Egyszerűek

Szakemberek és politikai döntéshozók kapcsolata máshol, fejlettebb politikai kultúrájú államokban sem zökkenőmentes. De azért a szakmai érveknek sajátos értékük van, képesek, néha ugyan kerülő utakon, mederbe terelni a társadalom életét befolyásoló döntéseket. A jogszabályokban testet öltő döntések előkészítésében, a lehetséges hatások felmérésében, majd a döntés következményeinek feltárásában intenzíven igénybe vett független tudományos kutatás hosszú távon behozza az árát. Legtöbbször csökkenti a döntés kockázatait, kalkulálhatóvá teszi a járulékos költségeket, semlegesíti az ellenérvek egy részét. Hátránya, hogy időigényes, a hasznok legtöbbször csak hosszú távon válnak világossá, mindig felmerül a tudomány és képviselőinek függetlensége, illetve korrumpálhatósága. Mindezekkel együtt a modern döntéshozási rendszerek nem nélkülözhetik a szakmai előkészítést és kontrollt. Ki is alakultak a veszélyek kezelésének módozatai.

A Galamus olvasói közül minden bizonnyal csak keveseket érdekelne egy ennél részletesebb elméleti fejtegetés a politikai döntéshozás és a tudomány kapcsolatáról, vagy a társadalomtudományok objektivitásáról, alkalmasságáról a társadalmi mérnökösködésre. A most nálunk is közölt nyílt levél azonban egy sajátos hazai helyzet gyümölcse. Szerzőjével szemben elkövetem azt az udvariatlanságot, hogy nem figyelemre méltó kérdéseivel foglalkozom, hanem azzal a helyzettel, amelynek terméke. A büntetőpolitikával foglalkozók jól ismerik azt a kiszolgáltatottságot, amit a büntetési rendszer, a büntetésvégrehajtás és a büntetőjog szűk látókörű ideologikus politikai cibálgatása hoz létre, ciklusról ciklusra, néha azon belül is. Ritkán hallgatták meg a szakemberek, kriminológusok, jogalkalmazók tapasztalatait, vagy ha igen, e meghallgatások hatása minimális volt. Sajátos kivétel ez alól a Gyurcsány-kormány bűnmegelőzési programja, az ártalomcsökkentésre, áldozatsegítésre és mediációra alapuló büntetőpolitika. De ez a terület különösen kiszolgáltatott a populizmus csábításainak, hiszen közvetlen kapcsolatban áll az egyik legfontosabb közjavunkkal és a felvilágosulatlan pánik gerjesztésére legalkalmasabb jelszóval, a közbiztonsággal.

Ezen a területen a jobboldal rendkívüli sikereket ért el: rövid idő alatt sikerült a valóságot és annak társadalmi észlelését olyan távolságra tolni egymástól, hogy oda kényelmesen betelepedve szinte bármi elfogadtatható. A szakmai közösségek érvei sem zavarhatnak, mert egyrészt alig vannak, másrészt ki érti őket ilyen felfokozott hangulatban, nincs ilyesmire idő forradalmi átalakulások idején.


Ruins int he dark – flickr/Art Rock


A Kiss Virág aláírással megfogalmazott levél ennek az új helyzetnek a terméke. Egy olyan helyzeté, amelyben nincs tere a racionális érveknek, olyan helyzeté, amelyben álnévvel megfogalmazott nyílt levelekben lehet azokat a kérdéseket leírni, amelyekkel nap mint nap szembesíteni kellene a felelős döntéshozókat. Nyilvános szakmai és közéleti fórumokon egyaránt. Én magam is vettem részt olyan szakmai fórumon az elmúlt hónapokban, ahol a kormányzati szakemberek vagy általuk odaküldött segítőik egyetlen szakmai kérdésre sem válaszoltak, egyetlen aggályt sem vettek komolyan, egyetlen érvük sem volt, csak a választók akaratára tudtak hivatkozni. Ez viszont, mint tudjuk, meglehetősen homályos felhatalmazás és – fogalmazzunk finoman – eléggé egyszerű indoklás egy szakmai vitán. Először éppen a büntetések, a büntetőszabályok kerültek légüres térbe, a racionális megfontolásoktól teljesen védett közegbe. Majd erre a sorsra jut az alkotmányozás, amely körül szintén zavarnának a szakemberek. Már ma sincs komolyan vehető alkotmányjogász (konzervatív sem!) e folyamat körül. A szakértelem mint bolsevista trükk kihalóban van, elérte a végzete: szükségtelenné vált, mert a kétharmad elég érv mindenre, a nép úgyse értené az aggályoskodó vagy akadékoskodó okoskodásokat. Csak az egyszerű megoldásokat szereti.

A Fidesz egyszerű kormányzása ennek a logikának megfelelően működik és a kádereit is ennek megfelelően választja magának. A romlás viszonylag hamar érződik majd számos területen. Amiről azonban a minden bizonnyal tájékozott szakember által írt nyílt levél szól, sajátosan működő szféra. Azok a társadalmi károk, amelyeket egy esztelen szigorítás és irracionális büntetési rendszer okozhat, a társadalom olyan tereiben gyűlnek össze, ahol minimális az érdekek képviseletének esélye, ahol lényegében nincs civilizált önvédelem, olyan csoportokat súlyt, amelyeknek nincs hangjuk. A reakciók pedig további szigorításokra ösztökélik majd az egyre egyszerűbbé váló döntéshozókat.

Kiss Virág pontosan megfogalmazott kérdéseiről szakmai vitákat kellene folytatni, amelyeknek ma nincs esélyük. Megdöbbentően gyorsan tűnt el az értelmes beszéd lehetősége, és töltötte be a helyét a pozíciószerzés mámora. Nem baj, ha nem ért hozzá, de egészséges vidéki magyar fiatal és legfőképpen nincs köze az elmúlt nyolc évhez, majd beletanul. Csurka programja, semmi új nincs ebben. Legfeljebb az álnév. Nem tudom azt állítani, hogy érthetetlen és elfogadhatatlan a szakmai érvek nyilvános taglalásából, a hatalom szándékainak megkérdezéséből, kritikájából a személy kivonása. Számtalan ok lehet erre, nincs miért kárhoztatnunk ezt a módszert, a kérdések magukért beszélnek.

Egyre több helyen, egyre többször merül fel, hogy beszélnünk kéne például az alkotmányról, az alkotmányos szabályokról, értékekről. Világossá kéne tenni, hogy mi értelme van a hatályos alkotmány hatalmat korlátozó rendelkezéseinek, milyen veszélyeket kerültünk el eddig a segítségükkel, és mi származhat felszámolásukból. Még többet és még határozottabban el kell mondani, hogy a rendszerváltás alkotmányossága nem felelős a jelenlegi helyzetért, hogy lerombolása gyáva visszatérés a demokrácia előtti helyzethez. Az itt közölt nyílt levél arra is figyelmeztet, hogy ha nem figyelünk, elvesznek a nyílt beszéd terei, érthetetlenné válnak a szakmai érvek, megszűnik a vita. Már előállt az a helyzet, hogy a bűnmegelőzés a bűnpártolás szinonimájává vált, a hatalommegosztás a nemzeti közösség kerékkötőjévé, az egyén szabadságai pedig a liberálbolsi ellenség játékszerévé. Ezen a nyelven nem fogunk tudni beszélni az ország jövőjéről.


Fleck Zoltán                 


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!