Exkluzív interjú Schmitt Pállal a Sándor-palotából
- Részletek
- Szemle
- 2010. augusztus 10. kedd, 11:04
- Galamus-csoport
Az alábbiakban betűhíven közöljük azt az interjúszöveget, amelyet az MTV a saját honlapjára feltett. Nem szokás javítások, stilizálás nélkül közzétenni egy beszélt szöveg átiratát, ám ha az MTV megengedte magának, hogy a pongyola szöveget tegye közzé, mi sem járhatunk el másként. Mint olvashatják majd, a riporter minden olyan kérdést feltett az új köztársasági elnöknek, amely a magyar népet izgathatja, a köztársasági elnök pedig válaszaiban „örömét lelte a szép beszédben, a választékos kifejezésben”.
Forrás: az MTV honlapja.
Nika György: - Az Este Extra ezúttal a Sándor-palotából jelentkezik abból az alkalomból, hogy péntektől új államfője van Magyarországnak. Köszöntöm Schmitt Pált, üdvözlöm!
Schmitt Pál: - Jó napot kívánok!
– Néhány évvel ezelőtt azt mondta, megpróbálom pontosan idézni, "nem képzelem magamról, hogy én leszek a köztársaság elnöke, de már a feltételezés is felér egy harmadik aranyéremmel". Emlékszik ezekre?
– Emlékszem, hát ezt nem nyilatkoztam, de érdekes módon ez valahogy kikerült, egy parlamenti képviselőtársam, méghozzá egy görög parlamenti képviselőtársam azt mondta, hogy te még lehetnél a Magyar Köztársaság elnöke is. És én erre mondtam, hogy nem gondolom, hogy ez leszek, de hogy feltételezed, ez igazán jólesik. Ez nem is tudom, hogy került ki a sajtóba. 4-5 évvel ezelőtt volt.
– A sajtó sok mindent tud. És, ha annak idején lehetett volna fogadni rá, és az ön görög képviselőtársa fogad rá, akkor most…
– Igen.
– Na, jó. Akkor beszéljünk az államfői teendőkről. Ön utalt arra, hogy a kormánytöbbség kétharmados felhatalmazása az egy pátszövetségre ruházta át a törvényalkotás jogát és ez minta megkötné egy kicsit az elnök mozgásterét. Így érzi ezt most is, amikor beiktatták?
– Akkor kicsit előbbről indulnék és mondanám, hogy ilyen egyetértés az emberek között még nem volt, ilyen mértékű egyetértés, mint ami most van. És a nép, ahogy mondani szokták, az emberek, a szuverén hatalmukat a parlamentre ilyen mértékben az elmúlt 20 évben példa nélkül ruházták át, tehát a parlamentre, és ez európai mértékkel nézve is nagyon ritka. Nos, meggyőződésem, hogy ezzel a felhatalmazással a jelenlegi kormány csak felelősséggel élhet, ez egy óriási lehetőség is számukra, olyan felhatalmazás ez, ami még akár az alkotmány módosítására is lehetőséget nyújt.
– Ebben a helyzetben az elnöki szerepkört hogy képzeli el? Most ugye az alkotmányban viszonylag szűken van meghatározva, hogy az elnöknek mi a teendője, az alkotmányosság feletti őrködés, demokratikus elvek betartása, betartatása. Ezen kívül még milyen szerepet tud elképzelni?
– Először is tiszteletben kell tartsam, hogy a nép a szuverén hatalmát ilyen mértékben ruházta át az Országgyűlésre. A másik, hogy a köztársasági elnök mozgástere az alkotmány szerint igen szűk teret engedélyez, hiszen összesen két lehetőségem van a törvények kezelésére, az egyik a politikai vétó, ez azt jelenti, hogy nem vagyok megelégedve, akár a törvény születésével, vagy a törvény szövegelésével vagy tartalmával, és ezt visszaküldöm. Visszaküldöm, kommentár kíséretében a parlamentnek, újragondolásra. Ez az egyik lehetőségem. A másik az, hogy normakontrollt kérek, előzetes normakontrollt, az Alkotmánybíróságtól. Ez a két lehetősége van az elnöknek. Hangsúlyozni szeretném, hogy az elnök nem az az elnök, ami Amerikában van, vagy akár a dél-amerikai országokban, vagy a közepesen erős, de mégis csak erős Sarkozy elnök úr Franciaországban, hanem valahol a parlamentáris elnökség, mint az osztrák és a Sarkozy úr között van, ezért a lehetőségeim a beavatkozásra korlátozottak.
– Az alkotmány azt mondja, hogy önnek vagy az államfőnek a nemzeti egység és a demokrácia védelmét kell szolgálnia. Ehhez milyen eszközei vannak? Milyen eszközei lehetnek? Vagy próbálná-e a saját mozgásterét tágítani, akár úgy is, hogy az alkotmányozási folyamatban, amely úgy tudom, hogy önnek nincs ellenére, tehát az új alkotmány elfogadása, abban esetleg átértékelné vagy átértékeltethetné az államfő szerepét.
– Nem kívánom átértékelni, de mindenesetre magam is hozzá kívánok tenni, mint ahogy az elődeim is hozzátettek a maguk habitusa, a maguk szokásai szerint, illetve a maguk célkitűzései szerint. Ahogy a korábbi három elnöknek mind volt saját maga elé tűzött, így mondanám, prioritásail, és ebben jeleskedtek, én is felvállalok néhány olyan témát, az alkotmány szabta kötelezettségeimen túl, amit én majd szeretnék kezelni. Ilyen a magyar nyelv védelme, nyomatékosan, ilyen az emberek egészsége és mozgásgazdag életmódja, különösen a fiataloké, és ilyen lenne az élethosszig tartó tanulás, hogy egy tudásalapú Magyarország jöjjön létre, amely versenyképes a világ bármelyik országával. Természetesen mint a korábbi elnöktársaim, elődeim, magam is nagy hangsúlyt fogok fektetni a nemzet egységére, a 15 millió magyar összetartozására.
– Maradjunk ez utóbbinál, aztán visszatérünk az előzőekre. A 15 millió magyar érdekképviseletét, a felelősségvállalást az hogyan képzeli el? Hogyan valósítható ez meg? Gyakori utazásokkal, párbeszéddel? Konferenciákkal? Önálló kezdeményezésekkel esetleg?
– Ezzel így mindegyikkel, a felsorolt lehetőségekkel élni. De nem is lesz nehéz a helyzetem, hiszen most már a törvény is lehetőséget ad arra, hogy a határon túl élő magyarok, akár a határ közvetlen közelében, akár bárhol élnek a világon, megerősítsék az eddigi lelki kötődésüket az anyaországgal jogilag is, hiszen a kettős állampolgárság erre lehetőséget ad. Amerre járok, találkozni fogok, mindig fogok találkozni magyarokkal és biztatom őket, hogy tessék, akkor éljenek ezzel várva várt jogi lehetőséggel. Deklarálta a parlament a nemzeti összetartozás napját, június 4-én. Ezt is mindenhol megemlítem majd, és van egy nagyon szép állásfoglalás a nemzeti összetartozásról, ezeket mind-mind tudatosítani kell a határon túl élő magyarokban, hogy egy nemzethez tartozunk, ebben bennünket senki nem akadályozhat meg. Közülünk nagyjából a határok már eltűnnek, hiszen a Schengen európai rendszeren belül vagyunk, most már igen sokan, rajtunk múlik, hogy hogyan töltjük meg ezt tartalommal. Hogyan fedezzük fel egymást, ha úgy tetszik, milyen módon fejezzük ki az együvé tartozásunkat.
– A magyar nyelv, ugye ez azért kapcsolódik ide nagyon szorosan. Említette valamelyik interjújában, hogy esetleg díjat is alapítana, vagy a díjalapítást kezdeményezne a magyar nyelv érdekében. Ezt milyen formában képzeli? Ez a magyar államfő által alapított díj lenne, vagy javasolná a kormánynak vagy a parlamentnek, hogy hozzanak létre valamiféle díjat, esetleg versenyt?
–- Az alkotmány szerint az államfőnek is van lehetősége díjat alapítani. Én szándékom szerint egy, a magyar nyelv védelme díjat szeretnék majd alapítani, azok között néhányat, nem sokat, évente kiosztani, akik ebben jeleskednek. Széles körű együttműködést fogok hirdetni, hogy mentsük, ami a menthető, mégis csak az anyanyelvünkről van szó. Az egyetlen dologról, ami bennünket érezhetően összetart, és amit mindannyian fontosnak tartunk, amit úgy fejeztünk ki, hogy "nyelvében él a nemzet." És ezt úgy látom, hogy az anyanyelv kopik, szegényedik, a magyar fiatalok nem olyan szépen beszélnek, mint korábban, jobb szeretném, ha többet olvasnának és örömük lelne a szép beszédben, a választékos kifejezésben. Ezért nagyon sok mindenki, nagyon sokat tehet. Én ennek szeretnék az élére állni, ez nem elsősorban anyagi, hanem szemléleti kérdés és a Tudományos Akadémiától egy vidéki tanár, a szülők, pedagógusok, a politikusok, mindenki, aki nyilatkozik, sokat tehet azért, hogy a szép magyar beszéd ismét divat legyen, és büszkék legyünk rá.
– Ez egyébként a határon túli magyarok számára is nyitott lenne ez a díj? Vagy pedig lenne egy külön?
– Nem, abszolút, hogy kategóriák lesznek-e, én ezt most nem tudom megmondani, de hogy rájuk számítok az biztos. Adott esetben szebben beszélnek magyarul, mint néhány anyarországbéli. Tehát az ottani egyetemekre, az ottani professzorokra, nyelvművelőkre, művészekre, aki ebben segíteni tud, sokan vannak határon innen és túl, ezt én nagyon fontosnak tartom.
– A tanulás körül mindig nagyon komoly viták vannak. Milyen lehetőség van az oktatásban? Milyen lehetőség van bizonyos rétegeknek a felzárkózásra? A sportban majdnem ugyanezt elmondhatnám.
– A tanuláshoz, művelődéshez való jog már most is benne van, mint alapvető emberi jog az alkotmányban, a sport nincsen benne. Ez két különböző téma. Ebben nem feltétlenül az alkotmányban akarom visszalátni őket, de javaslom, hogy mint alapvető emberi jogot, az egészséges életmódhoz és a sporthoz való jogot, a testneveléshez való jogot tegyük bele. A 24. órában vagyunk ebben is. Úgy érzem, hogy a magyar fiatalok nagyon kevesen sportolnak, komoly veszélyei vannak, egészségügyi veszélyei ennek és nem szabad lemondanunk a sportnak a nevelésben betöltött fontos szerepéről, és hatásairól. Szeretném, hogyha nemcsak sportnemzet lennénk, aki büszke a bajnokaira, és szép eredményeket érünk el nagy világversenyeken, azt is szeretném, ha az emberek egészségesen élnének. Sokat mozognának, örömüket lelnék a sportban, mint az életöröm egyik forrásában. Ez azt jelenti, hogy kb. kétszer kellene egy embernek sportolnia, valamit sportolni, a jelenlegi helyzet az, hogy…
– ..hetente, vagy…?
– Hetente, bocsánat. 1 millió 300 ezer ember megteszi ezt, talán ön is és én is ebben benne vagyunk. De 8 millió 700 ezer ember nem teszi meg. És a gyerekek 60%-a semmit nem sportol, csak azt, amit az iskolai testnevelési órán mozgatnak velük. Hát ezek nagyon elgondolkoztató adatok. Ezért aztán a testnevelő tanárok nagyobb megbecsülése, sportlétesítmények fejlesztése, kötelező iskolai testnevelés, lehetőség szerint mindennapos, sportpályák megnyitása a fiatalok felé, a média segítségét is kérem majd, hogy erre hívjuk fel a figyelmet, hogy ez mennyire fontos. Úgy látom a kormány szándéka megvan. Engem örömmel töltött el, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozta, hogy a sportot stratégiai ágazatnak tekinti.
– Az alkotmányozás folyamatát hogyan képzeli el? Tehát az előző államfő alkotmányvédő, alkotmányőrző szerepet töltött be, ön inkább alkotmányozó államfő lenne. Vagy legalábbis engedje meg nekem, hogy ezt mondjam.
– Amikor elfogadták ezt az alkotmányt, most már több mint 20 éve, akkor azt is elfogadták, hogy ez ideiglenes, ez a szó is benne szerepel, sőt a preambulumban az 1949-es év szerepel, akkor megállapodás volt, hogy ez ideiglenes, de senkinek nem volt vagy szándéka, vagy ereje, kellő többsége az alkotmányhoz nyúlni. Na most, elérkezett az idő úgy gondolom, hogy a parlamentben van olyan felhatalmazása a jelenlegi kormánynak, hogy az alkotmányozással is foglalkozzon. Létrejött egy bizottság, a parlamentben egy 45 fős, nagyon komoly felkészült emberekből álló bizottság, amelyek ezt a munkát elkezdték. Ez egy hosszadalmas folyamat, ez több hónapig is eltarthat, rendkívül felelősséggel kell végezni. Mert egy alkotmány nem egy évre vagy néhány hónapra, hanem emberöltőkre alkot a társadalom magának. Amiben még, ha az emberek nem is nagyon ismerik a szövegét, de egy biztos, hogy érezniük kell a szellemét, hogy az őket védi, az ő jogaikat garantálja és egyfajta rendet biztosít köréjük. És ez rendkívül fontos. Nem kell mindent kitalálni. Nagyszerű alkotmányaik vannak a különböző országoknak. Én úgy gondolom, hogy a mostani alkotmányból is meg kell tartani azt, ami jó és kiállta az idő próbáját. Az Alkotmánybíróságnak az elmúlt 20 év alatt komoly döntései voltak. Amiken érdemes elgondolkozni, hogy beemelni. Én a magam, én nem lehet alkotmányozó elnök, így, hogy mondjam, olyanról beszélt, amit én nem tudok megtenni, de a folyamatnak a magam szerény módján én is szeretnék részese lenni. A beiktatási beszédemben pl. említettem, hogy én szívesen látnám a keresztényégre történő utalást. Vagy a Szent Korona bemutatását, ha mást nem az alkotmány előszavában, hiszen ezek fontos közjelei az európaiságunknak és adott esetben a kereszténységnek.
– Ennek milyen üzenete lenne egyébként? Tehát, ha a preambulumban benne lenne a kereszténységre utalás, illetve a Szent Koronára utalás? Van erre példa más országokban, én úgy tudom, hogy van.
– Hogyne, hogyne, több országban is van.
– De egyébként miért tartja fontosnak?
– Mert mindenkinek egészen a gyökérig kell visszamenni ahhoz, minden ország, amelyik valamit ad magára, az büszke a gyökereire, a mély gyökereire, a történelmére, az elért eredményeire és ezt az alkotmányban is tükrözi. Ezért gondolom fontosnak, hogy mi valahol Szent Istvántól indultunk el, aki felvette a kereszténységet, aki kijelölte a magyarság útját Európa felé. És erre büszke volt. Hát ez az alkotmányjogászok talán megrónak ezért, de némelyek úgy értékelik, hogy talán a mostani alkotmánynak is az őse, ameddig még vissza lehet menni, az a Szent István intelmei, ugye a fiához, abban nagyon fontos megállapítások voltak, amit nyugodtan akár máig is érvényes megállapodásokat tartalmaz, ilyet pl., hogy minden ember egyenlőnek születik. Ez a demokráciának az egyik nagyon precíz, szép megfogalmazása.
– Elnök úr, mikorra tenné ön az új alkotmány elfogadását?
– Ahogy a kormány szándékát ismerem, ők szeretnék a javaslatokat és azokat a tanácskozásokat, amik ezt az egész felelős folyamatot előkészítik, ez év végére befejezni. Én nagyon remélem, hogy ez széles körű megvitatáson megy át, hiszen a mi alkotmányunkról, 10 millió magyar ember alkotmányáról esik szó, és az elfogadás, hát talán jövő tavasszal rendben is lehet. Jövő tavasszal megtörténhet.
– És akkor jövő tavasszal ön alá is írhatja.
– Addig még sok víz lefolyik a Dunán, ugye egy alkotmányt a jelenlegi helyzet szerint nem is küldhetek normakontrollra az Alkotmánybírósághoz, hiszen őróluk is szó van az alkotmányozásról, ezért mondom, hogy rendkívül felelős a parlamenti munkabizottság feladata, hiszen, amit mondanak, azt én, mint a köztársaság elnöke maximum visszaküldhetem nekik újragondolásra. De ez most a döntéshozókon, azokon előkészítő embereken múlik, akk egy óriási feladatnak nekivágtak. Én megismétlem, nagyon bízom benne, hogy az óriási felelősséget átérzik, és olyan alkotmány születik, ami hosszú-hosszú generációk sorsát felelősséggel garantálja is intézi.
– Milyen viszonyra törekszik a parlamenttel? Együttműködő viszonyra, a kormánypártok megkülönböztetett figyelmet kapnak-e, esetleg az ellenzék kap-e megkülönböztetett figyelmet, hiszen ön azt mondta, hogy nem ellensúly, hanem egyensúlyozó szerepet kíván betölteni. Az egyensúly azonban mindig úgy áll össze, hogy valami billeg, billeg, billeg és aztán egyszer csak valóban egyensúlyba kerül. Tehát valamivel szemben esetleg mindig ellensúlyt kell képviselni az egyensúly érdekében.
– Ez egy sokat emlegetett kérdés, hogy most egyensúly vagy ellensúly az elnöki szerep. Én úgy gondolom, hogy egyensúly. Mert ellensúlynak ott vannak a parlamenti ellenzéki pártok. Végül is a törvényalkotás folyamatában elmondatják a véleményüket, módosító javaslatokat terjeszthetnek, ott kell szerepelni az ellenzéknek, ellensúlyként. Én azt szeretném, hogyha már kiegyensúlyozott jó, az emberek érdekeit szolgáló törvények, esetleg alkotmánymódosítás kerülne már azén asztalomra. Ilyen szempontból én majd az egyensúly szerepét kívánom betölteni. Magával a parlamenttel, a kormánnyal, az erős felhatalmazással rendelkező kormánnyal és az ellenzéki pártokkal is nagyon jó, hogy így mondjam, intenzív kapcsolatot kívánok ápolni. Az ajtóm nyitva lesz előttük. Nagyon fontosnak tartom, hogy döntéshozatal előtt, kész legyenek még egyszer hozzám bejutni, elmondani a véleményüket. Így fogok tenni akkor is, ha kinevezésre kerül a sor, hogy valamilyen közjogi méltóság kinevezésére, ilyen esetben a legfőbb ügyészre kerül úgy tudom az idén a sor.
– Konzultálni fog a pártokkal előtte?
– Konzultálni fogok minden parlamenti párttal, hiszen rájuk testálja, megismétlem, rájuk testálja a nép a szuverén hatalmát. Én mindenféleképpen konzultáli fogok velük.
– Kormány, ellenzék, a viszonyuk párbeszéden alapuló lesz, közvetlen párbeszéd lesz, ezek szerint az ellenzék is bármikor kopogtathat az ön ajtaján? Vagy ez egy másfajta viszony, mint a kormánypártokkal kapcsolatos viszonya?
– Nekem ez most már csak egy politikai kategória, hogy ki kormánypárti és ki ellenzékpárti, mert én a párttagságomról lemondtam. Lemondtam, mint ahogy civil szervezeti tagságomról is. Illetve a MOB elnökségéről lemondtam. Ez számomra azt jelenti, hogy mindenkit egyenlő mércével kell mérjek, mindenkire osztatlan figyelmet kell, mindenki felé fordítsak, és a parlament pártjai ugyanúgy megtalálhatnak, függetlenül attól, hogy éppen kormányon vagy ellenzékben vannak. Én ezt nagyon fontosnak tartom, ezért aztán mindenkivel jó viszonyt kívánok kialakítani. Talán sűrűbben leszek a Parlamentben, mint elődeim. Élni fogok azzal a lehetőséggel, hogy invitáljam őket, és…
– ..gyakrabban kíván felszólalni? Vagy inkább hallgat?
–- Inkább csak megfordulni, hallgatni a törvényalkotás menetét, odafigyelni fontosabb folyamatokra, talán jó néven fogják venni, hogyha ezzel is szimbolizálom, vagy, ha tetszik kifejezem, hogy nagyon fontos egységét alkotjuk annak, a mit úgy hívnak, hogy magyar valóság, a nemzet érdeke, a nemzeti összefogás. És a nemzeti összefogásba az ellenzéket i beleértem. Mert senkinek nem lehet más célja ebben az országban, minthogy a nemet sorsa jobbra forduljon. A demokrácia feletti őrködés az, az alkotmányosság feletti őrködést jelenti, ez egy jelentős része a munkámnak, hiszen ezt várják tőlem és erre tetem az esküt. Maga a nemzet egységének egy személyben történő átlényegítése és megjelenítése, ez már egy különleges feladat, ez rendkívül odafigyelést igényel, azt mondanám, hogy ez egy fennkölt megbízatás, hogy az első számú nagykövete leszek külföldön ennek az országnak, és amikor megjelenek egy kis tükre vagyok a Magyar Köztársaságnak, ha tetszik 15 millió magyar embernek. Ezt is szeretném a legnagyobb alázattal és a legjobb tudásom szerint végrehajtani.
– Ez azt jelenti, hogy hamarosan körbejárja a szomszédos országokat, a szomszédos magyarságot?
– Feltétlenül, az elnöki feladattal az utazások is járnak, sőt magas rangú vendégek fogadása. Úgy tervezem, hogy körbejárom mind a hét határunkon lévő magyarságot is és találkozom az államfőkkel is, hogy a kapcsolat élő legyen , és jó legyen köztük. Ausztriával kezdem, és talán majd ahogy mondani szokták, óramutatóval ellentétesen, tehát Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Románia így körbejárom a határunk mellett élő államfőket, és a magyarságot is.
– Azt mondta, hogy nem akar a törvényalkotás gátja lenni, sőt inkább motorja kíván lenni. De arra is figyelmeztette a kormánypártokat, hogy nem szabad megsértődni, ha az államfő visszaküld egy törvényt.
– így igaz. Én bízom abban, hogy az a nagy felhatalmazás, amivel jelenleg a kormány rendelkezik, a kormánykoalíció, ha tetszik az egy szövetség rendelkezik, nem koalíció, szövetség, jó törvényeket szül. Szükség is van a jó törvényekre, 8 évig nem születtek olyan törvények, illetve 8 évig deklaráltan elmaradt a felelős irányítása és vezetése az országnak. Meggyőződésem, hogy most rövid idő alatt ugyan nem, de szépen, folyamatosan mindent sorba lehet venni és az országban megteremteni azt, amire az emberek annyira várnak, amit úgy hívunk, hogy rend.
– Elnök úr, van egy csomó törvény most az asztalán, amiket alá kell írnia, vagy el kell dönteni, hogy aláírja vagy sem.
– Igen, igen.
– Van-e olyan törvény, amit most esetleg idézni tudna, vagy, ha nincs, nincs, amin esetleg habozik?
– Hát majd, nem hiszem, hogy bármelyik törvénynél is habozni fogok, hanem a szakszerűség és a törvényesség mezsgyéjén kell dolgoznom, nagyon jó, fiatal csapatból áll az a jogász csapat, akik az alkotmányosságot ellenőrzik, a törvény előkészítésének a menetét és végül is elém teszik majd, javaslatokkal élve. Úgy látom, hogy most az asztalomon 8 kormány-előterjesztés, és 5 egyéni előterjesztés van, ezek közül néhány sürgősen érkezett. Mérlegelni fogom, de első ránézésre, első ránézésre nem látok olyat, ami nagyon aggályos lenne. De meg fogom kapni pontosan azt a belső, magamnak szánt normakontrollt itt a saját munkatársaimtól, hogy hogyan kezeljem ezeket a törvényeket. Nem megyek eléje, úgy látom, hogy azok, amik sürgősséggel kerültek elém, ott semmilyen aggályom nincs, sőt egyet már a kilakoltatás moratóriumát, azt már alá is írtam, gondolom, ezt az emberek jó néven fogják venni.
– Említette, hogy lemondott a MOB elnöki posztjáról, nem gondolom, hogy örömmel tette, fájó szívvel, hiszen ön évtizedek óta sportvezető és világszerte elismert sportvezető. Mégis a sportból nyilván meg fog tartani valamit, mint államfő, ha mást nem, akkor a kapcsolatrendszerét. Így már, mint diplomata és államfő a versenyszellemet is megtarthatja, és kit szeretne MOB-elnöknek?
– hát ez így három részből összetett kérdés, engedje meg, hogy akkor egy: a szívem csücske a sport. Sőt, amikor azt mondtam, hogy mit szeretnék tenni, mint államelnök és azt mondtam, hogy a gyerekek egészségéért sokat fáradozni, és a mozgásgazdag életmódjáért, ebben is benne van a sportszeretet. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak tagja vagyok 27 éve, azt a tagságomat megtarthatom, hiszen nem Magyarországot képviselem a NOB-ban, a hanem a NOB-ot, a nemzetközi olimpiai mozgalmat Magyarországon. Tehát ez nem ellentétes a magyar alkotmánnyal.
– És van egy-két hasonló elnök, ugye?
– Igen, igen. Nos, a sporttól egy pillanatig nem fogok eltávolodni, legfeljebb az időm lehet a korlát, sportversenyeket fogok látogatni, nem azért annyira, hogy szurkoljak, hanem azért, hogy kifejezzem a sport fontosságát és szépégét. És, ahogy az előbb említettem, a nevelésben betöltött fontos funkcióját.
–- Lesz-e valaki akiért lobbizni fog?
–- Nem, nem. Egész biztos. Szívesen venném, ha az utódom is egy olimpiai bajnok lenne, de lobbizni nem fogok senkiért. Nem tehetem meg, hogy az egyik olimpikon társamat előnyben részesítsem egy másikkal szemben.
– Én többször utaztam önnel Brüsszelbe Budapestről, vagy fordítva, még egymás mellett is ültünk a repülőgépen, amikor ön is, én is Brüsszelben dolgoztunk, és egy-két dolgot tudok önről, a hobbijáról például a motorozást vagy azt, hogy szereti az autókat. Most elárvereztette a kedvencét, az árvízkárosultakért. Nem fájt-e a szíve?
– Hát fájt is, meg nem is. Fáj, mert a szívemhez közel álló darab volt, egy velem egyidős 68 éves Harley Davidson, amit felújítottam és egy ilyen Old Timer volt. Viszont nagyon szép árat kaptam érte, ez egy akció volt, jótékony akció volt és az egész összeget az árvízkárosultaknak felajánlottam, úgyhogy ez pedig a pozitív része volt, jó érzéssel töltött el, hogy én is azok közé tartozhatok, akik adakoztak.
– De azért még motorozik?
– Motorozom, van egy motorom, amivel szívesen járok, most egy kicsit bonyolultabb motorozni, mint megannyi más, de nem mondok le arról, hogy néha zenéljek, mégsem mondok le arról, hogy szépen megtanuljak tárogatózni, bár ez is háttérbe került az utóbbi időben. Rendszeresen járok sportolni, hogy ne csak vizet prédikáljak és közben bort igyam, tehát kétszer én is járok súlyt emelni, úszni, kerékpározni, próbálom az eddigi életemet azért vinni barátaimmal találkozom, nem szeretnék ilyen szempontból megváltozni.
– Elnök úr, köszönöm szépen.
