Az Eötvös Károly Intézet Jogállamfigyelő című jelentése – augusztus
- Részletek
- 2010. szeptember 03. péntek, 06:02
- Galamus-csoport
I. rész: A jogállami követelmények érvényesülése
Tartalom (a vizsgált alapelvek és az alapelveknek ellentmondó konkrét jelenségek):
1. Az alkotmányvédelem, ezen belül az alapjogvédelem elért szintje nem csökkenthető (a köztársági elnök és a kormánytöbbség összejátszása; megszűnt a betegjogok érvényesítésének egyik alapintézménye)
2. A közhatalom független intézményeinek a parlamenti többség és a kormányzat befolyásától mentesen kell működniük, csak így őrizhetik meg arcukat, a közhatalom gyakorlását pedig a valóban független intézmények folyamatos kontrolljának kell legitimálnia (a köztársasági elnök a kormányülésen)
3. Fontos, hogy a parlamentáris rendszer határozza meg továbbra is alkotmányos berendezkedésünket, a kormányzat parlament előtti felelőssége és a parlamenti ellenőrzés intézményei nem gyengíthetők (a sietség, majd az időhúzás az új törvényeknél világosan mutatja: pusztán politikai taktikáról van szó)
4. A közhatalom gyakorlása legyen átlátható, a közhatalmat gyakorló szervezetek és személyek pedig legyenek számon kérhetőek, az információszabadság elért szintje fejlesztendő, a visszalépés nem elfogadható (lásd az augusztusi részletes elemzést – III. rész)
5. A szólás szabadsága csak az alapvető jogok védelmében, és csak arányos mértékben korlátozható, a politika befolyásától mentes sajtó és média szabadságát biztosítani kell (Szalai Annamária kinevezése a médiahatóság élére)
6. Minden ember individuumként és közössége részeként is egyenlő méltósággal rendelkezik, ennek minden állami megnyilvánulást át kell hatnia (a Magyar Szigeten történtek; b). Jobbikos képviselők kijelentései a cigányok táborba zárásáról, és a közhatalmi reakciók elmaradása)
***
1. Az alkotmányvédelem, ezen belül az alapjogvédelem elért szintje nem csökkenthető.
a). A köztársági elnök és a kormánytöbbség összejátszása
Schmitt Pál köztársasági elnök – hivatalba lépése utáni első intézkedéseinek egyikeként – valamennyi, az Országgyűlés által július 22-én, a nyári szünet előtti utolsó ülésnapon elfogadott törvényt aláírta, miután alkotmányossági kifogást egyikkel kapcsolatban sem emelt. Az eljárás során az elnök és a kormánytöbbség összejátszott: az elfogadott törvényeket – egyetlen kivétellel – az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor augusztus 6-án, az új államfő hivatalba lépésének napján küldte meg a Sándor-palotába. Ezzel a megoldással elkerülték, hogy Sólyom László akár előzetes normakontrollt kezdeményezzen például a sokak álláspontja szerint alkotmányellenes médiaszabályozással és a visszamenőleges hatályú adótörvénnyel kapcsolatban. A csel sikerült: bár a törvények hatálybalépése így néhány napot csúszott (augusztus elsején kellett volna hatályba lépniük), sikerült megakadályozni az alkotmányossági vétót. Ez arra mutat, hogy egy időre lemondhatunk a köztársasági elnöki vétó alkotmányvédő funkciójának érvényesüléséről.
b). A betegjogok érvényesítésének egyik alapintézménye megszűnt
A betegjogok érvényesülésével kapcsolatos hír, hogy megszűnik az Egészségbiztosítási Felügyelet, amely már 2010. augusztus 18-tól megszüntette ügyfélszolgálati tevékenységét, új panaszbejelentést már nem fogad és panaszeljárást sem indít, illetve másodfokú eljárásai esetén újabb fellebbezés befogadására sem jogosult. E feladatait az ÁNTSZ, az OEP és a regionális egészségügyi pénztárak veszik át, hogy milyen módon, az nem tisztázott. A felügyelethez a betegek akkor fordulhattak, ha a kötelező egészségbiztosítás alapján egészségügyi szolgáltatást vettek (volna) igénybe, és ehhez nem jutottak hozzá, illetve nem az elvárt ellátási minőséggel találkoztak: például mást színvonalasabban láttak el, az ellátást nyújtó szakember szabálytalanságot követett el, az ellátás szakmai vagy egyéb feltételei hiányosak voltak, rosszul bántak a beteggel, az ellátást meg nem engedett feltételekhez kötötték, a beteget indokolatlanul más intézménybe irányították, vagy ha az ellátás sorrendjét meghatározó döntés során hátrányt vagy sérelmet szenvedett.
2. A közhatalom független intézményeinek a parlamenti többség és a kormányzat befolyásától mentesen kell működniük, csak így őrizhetik meg arcukat, a közhatalom gyakorlását pedig a valóban független intézmények folyamatos kontrolljának kell legitimálnia.
A parlamentáris kormányforma és a köztársasági elnöki tisztség függetlenségének a teljes félreértéséről tanúskodik, hogy az új köztársasági elnök részt vett, és nyilatkozata szerint ezentúl rendszeresen – félévente – részt is fog venni a kormány ülésén. Ez egybecseng a megválasztása napján az Országgyűlés ülésén elmondott beszédének első mondatával, amely szerint „A magyar közjogi berendezkedés az elnök mozgásterét a parlamentáris és a félelnöki rendszer között helyezi el...” Ez egyfelől kétségkívül ellentétben áll a hatályos alkotmány államszervezeti szabályaival, másfelől ugyancsak összeegyezhetetlen az új elnök hangoztatott szerepfelfogással, amely nem kér részt sem a végrehajtó hatalomból, sem a törvényhozó hatalom korlátozásából.
3. Fontos, hogy a parlamentáris rendszer határozza meg továbbra is alkotmányos berendezkedésünket, a kormányzat parlament előtti felelőssége és a parlamenti ellenőrzés intézményei nem gyengíthetők.
A köztársasági elnöki vétó elkerülését célzó időhúzásnak ezzel összefüggésben is jelentősége van, mert e törvények elfogadásának parlamenti szakasza rendkívül gyors volt, a nyár elején rohammunkában tárgyalta meg és fogadta el őket az Országgyűlés. Ez az eljárás sértette a parlamenti működés elveit és szabályait, az ezt követő időhúzás pedig kizárja, hogy a sietségnek lehetne méltányolható oka, azaz mindkettő pusztán politikai taktika.
4. A közhatalom gyakorlása legyen átlátható, a közhatalmat gyakorló szervezetek és személyek pedig legyenek számon kérhetőek, az információszabadság elért szintje fejlesztendő, a visszalépés nem elfogadható.
(Lásd az e havi részletes elemzést)
5. A szólás szabadsága csak az alapvető jogok védelmében, és csak arányos mértékben korlátozható, a politika befolyásától mentes sajtó és média szabadságát biztosítani kell.
Miután a hírközlési és médiahatóságra vonatkozó új szabályok hatályba léptek, a miniszterelnök kilenc évre kinevezte a Fidesz médiapolitikusát, Szalai Annamáriát az elnöki tisztségre. Az előző havi jogállamfigyelőben jelzett aggályaink ezzel valósággá váltak.
6. Minden ember individuumként és közössége részeként is egyenlő méltósággal rendelkezik, ennek minden állami megnyilvánulást át kell hatnia.
a). A Magyar Szigeten történtek
Először fordult elő, hogy parlamenti képviselő egy zárt faházban fenyegetően lépett fel újságírókkal szemben. Zagyva György Gyula a Jobbik országgyűlési képviselője, aki a pártnak nem, de a frakciónak tagja, a verőcei Magyar Sziget nevű rendezvényen megfenyegette a Hetek című hetilap két újságíróját. Az újságírókkal azt közölték, hogy a két riporter ellenséges területre tévedt, ahol egyfelől vége a demokráciának, másfelől azt tehetnek velük, amit akarnak. Megnyugtatónak tartjuk, hogy az ügyben a Váci Városi Ügyészség személyi szabadság megsértése miatt nyomozást rendelt el.
b). Jobbikos képviselők kijelentései a cigányok táborba zárásáról, és a közhatalmi reakciók elmaradása
A jogállamfigyelő politikusi nyilatkozatokkal nem foglalkozik. Azzal viszont igen, hogy azokra hogyan (nem) reagál a közhatalom. A Jobbik EP-képviselőjének és a miskolci polgármesterjelöltjének (Szegedi Csanádnak és Szegedi Mártonnak) augusztusi nyilatkozatai szerint táborokba kellene zárni és akár állampolgárságuktól is meg kellene fosztani a cigány bűnelkövetőket. A magunk részéről – elfogadva, hogy a plurális értékrendszeren alapuló demokráciákban a szólás szabad – sajnálatosnak tartjuk, hogy a jogállam valamennyi vívmányát semmibe véve ezek a torz gondolatok követőkre találhatnak. További szégyenérzetre ad okot, hogy a párt elnöke mintegy legitimációs alapot teremtett a képviselők nyilatkozatához, amikor az önfenntartó börtöntáborok gondolatát a Jobbik politikai programjaként jelölte meg. A jogállamfigyelőben is – ismételten – le kell szögeznünk, hogy nincs összefüggés valakinek a kisebbséghez tartozása és a bűnözésre való hajlandósága között. A bűnözési hajlam etnikailag nem meghatározott. Az ilyen összefüggés létezését állítók csupán statisztikai adatoknak álcázott előítéletes általánosításokat hangoztatnak. Ez azzal jár, hogy egy kisebbségi csoporthoz tartozókat eleve bűnözésre hajlamosként jelölnek meg. Az ilyen általánosítás kirekesztő, mert az érintett csoporthoz tartozó valamennyi ember boldogulásra való esélyét veszi el. A szólásszabadság érvényesülése mellett is nagyon szigorúan ítélendő meg, ha a közhatalom képviselője nyilvánul meg ilyen módon, aki nem saját álláspontját hangoztatja, hanem az államot képviseli. Az állam képviselőjének nyilatkozata pedig kizárólag a Magyar Köztársaság Alkotmányának értékrendjén alapulhat, azzal a kirekesztő megnyilvánulás nem férhet össze. Az alkotmányos értékrendből éppen az következik, hogy az államnak a rasszizmus ellen kell tennie, illetve a létező rasszizmus hatásait kell a rendelkezésére álló eszközökkel csökkentenie. Az állam képviselőjének ilyen kijelentése különösen romboló. A közhatalom minden megnyilvánulásának az alkotmányos értékeken, az emberi jogok feltétlen tiszteletben tartásán és a hátrányos megkülönböztetés tilalmán kell alapulnia. Az állam kötelessége kiállni amellett, hogy Magyarországon a bűnüldözés nem alapulhat előítéleteken. Az államnak ez a kötelezettsége akkor is fennáll, ha Magyarországon nagyon sokan ezzel ellentétesen gondolkodnak. A jobbikos politikusok nyilatkozata után ez a kiállás az állam részéről elmaradt.