Így dolgoznak ők
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2010. február 28. vasárnap, 06:15
Kíváncsivá tett Bolgár György interjúja a Budaházy-féle csoport lebuktatójával. Benkő György ugyanis beszámol arról, hogy a HírTv készített vele egy telefoninterjút, „ami egy 10 perces beszélgetésnek az összevágása volt, ez után fölkerült a nevem a Kurucinfo nevű portálra. Na most mivel ott már elkezdődött a mocskolódás, akkor döntöttem úgy, hogy jó, akkor én is kiterítem az én aduászomat, és akkor ismerje meg az ország a valóságot, és gondolkozzanak el az emberek, hogy mi az, amin változtatni kéne, de sürgősen ebben az országban.”
Megnéztem a HírTv Célpont című műsorának a Budaházy-ügyről készült filmjét. Érdekelt, mi lehet az alapja Benkő György feltételezésének – az időbeli egybeesésen túl –, hogy a jobboldali televízió rossz hírű műsora ihlette volna meg a náci portált.
Beszámolok arról, amit láttam.
A film
„Nincs náluk bombaöv, nincs náluk géppisztoly. De ez ne tévessze meg Önöket. A kislányos ábrázat, a bátortalanság csak álca. Három különösen veszélyes terroristát látnak, legalábbis a Nemzeti Nyomozóiroda ezt hitte róluk.”
Így kezdi a HírTv azt a beszámolót, amelyben a Benkő György-féle telefonos beszélgetés is szerepel. Három, a Budaházy-ügyben érintett ifjú hölgyről van szó, valamennyien átestek az előzetes fogvatartáson, most azonban egyikük lakásán (nyilván a háziőrizetesén) nyilatkoznak. Blanka ugyanis „szörnyű kegyetlen merénylő” (a minősítés a riporter összekötőszövegéből származik), és mind a mai napig háziőrizetben van. Ő maga sorolja, mivel gyanúsítják: „Terrorcselekmény és emberölés előkészülete. Egy molotovkoktélozást mondanak, illetve hogy kölcsönadtam az autómat, meg hogy szállítottam Budaházy Györgyöt.”
Az egész összeállítás, elejétől a végéig, arról szól, változatos eszközökkel – a logika felépítésével, a hangvétellel (különös tekintettel az iróniára), képi vágástechnikával, a szövegrészek ügyes szerkesztésével –, hogy ezeket az embereket alaptalanul gyanúsítják. Hogy kik és milyen érdekek állnak az ártatlan emberek ellen elkövetett, minden bizonnyal „állami merénylet” hátterében, erről csak utalásokat hallunk, illetve észlelünk:
a). Halljuk az idézőjeles, azaz ironikusnak szánt, a hatóságokat kigúnyoló megjegyzéseket;
b). Megtudjuk, hogy a hatóság a minden bizonnyal ártatlan Blankát és Beátát „előzetes letartóztatásuk alatt a legveszélyesebb bűnözőknek kijáró 4-es biztonsági fokozatban őrizték. A még most is fogvatartott 11 társukra is így vigyáznak” – értsd, ha nem hisszük, hogy az ifjú hölgyek „szörnyen kegyetlen merénylők”, abban sem hihetünk, hogy fogvatartott 11 társukra okkal vigyáznak hasonló körülmények között (egyébként Beáta is elsorolja, mivel gyanúsítják: katonai kiképzésben vett részt, önként vállalkozott országgyűlési képviselők megfélemlítésére, részt vett a Kóka János háza elleni molotovkoktélos támadásban, illetve a XIX. kerületi MSZP-iroda molotovkoktélos megrongálásában);
c). Magától Budaházy Györgytől tudjuk meg a bírósági folyosón, hogy a „mai napig semmi bizonyíték nincsen mutatva”, és az összekötő szövegből megtudjuk azt is, hogy „a gyanúsítottak és hozzátartozóik kivétel nélkül azt állítják, semmilyen terhelő bizonyítékot nem mutatott a hatóság”. Minthogy a gyanúsítottakkal és a hozzátartozókkal készített interjúkból korábban kiderült, hogy szerintük törvénytelen, embertelen, brutális és képtelen körülmények között végezték a házkutatásokat, és vagy nem találtak semmit, vagy a lépcsőházban találtak ugyan egy-két töltényt, de azokat, ugye, maga a hatóság is elhelyezhette ott, világos, hogy az állítás nem a hatóság egyszerű mulasztását kívánja sugallni. Hanem azt, hogy nincsenek is bizonyítékok, legalábbis törvényesek nincsenek.
d). A központi nyomozó főügyészség szóvivőjének rövid, az összeállításba a „megfelelő” helyeken bevágott mondatai részint azt sugallják, hogy a „hatóság” mindezekkel a vérlázító igazságtalanságokkal szemben csak üres jogi közhelyek mögé tud bújni, részint úgy vannak elhelyezve, hogy az összeállítás állításait, sugallatait igazolják.
c). Ha mindez mégsem bizonyítaná kellőképpen a néző számára, hogy ártatlan emberek meghurcolásáról, koholt vádakról (később majd nyilván koncepciós perről), azaz az államhatalom súlyos visszaéléseiről van szó, bizonyára végképp meggyőzi őket az a rész, ahol a műsorkészítői kommentár és Beáta nyilatkozata megindokolják, miért lettek ezek az emberek tagjai a Hunnia mozgalomnak. „A nyomozóhatóság szerint a Hunnia mozgalom terrortámadások végrehajtására jött létre. Már nem a Magyarok Nyilait emlegetik. A mozgalom tagjai viszont azt állítják, csak a hazánkban kialakult tarthatatlan belpolitikai helyzet miatt választották a Hunniát. Beáta: ’Úgy éreztem, hogy tiltakozni szeretnék ez ellen, ami folyik a mi országunkban, az őszödi beszéd és a 2006-os rendőri brutalitás miatt.’ De állításuk szerint semmilyen erőszakos akcióban nem vettek részt.”
d). Ugyanebbe az irányba mutat Budaházy György nyilvánosságra hozott levele, amellyel a film zárul. Budaházy a levélben jelenti be, hogy vállalja a képviselőjelöltséget, „mert ki akarok innen jutni”, és a mentelmi jog révén szerinte erre módja lesz: természetesen ő is azt sugallja, hogy a „belpolitikai helyzet” megváltoztatására már nincs más mód, mint Hunnia és Magyarok Nyilai jellegű mozgalmakat létrehozni: „Tudjátok, mennyire megvetem ezt a rendszert, hogy mennyire feleslegesnek érzem, részt venni ebben a pártokrácia-bohózatban” – írja Budaházy.
(Ami a mentelmi jogot illeti: a riporteri összekötőszöveg erről azt mondja, „az ügyészség is tisztában van vele, hogy ha valaki összegyűjti az induláshoz elégséges mennyiségű kopogtatócédulát, akkor automatikusan jár neki a mentelmi jog. Arra nem tudott válaszolni az ügyészség szóvivője, hogy ebben az esetben azonnal szabadon engedik-e” Budaházy Györgyöt. Az összeállítást február 6-án sugározta a televízió. Az MTI február 5-én kiadott jelentése szerint: „Az országgyűlési képviselőjelölteket megillető mentelmi jog nem visszamenőleges hatályú, ha az lenne, minden választás előtt üres lenne a rendőrségi fogda - mondta Tóth Zoltán választási szakértő az MTI-nek.” Ahogy az MTI meg tudta kérdezni a szakembert, a HírTv is megkérdezhette volna. Nem tette, ellenben állította, „az ügyészség is tisztában van vele”, hogy 750 kopogtatócédula után Budaházyt szabadon kell engedni.)
Összegezve: a film egyértelműen azt sugallja, hogy ártatlan embereket hurcolnak meg a magyar állam erőszakszervei, ami már önmagában is igazolja ezeknek az embereknek a döntését, hogy nincs más út, mint erőszakkal fellépni a rendszer ellen.
A telefoninterjú
Ennek az összeállításnak a része tehát az a bizonyos „interjú”, amelyet Benkő Györggyel készítettek a műsor munkatársai. Telefonbeszélgetésről van szó, a riporter a ház kapujából hívja Benkő Györgyöt, és végig ott beszélget vele.
A felvezetés így szól: „Megkerestük S. József barátját, aki felnyomta őt a rendőrségen. B. György azóta felújította lakótelepi lakását, és egy új lakásba költözött. Ennek ellenére azt állítja, nem kapott nyomravezetői díjat, és nem tud semmit.”
Ennek ellenére azt állítja, vagyis nyilvánvalóan hazudik.
Nem tudjuk, hogy Benkő György mikor és miből újította fel lakótelepi lakását (de akkor miért költözött új lakásba, vagy ha új lakásba költözött, miért újította fel a régi lakótelepit?). De nem is érdekes. Ez csak a HírTv riportereinek érdekes, akik azt sugallják, Benkő pénzért „dobta fel” a barátját (aki, mint tudjuk, ártatlan, de legalábbis igaza van), pénzért követett el árulást.
Ezt muszáj végiggondolni, most már nem a hírtévés „újságírók” szempontjai szerint.
a). Benkő György, mondjuk, a Nemzetbiztonság beépített embere, ügynöke, aki azt a feladatot kapta, szerezzen bizonyítékot az ártatlan embereket megtámadó, megfélemlítő, robbantgatós, molotovkoktélos, emberéletek kioltásától sem visszariadó, rendszerdöntésre és társadalmi felfordulás előidézésre szakosodott csoportosulásról. Ha ezért állami fizetést kapott, szívesen áldozok az adómból az ilyen jellegű titkos felderítő munkára. Sőt, többet is szívesen áldoznék rá (lásd Bolgár György másik interjúját Hack Péterrel). Ha ebből a fizetésből fel tudta újítani a lakótelepi lakását, kívánom, váljék egészségére.
b). Benkő György nem az NBH embere. Valóban civil. Valóban egy olyan folyamaton esett át, mint amilyenről beszámol. Hallgatta egy ideig a barátja hőstörténeteit jobbnál jobb hunniás akcióikról és terveikről, és amikor a saját megítélése szerint egyre vadabb dolgokat hallott, úgy látta, valamit tennie kell. Azt nyilván ő is tudja, hogy bizonyítékok nélkül az ember csak vádaskodik, és ha egy ilyen légből kapott történettel bizonyítékok nélkül előáll, valószínűleg két lábbal rúgják ki mindenhonnan. Így hát elkezdte rögzíteni a beszélgetéseket, egy idő után együttműködést színlelt a még több információért, majd amikor elégségesnek látta a bizonyítékokat, és egyre veszélyesebbnek a barátja csoportját, „feldobta” őket. Az amerikai filmekben mindig az ilyen embereknek drukkolunk. Ép erkölcsi érzékkel rendelkező ember, ha akár a legjobb barátjáról is megtudja, hogy más emberek meggyilkolására készül, szerintem nem a passzív visszavonulást választja, magasrendű erkölcsi okokból. Eszmei értékek (barátság, hűség) szerintem sohasem (legalábbis ritkán) fontosabbak az emberéletnél. (Választhatta volna persze elvileg azt is, hogy lebeszéli a barátját. A két ember, kapcsolatuk és a helyzet ismerete nélkül ezt nem tudjuk megítélni.)
c). Benkő György nem beépített ügynök. Valóban civil. Valóban egy olyan folyamaton esett át, mint amilyenről beszámol. Hallgatta egy ideig a barátját, és amikor a saját megítélése szerint egyre vadabb dolgokat hallott, úgy látta, valamit tennie kell. Hogy mit, azt csak akkor döntötte el, amikor értesült a tízmilliós nyomravezetői díjról (az, ugye, ismereteink szerint nem állítható, hogy azért kezdett bizonyítékokat gyűjteni, mert hallott a tízmillióról. Ismereteink szerint az információgyűjtés kezdete jóval megelőzte a nyomravezetői díj meghirdetését). Úgy dönt, pénzért adja el az információit. De hát nem azért tűz ki a rendőrség nyomravezetői díjat, hogy mindenre és mindenkire veszélyes bűnözőknek a nyomára jusson? Ha ezzel a rendőrségi céllal egyetértünk, egyet kell értenünk a díj kitűzésével is, és reménykednünk kell abban, hogy valóban lesznek nyomravezetők, akiket legalább a pénz megihlet (ha már más motívumot nem találtak önmagukban mindenre elszánt bűnözők „feldobására”). Ha pedig a nyomravezetőt vonzza a díj, akkor örüljünk ennek, és ne firtassuk, hogy a barátja volt az, akit feladott tízmillióért (mármint ha pénz nélkül nem tette volna, mert ha igen, akkor a b/ pont lép érvénybe).
Ezek az erkölcsi-gyakorlati megfontolások kiegészíthetők, árnyalhatók, vitathatók. Egy dolog azonban biztosan nem állítható, azaz nem sugallható, az, amit a HírTv sugall: hogy Benkő György egy aljas áruló, aki ártatlan barátja bőrére gazdagodott (a tízmillióból felújított lakótelepi lakással).
A hitelesség
Az ominózus HírTV-s beszélgetésrészlet, ahol Benkő György pénzt kér az interjúért, jól hallhatóan vágva van. Nem tudjuk, és nem is áll módunkban kideríteni, ki mond igazat: a hírtévés, aki azt állítja, pénzt kért tőlük Benkő azért, hogy nyilatkozzon nekik, vagy Benkő, aki azt mondja Bolgár Györgynek: „én senkitől nem kértem eddig sem pénzt, ezután sem, Öntől sem kértem, viszont hülye kérdésre hülye választ adok. Ugyanis előtte ők eljátszották azt, hogy azt mondták, itt állnak a házam előtt, és ha nem adok interjút, akkor ők le fogják adni a címemet és a telefonszámomat, vagy a nevemet és a címemet, meg fog jelenni a televízióban. Na most ezt enyhén szólva zsarolásnak tartom.” Két dolgot azonban biztosan mondhatunk.
a). Ha a hírtévések hamisan vágták meg a beszélgetést, hogy kapzsi árulóként, igaz ügyek és igaz emberek nyerészkedő spiclijeként még jobban lejárassák Benkő Györgyöt, bíróság előtt lenne a helyük. Az ilyen emberek nem tényeket tárnak fel, hanem rágalmaznak (nem mellesleg azért, hogy a nézőket ócska módon manipulálják, de ez nem büntetőjogi tényállás).
b). Ha nem hamisan vágták meg, akkor nem bűncselekményt, „csak” megbocsáthatatlan szakmai hibát követtek el, de így is méltatlanok arra, hogy a dokumentumfilmes szakmában, egyáltalán, az újságírói szakmában dolgozzanak. Ugyanis a kulcsfontosságú (vagy annak tartott) bizonyíték hitelessége múlik a hangfelvétel vágatlan bemutatásán! Aki ezt nem tudja, legalábbis nem érzi, alkalmatlan erre a szakmára. (És most tegyük zárójelbe azt a kérdést, hogy és akkor mi van, ha Benkő György valóban pénzt kért tőlük az interjúért.)
Úgyhogy álljon itt a stáblista:
Műsorvezető: Krakkó Ákos
Riporter: Kisberk Szabolcs, Krakkó Ákos
Felelős szerkesztő (egyben hírigazgató): Szikszai Péter
Szerkesztőségvezető: Rákóczi Péter
Rendező: Barkóczy Péter
Ha minden jól megy, hamarosan a közszolgálati televízió meghatározó pozícióiban láthatjuk őket viszont.
(A Nine Inch Nails pedig nem tehet róla, hogy minőségi zenéjét minősíthetetlen műsorokhoz használják fel.)
