rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. február 26.

Interjú Benkő György százhalombattai vállalkozóval


Bolgár Gyögy
: - Ön az az ember, akit az elmúlt 48 óra alatt, egyik pillanatról a másikra megismerhetett az ország, mert kiderült, hogy Ön buktatta le Budaházy Györgyöt és terrorizmussal gyanúsított csoportját. Én őszintén szólva csak ülök és nem értem. Mármint azt értem, hogy hangfelvételeket készített, és ezek kompromittálóak. Ön átadta ezeket a rendőrségnek, és ennek alapján is sikerült megfogni azokat, akik legalábbis gyanúsítottak, aztán majd meglátjuk, hogy vádlottak lesznek-e és elítélik-e őket. De az ilyen embereket általában a legnagyobb titokban szokták védeni, őrizni, nem engedik a nyilvánosság elé, de ezek az emberek nem is nagyon kívánkoznak oda, hiszen abban a pillanatban célponttá válnak. Önnek ismert a képe, ismert a neve, ismert a címe, a telefonszáma is ismert most már, ugye a szélsőséges hírportálon gyalázzák is módszeresen. Miért jó ez Önnek, miért választotta ez a furcsa megoldást, ahelyett, hogy maradt volna csendben.

Benkő György.: - Hát ugye február 5-én a Hírtelevízió csinált egy riportot velem, ami egy 10 perces beszélgetésnek az összevágása volt, ez után fölkerült a nevem a Kurucinfo nevű portálra. Na most mivel ott már elkezdődött a mocskolódás, akkor döntöttem úgy, hogy jó, akkor én is kiterítem az én aduászomat, és akkor ismerje meg az ország a valóságot, és gondolkozzanak el az emberek, hogy mi az, amin változtatni kéne, de sürgősen ebben az országban, mert lassan túlzásba visszük ezt a radikális vonalat.

- Magyarán arról volt szó, hogy az Ön személyazonossága a gyanúsítottak számára kiderült, és ők esetleg értesítették a velük kapcsolatban állókat, talán még újságírók is tudomást szerezhettek arról, hogy Ön kicsoda. Ezért kereste meg például az említett televízió is, mert ők már tudták, hogy ön buktatta le Budaházyt?

- Ezt nem tudom, ezt nem tudom.

- Miről készítettek Önnel beszélgetést akkor?

- Ők azt kérdezték, hogy adnék-e egy interjút. Én mondtam nekik, hogy edzésre 30 vagy 40 ember jár, kérdezzék meg őket is.

- Na de miről, bocsánat, miről kérték Öntől az interjút, mivel kapcsolatban?

- A letartóztatásokkal kapcsolatban, ha jól emlékszem. Én mondtam nekik, hogy nagyon szeretnék nyilatkozni, és erre ugye be lett játszva egy olyan hanganyag, amikor én azt mondom, hogy milyen összeget tudnak felajánlani, vagy ilyesmi. Na most én senkitől nem kértem eddig sem pénzt, ezután sem, Öntől sem kértem, viszont hülye kérdésre hülye választ adok. Ugyanis előtte ők eljátszották azt, hogy azt mondták, itt állnak a házam előtt, és ha nem adok interjút, akkor ők le fogják adni a címemet és a telefonszámomat, vagy a nevemet és a címemet, meg fog jelenni a televízióban. Na most ezt enyhén szólva zsarolásnak tartom.

- Hát ez mindenképpen annak tűnik, de vajon miért mondták ezt? Milyen közszereplő Ön, akitől elvárható volna, hogy bárkinek nyilatkozatot adjon. Ha valakinek nem nyilatkozik, akkor nem nyilatkozik.

- Nekem azt mondták ők, hogy valamilyen informátoruktól tudják, hogy nekem közöm van a Magyarok Nyilaihoz, vagy én voltam a besúgó, tehát valami ilyesmit.

- Magyarán arra hivatkoztak, hogy megtudták azt, hogy Ön volt a besúgó, Ön buktatta le őket, és erről kértek öntől nyilatkozatot.

- Igen, igen.

- Ha pedig nem ad, akkor nyilvánosságra hozzák a nevét és címét?

- Hát le is kamerázták a postaládámat, voltak fönt az ajtóm előtt, tehát ők beváltották a fenyegetésüket, úgymond.

- És akkor végül is készült Önnel egy interjú, azt mondja, 10 perces, vagy mennyi?

- Hát beszéltünk telefonon, de konkrétan én mondtam, hogy nem …azt mondták menjek oda és adjak személyesen interjút, mondtam, hogy én nem vagyok hajlandó interjút adni. Azt sem tudom miről kérdeznének, meg nem is tudom, hogy miért kéne nekem beszélnem erről.

- Amikor ez az interjú megtörtént, akkor Ön például értesített a rendőrséget, hogy valami itt nem stimmel, a nyomomban vannak, az országos nyilvánosságba bekerülök, pedig nem ez volt a szándékom.

- Nem, miért kellett volna értesítenem őket.

- Hát az ember egy kicsit megijed ilyenkor, nem? Ha rajta van a sajtó, a média…

- Furcsálltam, inkább azt mondom. Nem megijedtem, egyszerűen furcsálltam, hogy engem ezért keresnek, de én nem rohantam sem rendőrségre, sehova máshova.

- De ha egyszer Ön közreműködött egy ilyen veszélyes és erőszakot is alkalmazó csoport elfogásában, akkor nyilván tarthat attól, hogy mások, akik ezzel a csoporttal meg a céljaikkal szimpatizálnak, Önt ellenségnek tartják.

- Tartok tőle, de ettől nem alszom rosszabbul. Mindenkinek megvan a saját véleménye, engem is nagyon sokan felhívnak, kedves illetve kevésbé kedves szavakkal. Mindenkinek megvan a saját véleménye, de én akkor sem mondom azt, hogy megölném őket. Tehát az a különbség köztünk.

- Nem is arra gondoltam, hogy Ön fog rálőni valakire, vagy robbant valakinél, hanem arra, hogy ha egyszer egy olyan csoportot dobott fel, amelyik robbantott meg lőtt, akkor akár Ön is tarthat attól, hogy esetleg célponttál válik. Nem?

- Ha én célpont leszek, akkor ez csak engem fog igazolni.

- De nem akar mártír lenni?

- Nem akarok mártír lenni, de én azért mentem el utána a kereskedelmi televízióba – mert nem kaptam tőlük pénzt, ezt hangsúlyozom, senkitől –, tehát én azért mentem el, mert azt mondtam, hogy akkor ne csak 100 ezer ember nézze a tévét, hanem akkor nézze másfél millió ember, és akkor tudják meg azt, hogy valójában milyenek ezek az emberek, és hátha egy kicsit megváltozik az emberek értékrendje az országban.

- Akkor ebből következhet az is, hogy talán éppen így próbál a maga számára védelmet keresni, hogy tudja meg az egész ország, hogy én ki vagyok, tudja meg, hogy mit tettem, és gondolkozzék ez azon, hogyha bármi történik velem, akkor ez éppen emiatt történik. Vagyis úgy gondolja, hogy a minél nagyobb nyilvánosság a legnagyobb védelme az ön számra, ha már egyszer kiderült, hogy Önnek valami köze volt a felvétel elkészítésében.

- Nem, ez eszembe sem jutott, tehát itt nem az volt. Én azért adtam az arcomat a nevemet - és ugye a hírportálokon most már édesanyám nevét is - a dologhoz, hogy elhiggyék az emberek, hogy ez valódi dolog. Hogy ne azt lássák, hogy név nélkül megint lejátszanak egy videofelvételt vagy hangfelvételt, amit senki nem garantál. Én azért adtam a nevemet hozzá, hogy az emberek lássák, hogy ez egy valódi dolog, és nem egy otthon barkácsmunkával készített kamu hangfelvétel.

- Mert tartott attól pl., hogy a rendőrség meg az ügyészség nem lesz képes hitelt érdemlően bebizonyítani, hogy ezek az emberek azt csinálták, amit csináltak és arra készültek, amire?

- Nem, az ügyészség be fogja tudni bizonyítani szerintem. Csak én mindenhol azt láttam, hogy a Magyarok Nyilai, illetve Budaházyék oldaláról minden hírportálon folyik az ő gyermekeinek videója, illetve különböző politikusok megszólalása, illetve pólókat nyomtatnak, meg legyünk képviselők, meg egyebek, én csak ezt láttam. Mondom, akkor szólaljon meg a másik oldal is, hogy ne legyen egyoldalú a dolog, akkor legyen x az állás.

- És mi a véleménye most az eltelt néhány nap tapasztalatai alapján? X?

- Igen, sőt talán már 1:0-ra vezetek.

- Igen? Több a támogató, vagy többen megszólítják, esetleg többen felhívták, hogy Benkő úr, köszönjük, mi jobban megértjük, ha ez ilyen veszélyes, akkor ön mellett állunk? Milyen alapon mondja azt, hogy 1:0.

- Azért mondom, mert sikerült felkavarni egy kicsit az állóvizet, sikerült az embereknek egy kicsit a gondolatait újraindítani talán. Az hogy fölhívnak engem? Igen, fölhívnak olyanok, akik szeretnék elvágni a torkomat, fölhívnak olyanok is, akik egyszerűn csak megkérdezik, hogy miről van szó, de hívnak olyanok is, akik gratulálni szeretnének, sőt inkább személyesen szoktak gratulálni nekem az utcán, mert én ugyanúgy élem az életemet, és nekem ezt többet számít annál, hogy féljek, vagy bármi.

- Amikor a nyilvánosság elé állt, pontosabban az előtt, hogy a nyilvánosság elé állt volna, nem kereste meg a rendőrséget vagy az ügyészséget, hogy kérem szépen nekem ez a tervem, mit szólnak hozzá, nem veszélyes-e, vagy helyes-e, nem gátolom-e önöket a nyomozásban, szóval kapcsolatba lépett velük?

- Nem, nem. Semmilyen módon nem, ugyanis ez az én hangfelvételem, amit én már átadtam nekik, viszont mivel a saját hangfelvételem, innentől én azt csinálok vele, amit akarok.

- A rendőrség azóta nem kereste önt, és nem kérdezte meg, hogy miért csinálta, Benkő úr?

- Nem, nem. Hát gondolom, tudják hol lakom, tehát valószínű, hogyha akarnak, akkor eljönnek hozzám. Hát én nem menekülök előlük sem.

- Csak arra voltam kíváncsi, hogy a rendőrségen feltűnt-e, hogy ön megszólalt, hogy a bizonyítékot a nyilvánosság elé tárta, vagy legalábbis egy részét, és hogy nem voltak-e kíváncsiak arra, miért tette ezt? Esetleg nem kínáltak-e fel valamilyen védelmet önnek?

- Nem tudok róla, tehát engem nem keresett meg senki a rendőrségtől, de gondolom, ők is nézik a tévét, meg olvassák az internetet.

- Ebben biztos vagyok. Azt nyilatkozta egy mai újságinterjúban, hogy fokozatosan szeretné elmondani a sajtónak az információkat. Na ez mit jelent? Vannak még információi, és ha igen, akkor mi a célja ezzel a fokozatossággal, mije van még és miért tartogatja ezeket?

- Azért a hangfelvétel közel 3 óra, és a tegnapi műsorban talán 15 perc ment le belőle. Én azért mondtam a fokozatosságot, nem azért, hogy hetekig ott legyek az újságok címlapján, hanem azért, hogy az emberek meg tudják emészteni. Mert ha netán rájuk szakad egy másfél órás műsor, akkor az első 10 percen kívül semmire nem fognak emlékezni.

- Úgy gondolkodik, mint egy újság- vagy tévészerkesztő, tehát ezzel nincs semmi baj, nagyon jó. A folytatásos történeteke a legizgalmasabbak, ezt kétségtelen. De ezzel megint csak azt kockáztatja, az én naiv és laikus megközelítésem szerint, hogy annál jobban fogják gyűlöli azon az oldalon, amelyet megpróbál abban a színben feltüntetni, amely ön szerint az egyedül reális, és amely bemutatja ezekről az emberekről, hogy veszélyesek a társadalomra és az egyes emberre is. Szóval a folytatásos műsorral minden nap vagy minden héten kiteszi magát újabb veszélynek.

- De ha most abbahagyom, akkor ugyanúgy kiteszem magam a veszélynek, de így legalább van értelme. Tehát ha azt mondanám, hogy jó, akkor többet nem nyilatkozom, akkor ugyanúgy kapnám az sms-ket és ugyanúgy fölhívnának. És ha azt mondom, hogy jó, akkor nyilatkozom tovább, akkor legalább van oka, hogy sms-t küldenek.

- Meg is állapodott valakivel, hogy milyen rendszerességgel mit fog nekik átadni? Vagy ezt egyelőre magában tartja, hogy mit, hol, kinek, hova?

- Hát ugye én az RTL, bocsánat, tehát én a kereskedelmi televíziónál voltam, én ott semmilyen írásos megállapodást nem kötöttem senkivel, semmilyen pénzügyi megállapodást, de azért nekem van egy adott szavam, amihez én tartom magam.

- És megígérte nekik, hogy további anyagokat fog szolgáltatni.

- Igen, igen.

- Egyet mondjon még meg akkor: Ön szerint mennyire veszélyesek ezek az emberek, most bizonyos értelemben függetlenül az Ön által készített bizonyítékokról, a személyes tapasztalatai és ismeretségei alapján valóban lehet rájuk azt mondani, hogy ezek terroristák voltak, akik a legszörnyűbb tettektől sem riadtak volna meg?

- Szerintem igen, amit én tapasztaltam, az egy fokozatos fejlődés, aminek a vége az lett volna, hogy nem egy, nem két ember halt volna meg. És most itt nemcsak civilekről beszélek, hanem őrökről beszélek, nemzetiségekről beszélek, egyebek. Tehát eléggé elfajulhatott volna ez a dolog szerintem.

- Ezért lépett közbe.

- Ezért léptem közbe, igen.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Izsák Jenő karikatúrái