rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 2

Szövényi György, biztonságpolitikai elemző


Bolgár György: - Olvasom itt a hírekben, hogy megalakult Orbán szuperkommandója, vagy egy másikban hogy Orbán testőre vezeti a terrorelhárítási központot, és ez is érdekes, vagy így is érdekes. De engem leginkább az érdekel, hogy vajon miért kellett most létrehozni egy terrorelhárítási központot Magyarországon. Nem tudtunk, nem tudunk különösebb terrorfenyegésről. 2001. szeptember 11-e pedig éppen kilenc éve volt. Szóval mi indokolhatta ezt?

Szövényi György: - Én azt gondolom, ezt több szempont is indokolttá teheti. Persze abba a vitába magam sem szeretnék belemenni, hogy a személyi választások milyenek voltak és hogyan történtek, mert ez a szakemberek hozzáértését érintené. De ami magának a szervezetnek a létrehozását, ennek indokát adhatja, egyfelől az EU elnökség, amelynek kapcsán Magyarország úgynevezett célterületté válhat. A terrorizmus elleni küzdelemben ugye kétféle területet szoktunk így elhatárolni. A célország, amelyet az ország tevékenysége miatt támadnak, és a célterület, ahol elkövetik adott esetben a terrortámadást vagy ahol a terrorfenyegetés realizálódik. Ilyen szempontból tehát Magyarország fokozottan célterületté válhat ebben az időszakban, és hát tudjuk, hogy az úgynevezett kis valószínűségű, de nagyon nagy kockázatot hordozó események, mint a terrorakciók is, nagyon speciális felkészültséget és szervezetet igényelnek.

– Ez magyarázhatja azt a viszonylag nagy összegű költségvetést, amelyet a terrorelhárítási központ kap, tízmilliárd forintot. Azért az nem kevés pénz, gondolom, tehát feltételezhetően elég nagy létszámú szervezet, elég korszerű és drága technikai eszközökkel ellátva.

– Igen, tehát ha azt nézzük, hogy egy terrorelhárító szervezetnek milyen felszereltségre van szüksége, és milyen folyamatos karbantartó kiképzésekre, akkor azt kell mondanunk, hogy ez a költségvetés nem eltúlzott. Azt én nem tudom megmondani, mert nincs róla információm, hogy mondjuk a soros elnökségre való felkészülés kapcsán mindenképp meg kellett-e erősíteni a terrorelhárító szervezetet. Hogy ez annak mennyiben megfelelő összeg, vagy mennyiben mutat túl rajta, erről én nem tudok véleményt formálni.

– Annak van-e értelme vagy jelentősége, hogy ezt a bizonyos terror elleni tevékenységet egy külön szervezetben fogják össze? Hiszen nyilván így is, úgy is a belügyminiszter alá tartozik vagy tartozott, és a rendőrség kötelékébe tartozik. De eddig is folyt terror elleni munka meg terrorelhárítás, meg terrorcselekményekkel szembeni elvi és gyakorlati küzdelem. Vajon miért kell ezt egy külön központba tenni?

– Igen. Azt sem mondhatnánk, hogy a rendőrség kereteiben működő terrorelhárítók gyengék lettek volna, hiszen nemzetközi versenyeken igen jó sikert értek el, és a különböző teszteken, megmérettetésen is jó eredménnyel szerepeltek. Az, hogy egy külön szerkezetben közvetlen belügyminiszteri irányítás alá hozzák, kiemeli ezt a tevékenységet a rendőrség közvetlen hatóköréből, mintegy dedikáltan azt mutatja, hogy a magyar állam erre a problémára fokozottan kíván figyelni. Hogy ebben mennyire van benne az EU soros elnökséggel kapcsolatos elképzelés és mennyiben vannak más motívumok mögötte, azt nehéz lenne így megítélni. Én azt gondolom, erről inkább akkor lehet majd véleményt formálni, amikor a működés már valóban beindul.

– De az például, hogy közvetlenül a belügyminiszter irányítása alá tartoznak, azt is jelenti, hogy a politikai befolyás vagy a politikai irányítás is sokkal közvetlenebb lesz?

– Én nem gondolnám, hogy itt a közvetlen politikai irányítás nagy szerepet játszhatna, de mindenesetre az egy igen fontos dolog, hogy a terrorakciókkal kapcsolatos fellépés mindig követel politikai döntéseket. Tehát akkor, amikor egy terrortámadás megtörténik, nagyon sok esetben előfordul az – és most itt nem az úgymond kisebb esetekről beszélek, amikor valaki csak azzal fenyegetőzik, hogy majd ezt vagy azt fog csinálni, ha nem teljesítik a kérését, hanem egy nagyobb hatású, több embert, nagyobb objektumot érintő támadásról –, hogy a válságstábnak politikai döntésekre is szüksége van. Ezeket gyorsabban, praktikusabban, könnyebben kaphatja esetleg meg. De hozzáteszem, bárhova tesszük a rendőrségen belül, ugyanezek a csatornák kiépíthetők, és előállhat egy olyan válságszituáció, amikor azt mondják, hogy hoppá, most akkor te közvetlen alárendeltségbe kerülsz. De ez azért zavaróbb, mint ha eleve így működik a szervezeti rend. Tehát azt mondanám, hogy szólnak mellette és ellene érvek. Én nem tudnám eldönteni, és azt hiszem, szakmai oldalról nem is nagyon lehet, hogy most az előnyök vagy a hátrányok sokasodtak-e ezáltal.

– Lehet, hogy összefüggésben áll ennek a szervezetnek a megalakítása azzal, hogy a titkosszolgálatok is a belügyminiszter irányítása alá kerültek? Ilyen módon akár közvetlenebb is lehet a kapcsolat a terrorelhárítási központ és a titkosszolgálat között?

– Én ezt feltétlenül valószínűsítem, hiszen ahol a legszorosabb együttműködésre szükség van, az a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem. És itt ha a csatornák nem kellően olajozottan működnek – megmutatta ezt nagyon világosan szeptember 11-e tanulsága és az utána következő, tehát a londoni és a madridi merényletek is –, annak nagyon komoly következményei lehetnek.

– Akkor egy dolgot nem értek csak, bár elvileg még ezt is akár érthetném, hiszen egy ország vezetői is válhatnak terrortámadás célpontjaivá, de ez mégiscsak viszonylag ritka, ugyanakkor egy köztársasági elnök vagy egy miniszterelnök mindennapos védelme azért nem feltétlenül a terrorelhárítás jegyében működik. Mi indokolja azt, hogy ezt a bizonyos munkát is erre a terrorelhárító központra tették rá?

– Tulajdonképpen dedikáltak az úgynevezett államilag védett vezetők körén belül egy kisebb csoportot, nevezetesen a köztársasági elnök és a mindenkori miniszterelnök személyére vonatkozóan.

– Mert rajtuk kívül is vannak védett személyek.

– Így van. Az Alkotmánybíróság elnöke, a parlament elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke stb. Tehát van több ilyen védett vezető, akik folyamatos védelmet kapnak. Nem tudom megmondani, hogy ennek mi az indoka, ez valóban furcsa.

– Akkor visszatérve a beszélgetés végén oda, ahol Ön az érveit elkezdte sorolni, hogy tudniillik az uniós elnökséggel, ami 2011 első felében esik Magyarországra, az ország akár egy terrortámadás célpontja, helyszíne is lehet. Hiszen annyi uniós európai vezető fordul meg itt abban a fél évben. Ilyen esetben az Európai Unió különböző terrorellenes szolgálatai, rendőrségei, titkosszolgálatai nyilván különleges segítséget, támogatást nyújtanak a magyaroknak. Függetlenül attól, hogy létezik-e terrorelhárítási központ vagy sem, illetve hogy ez milyen szervezeti rendben, kitől függően, kinek alárendelve működik. Tehát feltételezem, hogy ha léteznének ilyen terrortervek valahol Európában európai vezetők ellen, és akár Magyarországra tervezne bárki bármit, akkor erről elsősorban a különböző uniós illetékes szervek tudnak, és lehet hogy ők is tennének meg szinte mindent ezek elhárítására. Nem?

–Természetesen, nagyon szoros együttműködés van ma is. Tehát függetlenül attól, hogy éppen melyik ország a soros elnök az Európai Unión belül, ez egy másik dimenzió a terrorelhárító szervezetek és a titkosszolgálatoknak ezzel foglalkozó szervezeti egységei között jól működő, nagyon sok évre visszatekintve jó együttműködésről beszélhetünk. Ugyanakkor a terrortámadások nem feltétlenül európai talajról indulnak, hanem tudjuk jól, hogy mondjuk egy fundamentalista típusú terrorfenyegetettség nem elsősorban az Európai Unió talajáról várható.

– Bár ott szoktak maguknak bázisokat alapítani.

– Így van, bázisokat, mint tudjuk, bizony itt is kiépítenek maguknak. De arra nem lehet garanciát vállalni, hogyan és mi fog történni. Hiszen, mint mondtam, ezek az úgynevezett kis valószínűségű, de nagyon nagy kockázattal járó események, amelyek kivédésére bizony rendkívül nehéz előre felkészülni, de mégis ezt kell tenni.

– De ki irányít ilyenkor, ha mondjuk tudomást szereznének egy olyan összeesküvésről vagy merénylettervről, amely valahonnét Európából indul ki, tegyük fel egy Európán kívüli szervezet itteni alszervezete részéről. Akkor ki veszi át az irányítást, ki koordinál, ki lép, ki cselekszik, hogy működik ez vajon?

– Elsősorban annak az államnak a felelőssége ezeknek a feladatoknak a megszervezése, ahol a védett esemény vagy megfenyegetett esemény történik. Ebben a többiek együttműködőek, hiszen azt kell látnunk, hogy vannak az európai jog forrásai és vannak a nemzeti jog forrásai. Most ebbe súlyosan beleavatkozni, különösen hatósági tevékenységbe beleavatkozni, nagyon bonyolult és igen korlátozottan megengedett az unión belül. Tehát itt mindenképpen Magyarország soros elnöksége alatt az egyes számú felelőse mindenféle ilyen védelmi intézkedésnek a Magyar Köztársaság hatósága.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!