rss      tw      fb
Keres

Bona fides?



Volt idő, amikor egy ifjú honatya megdöbbent, hazát és jó erkölcsöt féltő felszólalását követően az akkori gazdasági miniszter, állami vagyonkezelő-vezér ment, jobban mondva ki lett rúgva, aztán nyomozóhatóság, ügyészség, sajtó egy emberként vetette magát a sikerdíjas jogász és társai ellen és után.

Hosszú-hosszú évek teltek el, amíg pont került a bonyolult ügy egyik, a díjazás mértékét kiveséző polgári peres ítéletére (is): a jó erkölcsbe ütközik, a társadalom igazságérzetét mélyen sérti, ha több száz milliós díjat zsebel be egy állam által megbízott jogász, az összeg nem volt arányban a végzett munkával stb.

Még az is kicsendült a verdiktből, hogy közvagyon és közpénz felhasználása során azért mégsem kéne nagyvonalú szabadossággal értelmezni a szerződéses szabadságot, s a vállalt feladathoz kapcsolódóan a megbízottakat általában fenyegető, szokásos rizikó sem volt kimutatható – szóval nagyjából ilyesféle okok miatt ütközött a jó erkölcsbe a szerződés.

Kultúrember nyilván nem háborgott, hogy a legfelsőbb bírói fórum a bevezetőben felidézett jogeset kapcsán a jó erkölcsbe ütközőnek minősítette a díjazás mértékét, körülményeit.

Változtak az idők és ma már nyoma sincs ilyesféle következmények kezdeményezésének.

Azért talán, mert oly nevelő hatású volt az eset, hogy mindenki tanult belőle: az állam is, a vállalkozó is, és egyiknek sem jut már eszébe hasonló buli?

Az ellenzék és egyes szakmák sikertelenségbe jutott képviselői azonban egyre-másra tesznek fel a kormányzatnak kellemetlenkedő, főleg erkölcsös magatartást, elbánást hiányoló, firtató kérdéseket szóban, írásban, transzparenseken, utcán, pártszékház előtt, horribile dictu parlamenti ülésteremben.

Egyelőre azonban  hiába „nyílik ki az ellenzék csipája”, hiába „mutyiznak” hangosan, hiába „óbégatnak” egyebek mellett a nemzeti földalap parcellái, a nemzeti trafikjog célzatos kiosztása, több száz milliós állami megbízatások, támogatások, milliárdos haszonnal kecsegtető (és járó), néhány kézbe összefutó közbeszerzési ügyletek ellen – a szó elszáll, a per elmarad.

Pedig jóformán mindegyik ügylet egyfajta szerződés, amelynek alapján egyik vagy mindkét fél előnyökhöz juthat, s ha alapos elemző munkával bizonyítható lenne, hogy ezek között valamelyik konkrét kontraktus tartalma a jó erkölcsöt sértheti, tessék bíróság előtt megtámadni.

A Ptk., a jogügyletek bibliája, ha tetszik alaptörvénye – függetlenül attól, hogy az egyik fél az ügyletben maga az állam – megengedi, hogy a jó erkölcs mércéjét leütő ügyleteket megtámadják.

Még akkor is, ha majd minden citált ügy(let) mögött meglapul valamilyen – egyre körmönfontabban „beszentelő” vagy „beszentelést” imitáló – jogszabály, s egyes „beszólók, adatkérők” előtt adatvédő jogszabállyal próbál gátat emelni, üzleti titkot bujtatni az állami akarat.

Ha jól emlékszem az elhíresült ÁPV-s ügyben is kimondatott: maga a szerződés megkötése nem volt jogellenes, a joggal nem volt ellentétes, azonban a jó erkölcsbe ütközött.

Nem kellene valakinek, valamelyik szervezetnek górcső alá vennie néhány szerződést, hogy a jóhiszeműség, a tisztesség, a jó erkölcs érvényesül-e benne? Nem sérül-e, nem csorbul-e esetleg mások joga, érdeke? Erkölcsös-e, ha a gyakorló állattenyésztő helyett kezdő „őstermelő” köthet földhaszonbérleti szerződést? Erkölcsös-e, ha nem élvez előnyt a gyakorlott, „megélhetési” trafikos, ellenben az outszájder futószalagon nyeri-nyeri a trafikjogot? Van-e mögötte szorgos munka, megér-e pár (száz) millát egy-egy tanulmány, döntés-előkészítő dolgozat és miegymás? A közbeszerzett akármik (műtárgyak, szolgáltatások egyebek) ára, díja tényleg annyi, amennyi ?

Ajjaj, jó pár kérdés feltehető még. Aki a bona fides híve – válaszoljon. Ha a kérdésekre esetleg nincs válasz, az is válasz.


 (Politzer Tamás)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!