rss      tw      fb
Keres

Most meg Szabó Ervin!!!!

Szőcs Géza pártolja a nemzeti destruktív jobboldal legújabb kezdeményezését, miszerint az ország legnagyobb hagyományú, 1946 óta Szabó Ervin nevét viselő intézménye hagyja el a nevét, és lehetőleg Hamvas Béláét vegye föl. (Hamvas számomra a magyar irodalom egyik legunalmasabb, gondolkodónak közhelyes, kereszténynek minden mélységet nélkülöző, női szemmel végképp érdektelen borkedvelője.)

A progresszív nemzeti hagyományaink buzgó szétzúzásán munkálkodók egy újabb alapítványt is létrehoztak (éljen a civil szféra oldalasítása), hogy kellő erővel tudják képviselni a képviselendőket. Ezúttal „konzervatív történetkutatókként” különülnek el a többi, mezei destruktívtól. A polgári tömörülés egyik képviselője, egy muzeológus-történész rögtön közzé is tette „kutatásai” eredményét. E szerint a hazai könyvtárrendszer alapítója és korszerűsítője "szélsőbalos kommunista ideológus" volt, akinek az a bűne, hogy segítette Marx és Engels könyveinek terjesztését, valamint előszót írt a Kommunista Kiáltványhoz. (Ismerve a hazai tudati állapotokat, ez utóbbihoz hozzátenném, hogy a Kommunista Kiáltvány eredeti megjelenésének ideje a közhiedelemmel ellentétben nem 1914, illetve 1919, 1933, továbbá 1945 avagy 1949, hanem 1848 februárja. Ja, és a szerzők nem szovjetek voltak!)

Az már biztos, hogy ezért a kutatási eredményért érdemes volt alapítványt létrehozni: hogy kedvenc tautológiámmal éljek, ez aztán az igazán új nóvum! Marx és Engels szélsőbalosok!

Természetesen föl lehet tenni a kérdés, hogy mihez képest, amire a mi kabaré-konzervativista családi köreinkben az a válasz, hogy „a Vasedényhez képest!”*

Így, hogy már tisztába jöttünk a legalapvetőbb viszonyítási ponttal – „Vasedény” –, érthetővé válik, hogy miért is kaphatnak különleges megvilágítást, válhatnak fénylő pontokká olyan jelenségek, amelyeket eddig kifejezetten a halvány, esetleg teljesen szürke, érdektelen és hatástalan zónákban láttunk.

A „történetkutatók” idéznek néhány (beszélgetés szintű, nem írott) vitát, amelyben szerintük többen is figyelmeztették Szabó Ervint: kevésbé legyen kozmopolita, és gondolkodjék nemzetiebben. Szerintük ezek egyfelől ékes bizonyítékai Szabó Ervin rombolóan szélsőbaloldali mentalitásának, másfelől igazolják, mennyire tűrhetetlen egy könyvtár kapuja fölött olvasni ezt a nevet.

Tegyük fel, hogy Szabó Ervin valóban szélsőbalos ideológus volt (nem volt az, polgári szellemű volt), és mind az emlegetett polgári-radikális Jászi Oszkár, mind a kommunista Révai József valóban vitába keveredett vele, kozmopolitizmusról, nemzeti érzületről. Hol volt ennek jelentősége? Mi eddig semmi jelét nem láttuk, hogy ezek a beszélgetések bármit is formáltak volna a magyar közéleten. Hogy Szabó Ervin esetleges erőteljesebb baloldali megnyilvánulásai negatív hatást gyakoroltak volna a magyar könyvtári rendszer alakulására, korszerűsödésére, nyilvánossá válására. Hogy bármelyik könyvtárlátogatót sértette volna, ha esetleg a baloldaliság szelleme is belejátszott az intézmény közkönyvtárrá válásában. Hogy az olvasó nemzeti érzelmeit veszélyeztette volna, amikor Szabó Ervin nevére esett a pillantása, akár a könyvtári céduláján, akár az intézmény pecsétjén.

De most, hogy már tudjuk: Marx és Engels, ha máshoz képest nem is, de a Vasedényhez képest mindenképp a baloldal szélén álltak (hihetetlenül kíváncsivá tettek: ki állhatott a közepén?!), így a kiadásukat és könyvtári állományba vételüket támogató Szabó Ervin is szélsőséges volt, és természetesen értjük, hogy mi mi vagyunk, és ők ők. Nekünk a nemzeti progresszió és a személyes teljesítmények, produkciók, hozzájárulások a viszonyítási pontjaink, nekik a kapcsolhatatlan, s már amúgy sem létező Vasedény. Minden, amit mondanak, ehhez képest értelmezendő, ám mivel ők vannak hatalmon, annyi félrekapcsolásban viszonyíthatnak rosszul, amennyiben csak akarnak.

Mindazonáltal jó hírem is van: a könyvtárosoké kivételesen az a szakma, amely azonnal megszólalt a saját értékei védelmében, és remélhetőleg nem hagyja abba a tiltakozását.

Az MTI megkérdezte az Országos Széchényi Könyvtár volt főigazgatóját, Monok Istvánt, aki szerint nagyon is méltó, hogy az intézményhálózat máig Szabó Ervin nevét viseli. Szabó Ervin személye „nem dehonesztálódott” olyan mértékig, hogy az indokolttá tenné a névváltoztatást – mondta. Emellett ennél alapvetőbb, a működést érintő indokokat is említett: szerinte ugyanis komoly probléma lehet, hogy a névváltoztatás miatt egyes letétbe adott anyagokat, gyűjteményeket a tulajdonosaik vagy örököseik netán visszakérnék majd a könyvtártól.

Mindezek mellett érdemes idézni Karbach Erika Hagyomány és megújulás című tanulmányából, amely Könyvtári figyelő honlapján olvasható: „Szabó Ervin a Fővárosi Könyvtár új vezetőjeként 1904-től egy hivatali célokat szolgáló közigazgatási gyűjtemény helyett nemzetközi színvonalú, társadalomtudományi alapkönyvtár létrehozását tűzte ki célul. (…) Bibliográfiai tevékenységének fő célkitűzései a következők voltak: a könyvtári állomány különböző bibliográfiai eszközökkel való feltárása, a teljes magyar társadalomtudományi irodalom rendszeres könyvészetének megteremtése és a társadalomtudomány nemzetközi irodalmának rendszeres regisztrálása. (…) 1900-ban a Közgazdasági Szemle számaiban kezdte regisztrálni és közölni a magyar és külföldi társadalomtudományi könyv- és folyóirattermést. 1902-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárának alapvetően társadalomtudományi szakirodalmat feltáró katalógusával szerzett nemzetközi hírnevet (…). A teljes magyar társadalomtudományi irodalom évenkénti rendszeres bibliográfiai összefoglalására először a Jászi Oszkár és Szabó Ervin szerkesztette Huszadik Században került sor. (…) Sajátos műfaj született ezzel, hiszen egy könyvtári gyarapodási jegyzékbe (…) 120 magyar és külföldi társadalomtudományi folyóirat cikkeinek bibliográfiai leírása is bekerült, a Dewey-féle Tizedes Osztályozással tagolt rendszerben”.


Ikebana – sogetsuatelier.com/keith

Természetesen lehet nemzetellenes kozmopolitizmusnak nevezni, ha valaki nemzetközi szintre fejleszt föl egy hazai területet, de akkor ki kell mondani, hogy Szőcs Géza a provincializmusért, az antimodernizációért és a bornírtság terjesztéséért felelős államtitkár. Mondanám, hogy a Vasedényhez képest, de nem: a szélsőjobboldalhoz képest, ahol máris örömmel üdvözölték. Kiváltképp a Hunhír.info, amely feketén-fehéren kimondta, miről van szó: „A nemzeti könyvtár nem viselheti egy mocskos bolsevik nevét. Méltatlan, hogy egy szélsőbalos, judeobolsevik ideológus, a zsidó patkányköztársaság előkészítője nevét viselje az egyik legfontosabb nemzeti intézmény.”

S a különböző portálok fórumain természetesen már be is indult a gőzhenger: „Véresszájú kommunista zsidóbérenc volt” – ez az alapvetés. Megérkeztünk, csak így tovább, Szőcs Géza, kulturális ügyekért felelős államtitkár!


Lévai Júlia                 


* Ha valaki nem ismerné: A Kern András abszolválta telefonközpontos magánszám hőse folyamatosan az iránt érdeklődik, hogy a Vasedénybe megjött-e már a kivehető ajtajú NDK turmixgép. „Nem Vasedény?” – kérdezi százharmincnyolcszor, amikor a telefonközpont mindenhová kapcsolja, csak a Vasedénybe nem. A szállóigévé vált mondat akkor hangzik el, amikor szerencsétlen főhősünktől ezt kérdezi vissza a huszadik téves kapcsolás áldozata: „Na de hát mihez képest tetszik érdeklődni?!”
„A Vasedényhez képest!” – hangzik az örök válasz.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!