosabb hibákat tartalmazókat, kedden levették a honlapról – hétfőn még ott voltak azok is –, de mindet mégsem lehetett, és azok bizony önmagukért beszélnek.

A minőség, felelősség, szakértelem programját hirdető párt kampányguruja ebben a helyzetben egyetlen dolgot tehetne: alázatosan bocsánatot kér. Bocsánatot kér a választóktól, akiket nemcsak gyereknek néznek és mesekönyvekkel traktálnak, hanem gyengeelméjűnek és megvezethetőnek is tartanak, akiknek bármit az arcába lehet vágni. És még alázatosabban megköveti azokat a segíteni akaró, jó szándékú, az élet más területein nyilván jól teljesítő, de politikusnak a kezdőnél is amatőrebb embereket, akiket a kampánystáb dilettantizmusa, nemtörődömsége miatt az MDF súlyosan megszégyenített. Az a párt tette ezt velük, amely mellett elkötelezték magukat, amely mellett arcukkal, eddigi életük teljesítményével, sikereivel kiálltak.

Ott, ahol a minőség, felelősség, szakértelem, emberség nem pusztán kampányszlogen, hanem komolyan vett program, ilyenkor le is mond a kampányfőnök. Ezt az MDF-től nem várhatjuk el.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!