MDF: lesz mit tisztázni
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2009. december 13. vasárnap, 15:15
Azt kérdezi Katona Tamástól, a választásra készülő MDF régi-új képviselőjelöltjétől (1) Orosz József a Kontra című műsorban, mi a véleménye arról, hogy az MDF miniszterelnökjelöltje ma az a Bokros Lajos, aki 1994-1998 közt az ellenzék, így az MDF szemében is „maga volt az ördög” (2).
Katona Tamás válasza: „Bokros Lajosra olyankor van szükség, amikor válság van, és valakinek a válságot menedzselni kell. 1995-ben főleg azért volt pénzügyi zűr az országban, mert Békesi László, egyébként kitűnően felkészült pénzügyminiszter nem a pénzügyekkel foglalkozott, hanem Horn Gyulát akarta megbuktatni. És az alatt, míg nem figyelt oda a pénzügyekre, a kormányváltáskor még kezelhető magyar pénzügyi helyzet annyira elromlott, hogy egy válságmenedzser kellett. A válságmenedzselés nem népszerű dolog, Bokros ezt megoldotta és ő volt Magyarország egyik legnépszerűtlenebb embere. Most úgy veszem észre, hogy megint pénzügyi válság van, nem csak világválság, hanem országban, országon belül is, most is sajnos válságmenedzserre szükség van. És azt ha meg tudta oldani, hátha még egyszer megoldja.”
Katona Tamás tehát azt állítja: „1995-ben főleg azért volt pénzügyi zűr az országban, mert Békesi László… nem a pénzügyekkel foglalkozott”, illetve: „…a kormányváltáskor még kezelhető magyar pénzügyi helyzet annyira elromlott, hogy egy válságmenedzser kellett.” Nem vagyok közgazdász, és a fejem se káptalan, hogy más – szakmailag mérvadó – vélemények tömegét citáljam ide arról, hogyan állt az 1994 kormányváltás után a magyar gazdasági és pénzügyi rendszer. Beérem azzal, hogy két, számomra hiteles szakmai véleményt idézek. Várhegyi Éva közgazdász a Hetek 2000. március 18-ai számában írta a következőket: „…a kormánynak nem sikerült tető alá hoznia a készenléti hitelmegállapodást az IMF-fel. Ez a kudarc nemcsak a magyar kormány számára fejezte ki, hogy a Valutaalap aggasztónak tartja a gazdaság helyzetét, hanem a külföldi befektetők, hitelezők számára is negatív jelzést adott. Ez 1995 elején már azzal a kockázattal járt, hogy az ország nem lesz képes megújítani külföldi hiteleit, és esetleg nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit.” Az azóta elhunyt Antal László közgazdász pedig 2006. április 16-án (tehát a két választási forduló közt) mondta a következőket Hétzáró című műsoromban (3): „…nagyon nehéz időszak áll előttünk, engesztelhetetlen harcok lesznek, szerintem először az egészségügyben, mert ott érvényesül a legközvetlenebbül az a kényszer, ami keresztülhajtja a reformot. Bokros Lajos is azért tudta megcsinálni azt, amit csinált, mert a fejünk fölött lógott a Damoklész-kard, hogy az ország hamarosan nem lesz finanszírozható. Amikor az IMF kivonult, és megszüntette a készenléti hitelt, azt a keretet, amelyet ha baj van, lehívhat az ország, nyomban közvetlenné vált a reformkényszer.”
Mindkét szakmai helyzetértékelés arról szól, hogy a Horn-kormány a fizetésképtelenség rémével fenyegető gazdasági helyzetet örökölt (4) az előző kormánytól. Hacsak azt nem állítja Katona Tamás, hogy a felduzzadó ikerdeficit – az államháztartás és a folyó fizetési mérleg hiánya –, amely 1995 januárjára már az ország fizetőképességet veszélyeztette, kizárólag a Horn-kormány megalakulását követő néhány hónap fejleménye, és akkor is elsősorban Békesi hatalmi ármánykodása következtében állt elő.
De hát Katona Tamás nagyon is ezt mondja: „Békesi László… pénzügyminiszter nem a pénzügyekkel foglalkozott, hanem Horn Gyulát akarta megbuktatni.” Az MDF-es képviselőjelöltnek ezen az odavetett mondatán inkább csak szomorúan mosolyogni volna kedve az embernek, de itt is keressünk inkább más, valóságközelibb értelmezést, olyat, amely Katona Tamás számára is könnyen hozzáférhető volna (mármint ha érdekelnék a tények). Azt mondja a Wikipédia Békesi-szócikke: „A Horn-kormány megszorításai, amelyeket utólag inkább utódjának, Bokros Lajosnak tulajdonítanak, már Békesi minisztersége alatt, az 1994-es pótköltségvetésben és az 1995-ös költségvetésben megkezdődtek. […] Békesi erőfeszítései a hiány visszaszorítására azonban ellentéteket szültek az MSZP-n és a kormányon belül. Nyilvánvalóvá vált a miniszterelnök és a pénzügyminiszter közti feszültség, Békesi hatáskörét csökkenteni igyekeztek, a privatizáció pedig a HungarHotels eladásának botrányos meghiúsulásával 1995 elejére tulajdonképpen leállt. Békesi 1995. január 29-én a párt siófoki frakcióértekezletén bejelentette lemondását.”
Forrás: http://www.flickr.com
Érdekes módon nem mond más a Wikipédia Bokros-szócikke sem: Bokros Lajos „1995. március 1-je és 1996. február 29-e között pénzügyminiszter volt. […] A gazdasági kiigazítást sürgető Békesi lemondása után Horn Gyula miniszterelnök először Medgyessyt kérte fel pénzügyminiszternek, aki azonban nem vállalta, illetve más forrás szerint a koalíciós partner SZDSZ őt nem fogadta el. Békesi egyben Horn pártbéli riválisa is volt, a párton kívüli Bokros azonban… nem.”
És nem mondott mást maga Bokros Lajos sem Bossányi Katalinnak adott interjújában. „Nekem akkor úgy tűnt, hogy a korábbi habozó-halogató politika hátrányaival a kormányfő szembenézett. Egyben szembesült az ország katasztrofális pénzügyi helyzetével, és nem csupán belenyugodott a stabilizációs, később puccsként aposztrofált pénzügyi csomagtervbe, hanem elfogadja, vállalni is tudja, ki is fog állni érte.” „…voltak szakértők, akik mellém álltak, s akikkel közösen gondoltuk végig a tennivalókat. Példaként említem Kornai Jánost, Hetényi Istvánt, Békesi Lászlót, Antal Lászlót, Bauer Tamást.”
Békesi László tehát nagyon is a pénzügyekkel foglalkozott. Elég szomorú, hogy ezt Katona Tamásnak hála, még 2009-ben is bizonygatni kell. Azt meg cáfolni, hogy az MDF-kormány kezelhető pénzügyi helyzetet hagyott volna maga után.
Mindez legalább három kérdést vet fel az MDF jövőbeli arcával kapcsolatban. Először is: hogyan ért majd szót egymással a közös pártba szorult Bokros Lajos, az MDF-lista miniszterelnökjelöltje, közgazdász, a tények embere, és Katona Tamás? Másodszor: miben különbözik majd ez az MDF, amelynek képviselőjelöltje könnyed eleganciával hamisítja meg a mégoly régi – tehát ezerszer megrágott – tényeket is (mit kezd majd az újakkal?), attól a Fidesztől, amely a politikai érdekű tényhamisítást nagymesteri szintre fejlesztette az elmúlt évtizedben? Harmadszor: hogyan fog majd koalícióra lépni Bokros Lajos azzal a Fidesszel (mert a koalíciókötéstől, „az ország érdekében”, nem kéne elzárkózni Katona Tamás szerint), amelynek a legenyhébb minősítése volt Bokros csomagjára az imént idézett pénzügyi „puccs”?
És nem utolsósorban: mikor és ki lesz az a politikában, aki végre felhagy azzal, hogy hazugságok, megtévesztések, agymosások árán is hibátlannak tüntesse fel a saját múltját, amelytől nyílegyenes diadalút vezet kifogástalan jelenéhez és szép reményű jövőjéhez? Hogy gátlás nélkül beletaposson mások emberi és szakmai becsületébe, ha az szükséges ennek az önképnek az előállításához? De kérdezhetném úgy is: meddig lesznek vevők polgártársaink, nagy tömegben, erre a magatartásra? Mert amíg azok lesznek, addig semmiféle alapjuk nincs rá, hogy megvessék a hazug politikusokat.
(1) Katona Tamást az 1990. évi országgyűlési választásokon az MDF jelöltjeként választották országgyűlési képviselővé. 1990 májusa és 1992 júniusa közt a Külügyminisztérium politikai államtitkára volt, majd az Antall-, illetve a Boross-kormány sajtóügyekért is felelős miniszterelnökségi politikai államtitkára. Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MDF területi listájáról került be újra a parlamentbe. Az önkormányzati választásokon Budapest I. kerületének polgármesterévé választották. 1996-ban, az MDF országos gyűlése után kilépett a pártból, és részt vesz a Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) megalapításában.
(2) Csak egyetlen idézet Orbán Viktortól: „…1998-ban ők adták át egy Bokros-csomag után nekünk a kormányzást. Hát szegény Járai Zsigmond, akinek köszönettel tartozna egyébként még a szocialista párt is, mert úgy gondolom, hogy mindannyian, mi magyarok köszönettel tartozunk az egykori pénzügyminiszternek, bizony sikerült neki másfél év alatt helyrehozni azt, amit a Bokros-csomaggal, meg a Horn-féle kormányzással elrontottak, és 2000-re helyre is hoztuk az országot, meg lehetett indítani a Széchenyi-tervet, jöhetett a Millennium, megindulhattak a fejlesztések. Hozzászoktam már: mindig nekünk kell helyrehozni azt, amit a szocialista kormányok elrontanak. Ma is így áll a helyzet. Itt egy nagyon nehéz, egy nagyon komoly nemzeti programot igénylő helyzettel állunk szemben.” Interjú a Magyar Rádió Háttér című műsorában, 2006. április 11-én.
(3) Megjelent: Magyar Narancs, 2006. április 27. "Az adórendszer nem csodafegyver"
(4) Lásd még ehhez Bauer Tamás írását a Beszélőben: a Bokros-csomag „…módot adott az 1993–94-ben, az MDF-kormány idején elindult, katasztrófával fenyegető külső egyensúlyromlás megállítására.