rss      tw      fb
Keres

Népszavazás

Mostanában megint sok szó esik a népszavazás intézményéről, annak kapcsán, hogy az új alkotmány tervezetét illene népszavazásra bocsátani. A magam részéről nem vagyok híve a népszavazás intézményének mint olyannak, nem voltam azelőtt sem. Azt a bizonyos „szociálisnak” csúfolt népszavazást sem az előre látható kimenetele miatt elleneztem, hanem elvi okokból. A népszavazás a közvetlen demokrácia jellegzetes intézménye, s a magam részéről azokkal értek egyet (már elég régóta, amióta ugyanis benőtt a fejem lágya), akik nem tartják magasabbrendűnek a közvetlen demokráciát a képviseleti demokráciával szemben.

A közvetlen demokrácia tipikus megjelenési formája a híres-nevezetes athéni demokrácia volt. A kortárs filozófusok közel sem voltak róla egyértelműen jó véleménnyel. Az athéni népgyűlés (amelyen elvileg részt vehetett, ám gyakorlatilag nem vett részt minden athéni polgár) a demagógok működésének színtere volt. Amit délelőtt megszavaztak, délután visszavonták, amit megszavaztak délután, visszavonták másnap délelőtt. Az athéni hadiflotta nagyszabású szicíliai vállalkozása, amelynek kudarca végső soron az athéni háborús vereséghez és a belső alkotmány bukásához vezetett, ilyen demagóg határozatok miatt indult már eleve vészterhesen. Nem ok nélkül írta Arisztotelész a Politikában, hogy minden államformának van egy jó és egy rossz változata, s annak, amelyikben a polgárok közösen kormányoznak, a jó változata a „politeia” (latin megfelelője a res publica, magyarul köztársaság), a rossz változata pedig a demokrácia.


Thinker – flickr/marfis75

Az újkori liberális gondolkodóknál (a konzervatívokról itt fölösleges lenne beszélni) ez a meggyőződés általános volt. Montesquieu szerint a népnek ahhoz ugyan nagyszerű érzéke van, hogy kiválassza azokat, akik őt kormányozzák, ő maga azonban nem tud kormányozni. Benjamin Constant abban látta a jakobinusok tragikumát, hogy bár becsületes emberek voltak, a lehetetlent kívánták megvalósítani: visszahozni az antik közvetlen demokráciát. Ennek a rendszernek egyetlen nagy híve volt, Rousseau – őt követték a jakobinusok is, és később a kommunisták. Marx is kigúnyolta a formális demokráciát, amely a parlamentben a nép képét, míg ez az ő elnyomását viseli („das Volk im Parlament ver- und zertreten”), és dicshimnuszokat zengett a párizsi Kommünről. Ennek nyomán a szovjetek is a közvetlen demokrácia szervei voltak, már legalábbis amíg tényleg működtek. De közvetlen demokráciának számított a nemzetiszocialista „Volksstaat” is, élén a karizmatikusnak tekintett Vezérrel: Carl Schmitt már korábban megírta, hogy fölösleges a sok parlamentáris fakszni, főleg a többpártrendszer, a nép szavazzon egyszerűen közfölkiáltással. A bonapartista és totalitárius rendszerek mindig előszeretettel alkalmazták a népszavazás intézményét, viszont a legtöbb modern demokráciában az országos népszavazást általában nem ismerik, vagy csak akkor alkalmazzák, ha a kormány kéri. Na persze, tudjuk, ott van Svájc. Igen, kivételként. Mivel politikai berendezkedése a középkorra megy vissza, itt sok mindent megőriztek abból az időből. Ugyan hol van még – hol lehetne még – olyan állam a világon, ahol a hadköteles férfiak otthon tartják és gondozzák a fölszerelésüket és a fegyverüket, lőszerrel együtt, s azzal vonulnak be a rendszeres hadgyakorlatokra?

Bizonyos esetekben a kormányok azonban jól teszik, ha népszavazást kérnek, egy erősebb legitimitás elérése céljából. (Amit a magam részéről kifejezetten ellenzek, az az alulról kezdeményezett népszavazás.) Ilyen lehet esetleg éppen az alkotmány jóváhagyása. A parlamenteket ugyanis általában nem alkotmányozási célra választják, illetőleg egy alkotmányozó gyűlés nem foglalkozik törvényhozással. A francia forradalomban az Alkotmányozó Gyűlés kidolgozta az alkotmányt, majd föloszlott, és tagjait nem lehetett beválasztani az utána következő Törvényhozó Gyűlésbe. A Nemzeti Konventet kifejezetten alkotmányozási céllal választották, azzal, hogy ennek elfogadása után föl kell oszlania. A mostani magyar országgyűlést is törvényhozási, nem pedig alkotmányozási célra választották, ha tehát alkotmányoz, és még csak át sem alakul alkotmányozó gyűléssé, legalább tényleg kérhetne népszavazást az alkotmány jóváhagyására. Nem gyakorlati okokból: az eredmény most is előrelátható, a népszavazás lefutott lenne. Csak illendőségből.

És hogy a most kormányzó jobb-populista párt korábban bősz híve volt a népszavazásoknak, most meg ellenzi őket? Hát istenem, elvi álláspontot csak olyanoktól lehet várni, akiknek elveik is vannak, nemcsak érdekeik.


Lendvai L. Ferenc                 


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!