Scheppele: Az EP bal- és jobboldala együtt állt ki az európai értékekért

• Nyomtatás

Részletek

Szemle

2013. július 05. péntek, 03:43

(hj)

Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem alkotmányjogász professzora Balogh S. Éva Hungarian Spectrum című blogján tette közzé A Tavares-jelentés dicsérete című írását szerdán, azt követően, hogy az Európai Parlament elfogadta a jelentést. „Nehéz elképzelni ennél elsöprőbb vádiratot a Fidesz alkotmányos forradalma ellen”, írja Scheppele a jelentésről, amelyet „meglepően nagy többséggel” fogadtak el, s „ez meghazudtolja a magyar kormány állítását, hogy a jelentés pusztán a baloldal összeesküvése volna”.

Európa ma tett azért, hogy rászorítsa a magyar kormányt azoknak az alkotmányos értékeknek a betartására, amelyeket buzgón támogatott, amikor közel egy évtizede csatlakozott az Európai Unióhoz.

Az akció a Tavares-jelentés formájában ment végbe, amely átvitorlázott az Európai Parlamenten jóval több mint elegendő szavazattal. A jelentés pontos jegyzék a Fidesz-kormány ellen, és erős programot ad az Európai Unió intézményei számára ahhoz, hogy visszahozzák Magyarországot az európai gyülekezetbe. A jelentés elfogadásával Európa végre nemet mondott Orbán Viktor miniszterelnökre és alkotmányos forradalmára.

A Tavares-jelentés a Fidesz-hatalom elmúlt hároméves konszolidálásának messze a leghatározottabb és legkövetkezetesebb hivatalos elítélése. És az európai intézmények számára erős eszközrendszert hoz létre a magyar demokrácia hosszú távú kilátásainak védelmében.

A jelentést meglepően nagy többséggel fogadták el: 370 képviselő szavazott mellette, 248 ellene, és 82 volt a tartózkodások száma. Abban a parlamentben, ahol közel egyenlő a bal- és a jobboldal aránya, ez meghazudtolja a magyar kormány állítását, hogy a jelentés pusztán a baloldal összeesküvése volna. A 754 képviselő közül mintegy 50 hiányzott, de a jelentés mellett leadott szavazatok száma mégis nagyobb volt, mint az összes baloldali párt képviselőinek száma együttvéve. Egyszóval a baloldal akkor sem adhatta volna le az összes támogató szavazatot, ha minden képviselő jelen lett volna. És mivel a 82 tartózkodásnak az volt a hatása, hogy a jelentés átment, ezeket inkább „puha” , támogatásnak, mint bizonytalan vagy negatív szavazatoknak kell tekinteni.

A legtöbb tartózkodás kétségkívül a Fidesz saját pártjából, az Európai Néppártból (ENP) érkezett. Az ENP sok képviselője előre jelezte, hogy nem tudja támogatni Orbánt, de nem fog nyíltan a saját pártja álláspontja ellen szavazni, mert a párt hivatalosan támogatta a magyar miniszterelnököt, de nem követelt meg ennek megfelelő szavazást. A Fidesz arra számított, hogy majd a pártfegyelemre megmenti.  De mos már világos, hogy a Fidesz rettenetesen elszigetelődött az ENP-n belül.

A jelentés egészéről szóló végső szavazás nem név szerinti volt, ezért nem tudjuk pontosan, hogy végül ki támogatta. De a javasolt módosításokról tartott név szerinti szavazások (lásd a bonyolult dokumentum 106–119. oldalát), megmutatták, hogy az ENP és a még náluk is konzervatívabb Európai Konzervatívok és Reformisták (EKR) frakció tagjai úgy szavaztak, hogy a legdöntőbb pontokon megakadályozták a jelentés felhígítását. A jelentés gyengítését célzó minden kísérletet nyíltan elutasított az ENP 18–22, és az EKR 8–12 képviselője. Felételezhetjük, hogy azok az ENP-képviselők, akik elutasították az ellenséges módosító indítványokat, végül alighanem a jelentés mellett szavaztak, és velük szavazott több kollégájuk is, akik ekkor már névtelenül szavazhattak.

Lévén olyan kormányról szó, amely azt hiszi, hogy a többség minden, az alkotmányos többség pedig istentől való, kemény csapás lehetett a Fidesz számára látni, hogy az Európai Parlamentben jelenlévők mindössze egyharmada szavazott a védelmében, miközben a helyek közel felét konzervatívok foglalják el. Még megalázóbb a vereség, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz javára leadott szavazatok közül sok az excentrikus euroszkeptikusoktól érkezett – akik egyszerűen nem akarják, hogy az EU még nagyobb hatalomra tegyen szert –, nem pedig olyanoktól, akik szilárdan támogatják a Fidesz szélesebb értelemben vett világszemléletét. Hol volt az egyesült európai jobboldal, amikor Orbánnak szüksége volt rá? A jelek szerint nem az ő táborában.

Amikor Orbán drámaian megjelent a keddi európai parlamenti vitán, azt állította, hogy a jelentés nem más, mint egy jó szándékú jobboldali kormány üldözése, s az üldöző az egyesült és ellenséges európai baloldal.

Szerdán ebben a rendkívüli szavazásban a baloldali és jobboldali képviselők koalícióját láthattuk, akik együtt állt ki az európai értékekért.

A Tavares-jelentés a nevét Rui Tavaresről, az Európai Parlament portugál képviselőjéről kapta, aki a magyar alkotmányos forradalomról szóló türelmes és gondos tanulmány jelentéstevője volt. Őt illeti a dicséret nagy része a tényeken alapuló, kifogástalan jelentésért, és azért is, hogy ügyesen átvezérelte a bonyolult és veszélyes folyamaton. Minden szinten kudarcba fulladtak a Fidesz-képviselők és szövetségeseik ismételt törekvései, hogy a jelentést módosítsák, megfosszák az erős következtetéseitől, gyengítsék a benne foglalt megoldási módokat vagy bármiféle lényegi változtatást érjenek el benne.  
Az Európai Parlament a Tavares-jelentés elfogadásával új keretet teremtett az Európai Unió szerződésének 2. cikkelyében szereplő elvek betartatására, amelyek azt mondják ki, hogy az unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenjogúság, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletének értékein alapul, beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait.

Mit tesz tehát konkrétan a jelentés? A megfigyelés és értékelés nagyon okos rendszerét állítja fel. A dokumentum sok elemből áll, alább a legfontosabbakat sorolom fel, amelyeket a jelentésben megadott paragrafus alapján azonosítok, ahogyan a parlament szavazott róla:

1. A „2. cikkely szerinti riasztási menetrend” (alarm agenda), amely megköveteli az EU-Bizottságtól, hogy a Magyarországgal való minden érintkezésében csak a 2. cikkellyel összefüggő témákat hozzon fel mindaddig, amíg Magyarország eleget nem tesz a jelentésben foglaltaknak (69. paragrafus) Ez a riasztási menetrend hatásosan megakadályoz minden más tárgyalást az EU-Bizottság és Magyarország között mindaddig, amíg Magyarország nem kezeli a jelentésben felvetett témákat.

2. A „trilógus” – a háromoldalú dialógus –, amelynek keretében az EU-bizottság, az Európa Tanács és az Európai Parlament egyaránt delegál tagokat egy új bizottságba, hogy szorosan figyelemmel kísérje a magyar kormány minden tevékenységét, amely a jelentés szempontjából releváns (85. paragrafus). Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy felmérje, Magyarország miként halad, hogy eleget tegyen a jelentésben azonosított konkrét kifogások listájának. A trilógus mélyre ható megfigyelési rendszert építi ki, amely sokkal alaposabb, mint a túlzottdeficit-eljárás (EDP), amelyből Magyarország épp most szabadult ki. Az EDP értelmében az európai testületek csak a költségvetés utolsó sorát nézték, hogy lássák, az elfogadható határokon belül van-e Magyarország költségvetési hiánya. A trilógus értelmében a bizottság ellenőrizhet bármit, ami szerepel azon a hosszú és részletes listán, amelyet a jelentés a bizottság hatáskörébe esőként határoz meg.

3. A „Koppenhágai Bizottságot”, vagyis a köztiszteletben álló és független szakértők magas szintű testületét felhatalmazzák arra, hogy minden tagállamban vizsgálja, mennyire felel meg az adott ország az EU-ba való felvételkor alkalmazott koppenhágai kritériumoknak (78–80. paragrafus). A testület hátterében az a gondolat áll – mint azt princetoni kollégám, Jan-Werner Müller egyik jelentésben kifejtette –, hogy nem politikus szakértőkre kell rábízni, hogy megítéljék, vajon a tagállamok még mindig a 2. cikkelyben rögzített értékek szerint járnak-e el. Mivel Orbán az Európai Parlamentben zajló eljárásban mindvégig azt állította, hogy itt kettős mércét és piszkos politikát alkalmaznak, egy kifogásolhatatlan szakértőkből álló és az Európa Tanács Joggal a Demokráciáért bizottsága (a Velencei Bizottság) mintájára összeállított testület a tényfeltárás és értékelés folyamatát a politikai tisztségviselőktől a párthoz nem kötődő szakértők felé mozdítaná el.

4. És a háttérben még mindig ott van az uniós szerződés 7. cikkelye. A 7. cikkely olyan eljárást rögzít, amelynek révén egy uniós tagállamtól meg lehet vonni az Európai Tanácsban a szavazati jogot, és az állam ezzel elvesztené képviseletét az EU döntéshozatali folyamatában – ezt „nukleáris opciónak tekintik –, nos, ez alkalmazhatatlan, mivel végletes. A Tavares-jelentés azonban fenntartja a 7. cikkely alkalmazásának a lehetőségét arra az esetre, ha a magyar kormány nem tesz eleget a monitoring programnak, és nem reformálja meg a módszereit (86. paragrafus). Tekintve, hogy a Tavares-jelentés részletesen felsorolja a magyar kormánnyal szemben támasztott elvárásokat, a parlamentnek és a tanácsnak, amelynek szavaznia kell a 7. cikkely alkalmazásáról, végül  tényszerű erős alap áll majd rendelkezésére a munkához, ha úgy dönt, hogy alkalmazza a nukleáris opciót.

Ezek fontos eszközök abban a készletben, amelyet az európai intézmények mostantól felhasználhatnak annak biztosítására, hogy az Európai Unió egyik tagállama betartsa európai alkotmányos kötelezettségeit.

Kedden a plenáris vitában mind José Manuel Barroso, az EU-Bizottság elnöke, mind Viviane Reding, a jogi kérdésekben illetékes biztos jelezte, hogy kész követni a parlament irányvonalát. Ezért számíthatunk arra, hogy a bizottság buzgón a magáévá teszi a jelentésnek azokat az elemeit, amelyek az bizottság aktív részvételét kívánják meg.

Ám a jelentés talán leginkább lélegzetelállító része az, amelyben felsorolja, hogy ezek a különféle monitoring testületek mit vizsgálhatnak. Érdemes ezt itt hosszasan idézni magából a jelentésből, mert a magyar kormánnyal szemben felmerült kifogások mélysége és kiterjedtsége jelzi, hogy ezeket a megfigyelési folyamatokat fel fogják hatalmazni rá, hogy a legalapvetőbb elemeit is vizsgálják annak, mit jelent a jog uralma és az emberi jogok védelme iránt elkötelezett, szilárd demokráciának lenni.  Íme azoknak a kérdéseknek a listája, amelyekkel a magyar kormánynak foglalkoznia kell, a jelentés 71. paragrafusából [a jelentést magyarul lásd itt, ezt a fordítást használtuk – a szerk.], ahol az Európai Parlament….

…nyomatékosan felhívja a magyar hatóságokat, hogy mielőbb hajtsák végre mindazon intézkedéseket, amelyeket az Európai Bizottság mint a Szerződések őre az uniós joggal és a Magyar Alkotmánybíróság határozataival való teljes összhang elérése érdekében szükségesnek ítél, továbbá a lehető leghamarabb tegyenek eleget az alábbi – a Velencei Bizottság, az Európa Tanács és a jogállamiság és az alapvető jogok védelmével foglalkozó egyéb nemzetközi szervek ajánlásaival összhangban álló – ajánlásoknak annak érdekében, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a jogállamiságot és annak az alkotmányos rendre, a fékek és ellensúlyok rendszerére, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségére, továbbá az alapvető jogok – többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, a vallásszabadság, a kisebbségek védelme, a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépés, valamint a tulajdonhoz való jog – érvényesülésének szilárd biztosítékaira vonatkozó fő követelményeit;

Az Alaptörvény tekintetében:

–   maradéktalanul állítsák vissza az Alaptörvény elsőbbségét, törölve belőle azokat a rendelkezéseket, amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiakban alkotmányellenesnek nyilvánított;

–   mérsékeljék a sarkalatos törvények visszatérő alkalmazását, meghagyva a rendes, egyszerű többséget igénylő jogalkotás számára az olyan politikai területeket, mint a család- és szociálpolitika, a költségvetési és az adóügyek;

–   hajtsák végre a Velencei Bizottság ajánlásait, és különösen a jövőbeni érdemleges választások biztosítása céljából vizsgálják felül a minősített többséget igénylő politikai területek listáját;

–   biztosítsanak az ellenzéki erőket is tiszteletben tartó, élő parlamentáris rendszert, ésszerű időt biztosítva arra, hogy érdemleges vita alakuljon ki a többség és az ellenzék között, és hogy a széles körű nyilvánosság is részt vehessen a jogalkotási eljárásban;

–   biztosítsa valamennyi parlamenti párt számára az alkotmányozási folyamatban való lehető legszélesebb körű részvételt annak ellenére, hogy a szükséges minősített többséggel a kormánykoalíció egyedül is rendelkezik;

A fékek és ellensúlyok tekintetében:

–   maradéktalanul állítsák vissza az Alkotmánybíróságnak – mint az alkotmányvédelem legfőbb szervének – előjogait és ezáltal az Alaptörvény elsőbbségét, törölve annak szövegéből egyrészt az Alkotmánybíróságnak a bármely Alaptörvény-módosítás alkotmányosságának felülvizsgálatával kapcsolatos hatáskörét korlátozó, másrészt két évtized alkotmánybírósági ítélkezési gyakorlatát hatályon kívül helyező rendelkezéseket; állítsák vissza az Alkotmánybíróság kivétel nélkül valamennyi jogszabály felülvizsgálatához való jogát, ellensúlyozva a parlamenti és végrehajtó intézkedéseket és biztosítva a mindenre kiterjedő bírósági felülvizsgálatot; e bírósági és alkotmányossági felülvizsgálatra a nemzeti alkotmány történeti sajátosságaitól függően a különböző tagállamokban eltérő módon kerülhet sor, de ha az alkotmánybíróság már létrejött – mint Magyarországon is, ahol az Alkotmánybíróság a kommunista rendszer bukása után gyorsan hírnevet szerzett magának az európai legfelsőbb bíróságok között –, azzal szemben nem szabad olyan intézkedéseket alkalmazni, amelyek célja hatásköreinek csökkentése és ezáltal a jogállamiság aláásása;

–   állítsák vissza annak lehetőségét, hogy a bírósági rendszer hivatkozhasson az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott ítélkezési gyakorlatára, különösen az alapvető jogok terén;

–   az ellenzék érdemi bevonása mellett törekedjenek konszenzusra az Alkotmánybíróság tagjainak megválasztásakor, és biztosítsák, hogy az alkotmánybírák mentesek legyenek a politikai befolyástól;

–   állítsák vissza az Országgyűlést költségvetési téren megillető előjogokat, és ezáltal biztosítsák a költségvetési döntések teljes demokratikus legitimitását, megszüntetve a parlamenti hatásköröknek a Költségvetési Tanács – e nem parlamenti szerv – általi korlátozását;

–   adjanak világos tájékoztatást arról, hogy az adatvédelmi hatóság intézményi függetlenségének biztosítása érdekében a magyar hatóságok miként kívánják orvosolni a vezető tisztviselők megbízatásának idő előtti megszüntetését;

Az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében:

–   maradéktalanul garantálják az igazságszolgáltatás függetlenségét, az Alaptörvényben rögzítve a bírák elmozdíthatatlanságára és hivatali idejük biztosítására vonatkozó elveket, az igazságszolgáltatási irányító testületek felépítésére és tagjaira vonatkozó szabályokat, valamint az Alkotmánybíróság függetlenségére vonatkozó biztosítékokat;

–   időben és megfelelően hajtsák végre az Európai Unió Bíróságának fent említett, 2012. november 6-i ítéletét és a magyar Alkotmánybíróság határozatait, lehetővé téve a hivatalukból felmentett bírák számára, hogy – amennyiben így kívánják – ismét elfoglalhassák korábbi hivatalukat, ideértve azon volt vezető beosztású bírákat is, akiknek eredeti vezetői helyeit időközben betöltötték;

–   határozzanak meg objektív kiválasztási kritériumokat vagy bízzák meg az Országos Bírósági Hivatalt ilyen kritériumok meghatározásával annak biztosítása érdekében, hogy az ügyek áthelyezésére vonatkozó szabályok tiszteletben tartsák a tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jogot;

–   hajtsák végre a Velencei Bizottság CDL-AD(2012)001. számú véleményének elfogadását követően módosított, az igazságszolgáltatásra vonatkozó magyar sarkalatos törvényekről szóló CDL-AD(2012)020. számú véleményében rögzített többi ajánlást;

A választási reform tekintetében

–  kérjék fel a Velencei Bizottságot és az EBESZ/ODIHR-t, hogy végezzék el a választási rendszer átfogó átalakításon átesett jogi és intézményi keretének közös elemző értékelését, és kérjék fel az ODIHR-t egy igényfelmérő küldöttség létrehozására, valamint egy rövid- és hosszú távú választási megfigyelés lefolytatására;

–   biztosítsák a Nemzeti Választási Bizottságban a kiegyensúlyozott képviseletet;

A média és a pluralizmus tekintetében:

–   tegyenek eleget azon kötelezettségvállalásuknak, amely szerint további megbeszéléseket folytatnak a sajtószabadság hosszabb távú kilátásaival kapcsolatos szakértői szintű együttműködési tevékenységekről, az Európa Tanács 2012-es jogi vizsgálatának legfőbb többi ajánlását véve alapul;

–   biztosítsák, hogy a demokratikus társadalom működésének e rendkívül fontos vonatkozását szabályozó rendelkezések minden későbbi felülvizsgálatába, valamint a végrehajtás folyamatába időben és szorosan bevonjanak minden érintett szereplőt, közöttük a média szakmai képviselőit, valamint az ellenzék és a civil társadalom képviselőit is;

–   tegyenek eleget az Emberi Jogok Európai Bíróságának az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke szerinti ítélkezési gyakorlatából fakadó tevőleges kötelezettségüknek, és védelmezzék a véleménynyilvánítás szabadságát mint a működő demokrácia egyik előfeltételét;

–   tartsák tiszteletben, garantálják, védjék meg és mozdítsák elő a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékoztatáshoz való alapvető jogot, valamint a sajtószabadságot és a médiapluralizmust, továbbá tartózkodjanak olyan mechanizmusok kialakításától vagy támogatásától, amelyek fenyegetést jelentenek a sajtószabadságra, illetve az újságírói és szerkesztői függetlenségre;

–   biztosítsák, hogy objektív, kötelező erejű eljárások és mechanizmusok álljanak rendelkezésre a közszolgálati média, az igazgató- és médiatanácsok és a szabályozó testületek vezetőinek kiválasztására és kinevezésére, a függetlenség, az integritás, a szakmai tapasztalat és hozzáértés, a teljes politikai és társadalmi paletta képviselete, a jogbiztonság és a folyamatosság elveivel összhangban;

–   nyújtsanak jogi biztosítékokat a források titkossága elvének teljes körű védelmére, és alkalmazzák szigorúan az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát;

–   gondoskodjanak arról, hogy az audiovizuális médiaágazat általi politikai tájékoztatásra vonatkozó jogszabályok igazságos hozzáférést garantáljanak a különböző politikai vetélytársak, vélemények és nézőpontok számára, különösen választások és népszavazások alkalmával, lehetővé téve a polgárok számára, hogy valamely meghatározó véleményformáló erő indokolatlan befolyásától mentesen alakíthassák ki véleményüket;

Az alapvető jogok, többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása tekintetében:

–   tegyék meg és folytassák a pozitív lépéseket és a hathatós intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy minden személy, köztük a kisebbségekhez tartozó személyek és a hajléktalanok alapvető jogait tiszteletben tartsák, és gondoskodjanak arról, hogy az elfogadott intézkedéseket valamennyi illetékes közhatóság végrehajtsa; a „család” fogalma meghatározásának felülvizsgálata során vegyék figyelembe a család fogalmának szélesebb értelmezését mutató európai jogalkotási tendenciákat, valamint azt, hogy a család fogalmának korlátozása kedvezőtlen hatással jár azon személyek alapvető jogaira, akik az új, szigorúbb meghatározáson kívül rekednek;

–   a hozzáállásukon változtatva teljesítsék végre a hajléktalan – és ennélfogva kiszolgáltatott – személyekkel szembeni kötelezettségeiket, amint ezt az emberi jogokra vonatkozó és Magyarország által is aláírt nemzetközi szerződések, például az emberi jogok európai egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája előírják, és ekképpen inkább mozdítsák elő az alapvető jogok érvényesülését, mint hogy azokat az Alaptörvényben foglalt, a hajléktalanság szabálysértésnek minősítését lehetővé tevő rendelkezésekkel megsértenék;

–   felszólítja a magyar kormányt, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a szociális párbeszéd és az átfogó konzultáció mechanizmusának megerősítése, valamint az azzal összefüggő jogok biztosítása érdekében;

–   felszólítja a magyar kormányt, hogy fokozza a romák integrációját célzó tevékenységeit, és hozzon megfelelő intézkedéseket a lakosság e csoportjának védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy a roma lakosság elleni rasszista fenyegetéseket egyértelműen és határozottan el kell utasítani;

A vallás- és lelkiismereti szabadság, valamint az egyházak elismerése tekintetében:

–   a vallási szervezetek egyházként történő elismerése tekintetében állapítsanak meg olyan világos, semleges és pártatlan követelményeket és intézményi eljárásokat, amelyek tiszteletben tartják az állam azon kötelezettségét, hogy semleges és pártatlan maradjon a különböző vallásokkal és felekezetekkel fenntartott kapcsolatok során, és bocsássanak rendelkezésre hatékony jogorvoslati eszközöket az elismerés megtagadásának vagy az Alkotmánybíróság fent említett, 6/2013. határozatában előírt alkotmányos előírásokkal összhangban álló döntés meghozatala elmulasztásának esetére;

A listához még egy passzust hozzátettek annak a módosító javaslatnak a nyomán, amelyet Rui Tavares szerda reggel nyújtott be a Parlamentben:

– működjenek együtt az Európai Intézményekkel annak biztosítása érdekében, hogy az új Nemzetbiztonsági Törvény rendelkezései eleget tegyenek alapvető elveknek, úgymint a hatalmi ágak elválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége, a magán- és a családi élet tisztelete és a hatékony jogorvoslathoz való jog.

Egyszóval, ez azoknak a tárgyköröknek a hatalmas listája, amelyek együttesen a Fidesz hatalommegragadásának gyökerét alkotják. A jelentésnek ez a része meghatározza azoknak a dolgoknak a listáját, amelyeken a magyar kormánynak most változtatnia kell, a mechanizmusok pedig, amelyeket fentebb felsoroltam, kulcsfontosságúak, mert velük figyelik meg és értékelik majd a teljesítést.

Nehéz elképzelni ennél elsöprőbb vádiratot a Fidesz alkotmányos forradalma ellen, amelyet az elmúlt három évben Magyarországon véghezvitt.

De térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk: az Európai Parlament szerdai szavazásához. A magyar kormány jogsértő rendelkezéseinek ezzel a hosszú listájával egyetértett az Európai Parlamentben a jobb- és a baloldal, méghozzá nagy többséggel, és komoly eszközöket rendelt annak biztosítására, hogy a magyar kormány változtasson a módszerein és térjen vissza a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok tiszteletben tartásának útjára.

Az Európai Parlament a leginkább sokszínű és a legdemokratikusabb testület Európában. Egy napon, amikor megírják az európai alkotmány történetét, a Tavares-jelentés és lelkes elfogadása az Európai Parlamentben Európa legjobb teljesítményeinek jelképe lesz.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!