Sértő tények és vélemények

A Magyar-Tadzsik Kulturális Kapcsolatok Egyesülete kikérte magának, hogy Tádzsikisztánnal példálózzanak, mert, mint közleményükben írják "Tádzsikisztán igazságszolgáltatása az utóbbi években megközelítette az európai normákat, közéletének demokratizmusa pedig nem tér el oly mértékben Magyarországétól, hogy az egy elmarasztalt publicista fölényeskedését indokolná." Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács ugyancsak visszautasította Debreczeni József szavait, aki lényegében politikai értelmet tulajdonított annak az elsőfokú ítéletnek, amely elmarasztalta az UD Zrt-t ért mondatai miatt. A Debreczenit bűnösnek kimondó ítélet indoklását még nem ismerjük, de annyit azért lehet tudni, hogy számos dolog nem stimmelt ezzel a céggel, súlyos politikai gyanúba keveredett, máig nem derült ki, hogy mi történt ott. Valószínűleg soha nem is fog: az állam szervei, köztük a bíróság is, mindent megtesznek, ezért a büntetőjog meglehetősen csorba fegyverét is hajlamosak bevetni. Sokszor lehet tapasztalni, hogy a bírói gyakorlat hadilábon áll a véleményszabadsággal, sokszor nem világos számára, hogy az mire való, miért kell közhatalmi szervek vagy közszereplők esetében nagyobb szabadságot engedni a szólásnak. Vagy, mint ebben az esetben is, hogy közhatalmi és politikai jelentőségű tevékenységet végző magáncégnek miért kell sokkal többet elviselnie. A hamis tények állítása persze nem megengedett, még velük szemben sem, de vannak azért ezzel kapcsolatban kétségek. Az ügy természete igen sajátságos, hiszen az érintettek hajlamosak a rejtőzködésre, ez a szakmájuk, a tények a maguk tisztaságában nem nagyon lesznek fellelhetők, még akkor sem, ha a hatóságok nyilván teljes erejükkel máig azon vannak, hogy mi tisztábban lássunk. Addig viszont senki egy szót sem?

Azt hiszem, ez az a helyzet, amikor a jogalkalmazónak mérlegelnie kellett volna azt is, hogy milyen eséllyel derülnek ki azok a tények, amelyekkel a kijelentést bizonyítani lehetett volna. Éppen elég gyanús körülmény került nyilvánosságra, amelyet csak tagadtak, de sohasem cáfoltak. Érdemes egy pillanatra megállni itt, mert az OIT közleményében a következőt állítja:  "Az ítélet szerint cikkében tényként közölte, hogy az UD Zrt. bűncselekményeket követett el, azt viszont nem említette meg, hogy ezzel kapcsolatban már írása megjelenése előtt cáfolatok jelentek meg a sajtóban." Mint oly sokan ebben az országban, a legmagasabb bírói testület is összekeveri a tagadást a cáfolattal. A véleményszabadság terjedelme soha nem határozható meg mechanikusan, még a tényközlés és a vélemény elhatárolása sem mindig egyértelmű. Vannak olyan esetek, amikor a bizonyítatlan tényeket a közlés jelentőségére és szándékaira tekintettel érdemes lenne véleménnyé stilizálni, különösen akkor, ha ezek a tényközlések különösen nehéznek bizonyulnak. Az ítéletet érdemes lesz majd ezek alapján kritizálni, de nekem az a véleményem, hogy bárki kifejezheti azt az érzését, hogy egy ítélet politikai természetű, szükségtelen ezt megengedhetetlennek nevezni, ahogy az OIT tette. Sértő lehet ugyan ez a vélemény, de ezért nem kell megmozgatni egy hatalmi ágat, miközben az a saját ügyeiben (lásd néhány megyei bírósági vezető elrugaszkodott mondatait! Bárcsak pusztán mondatokról lett volna szó!) soha nem tett semmit.

Az OIT és a Tádzsik-barát kulturális egyesület egyaránt sértőnek értékelte a nem jogerősen elítélt publicista szavait. Tádzsikisztánban éppen most tartottak választásokat, nemzetközi civil szervezetek jelentése szerint néhány alapvető demokratikus szabályt és intézményt elfelejtettek működtetni. Bár jelentős előrelépéseket tettek a közelmúlthoz képest. A Freedom House tavalyi jelentése szerint az ország igazságszolgáltatása erősen korrupt, a nyomozó szervek és a büntetésvégrehajtás nem tett le a kínzás intézményes használatáról, intézményesen sérülnek a vádlottak eljárási jogai is, a végrehajtó hatalom erős befolyással van a bíróságokra.

Valóban nem érdemes viccelődni ezzel. Még igazuk lehet abban, hogy a két ország közéletének demokratizmusa nem tér el nagy mértékben.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!