2001. december 14. - A leghűségesebb város
- Részletek
- 2009. december 14. hétfő, 08:36
- Mihancsik Zsófia
8 éve, ezen a napon...
...A Magyar Köztársaság kormánya 244/2001 számú rendeletével „…az 1921. évi soproni népszavazás emlékére a nemzethez és a hazához való hűségről tanúságot tevő polgárok előtt fejet hajtva december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánítja.”
A rendelet preambuluma szerint: „Az első világháborút lezáró, a nemzetek önrendelkezési jogát mellőző trianoni békediktátum a történelmi Magyarországot minden oldalról megcsonkította, s több millió magyart kisebbségi sorsra ítélt. Nyugat-Magyarország öntudatos polgárai azonban a nagyhatalmak ellenében is kiharcolták, hogy maguk dönthessenek sorsukról. 1921. december 14-e és 16-a között, Sopron a szomszédságában fekvő Ágfalva, Balf, Bánfalva, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza és Nagycenk községekkel egy népszavazáson döntött hovatartozásáról. A magyar hazát választották. A város neve az eltelt évtizedek során összeforrott a hűséggel. A magyarok számára Sopron és a hűség egyet jelentenek.
Az Országgyűlés az 1922. évi XXIX. törvénycikkben a népszavazás emlékét törvénybe iktatta és a ’Civitas Fidelissima’, a ’leghűségesebb város’ címet adományozta Sopronnak, amelyet a város ma is büszkén visel címerében. A népszavazás örök jelképpé vált minden magyar szemében, mert vállalta a történelmi múltat és megmutatta a jövőbe vezető utat. A népszavazás óta eltelt nyolcvan küzdelmes esztendő után valóra váltak az akkori soproniak szép reményei, Sopron ma, az ország ígéretesen fejlődő települései közé tartozik.”
A rendelet 2. §-ában „A Kormány felhívja az állami szerveket, az önkormányzatokat, az egyházakat, az iskolákat, valamint a civil szervezeteken hogy ezentúl a Hűség Napján országszerte méltó módon emlékezzenek meg Sopron népének helytállásáról.”
Orbán Viktor
miniszterelnök”
2001. december 14-én a magyar kormány kihelyezett ülést is tartott a városban, majd a soproni Széchenyi téren a díszőrök vigyázta Hűségzászló körül egybegyűlt soproniak jelenlétében, a Nemzeti Lovas Díszegység, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, cserkészek, egyetemi hallgatók és a Soproni Városi Fúvószenekar közreműködésével a Magyar Köztársaság kormánytagjai és Orbán Viktor miniszterelnök hajtott fejet a soproniak 80 évvel ezelőtti hűsége, történelmi tette előtt.
Orbán Viktor ünnepi beszédéből:
„Köszönettel tartozunk Önöknek, mert vállalták az ezeréves államiságot. Nem tagadták meg Mátyás királyt, aki innen indult Bécs felé. Nem tagadták meg azokat az országgyűléseket, amelyeket itt a város falain belül rendeztek, amikor az ország három felé szakadt. Nem lettek hűtlenek Batsányi Jánoshoz vagy Berzsenyi Dánielhez, akik itt töltötték tanuló éveiket és innen indultak el irodalmi pályájukon.
Végezetül engedjék meg, hogy a magyar polgárok nevében megköszönjem Önöknek, hogy az eltelt 80 évben a legnagyobb megpróbáltatások közepette is hűek maradtak a hazához és megőrizték ezt a gyönyörű várost mindannyiunk számára. Adjon a Gondviselés erőt, egészséget és boldogságot Magyarország hűséges polgárainak!”
És a folytatás:
2001.december 18.
Bauer Tamás, SZDSZ-es képviselő napirend után kér szót az Országgyűlésben.
„Egy versidézettel kezdem, gondolom, valamennyiük számára ismerős. »Cicáznak a szép csendőrtollak,/mosolyognak és szavatolnak,/megírják, ki lesz a követ,/hisz 'nyíltan' dönt, ki ezer éve,/magával kötve mint a kéve,/sunyít vagy parancsot követ.« József Attilától idéztem...
Néhány napja, december 14-én Sopronban …a soproni népszavazás 80. évfordulóját ünnepelték az egybegyűltek. Azt gondolom, ha Sopron megünnepli ezt az évfordulót, az természetes. Az, hogy a kormány különleges jelentőséget tulajdonítva ennek az évfordulónak, miniszterelnöki beszéddel és kihelyezett kormányüléssel ünnepel, az már korántsem magától értetődő.
Korántsem magától értetődő, hogy ezzel az ünnepléssel is, a határkérdésnek, a Trianon-kérdésnek a középpontba állításával folytonosságot vállal a húszas-harmincas évek magyarországi retorikájával és magyarországi világképével. Mondom: ez már nem volna magától értetődő, hiszen beleilleszkedik történelmi és politikai gesztusok hosszú sorába, amit az elmúlt három évben tapasztaltunk.
Ami azonban ezzel az ünnepséggel kapcsolatban igazán megdöbbentett sokunkat, az a kép volt, amit a különböző televízió-híradókban láttunk, nevezetesen a csendőregyenruha, a kakastoll megjelenése a második világháború előtti katonai egyenruhával együtt ezen az ünnepségen. A kakastoll, a csendőregyenruha jelképe az 1945 előtti Magyarországnak, jelképe az úri Magyarországnak, az akkori Magyarország tekintélyelvű, antidemokratikus voltának.
Amikor Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnök a 20. század magyar politikusai közül Tisza Istvánt, Bethlen Istvánt, Teleki Pált választja eszményképül, akkor az 1945 előtti Magyarország tekintélyelvűségét vállalja fel újra meg újra, ezzel van összhangban, ha egy ilyen gondos, országimázs-szakemberek által megkomponált ünnepségen megjelenik a kakastoll, megjelenik a csendőregyenruha a régi katonai egyenruhával együtt.
Ez mindenkiben aggodalmat kelthet, akinek nem rokonszenves az 1945 előtti Magyarország. Azt kell kérdeznünk: a kakastoll már megérkezett, jön-e a darutoll is? A csendőr már megjelent, jön-e a különítményes is?
…engedjék meg, hogy abban a reményben kívánjak képviselőtársaimnak is és mindenkinek, aki az Országgyűlést figyelemmel kísérte ebben az évben, kellemes karácsonyt és boldog új évet 2002-re, hogy az a 2002-es új év olyan választást hoz nekünk, amelynek nyomán a kakastoll világától nemcsak tényekben, hanem szimbolikusan is elbúcsúzhatunk.”
2001. december 21.
A Hetek című hetilapban „Történelmi lecke bukott tanároknak” című írását Gadó György is ezzel kezdi:
„Az újsütetű nemzeti ünnep, a ’hűség napja’ alkalmából ismét színre lépett a magát kereszténynek és nemzetinek nevező jobboldal kedvelt fia, a kakastollas csendőr. A tévéhíradó tanúsága szerint ott állott jelképes egyszál magában a nyolcvan évvel ezelőtti soproni népszavazás évfordulóján megtartott ünnepségen, és ott sorakozott mellette a Horthy-hadsereg egyenruhájában néhány ugyancsak jelképesen felvonultatott katona.”
Majd így folytatja:
„Másnap… az M1 híradó szerkesztősége jónak látta megszólaltatni R. tanár urat, aki olyasvalamit mondott, hogy Horthy és hadserege (persze csendőröstől) a nemzeti történelem része. Csak a rabszolganépeknek nincs történelmük, nekünk van, és ápoljuk is – sugározta a tanár úr, szemlátomást teljes összhangban az M1 szerkesztőivel.
[…] Igen, Horthy rendszere, hadserege és csendőrsége része a magyar történelemnek. Ám nem az a része, amelyet a magunkének vallunk, és amelynek a hagyományait folytatni kívánjuk. […] A népnyúzó hatalom csendőrségét meg egyáltalán nem kell bemutatni – bemutatják olyan kiváló írók, mint Móricz Zsigmond vagy Nagy Lajos annak, aki életkoránál fogva nem ismerheti a maga tapasztalatából.
Ami pedig a népek felosztását illeti ’rabszolganépekre’ meg olyanokra, amelyeknek ’történelmük van’… R. tanár úrral és az M1-gyel szemben én inkább arra a Petőfi nevű liberálbolsi felforgatóra hallgatok, aki ezt írta: ’Ha majd minden rabszolganép / Jármát megunva síkra lép’. Amiből kisejlik, hogy rabszolganépnek lenni nem örök sors, nem faji adottság: lehet tenni ellene a szabadság nevében.”
Végül Gadó György így zárja írását:
„Hogy summázzam: szép dolog a hűség, ünneplésre is érdemes, arra kell csak vigyázni, hogy kihez és mihez akarunk hívek maradni. Nehogy végül a ’Hűség Házához’ jussunk, mely az Andrássy út 60-ban működött 1945 előtt, ablakain jókora nyilaskereszttel.”
(Összeállította: m. zs.)