Schmitt Pál Széchenyije

Amikor először elolvastam Schmitt Pál ünnepi beszédét, feltűnt természetesen a Wass Albert-idézet. Írtam is róla és Wass Albertről a Hungarian Spectrumban. Azon is elcsodálkoztam, hogy Széchenyi szerint „az emberiség létezésének módja a nemzet”. Mivel alapjában véve nem tételezem fel, hogy az ország jelenlegi vezetői tizenkilencedik századai nagyjaink szövegeit meghamisítják, ezért csak valami olyasmit mondtam magamban: „Sok butaságot írtak össze nemzeti felbuzdulásaikban reformkori elődjeink. Ez is közéjük tartozik.”

Nem vagyok igazán gyanakvó természet. Vagy talán csak lusta voltam, és ezért nem keresgéltem a Széchenyi-idézet után. Nem így Lendvai Ferenc barátom, aki kutatgatott, de hiába. Úgy látszik, ezt a butaságot Széchenyi valószínűleg sohasem írta le. Legyőzve lustaságomat, én is nekifogtam, és Lendvai Ferenccel egyetértve mondhatom, hogy ez az úgynevezett Széchenyi-idézet minden valószínűleg szerint hamisítvány. Egyszerűen nem létezik.

Találtam ellenben egy hosszabb mondatot, amelyben megtalálható az „emberiség” és a „nemzet” is. Mégpedig Széchenyi jól ismert könyvében a Kelet Népében: „Az emberiségnek egy nemzetét megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni s szeplőtelen minőségben kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s igy egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végczéljához, az emberiség feldicsőitéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés.”*

Micsoda különbség! Széchenyi itt nem azt mondja, hogy az emberiség kizárólag nemzetekbe verődve tud csak létezni, hanem azt, hogy a már meglévő nemzeteknek egyrészt meg kell őrizniük sajátságaikat, másrészt nemesíteniük kell őket, és egy egészen új formában megjeleníteniük, ami végeredményben az egész emberiség felvirágoztatásához járul majd hozzá. Mai nyelven: nem elég régi tradícióinkat megtartani, hanem modernizálni kell őket, így nemzetünk „eddig nem ismert alakokban” fog újjászületni, és ezzel hozzájárulni az emberiség „feldicsőítéséhez”.

Ez, kérem, Széchenyi meghamisítása. Nem tudom, ki írta az újdonsült elnök ünnepi beszédét, de én Schmitt helyében azonnal felmondanék neki. Hacsak Schmitt, az „emberek embere” maga is nem úgy gondolja, hogy a sötét magyarnak olyan mindegy, mit adnak be neki, lényeg, hogy autentikus szájból érkezzen a hazugság.

(Balogh S. Éva)


*Gr. Széchenyi István: A' Kelet Népe (Pozsony: Wigand Károly Fridrik, 1941), 8. old


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!