Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 09.02.

Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból-interjúiból


FÓKUSZBAN:

2010. július 2.
Standeisky Éva: Az ellenség neve
Élet és Irodalom

„Hatvanöt évvel ezelőtt Magyarországon forradalmi jellegű társadalmi átalakulás zajlott. A politikai hatalmat az ellenzék nélküli demokratikus pártok közösen gyakorolták, a gazdaság magántulajdonon alapult. A múltról írok, de a jelent féltem.
Az ellenség neve - reakciós. Aki reakciós, megrögzötten és elvetemülten haladásellenes, a letűnt népnyúzó rendszer híve. Az egyértelműen pejoratív jelentésű szó a II. világháborút követő rövid demokratikus időszakban, majd a kommunista hatalomátvétel utáni évtizedekben a politikai ellenfél megbélyegzésére szolgált. Olyan gyűjtőfogalommá vált, amelybe tetszés - a napi politika kívánalmai - szerint besorolható volt mindenki, akit az éppen uralmon lévők feleslegesnek, politikailag veszélyesnek, gazdaságilag kisajátíthatónak tartottak.”
„A reakciós puszta létével irritálta a hatalom képviselőit: ’korszerűtlen’ tudásával, örökölt és szerzett kultúrájával kisebbrendűségi érzést keltett azokban, akik a lelkük mélyén maguk is tudták, hogy érdemtelenül kerültek pozíciójukba.
A szó karrierje 1945-ben ívelt fel. A politikusok, az írók, újságírók a meghaladandó múltbéli rendszert és annak túlélő képviselőit értették reakción. A múlttal való leszámolás és a demokrácia megvalósíthatósága végzetesen összefonódott a reakció megítélésével.”
„A Szociáldemokrata Párt 1945 előtti múltjáról beszámoló kiadványának A reakció ellen címet adta. A koalíció legkisebb pártjának, a parasztpártnak is megvolt a maga reakcióértelmezése: alapvetően kapitalizmusellenességet jelentett. A párt elnöke, Veres Péter szerint ’reakció az, ha valaki munka nélkül akar a föld jövedelméből élni [...], a régi rend nem más, mint reakció’. Aki a ’nép ellen cselekszik’, reakciós. (Mi hát a „reakció"?, Szabad Szó, 1945. július 11.).”
„A reakció kifejezést leginkább a legaktívabb párt, a Magyar Kommunista Párt használta.”
„Márai Sándor naplóbéli értelmezésében: ’A kommunisták – a hazaiak éppen úgy, mint a külföldiek – elfogadták ezt a szót: ’demokrácia’. [...] Természetesen reakciót értenek alatta - nem fasiszta, de másféle, kapitalista reakciót. Aki egyszerűen demokrata, az valószínűen reakciós, mert különben nem demokrata lenne, hanem kommunista: így gondolják. Kommunista szempontból valószínűleg igazuk van.’ (Ami a Naplóból kimaradt, 1945-1946.)”
„Utólag nehéz racionális érveket találni arra, hogy a kortársak miért gondolták úgy, hogy a II. világháború előtti hatalmi viszonyok - az ő szóhasználatukban: ’a reakció’ - restaurálódhatnak. 1945-ben az országot a győztes nagyhatalmak ellenőrizték, a politikai rendőrség a kommunisták kezében volt….”
„Az ellenség démonizálásának politikai és lélektani okai egyaránt lehettek. A hatalmon lévő politikai párt mindegyikének érdeke volt a vetélytársak ellehetetlenítése. A kormánykoalíció baloldala a polgárellenességben vélte megtalálni a problémák megoldásának - valójában: inkább hárításának - kulcsát. A veszteségek miatti felelősség, a zsidóság ellen elkövetett bűnök az emberek többségére eltérően hatottak: köztük lehettek olyanok is, akik lelkük mélyén valamiféle bűntudatot éreztek, és kompenzálásként igazi demokratának – reakcióellenesnek – igyekeztek látszani. Voltak, akik a baloldali radikalizmust választották, és a politikai manipulátorok könnyű prédájává váltak. Valódi lelkiismeret-vizsgálatra kevesen voltak képesek.
A citoyen öntudat és erkölcsi integritás többnyire az önmagukban, szűkebb és tágabb környezetükben bízó emberek sajátja. Magyarországon ilyenek nem lehettek túl sokan, és az idő múlásával – miután érzékelték a politikai, közéleti önvizsgálat értelmetlenségét és lehetetlenségét – számuk feltehetően nem gyarapodott.”

2010. augusztus 31.
Stefan Hryb: Nyílt levél Malina Hedvighez
Hírszerző, Új szó online

„Négy évvel ezelőtt nem ismertelek. S azon a 2006. augusztusi napon, amikor szlovák gazfickók megvertek, végképp nem sejtettem, hogy eseteddel egy teljes választási időszakon át többet fogok foglalkozni, mint a költségvetéssel vagy Fico koalíciós bűntársaival, akiket ő, fogalmam sincs, miért, a HZDS és az SNS rövidítésekkel jelölt.
Ma már egy kicsit ismerlek. Pétert is, két gyermeketeket is, kedves szüleidet is. Nektek mindannyiótoknak írom ezt a nyílt levelet.”
„Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy bocsánatot kérjek a szlovák kormány, a szlovák rendőrség és a szlovák ügyészség miatt. Mindazt, amit négy éven át műveltek veletek, az életetek ellen elkövetett állambűnténynek tartom. Főként a Te életed elleni bűnténynek, Hedvig. Ez az állam, mely állítólag Cirill és Metód hagyományainak örököse, nem úgy viszonyult Hozzád, mint emberhez, hanem úgy, mint eltakarítandó, mert zavaró szeméthez. …Így ez az állam megmutatta, hogy ami szlovák, többet jelent számára, mint az emberi. Szlovák vagyok, és szégyellem magam az ilyen szlovák állam miatt…”
„Hedvig, most valami olyasmit mondok Neked, amit eddig még nem említettem: mindvégig, míg figyeltelek, hogyan dacolsz nemcsak ezzel az állammal, a kormánnyal és a rendőrséggel, hanem az ostoba sajtóval és a vérszomjas közvéleménnyel, lelkesítettél. Élő példája vagy annak, hogy az ember, legyen bár fiatal és tapasztalatlan, ha igaza van, van bátorsága és néhány barátja, erősebb, mint ez az egész romlott államhatalom.”
„…Valószínűleg nem tudod, de éppen Te, a magyar lány építesz már négy éve büszke dacoddal egy a mai romlottól különb Szlovákiát. Egy olyan Szlovákiát, melyben élni szeretnék.”
„Nem tudom, Hedvig, formálisan miként zárul az eseted. Nem hiszek sem Trnka ügyészségében, sem a bíróságainkban. Szemernyit se. De számomra a Te eseted már lezárult: nyertél. S szlovákok millióinak mutattad meg, hogy a nemzet mit sem ér, ha hiányzik a lelkiismerete...”

2010. augusztus 31.
Török Gábor: Mi a baj az LMP-vel ?
Törökgaborelemez (blog)

„Bár az önkormányzati választás – ha lehet egyáltalán fokozni - az áprilisi parlamenti voksolásnál is lefutottabbnak látszik, a pártok önmagukhoz képest azért okozhatnak meglepetéseket… Ha… nem lesz indulójuk a főpolgármesteri posztért, továbbá a budapesti kerületekben és a nagyvárosokban is erősen foghíjas lesz az LMP-s tábor, azt feltehetően mindenki óriási kudarcként írja majd le.”
„Ha az LMP-s problémák okait keressük, nem feledkezhetünk meg két kötelezően említendő elemről: a módosított (nehezített) jelölési feltételekről és a fiatal párt logisztikai-szervezési fejletlenségéről. Miközben tavaly nyáron az európai parlamenti választáson az induláshoz elegendő volt 20 ezer támogató országosan, most a fővárosban közel 28 ezer ajánlás kell ahhoz, hogy Jávor Benedek neve felkerülhessen a szavazólapokra. Tanulságos, hogy miközben a történetének legnagyobb válságát élő MSZP meglepően könnyen teljesíti ezt a szervezési feladatot, az elméletileg éppen felszálló ágban lévő LMP küszködik.
A párt megítélésem szerint akklimatizációs és stratégiai kihívásokkal küzd…”
„.Az LMP előtt számos lehetőség állt a kormányváltáskor. Lehetett volna olyan politikai erő, amely nem foglalkozik a jobb- és baloldalt elválasztó kérdésekkel, hanem minden erejét egy új, a materiális és a posztmateriális pártokat elválasztó strukturáló dimenzió lassú megszilárdítására és megerősítésére koncentrálja (ökopárt).  Vagy lehetett volna egy ennél ambiciózusabb terve, amely arra irányul, hogy tudatos építkezéssel, ha kell a baloldali pártokkal való eseti együttműködéssel és a szavazóik okos átszoktatásával, a következő választásra a Fidesz váltópártjává nője ki magát (új baloldali párt). De akár dönthetett volna úgy is, hogy az MSZP-től és a Fidesztől egyforma távolságot tartva, de konstruktív ellenzékként viselkedve, megteremti annak lehetőségét, hogy a kormányzó Fidesz potenciális partnere lehessen a jövőben (centrumpárt).
Ezek a stratégiai alternatívák az egyes helyzetekben egészen különböző politikai válaszokat indokoltak volna. Mit tett ehelyett az LMP? Azt, hogy nem választott. Olykor így reagált, máskor úgy. Megszólalásait nem fűzte fel egy vezérfonalra, politikájában a kényszeres reakciókon túl csak az esetlegesség dominált.”

2010. augusztus 30.
Tölgyessy Péter elemzése a 180 perc című műsorban
MR1 Kossuth Rádió online – hangfelvétellel

„Orbán Viktor roppant elszánással indította el az új politikai szerkezet eszmei és hatalmi kereteinek felállítását. A választásokon legyőzött baloldallal azonosította a ’89-es fordulat államát valamint gazdaságát, és most elvileg ennek valóságos antitézisét kínálja az országnak.”
„A folyvást a külföldi tőke és a nyugati elvárások teljesítésére hivatkozó baloldali politika nem hogy nem hozott dinamikus növekedést és igazságosabb társadalmat, hanem egyik megszorításból a másikba vergődött. A csúcsokig ért a korrupció…. A sok évtizedes piacosító reformgondolat mára csaknem teljesen elveszítette a szélesebb közönségben támogatottságát.”
„A nyilvánvaló kudarc érthetően kikezdte hatalommegosztásra, a jog uralmára és a piaci versenyre épített nyugatos rendszerbe vetett, kezdettől sem igazán erős állampolgári hitet, amire most válaszul alighanem egy keletiesebb rendszer következik. Orbán Viktor már jó ideje a magyarok összetett politikai kultúrájának keletibb felére alapoz: az intézmények alkotmányos rendje és a piaci verseny helyett a tényleges igazságosságot ígérő erős vezető akaratát kínálja. A Kádár-rendszer kisemberközpontú államszocializmusa után a fékek és ellensúlyok rendszere helyett tényleges plebejusdemokráciát ajánl… Közben persze tudja, Magyarországot nem lehet kiszakítani a világkapitalizmus rendjéből…”
„Orbán Viktor tudatosan jutalmazza a táborába átállókat, döntéseiben nem a jobboldal egészéhez való lojalitás, a fideszes múlt a meghatározó, inkább a személyéhez való hűség. Nem karakteres, táborának vonzását gyarapító egyéniségeket keres, hanem akaratának hajlékony végrehajtóit kutatja. Ideálja az ország egyetlen, ellenpontok nélküli központból való irányítása.”
„A magyar társadalom, régi ösztöneit követve, továbbra is az ügyes szabálykerülésre alapozza életstratégiáit. 1989 nem hozott tényleges fordulatot a határozott állampolgári kiállás, az önszerveződés erejében, így a pártokat igencsak megvető országnak mégis csak jobbára a pártok adnak szervezett formát.”
„A szélesebb közvélemény az új rendszer retorikai alapvetését általában eddig helyeslően fogadta…A hazai közéletből igencsak hiányzik a hathatós ellenzék.”
„A módszeresen térfoglaló új hatalom korlátja még sokáig csak a külföld és a gazdasági realitás lehet.”
„A kormány az elődje által hátrahagyott csontvázakra hivatkozó mozgástér-bővítési kísérlete látványosan kudarcot vallott, ám azóta is újabb és újabb ötletekkel reméli növelni a költségvetés lehetséges hiányát, azaz magyar állam által felvehető új hitelek nagyságát.”
„Mindent egybevetve az új hatalom eddig döntően nem adót csökkentett, hanem a bankadóval inkább ténylegesen a gazdaság egészére jelentős részben szétterülő adót emelt.”
„Ha…a kormány nem kezd bele az igencsak bajban levő számtalan terület – a köz- és felsőoktatás, az egészségügy, az önkormányzatok, a MÁV – gondjainak megoldásába, akkor a gesztusaival függetlenségi harcot indító Orbán-kormány ugyancsak ki lesz szolgáltatva a világgazdaság és a pénzpiacok mindenkori állapotának, és sikere az elkerülhetetlennél is jobban a világ helyzetétől függ majd.”
„Ha nem jön a világgazdasági válság második hulláma, akkor sem várható hazánkban a következő években három-négy százaléknál nagyobb növekedés, ám ennyi aligha elégséges az eredményfelelős, minden téren lényegi változást ígérő új rendszer legitimációjához.”

2010. augusztus 26.
A titkosszolgálatok szerepe a roma sorozatgyilkosságban - túl sok a kérdőjel
Az Este vendége Tarjányi Péter, független rendőrségi szakértő
MTV online –Videó

„Mészáros Antónia: – Egy évvel a cigányok ellen elkövetett támadássorozat gyanúsítottjainak elfogása után is sokak szerint tisztázatlan, hogy a titkosszolgálatok miért nem tudták megakadályozni a hat ember életét követelő sorozatgyilkosságot. Hiszen korábban az egyik gyanúsítottat megfigyelték, egy másik gyanúsított pedig a katonai biztonsági szolgálatnak dolgozott.”
„Tarjányi Péter: – Én azt gondolom, hogy a rendőrség kiváló munkát végzett olyan szempontból, hogy elfogta azokat a személyeket akik gyanúsítva vannak végül is ezeken a helyszíneken ezekkel a támadásokkal. Erre számtalan bizonyíték, tehát a DNS-vizsgálatoktól kezdve rengeteg tárgyi bizonyíték is konkrétan rámutat. Az, hogy egyéb segítőik lehettek-e, ez kérdés.”
„A tavalyi év egy meghatározó volt ebben az egész támadássorozatban, egyrészt azért, mert a feltételezett elkövetőket sikeresen elfogta rendőrség, másrészt pedig tavaly augusztusban volt az első olyan információ, ami az interneten napvilágot látott, s arról szólt, hogy kvázi az akkor még Nemzetbiztonsági Hivatalnak nevezett, ma már ugye Alkotmányvédelmi Hivatal különböző háttérinformációkkal rendelkezett erről a csoportról…2008-ban és 2009-ben is.”
„– Ön szerint miről lehet szó? Szándékosságról, vagy egyszerűen  arról, hogy elsikkadtak fontos információk, mert ennyire nem megfelelően működött a hivatal?
– A Nemzetbiztonsági Hivatal tavalyi vizsgálata precíz ilyen szempontból, hiszen feltárták azt, hogy hol akadtak el ezek az információk, sőt a belső rendszerben ők tudják is, illetve a Parlament Nemzetbiztonsági Bizottságát tájékozatták arról, hogy kik voltak azok a felelősök, akik a Nemzetbiztonsági Hivatal oldaláról tévedtek…”
„– Akkor, amikor ezt a vizsgálatot folytatták, gyakorlatilag nem is lehetett tudni, hogy Cs. István nekik dolgozott korábban.
– Így van, tehát ők hallgattak, és ezért mondom azt, hogy a hallgatás kvázi a hazugság előszobája, tehát, amikor egy parlamenti vizsgálóbizottság bekér adatokat, akkor én azt gondolom, hogy ezt mindegyik titkosszolgálat vezetőjének tudnia kell, hogy a saját háza táján azért körbe kell nézni, és ha van valami olyan releváns információ, ami egy ilyen vizsgálatot előremozdítana, akkor szerintem úgy működik jól a rendszer, ha ezt az információt berakják a közösbe, és a Nemzetbiztonsági Bizottság vizsgálni tudja ezt is.”
„– A szolgálat azt mondja erre, hogy oké, valóban kapcsolatban álltak korábban ezzel az emberrel, de mire a gyilkosságsorozat elkezdődött, már nem. Ez mennyire életszerű? Mennyire szoktak informátorok elszakadni egyszerűen a szolgálattól?
– Ebben az ügyben ez nem életszerű, és pontosan az élet is rácáfol, illetve a gyanúsítottnak is a tanúvallomásaiból kiderül, hogy ő azért találkozott a tartótisztjével. Ez megint csak furcsa kommunikációs helyzet: először tagadja a Honvédelmi Minisztérium, majd utána kiderül, hogy ez mégis csak igaz. Ezért mondtam azt, hogy nem egy ilyen barkohbát kéne játszani, hanem tényleg egy belső vizsgálattal egyszer és mindenkorra lezárni azt, hogy ez a gyanúsított ténylegesen dolgozott-e a Katonai Biztonsági Hivatalnak, születtek-e olyan jelentések, amelyek előbbre vitték volna a nyomozás, és ha igen, miért nem jutottak el a rendőrséghez. Ezt az egész vizsgálatot nagyon-nagyon gyorsan végre kellene hajtani.”
„– Nyilván azt nem is kell ecsetelni, milyen roppant kínos lenne ez már egész Magyarországnak, ha kiderülne, hogy a szolgálatok tudtak arról, hogy kik a gyilkosok, nem léptek közbe, és van egy ilyen jelentés. Magát Cs. Istvánt felmentené a bíróság, ha kiderülne, hogy ő akár megbízásból, a titkosszolgálatok megbízásából épült be  a szélsőségesek közé és jelentett erről?
– Hát nézze, ha az derül ki, hogy erre ő parancsot kapott, és kvázi ő jelentett, tehát elmondta a teljes hátterét az ügynek, az nagyon komolyan enyhítő körülményként felbukkanna a bírósági szakban. Nekem az furcsa, és sokat elmond, hogy ő mint gyanúsított tudatosan ezzel védekezik. Márpedig azt azért tudni lehet a börtönvilágról, hogy az elítéltek egy része, tehát akik romák, azért eléggé várták ezeket az embereket a börtönbe. A másik oldalról, a börtönökben az informátorokat pedig különösen nem szeretik. Tehát ő olyan helyzetben van, hogy ha saját magára nézve ilyen vallomást tesz, és ilyen dolgokat elmond, ha ezt ő hamis indokokkal tenné, vagy hazudna, hát szerintem ez az öngyilkossággal lenne egyenlő.”

2010. augusztus 25.
Ez így kevés lesz
Gyurcsány-blog
Kapcsolat.hu

„…Szokás szerint gyors internetes szörfözéssel kezdődött a reggel.
Olvasom, hogy mégis csak tárgyalni fogunk az IMF-fel. Ezek szerint felfüggesztjük a szabadságharcot? Képtelenség kiigazodni a kormányon. Átfutom Mellár Tamás interjúját. Mellár tanárom volt még az ’átkosban’. Kedveltem, tiszteltem, azok közé tartozik, akik nem a rendszerváltozás után lettek jobboldaliak. Mellár most is egyenesen beszél. Az első befolyásos jobboldali közgazda, aki nyíltan bírálja Orbán kontár 29 pontját. Tévedésnek minősíti a járulékcsökkentésre vonatkozó választási ígéretet, nem ért egyet az egykulcsos adóval, megfontolná a vagyonadó bevezetését. Ritka a jobboldalon az ilyen egyenes beszéd…”
„Hiába taktikázik a kormányfő, a változásokat lehet halogatni, de nem lehet elkerülni. A kétharmadot nem zavaros nyilatkozatok kifüggesztésére, hanem mélyreható kormányzati intézkedések sorára kellene használni. Ezeknek viszont se híre, se hamva. Sokat beszélő és keveset cselekvő kormányunk van. Mutogatják muszklijaikat, meghódítanak minden lehetséges posztot, züllesztik a harmadik köztársaságot, de mintha fogalmuk se lenne, hogy mit csináljanak a gazdasági ügyekkel, az egészségüggyel, az oktatással, a nyugdíjrendszerrel.
Ez így kevés lesz.”

2010. augusztus 19.
Hack Péter: Alkotmányos rend
Hetek

„A különböző politikai megnyilvánulások alapján az látható, hogy a kormányzó többségnek sincsenek valódi, racionális érvei az alkotmányos rendszer átalakításáról. Az elmúlt időben egyetlen olyan nyilatkozatot sem hallhattunk, amely megmagyarázta volna, hogy mi is a baj az 1989-es rendszerváltás során kialakított alkotmányos berendezkedéssel, és mely elemeit hogyan kellene megváltoztatni.”
„Ha ennyire nem tud vagy nem akar a Fidesz bármit is mondani az önkormányzati választások előtt az új alkotmányról, miért hirdette meg az alkotmányozást?... Az egyik markáns álláspont szerint a Fidesz alapjaiban az alkotmányos rend felforgatására törekszik, fő célja a Horthy-korszakra jellemző politikai berendezkedés helyreállítása, ennek érdekében tekintélyelvű rendszert épít, amelynek kiépítéséhez gyors lépésekben bontja le a végrehajtó hatalom korlátait. Ezt támasztja alá az Országgyűlés meggyengítése, az önkormányzatok ellensúlyszerepét csökkenteni hivatott – a jelenlegi kormánytöbbséget rendkívül előnyös helyzetbe hozó – új választási rendszer létrehozása, az Alkotmánybíróság függetlenségének és pártatlanságának aláásása, és általában a kormányzati hatalmat korlátozó intézményeknek – mint a sajtó, a számvevőszék, a versenyhivatal – a parlamenti többség kontrollja alá helyezése.
A Fidesz alkotmánnyal kapcsolatos törekvéseinek azonban van egy másik magyarázata is, nevezetesen, hogy a Fidesz egészen máshogy tekint az áprilisi választásokra, mint az általa legyőzött ellenzék… a Fidesz értelmezésében nem pusztán kormányváltás történt áprilisban, hanem az előző, a rendszerváltás eredményeként létrejött rendszer leváltása.”
„Az áprilisi választáson egyértelmű sikert elérő politikai erő által meghirdetett politikából - amelynek lényegét úgy írhatjuk le, hogy ’mostantól minden másképp volt, van és lesz’ - logikusan következik, hogy a ’más politikának’ szimbolikus megjelenítője a más alkotmány.
Az új alkotmánnyal kapcsolatban azonban négy veszélyforrással is számolniuk kell azoknak, akik ezen az úton elindultak. Az első veszély az, ha figyelmen kívül hagyják azt a körülményt, hogy szemben azzal, amit a jelentéktelen szélsőbaloldal és az egyre kártékonyabb ultranacionalisták állítanak, a magyar rendszerváltáshoz kötődő csalódás nem szükségszerű következménye az alkotmányos demokráciának és a szabadpiacon alapuló gazdasági berendezkedésnek vagy az európai és az észak-atlanti orientációnak. Ha így lenne, akkor a lengyelek, a csehek és a szlovákok is csalódottak lennének, ezzel szemben a felmérések szerint ők sikerként élik át történelmük ezen szakaszát.”
„A második veszélyforrás, ha elhiszik azt, amit sok jobboldali állít, hogy a bajok forrása, a húsz év kudarcának oka a jelenlegi alkotmányban található. A kétségtelenül létező és vitathatatlanul megoldásra szoruló problémák közül alig találunk olyat, ami az emberi jogok alkotmányos katalógusára, a hatalmi ágak elválasztásának jelenlegi rendszerére vagy az államszervezet jelenlegi felépítésére vezethető vissza. Ha az alkotmányos berendezkedéssel kapcsolatban kritikát akarunk megfogalmazni, akkor az éppen az, hogy az elmúlt húsz évben nem működtek megfelelően azok a kontrollmechanizmusok, azok a fékek és ellensúlyok, amelyek a kormányzat tévedéseinek, hibáinak vagy rossz döntéseinek kiküszöbölésére szolgálhattak volna. Itt érünk a következő veszélyforráshoz, nevezetesen, ha a döntéshozók éppen azokat az elemeket számolják fel vagy gyengítik meg az alkotmányos berendezkedésben, amelyek kifejezetten megerősítésre szorulnának.”
„Néhány évvel ezelőtt Orbán Viktor véleményem szerint helyesen mutatott rá arra az antropológiai tévedésre, amely szerinte a liberálisokat jellemzi. Orbán akkor némileg egyszerűsítve azt mondta, hogy hibás az az alapfeltevés, hogy az ember eredendően jó, és ha a szabadpiacon korlátok nélkül hagyjuk, akkor a tevékenységének jó lesz az eredménye. Sokan ezzel indokolják azt, hogy a szabadpiacot az államnak kontrollálnia kell. De ha igaz az, hogy az ember piaci szereplőként nem feltétlenül „jó", akkor ez igaz az államhatalmat gyakorló emberre is. Ha a piacnak szüksége van kontrollra, akkor az államhatalomnak legalább annyira.”
„Végül a negyedik veszélyforrás, hogy a … kellően nem megfontolt átalakítás könnyen azzal az eredménnyel járhat, hogy nagy költségekkel és nagy erőfeszítéssel rosszabb helyzetet hozunk létre, mint ami előtte volt. Ahogy a lakás átalakításánál, úgy az alkotmányos rend megváltoztatásánál pillanatnyilag jónak látszó ötletek hosszú távon katasztrofális következményekkel járhatnak. Lehet, hogy jó ötletnek tűnik a hálószoba áthelyezése addig, amíg ki nem derül, hogy így az ágy fejéhez kerül a szomszéd fürdőszobája. Az elrontott lakást még némi ráfizetéssel el lehet cserélni, de az elrontott ország nem elcserélhető, hiszen ez a hazánk.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!