rss      tw      fb
Keres

Anyanyelv-védelem

A frissen beiktatott Köztársasági Elnök Úr legfontosabb célkitűzése, hogy óvja és gazdagítsa anyanyelvünket, mert a gonosz világ csak egyre koptatja és szegényíti. Igen üdvözlendő, hogy ilyen nemes időtöltést talált magának, elvégre lélekölő dolog az unalom, és a klasszikus köztársasági elnöki feladatok, mint mondjuk az alkotmányosság őrének lenni, a demokráciára vigyázni meg ilyenek, ósdi, porszagú, elavult lózungok. Demokráciával kapcsolatos problémák különben is hamarosan valóban nem lesznek majd, alkotmányosságiak már most sincsenek, annak a kifinomult jogi fejlesztésnek a következtében, hogy immáron nem az alkotmányhoz igazítják a törvényeket, hanem a törvényekhez az alkotmányt.
Igen helyes az is, hogy az Elnök Úr már első beszédében megkezdte a gazdagítást, amikor is újraalkotta az ellensúly és az egyensúly szavak jelentését. Eddig a súllyal szemben az ellensúly hozta a létre az egyensúlyt. Elnök Úr azonban – ahogy ő szokta mondani: „mint olimpiai bajnok” – fölismerte, hogy ez bizony gonosz mellékjelentéseket hív elő az istenadta nép agyából. Mert az ellen-ről a végén még az ellen-zék jut eszébe, és őt, a nemzet elnökét, csak ne kössék sehogy se az ellenzékhez. Ez igen méltatlan lenne, hiszen hiába volt még nem olyan régen egy párt alelnöke, bajnoki tempóban sikerült mindenféle pártpolitika fölé suhannia. Igaza van, csak ne ellenzékizze le őt senki. Az egyen-, az meg szép szó. Egyenruha, egyenszöveg – rend, fegyelem, szabályozottság. Ezzel a gazdagítási vonulattal még nem tökéletes minden, mert ha valaki maga kíván lenni az egyensúly, könnyen úgy értheti bárki, az Elnök Úr leghőbb vágya az, hogy ő legyen az ország keljfeljancsija, de ezen asszociáció elhárításán már nyilván dolgozik a kommunikációs stáb.
Mint ahogyan azon is, hogy aki szereti másoknak előírni a helyes nyelvhasználatot, ne tudja magyartalan nyelvhasználattal vádolni az Elnök Urat. Ennek két módja is van. Az egyik, hogy nyelvvédelemmel ezentúl csak Elnök Úr foglalkozhat. (Ezt én kifejezetten élvezetesnek találnám.) A másik, hogy az olyasféle szerkesztésben, mint „azon leszek, hogy megóvjuk és gazdagítsuk magyar anyanyelvünket, hiszen aki azt nem ismeri és szereti”, az „azt” innentől kezdve ne magyartalanság, hanem egyértelműsítő gazdagítás legyen nyelvművelő körökben. Én ezzel a megoldással is elvagyok, annál is inkább, mert a nyelvvédelem egyébként is a hétköznapi hatalommánia – a másik oldalról a hétköznapi diszkrimináció – egyik legfőbb megtestesülése.

(Sándor Klára)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!