rss      tw      fb
Keres

Die Welt: A demokrácia betegségeire önmaga és nem a populizmus a gyógyszer




A Die Welt című német lap A demokrácia szelleme erősebb, mint valaha címmel közölte Richard Herzinger cikkét. Törökország, Brazília, Egyiptom – a polgárok világszerte tömegesen demonstrálják, hogy demokratikus önrendelkezést akarnak. Ám hosszú az út a demokrácia tartós megszilárdításához.

Mondd meg, kik a barátaid, és megmondom, ki vagy. Edward Snowden, akit Nyugaton sok helyen szabadsághősként ünnepelnek, mert elárulta az amerikai internetfigyelési programot, Kínában és Oroszországban talált szorgos segítőkre a menekülésben. Most ezek a tekintélyelvű rezsimek diadalmasan a Nyugat legnagyobb demokráciájára mutogatnak, és képmutató Patyomkin-falunak minősítik a szabadság és az emberi jogok nyugati ideáljait.

Pedig ők maguk a képmutatók, hiszen a kritikus szellemeket, ha a gleichschaltolt nyilvánosság temetői nyugalmától hajszálnyira elérnek, munkatáborokban és börtönökben tüntetik el – nem is szólva arról, hogyan bánnak el az „árulókkal”. Igyekezetük, hogy Snowdent az emberi jogok fényes csillagává változtassák, ugyanolyan hazug, mint Ecuador elnökének magatartása, aki a jelek szerint menedékjogot akar biztosítani a „kiszivárogtatónak”.

Raffael Correa kormánya pedig közben azon van, hogy a saját országában új médiatörvénnyel felszámolja a sajtószabadságot. A baloldali kormányok más latin-amerikai országokban, így Venezuelában a „kapitalista média” elleni harc jelszavával igyekeznek elfojtani a szólásszabadságot.

De a demokrácia helyzete jelenleg nem csak arrafele nehéz. Az arab világ nagy várakozásokkal kezdődő átalakulásai véres káoszba és új elnyomásba csaptak át.


A demokrácia nehéz helyzete

Nevezetesen Egyiptomot Mohammed Mursi iszlámista irányítása alatt az az akut veszély fenyegeti, hogy államként kudarcot vall. És Törökország, amelyet sokáig dicsőítettek a politikai iszlám és a modern demokrácia összeegyeztethetőségének iskolapéldájaként, a zsarnoki Recep Tayyip Erdogan alatt afféle szultanátussá alakul.

Ebben a helyzetben fatális jelzés az amerikai (és a brit) demokrácia diszkreditálása Snowden leleplezései révén. Ugyanis azoknak a hatalmasoknak a kezére játszik, akik mindig is azt mondták, hogy a demokrácia ördögi műve nem működőképes – vagy aljas módon egyenesen azt állítják, hogy az ő tekintélyelvű uralmuk a „hatékony” demokrácia egyetlen igaz formája.

A demokratikus legitimációs válság fenyegető előjelei már rég elérték Európát. Magyarországon az Orbán-kormány aláássa a jogállamiságot, és Dél-Európa válságországaiban hanyatlik a demokratikus intézményekbe vetett hit. Talán egy világméretű demokratikus visszafordulás tanúi vagyunk? Valójában a demokrácia Bertolt Brecht némileg módosított szavaival élve az az egyszerű dolog, amelyet oly nehéz csinálni.

Az embereknek, akik lelkesedéssel vetették magukat a szabadságlázadásba, szerte a világon újra és újra fájdalmasan tapasztalniuk kell, hogy a demokratikus önrendelkezésre irányuló égő vágy még messze nem elegendő a demokrácia tartós megszilárdításához. Az utóbbi a független és pártatlan intézmények létéből és végső soron abból áll, hogy a belátó demokraták ezen intézmények érinthetetlenségét tiszteletben akarják tartani.

Ahol a demokratikus pluralizmus fékjei és ellensúlyai hiányoznak, ott feszesen szervezett hatalmi csoportok és nagy hangerővel skandáló populisták arra használják fel a demokratikus átalakulás zűrzavarát, hogy ellenőrizetlen uralkodási struktúrákat kényszerítsenek a társadalomra. A demokráciához türelmes bátorság és idő kell – gyakran túl sok idő ahhoz, hogy el lehessen kerülni az odavezető úton a fájdalmas visszacsúszásokat.


Elvárások a demokráciával szemben

De bármilyen sok helyen fokozódik a demokráciával kapcsolatos türelmetlen elvárások okozta csalódottság és frusztráció, mégis mindenütt a földgolyón töretlen a vonzása. Jelenleg a civil társadalmak 1989/90 óta legnagyobb mozgósításainak vagyunk tanúi.

Törökországban egy öntudatos, szekuláris középosztály mutatja meg, hogy nem hajlandó alávetni magát a reakciósan értelmezett iszlám nevében gyakorolt gyámkodásnak. Az egyiptomi társadalom nagy csoportjai tömegtüntetésekkel szállnak szembe azzal, hogy a totalitárius Muzulmán Testvériség iszlamizálja az országukat. Indonéziában a polgárok tömegei nem csak az antiszociális üzemanyag-áremelések, hanem a vallási intolerancia ellen is tüntetnek.

De az iszlám világon kívül is egész társadalmakat ragad magával a demokratikus lázadás szelleme. Olyan eltérő országokban, mint Brazília és Bulgária, nagy tüntetéseken lázadnak fel az emberek kormányaik korruptsága és rossz gazdálkodása ellen.

Ezekben az esetekben a lázadások mér létező demokratikus rendekben zajlanak le, de olyanokban, amelyeket meg kell védeni saját deformálódásaik ellen. Bármennyire is eltérőek ezeknek a felkeléseknek a kiváltó okai és céljai, az üzenetük közös: bármennyire is tökéletlen ma és lesz is mindig a demokrácia, a betegségeire önmaga az egyetlen gyógyszer.

(hj)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!