Ha én kormány lennék 3.

Ha én kormány lennék, és nyűgnek érezném a demokráciát, keletre orientálódnék, Oroszország és Kína felé. Ott jó kis autokratikus rendszerek vannak, nem hánynák a szememre, hogy mindenhová pártkádereket ültettem, hogy ellenőrzés alá vontam a médiát, és még a világhálót is meg akarom rendszabályozni. Sőt, kínai tanácsadók, akiknek ebben tapasztalatuk van, még segítenének is.

Először csak jelzéseket adnék, hogy számíthatnak rám. Támogatnám a korábban sokat szidott „Déli Áramlat” gázvezetéket, budapesti látogatásra hívnám Kirill pátriárkát, az orosz ortodox egyház vezetőjét, jómagam pedig fölkeresném kínai elvtársaimat, akiket a Tienanmen téri vérengzésért 1989-ben és még később is kemény szavakkal bíráltam. Aztán elkezdeném fokozatosan mélyíteni az elvtársi kapcsolatokat, és egyre szorosabbra fűzni az testvéri együttműködést. Első lépésként gondolkodnék azon, hogy angol mellett vagy helyett ne vezessem-e be kötelezően az iskolában az oroszt. Törvényben előírt osztálykirándulásokkal, tanulmányi ösztöndíjakkal erősíteném a népeink közti barátságot, és idővel elrendelném a megbonthatatlanságát.

Persze tudom, hogy le kellene győznöm a népembe mélyen beleivódott oroszellenességet, de agymosásban már vannak tapasztalataim, és komoly sikereket tudok fölmutatni. Nem kell félni az oroszoktól, mondanám, hiszen látszik a pátriárka meghívásából is, hogy istenfélő, vallásos emberek. Lehet velük akár közös istentiszteletet tartani. Meg aztán közös gázvezetéket is jól lehet velük építeni. A piacuk is nagy, gyümölcsöző kereskedelmet építhetünk föl rá. Különben is: segítenének a nyugati karvalytőke, az országunkat gyarmatosító nyugati multik, az IMF és az Európai Unió ellen vívott függetlenségi harcunkban. Ahogy segítettek annak idején Kubának, Vietnámnak, Angolának vagy éppen Afganisztánnak, és ahogy napjainkban segítenek Iránnak.

A szélsőjobbnak is befognám a száját ezzel a keleti orientációval. Most aztán kedvükre látogathatnák keleti rokonaikat, hurcolhatnák haza a sámándobokat, kis sumérszobrokat, kéziratos ékiratokat, nyilakat, íjakat, tarsolylemezeket és mindenféle pogány ereklyét. Sőt, módosítanám a kisállat-behozatali törvényt, és annyi turult hozhatnának be vámmentesen, amennyit akarnak.

Az EU persze majd akadékoskodna, de hát van élet az Európai Unión kívül is, és – főleg – van pénz is. Kínának még több is, mint két IMF-nek és három EU-nak együtt, ami abból is látszik, hogy az Egyesült Államoknak ő a legfőbb hitelezője. Nekünk azonban ingyen adnának, hiszen megérné nekik, hogy európai előretolt bástyájuk legyünk. Sőt, kirakatország: a keleti jólét szimbóluma.

Egyszóval bizakodnék. Szebb lesz a jövő.

(Andor Mihály)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!