„Generikus fasizmus”: Gömbös és Orbán

Nagyon nem jól jön ez az orosházi hercehurca Orbán Viktornak. A fideszes vezetők Orosházán pártjuk óriási választási győzelmének mámorában elhatározták, hogy „rehabilitálják” Gömbös Gyulát azzal, hogy újra megerősítik Gömbös díszpolgárságát, amit a jó orosháziak még Gömbös Gyula életében adományoztak neki. Itt arról a Gömbös Gyuláról van szó, akiről az az általános vélemény, hogy bizony ő volt az első magyar miniszterelnök, aki tudatosan egy totális diktatúra bevezetésén munkálkodott, mégpedig igen komoly sikereket elérve. Terve valószínűleg meg is valósult volna, ha rövid betegség után 1936-ban nem távozik az élők sorából.

Már eddig is megjelentek olyan hangok, amelyek felhívták a figyelmet arra, hogy bizony sok a hasonlóság Gömbös Gyula, a vezér és Orbán Viktor, a vezérlő tábornok politikai elképzelései között. Több mint két évvel ezelőtt Debreczeni József írt arról a helytelen felvetésről, hogy Orbán Viktor visszatérésével a hatalomba a Horthy-rendszer is visszatér. Nem, mondta Debreczeni, „Orbán Viktor nem Horthy Miklós politikai örököse, hanem a parlamentarizmussal szembeforduló Gömbösé és Imrédyé!”

A napokban pedig Figyelőnet közölt egy jó összefoglalást Bihari Dániel tollából Gömbösről Diktatórikus kormányfő a példakép címmel. A cikk írója leginkább Vonyó József történész munkáira támaszkodik, aki már a nyolcvanas évek óta foglalkozik Gömbös Gyulával, és akinek eddig négy önálló kötete jelent meg Gömbösről és a NEP-ről (Nemzeti Egység Pártja), amelyet Gömbösnek rövid két év alatt sikerült tömegpárttá formálni.

Vonyó még a nyolcvanas évek elején akadt rá egy iratcsomóra a Baranya Megyei Levéltárban, amelyről kiderült, hogy a Baranya megyei NEP megszervezésének majdnem teljes anyagát tartalmazza. Itt talált egy belépési nyilatkozatot, amely így szólt: „Alulírott tudatában lévén annak, hogy a nemzet megújhodásához feltétlenül szükséges nemzeti összefogás gondolatát a Nemzet Egység Pártja és annak vezére, vitéz Gömbös Gyula képviselik, belépek a Nemzeti Egység Pártjába és a Vezért célkitűzéseiben és munkájában minden erőmmel támogatni kötelességemnek tartom.”

Azt hiszem, hogy érdemes idézni itt Orbán Viktor nyilatkozatát a nemzeti együttműködésről, és összehasonlítani a két szöveg fontosabb pontjait. Gömbös „nemzeti összefogásról”, Orbán „nemzeti együttműködésről” beszél. Gömbös „megújhodást” említ, ami ugyebár újjászületést jelent, míg Orbán egy „új rendszer” bevezetéséről beszél, amit a „nemzeti együttműködés” rendszerének nevez. Nemzeti összefogás és nemzeti együttműködés gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Egy másik feltűnő hasonlóság a két dokumentumban: a hangsúly a „nemzetin” van. Gömbös pártja már nevében is árulkodik a vezér terveiről. A „Nemzeti Egység Pártja”. Világos, hogy itt csak egy pártról lehet szó, amibe mindenki, az állam összes polgára tartozik. Gömbös szép új világában csak egy politikai világnézet létezik.

A „nemzeti együttműködéssel” ugyanaz a helyzet. Orbán felfogásában „a magyar nemzet” egésze azzal a „történelmi tettel”, hogy a szavazófülkében „sikeres forradalmat vitt véghez”, felhatalmazta őt, pártját, kormányát és a parlamentet, hogy „elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a nemzeti együttműködés rendszerét”. Mindez a „demokratikus népakarat alapján” történik. Orbán terveit érdemes összevetni Gömbös elképzeléseivel. Az 1935-ös választasok után a miniszterelnök és támogatói arra tettek kísérletet, hogy „parlamentáris eszközökkel, de az érvényes alkotmányos kereteket megkerülve, azok sérelmére sajátítsa ki a politikai hatalmat, s annak birtokában a maga céljai szerint szervezze meg a társadalom egészének életét”.[1] Amit ma Orbán csinál a parlamentben, az bizony ugyanaz, mint amit Gömbös próbált megvalósítani 1935 után.

Nézzük meg, mik voltak Gömbös politikai elképzelései, mik voltak a hívószavai, és hasonlítsuk össze ezeket Orbán Viktor kedves témáival. Itt Vonyó József munkáira támaszkodom. Az erős állam követelése, antiliberalizmus, antibolsevizmus, függetlenség, az ország szuverenitása, megvédendő értékek, Magyarország vezető szerepének megalapozása a régióban, a magyarság világtörténelmi küldetése, nemzeti célok hangsúlyozása, erőgyűjtés, amit „alkalmas időben alkalmazni” lehet. Ugye ismerősnek hangzanak? Aztán „az a magyar föld, amely elvétetett a magyartól, a magyarnak visszaadassék”. Nemzeti kultúrát kell megteremteni, nem szabad a nyugatot majmolni. Nemzeti szellemű nevelésre, illetve erős, egészséges polgárokra van szükség, ezért támogatni kell a sport ügyét. Meg kell reformálni az iskolarendszert, amelynek alapfeladata a jellemnevelés az ismeretközlés rovására. Gondolom, ezek az elképzelések is ismerősek, hiszen Hoffmann Rózsa szájából naponta hallhatunk hasonló kijelentéseket. Az egyénnek alá kell rendelnie saját érdekeit a nemzet érdekeinek. Erős államra van szükség, amely megszervezi, szabályozza az egyént.

Gömbös programja, a Nemzeti Munkaterv tele volt ködös frázisokkal, amelyek mindenkinek csak szépet és jókat ígértek.[2] Megint gondoljunk Orbán Viktor interjújára Kálmán Olgával, amiben kijelentette, hogy az új adórendszerrel mindenki jól fog járni. Gömbös is „keresztény erkölcsön és világnézeten felépülő nemzeti kultúrát” szeretett volna látni. A Nemzeti Munkatervben ugyan megtalálható az egyéni szabadságjogok, az egyesülési és gyülekezési jog és a sajtószabadság biztosítása, de alárendelve a „nemzeti közösség érdekeinek”.


Gömbös Gyula – Pólya Tibor festménye (1930 körül) – Wikipédia

Gömbös mindent a nemzeti érdeknek rendelt alá, mert szerinte a nemzet érdekeinek érvényesítése az egyén boldogulásának egyetlen kulcsa. Hasonló kijelentéseket gyakran hallani Orbán Viktortól is. És folytathatnánk a hasonlóságokat ad infinitum, de nem hiszem, hogy szükséges lenne. Orbán Viktor tudatosan vagy tudat alatt Gömbös fasiszta ideológiáját akarja bevezetni Magyarországon a 21. században!

Most egyesek valószínűleg felszisszenek. Nem túlzás ez? De ugye nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy ha az ember Gömbös és a hozzá közelálló politikusok nézetein végigtekint, ne lássa a hasonlóságokat a magyar miniszterelnök és Mussolini fasizmusa között. A különbség Vonyó szerint mindössze az, hogy míg Mussolini a fasiszta államot végcélnak tekintette, a magyar fasiszták az államban „az egységes nemzet megteremtésének” eszközét látták.[3] Tehát a gömbösi fasizmus az olasz fasizmus magyar változata volt. Egyik mutációja.

Mit lehet kezdeni az orbáni vízióval, amely annyira hasonlít Gömböséhez? Ezen morfondírozva jött segítségemre Mark Pittaway brit történész, aki a modern magyar történelemmel foglalkozik, és remekül ismeri a korszakot. Ő volt az, aki felhívta a figyelmemet Roger Griffin, brit politikai filozófus „generikus fasizmus” definíciójára. Mivel szélsőjobboldali politikai irányzatok majdnem minden országban fellelhetők különböző variációkban, Griffin olyan definícióval próbált meg előállni, amely a szélsőjobboldal összes permutációjában érvényes. Rájött, hogy a „generikus fasizmus” legkisebb közös nevezője a nemzeti palingenezis, pontosabban „a fasizmus egy olyan politikai ideológia, amelynek mitikus magva, annak összes változatában, palingenetikus formája a populista ultranacionalizmusnak” (Fascism is a political ideology whose mythic core in its various permutations is a palingenetic form of populist ultra-nationalism). Ha véletlenül valakinek hirtelen nem jutna eszébe, mit is jelent a palingenezis, hadd frissítsem fel emlékezetét. Palingenezis újjászületést, megújhodást jelent. A populista ultranacionalizmust és a teljes rendszerváltozás igényét valóban megtalálhatjuk a fasizmus minden változatában. Attól félek Orbán Viktor nemzeti együttműködésének rendszerében is.

A kérdés, hogy lehetséges-e bevezetni egy ilyen rendszert a 21. századi Európában, különösen az Európai Unió tagjaként és a globális világ részeként. Azt hiszem, nem lehet. Ha Gömbös nem halt volna meg, akkor Horthy Miklós leváltotta volna a hagyományos politika elit nyomására. Ma a köztársasági elnök nem tudja ezt megtenni, még ha akarná sem. A segítség a magyar demokrácia védelmére külföldről kell hogy jöjjön. A nyomás már megkezdődött. A befektetők nyomása. A politikai nyomás még hátra van.


Balogh S. Éva                 


[1] Vonyó József, Gömbös Gyula és a jobboldali radikalizmus: Tanulmányok. Pécs, Pannónia Könyvek, 2001. 26 old.
[2] Kónya Sándor, Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Budapest, Akadémia, 1968. 64 old.
[3] Vonyó, 56 old.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!