Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. szeptember 3.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. szeptember 05. vasárnap, 02:09
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Tegnap itt a műsorban, egy nappal korábban pedig a parlament vizsgáló albizottságában Révész Máriusz fideszes képviselő arról beszélt, hogy azokat az ügyészeket és bírákat, akik 2006 őszén közreműködtek több száz esetben bizonyos letartóztatottak, illetve őrizetbe vettek harmincnapos előzetes letartóztatásában, mégpedig szerinte a megfelelő eljárási rend megsértésével, meg kell büntetni, felelősségre kell vonni. Úgy fogalmazott a bizottsági ülésen a képviselő, hogy nincs helye ezeknek a bíráknak a testületben. Én a tegnapi beszélgetésben arra próbáltam rákérdezni, hogyan szólhat bele egy politikus, egy képviselő a független bíróságok működésébe, még ha egy bíró esetleg hibákat is követett el. A bírálaton kívül megfogalmazhat-e olyan követeléseket, hogy távolítsák el az illetőt vagy az illetőket? Végül nagyjából oda jutottunk félig-meddig, talán háromnegyedig is kimondva, hogy talán a Legfelsőbb Bíróság elnökét kellene felkérni arra, hogy ebben az ügyben a hallottak alapján folytasson le vizsgálatot. Aztán a bíróság szakmai vezetése majd csinál, amit csinál. Mi az elvi álláspont - ha létezik ilyen egy jogállamban - arról, hogy a bírák meddig bírálhatók?
- Itt a bírák bírálásánál sokkal többről volt szó, mert a hírek arról szóltak, és a parlamenti vizsgálóbizottságban elhangzott mondatok egyértelműen arra utalnak, hogy ügyészek és bírák felelősségre vonását kéne kezdeményezni. Ráadásul az alkalmassági vizsgálatokat is szóba hozta a képviselő. Tudniillik a bírák felelőssége többféleképpen felmerülhet, ugye a legpuhább esetben, amikor a nyilvánosság előtt bírálják őket közírók, vagy a tudományban bírálják ítéletekért vagy ítéleti tendenciákért tudósok. Előfordulhat, hogy alperesek, felperesek nyilvánosan mondanak bíráló véleményt. Ez a legpuhább eszköz. A másik az, amikor a bírósági szervezeten belülről felvetődik a bíró fegyelmi felelőssége, vagy alkalmasságának a kérdése. Akkor egy nagyon pontosan szabályozott és garanciákkal ellátott eljárásban a bírói hatalmon belül megteremtik annak a lehetőségét, hogy a bíró felelősségét megfelelő szervek kimondják. De ez csak a hatalmi ágon belül történhet meg. Ami még nem ismert Magyarországon, de elképzelhető. Más államokban van erre példa, hogy ha valahol, valamilyen jogterületen vagy konkrét ügyben olyan súlyos tévedések vagy hibák történtek, mint például a móri eset, vagy a Kulcsár-ügy, vagy akár lehetne ilyen ez a 2006-ot követő bírósági eljárássorozat is, akkor általában vegyesbizottságot hoznak létre, amelyekben nagy súllyal szerepelnek bírák, ügyészek, a tudomány képviselői és esetleg parlamenti képviselők. De nagyon óvatosan állítják össze ezeket a testületeket, hogy ne szerepeljen benne túlnyomó többségben a politika. Ez elképzelhető ilyen esetekben, de akkor sem a bíró személyes felelősségét állapítják meg és nem a bíró alkalmasságát, hanem levonják a következtetéseket a nyilvánosság és a szervezet számára, hogy legközelebb ilyet ne kövessenek el.
- Ilyen vegyesbizottság Magyarországon már volt? Hoztak már ilyet létre bármilyen ügyben?
- Nem, ilyen nem volt, többször utaltam rá én is, Hack Péter is a cikkeiben, hogy szükség lenne rá, és tapasztalható ilyen érv, hogy esetleg a nyugat-európai, angolszász mintákat követve, ha nagy baj van és a bíróság tekintélyének visszaállítása a cél, akkor ilyen bizottságokat létre lehetne hozni. Hangsúlyozottan nem politikai jellegű, hanem szakmai jellegű bizottságot. Annak az eredménye vagy a kimenete az lehet, hogy megállapítják, milyen típusú szervezeti-jogi tévedések, hibák történtek, de soha nem az, hogy a bíró személyes alkalmasságát vagy felelősségét felvessék. Erre megvannak az eszközök. Mondom még egyszer, a bírói hatalmi ágon belül. Ha egy politikus mondja ezt, ráadásul egy kormányzati pozícióban lévő politikus, vagy a kormánypárt egyik képviselője mondja és olyan hangsúllyal mondja, ahogy ezt Révész Máriusz mondta, akkor ez sajnos a hatalmi ágak közötti elválasztás elveit sérti és a bírói függetlenséget is egyben. De én ezen az elmúlt két hónap után nem nagyon csodálkozom.
- Csodálkozni én sem csodálkozom, bár azért ez a kijelentés mintha átlépett volna egy határt, mert a bírákat nem szokták úgy bírálni, hogy akkor el is kellene őket távolítani az állásukból, a pozíciójukból. Tehát bírálat elhangzott már politikus részéről, de azt tudtommal még nem mondta senki, hogy tessék kidobni a bíróságról az illetőt.
- Én nagyon kevéssé vagyok hajlamos az összeesküvés-elméletekre, de azért szeretném figyelmeztetni a hallgatókat, hogy szerintem a közeljövőben fel fog merülni a bírósági szervezeti törvény módosítása és a bírói igazgatás alkotmányos kérdéseinek újraszabályozása. Tehát politikailag lehet egy olyan cél, hogy teremtsünk egy olyan közhangulatot, amivel még tovább romboljuk a bíróság régen megtépázott tekintélyét – amiről ő maga is tehet, de ezt most tegyük zárójelbe –, és egy olyan helyzetet lehet előállítani, ahol könnyebben átmegy a javaslat, hogy esetleg radikálisan változtassuk meg a bírósági igazgatást, a kormány alá rendelés érdekében.
- Milyen módon lehetne a bíróságokat a kormány alá rendelni? Már azt az esetet kivéve, amikor diktatúra van, mert ilyet már láttunk és a tapasztaltunk.
- Igen. Ugye az 1997 előtti igazgatási modell az Igazságügyi Minisztérium kezében tartotta a bíróságok feletti igazgatás lényeges eszközeit. Ilyen működik Európában is, tehát ez önmagában nem alkotmányellenes visszalépés.
- Tehát akkor került ki ez az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz.
- Igen. Vitatott volt, 1990 és 97 között nagyon sok konfliktus származott ebből. Első, hogy csak egyet mondjak, és a legfontosabb, a megyei bíróságok elnökei kinevezésének a kérdése. Tehát ha például ezt az egy pontot ma felvetnék, akkor az újabb konfliktusokat okozhatna a bírói kar és végrehajtó hatalom között. De valószínűleg ez már nem számít, sokkal fontosabb az, hogy hatékony legyen a működése, mármint nem a bíróságoké, hanem ezé a hatalmi mechanizmusé, és az egyik legfontosabb eszköz ehhez a vezetői kinevezések. Én nem is nagyon akarnám ezt folytatni, azt gondolom, hogy ez csak egy…
-… Nem akar ötletet adni látom.
- Ez egy feltételezés, ami nagyon messze vezet. De az mindenesetre elfogadhatatlan, ha a politikai mezőből olyan típusú támadás éri a bírói kart, konkrét bírókat, ami az alkalmasságukat vonja kétségbe. Én megmondom őszintén, a parlamenti vizsgálóbizottság által meghallgatott bírók ügyét sem értem, tehát én nem tartom természetesnek, hogy bírókat meghallgathat parlamenti vizsgálóbizottság.
- Ez önmagában a bíróság függetlenségének csorbítása? Hiszen valamiféle politikai megfélemlítés, számonkérés lehet?
- Ennek a célja az volt, hogy konkrét ügyekben tudjon meg valamit a parlamenti vizsgálóbizottság. Erre egyébként az illető bíró nem is nagyon válaszolhatott, csak általánosságokban mondhatott valamit. Tehát a célját nem érte el ez a meghallgatás. Ha viszont az volt a cél, hogy erőt mutasson fel a politika a bírói hatalmi ággal szemben, akkor ezt a célt esetleg elérhette. De ez nem egy méltánylandó cél, vagy nem illik bele az alkotmányos jogállamba.
- Ez olyan, mintha raportra rendelnék a bíróságot, amiért így vagy úgy döntött ugye?
- Igen, tehát a mai viszonyok között egy ilyen vizsgálóbizottság szerintem ne hallgasson meg bírókat. Egy olyan vizsgálóbizottság, amelynek az lenne a felhatalmazása, hogy derítse ki, hogyan lehetne javítani, elkerülni az ilyen típusú hibákat és általánosságban meghallgatni bírókat nem konkrét ügyek vonatkozásában, az egy egészen más jellegű dolog lenne. De itt nem erről van szó, konkrét ügyekben szerettek volna valamit megtudni és egyértelműen politikai célokból.
- Meddig mehet el a politika mondjuk ebben a mostani vizsgált esetben, hogy 2006. szeptember 23-án és 24-én 141 esetben rendeltek el a bírák elsőfokon harmincnapos előzetes letartóztatást, amit aztán másodfokon 137 esetben, tehát szinte mindegyik esetben megváltoztattak. Tegyük fel, hogy ez valóban valamiféle szabálysértésre vagy elfogultságra vagy rossz bírói megítélésre utal, és négy évvel később egy parlamenti vizsgáló albizottság úgy dönt, hogy legalábbis aggályos vagy kérdéses, hogy mi történt akkor. Ha idáig jut egy bizottság, egy politikai testület itt a parlamentben, akkor mit tehet? Meddig mehet el úgy, hogy a demokráciát ne sértse és a bíróságok függetlenségét ne sértse?
- Nyilvánvalóan egy parlamenti bizottság feltárhatja a tényeket, leírhatja az álláspontját. Ha ez a parlamenti bizottság kiegyensúlyozottan működik, akkor tekintetbe veszi, vagy figyelembe veszi az akkori viszonyokat és a bírói függetlenséget is. Tehát csak általánosságban fog valamit mondani. Politikai nyomást gyakorolni mondjuk az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra vagy bírósági vezetőkre, hogy az érintett ügyekben eljáró bírók fegyelmi felelősségét vagy alkalmatlanság kimondásához vezető eljárást indítsanak meg, ez szerintem már túlmenne a határon.
- Ha esetleg csak megkérné, hogy vizsgálják ki az ügyet, már ez is megengedhetetlen nyomásgyakorlás? Mert akár így is lehetne értelmezni, hogy mi csak kérünk valamit a Legfelsőbb Bíróság elnökétől, hogy vizsgálja ki. De a mögöttes szándék nyilvánvaló, hogy szerintünk, politikusok szerint márpedig ez törvénysértő volt és ez megengedhetetlen. Vagy pedig eddig el lehet menni?
- De hát mit vizsgálna ki? Egy konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság elnökének sincsen jogosítványa, amely megengedné azt, hogy beleszóljon a bírói ítélkezésbe adott ügyben.
- Konkrét ügyben a másodfoknak volt jogosultsága és az meg is változtatta.
- Igen. Ezt próbálom mondani, hogy megvannak a jogilag szabályozott eljárásai mind a fellebbezésnek, a garanciáknak, mind a bíró alkalmatlanságának és fegyelmi felelősségének. Ez a bírói hatalmi ágon belül van. Ezzel sok baj van, de most itt nem erről van szó. Tehát ezt lehetne jobban csinálni, de ugye ez az egy másik kérdés, a bírósági szervezeti reform kérdése, erre majd sort kell keríteni. De ha politikusok akarnak ilyet indítani, vagy állampolgár, ő is megteheti, hogy mondjuk a bírósági jogkörben okozott kár címén beperli a bíróságot, akkor sem a bíró konkrét személye áll vele szemben, hanem az egész bíróság. És a magyar állam fog helytállni, ha mondjuk egy állampolgárnak egy bírósági döntés jogszerűtlenül kárt okozott. Mondjuk tekintsük úgy Révész Máriusz ügyét, hogy ha neki kárt okoztak valamivel, akkor majd egy bírósági eljárásban…
-… Ha máshol nem, egy európai bíróságon, történt már ilyen magyar bírói ítéletekkel kapcsolatban.
- Igen. Megvannak ennek a jogi eljárásai. Ami most történik vagy most elkezdődött, az a politikai nyomásgyakorlásnak egyfajta útja. Még megtehetné azt az igazságügy miniszter, mivel az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, hogy ott felveti azt a kérdést, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hozzon létre egy bizottságot, vizsgálja meg, hogy a hatalmi ágon belül hogyan lehetne többet megtudni az akkori döntésekről, történtek-e tényleg hibák. És akkor majd szavaz róla a testület, hogy a miniszteri javaslat mellé áll vagy nem. Tehát ilyen eszközei vannak a jelenlegi szabályozás mellett.
