rss      tw      fb
Keres

Deák Katalinnál génje van az akaraterőnek!

Azt még a legmegátalkodottabb náci fajelméletek sem állították, hogy az akaraterő genetikus adottságunk, sőt: a zsidótörvényekben ott áll, hogy hiszen a zsidó „faj” a legerősebb akarattal sem tudja megváltoztatni a genetikai adottságait, ezért kell kiiktatni a társadalomból, és megszüntetni a vele való keveredést. Az akarat tehát még náluk is a genetikai adottságainkon kívül eső erő, kifejezetten mentális sajátosságunk, produktumunk, jellemünk egyik kifejezője.

Az emberiség a gondolkodása kezdeteitől tudja, hogy ha valami, hát az emberi akarat az, amit aztán igazán mi magunk állítunk elő, belül. És hogy mekkorára formáljuk, vagy egyáltalán létrehozzuk-e, az kifejezetten rajtunk múlik, ez az, amit végképp nem kapunk készen a biológiánktól. De hiszen az elnevezésében is ott van, hogy erőről van szó, vagyis dinamikával rendelkező tulajdonságunkról, és nem konkrét, statikus adottságról. Ha nem így volna, akkor a neve sem akaraterő, hanem akaratképesség volna.

Dr. Deák Katalin, a sportolóból orvossá vált híresség azonban határozottan állítja a Klub rádióban – Neuman Gábor amúgy kiváló műsorában, az Egyébkéntben –, hogy ő pedig az akaraterejét genetikusan örökölte.

– És vajon kitől? – kérdezte erre Neuman, amire a doktornő kicsit gondolkodott, majd azt mondta, hogy ő egy vidéki lány, és hát ott az emberek mindig nagyon szorgalmasak és kitartóak voltak.

Az akaraterő-gént tehát ne a DNS láncban keressük, ahol – teszem hozzá – a genom-térkép felállítói természetesen nem találtak ilyet, hanem vidéken, ennyit legalább már megtudtunk róla. Megjegyzem, ez már közelít a náci fajelméletekhez, különösen a magyarhoz, amelynek művelői (köztük orvosok, számosan) a magyar parasztságot az őserő „genetikai állományával” megáldott csoportnak látták. Ezért is állították élesen szembe a zsidósággal és a cigánysággal.

Megtudtuk még, hogy a doktornő gyerekei közül nem mindegyik örökölte az akaraterőt – ha jól értettem, a kisfiánál például „nem működik a genetika”. Ne vegyük szó szerint, de tegyük szóvá, tekintettel arra, hogy itt egy tanult ember beszélt. Tehát: a doktornő vélhetően azt akarta mondani, hogy a fia nem örökölte az ő akaraterő-génjét, az átöröklés az, ami nem működött, ezen a ponton. De nem ezt mondta. A mondat pedig mégiscsak mondat, a hallgató pedig hallgató, aki egy orvostól éppen azt hallja, hogy lehetséges olyan helyzet, amelyben „nem működik a genetika”. Nem szeretnék egy gyerek létével játszani, de ezzel azt mondta, hogy a fiával nagyon nagy baj van. Hiszen akinél nem működik a genetika, az nincsen. Az életműködéseinket a genetika szabályozza, ha ez megszűnik, már meg is haltunk.

Miért beszél ilyen elképesztően alacsony szinten egy tanult ember?!

Neuman Gábornak nemrég, egy másik interjúalanya hasonlóan bornírt gondolatmenete hallatán, még reflexe volt a visszakérdezés: „Na jó, de ha minden adottság, akkor mi értelme van az erkölcs fogalmának? Akkor mit tiszteljek én egy genetikai adottságban, amiről nem tehet, aki kapta?”

Fogalmam sincs, mi történt Neumannal azóta, miért felejtette el vagy fejlesztette vissza, nyomta el magában ezt a jó reflexét. Mi győzte meg arról, hogy be kell hódolnia a genetikát mindenek fölé helyező, az élet minden területén totálisan meghatározónak tekintő ideológia életveszélyes divatjának?

Mindenesetre most eszébe sem jutott a magától értetődő kérdés: Kedves Deák Katalin, ha önnek nem a személyes produktuma, teljesítménye az akaratereje, ha ön nem megdolgozott érte, hanem a paraszti őseitől kapta, akkor mit jutalmaztak az ön teljesítményén? Akkor mi az ön érdeme a sportolói pályafutásában? Nem kéne sürgősen visszaadnia az érmeket, amiket kapott? Nem vigasztal, hogy a végére sejteni lehet: valószínűleg kevésbé az akaraterőre, mint inkább az állóképességre gondoltak. Egy műsor hallgatása nem rejtvényfejtés, nem elvárható, hogy a hallgató intenzíven mérlegelje, hogy vajon melyik fogalom mit is fed igazából. Úgy értelmezi, ahogyan hallja.

Ha ezek a kérdések ott lettek volna, akkor talán a hallgató sem fűzhetné szabadon tovább az elhangzottakból eredő, logikus következtetéseket, hogy ugyanis ha az akaraterőnek van génje, akkor nyilván van az akaratgyengeségnek, a lustaságnak, a jellemgyengeségnek is. Mi a baj akkor azzal, hogy a cigányok genetikailag lusták, a zsidók viszont genetikailag kórosan kitartóak? Jó, nem tehetnek róla, így születtek, na de ez nem kompatibilis a magyar társadalom génállományával – teljesen jogos az elkülönítésük, jogos a koncentrációs tábor. Tisztán biológiai kérdésekről van szó, tehát nem érvényesek a társadalmi szerződések. Genetika, genetika, genetika.

És ez két, tanult, diplomás ember.

Az egyik gyógyít, a másik tudatot formál.

A harmadiknak – a politikusnak – pedig csak le kell csapnia rájuk, és ki kell használnia őket; van mit, ez az ő nagy szerencséjük.

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!