rss      tw      fb
Keres

Nevük nélkül a hazáért, a koncepcióért!

Az eddigi nyilatkozatok alapján közel száz szakember vesz részt a munkálatokban, de személyiségi jogot sértene, ha közzétennék, hogy kik készítik elő az új alaptantervet – olvasom az Index tudósításában.

Az Index szerette volna megtudni, kik a bizottság tagjai, de a Nemzeti Erőforrás-minisztérium oktatási államtitkársága azt a választ adta, hogy a munkát önkéntesként ajánlották fel azok, akik részt vesznek benne. S mivel díjazást nem kértek és nem kaptak, névsoruk nem minősül közérdekű adatnak, kiadása az érintettek tudta és beleegyezése nélkül személyiségi jogot sértene, tehát a nevük titok marad.

Amikor idáig jutottam a hírben, azt gondoltam: nincsenek azok százan, legfeljebb négyen, úgymint Máté, János, Lukács és Márk. Végtére a minisztérium vezetőinek szemében Isten nyilván nemcsak a történelem ura, hanem az alaptanterveké is, a köztársasági elnök pedig (legalább is Semjén Zsolt szerint) már most minden nap az általuk írt evangéliumokat olvassa, mint az iskolázott emberek embere.

Tévedtem, mert az önkéntesek mégis sokan vannak, de az igaz, hogy az Isten-diktálós blokkból jöttek.  Az Index ugyanis idézi a figyelő.hu-t, amely kinyomozta, hogy „a KDNP-s minisztérium e munkára döntő többségben az egyházi iskolai gyakorlatból toborzott pedagógusokat, szakembereket. A valóban népes törvény-előkészítői csapatba alig hívtak meg az oktatás más szegmenseiből érkezőket".

Nagyon úgy fest, hogy a minisztérium gyakorlatilag szerzetesként dolgoztatja a szakértőit.

A kora-középkorban gondolták így a dolgokat Európában a kódexmásolók, egyházi költők és tankönyvírók (ezért nem ismerjük az Ómagyar Mária-siralom fordítójának és átköltőjének a kilétét sem), mert hiszen az emberi gondolkodást, alkotóképességet és segítő jószándékot teljes egészében Isten adományának tekintették, így annak közvetítése is csak az ő dicsőségét hirdethette, és nem az egyes személyekét.

Ami azt illeti, én szeretem ezt a szellemiséget, és nemcsak azért, mert a segítő ember jutalmat nem váró szerénységének kifejezője. Hanem azért is, mert hiszen az Istent nyugodtan kicserélhetjük az univerzális kreativitás fogalmára, s mert az emberiség által felhalmozott tudásnak is igencsak jót tenne, ha minden vonatkozásában közkincsnek tekintenénk. Jelen pillanatban azonban ezt utópiának látom (ejnye, ejnye!), hiszen rendszerszerű érvényesítésének csak úgy volna értelme, ha az élet minden területén titokban maradna a közhasznú értékeket létrehozók neve. Csakhogy azóta a társadalomban a felelősségvállalás és a sikeresség jutalmazása strukturális szinten vált tényezővé a különféle intézmények működésében, így az általános névtelenség a felelőtlenség és a kudarcorientált közélet uralmát jelentené. A KDNP vezette minisztérium most mégis úgy tesz, mintha megvalósíthatná ezt az utópiát (ismét csak ejnye, ejnye!), és kettévághatná a világot a felelősség és a siker mentén. A háttérbe anonim résztvevőket állít, akik se nem számonkérhetőek, se nem részesülhetnek a sikerekből. Az előtérben pedig ő maga a munka eredményét pompával kihirdető papként tündöklik, akinek mindezekben lehet része, hiszen neki van neve.

Nem tudjuk, persze, hogy hány pedagógusnak nincs ínyére ez a felállás, és ha rajta állna, hány szeretne inkább polgárként viselkedni, mint szerzetesként, vagyis vállalni a nevével a felelősséget. Egyszersmind igényelni, hogy ha jól dolgozott, a nevéhez társuljon siker és elismerés. Egyelőre azonban ők még nem nyilatkoztak, de legyünk optimisták.

Vagy inkább pesszimisták? Hiszen annál fölöslegesebb konfliktust nehéz elképzelni, mint amikor majd egy konzulensként használt társaság is elkezd több részre oszlani, s az egyik fele az „Önkéntes munkával, a nevem nélkül a hazáért!” feliratú zászlók alatt vonul, míg a másik az „Igenis meg akarom mondani a nevem!” mozgalom jegyében szólal fel, miközben a harmadik tábláiról a „Pénzt és elismerést a munkámért!” szöveg lesz olvasható.

Az hagyján, hogy én miket gondolok erről, s hogy mit mond a jog a minisztériumi szakértők kilétének titkosítási gyakorlatáról, valamint az összetétel demokratizmusáról.

De az istenért: itt gyerekek vannak! Mit fognak gondolni rólunk?!

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!