Tömeg, alulnézetből
- Részletek
- 2009. november 22. vasárnap, 12:45
- Tóth Andrea
„When words lose their meaning, people lose their freedom”
„Amikor a szavak elveszítik jelentésüket, az emberek elveszítik szabadságukat”
(Konfuciusz (551 BCE – 479 BCE))
Először is rögzítsünk néhány adatot a miheztartás végett: mikor, honnan beszélünk. A pontos idő: 2009. november 21., 12 óra 38 perc, amikor befejezem az olvasást, és írni kezdek. Pont egy héttel ezelőtt, erre a napra szervezte a Jobbik Sajóbábonyba azt a lakossági fórumot, amely aztán, országos méretűvé duzzadó visszhangot keltve, lokális konfliktust okozott. A legnépszerűbb hírgyűjtő portál – ez most nem a reklám helye – a fórum ideje és a pillanatnyi időpont között a „Sajóbábony” kulcsszóra 521 találatot ad. Egy hét alatt tehát több mint félezer híranyag – kép, hang, szöveg – készült a sajóbábonyi események kapcsán, és olvasó legyen a talpán, aki eligazodik köztük. Merthogy a hírek nem csupán ellentmondóak, hanem olyan, nehezen emészthető szavakat is tartalmaznak mint: atrocitás, támadás, tömegverekedés, összecsapás, erőszak, terror, polgárháború.
Karinthy Frigyestől tudjuk: előfordul, hogy a helytartó kérdésére: „Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?” a tömegből egyenként mindenki Jézus nevét kiáltja, a sokaság zúgásában ez mégis Barabbásnak hallik. Hogy miért, miért nem, biztosat nem tudni, csak azt: a názáretit megfeszítik, Pilátus pedig mossa kezeit. Meg még azt: valakinek mindenképp meg kell feszülni, más alternatíva nincs. Hogy aztán ez ki lesz, a gyilkos vagy a názáreti, az már másodlagos: a lényeg, hogy végre rend legyen. Ráadásul ezt „új törvényt kérve” meg is lehet ismételni, legalábbis Karinthy szerint, így némi cinizmussal szólva: a köznyugalom érdekében tartott „népszavazásnak” fikarcnyi személyes kockázata sincs.
Ugyanakkor a manapság is egyre inkább vágyott rend kedvéért – átérezve mégis a tömegzúgássá dagadó, egyenkénti kiabálás felelősségét – próbáljuk meg főbb vonalakban megvizsgálni: a sajóbábonyi események kapcsán mire lehet szavazni. És ha már polgárháborút meg efféle nehéz szavakat használunk, a fentebb említett híranyagok labirintusában Ariadné fonalaként vezessen bennünket az a kérdés, amit a tatárszentgyörgyi és kislétai gyilkosság után nem sokkal tett fel nekem egy tízéves forma kislány, karjában néhány hónapos öccsével: „Szerinted a Lacikát is megölhetik a fekete ruhások?” „A fekete ruhások” – az elmúlt egy évben sokszor hallottam ezt a kifejezést: így nevezték el a telepszéli otthonok ellen elkövetett támadások kis áldozatai és szereplői azokat, akikhez a borzalmakat kötik. A tízéves forma roma kislányok tőlük rettegnek, mert úgy tudják róluk: gyereket is ölnek. Ezért tízévesnyi magasságból számukra az is kérdés: mekkora egy megölhető gyerek? Jól értik, nyájas olvasók; túl konkrétumon, ezt is jelenti a kérdés és a benne rejlő, motiváló gondolat, ami felnőttes szóhasználattal valahogy így hangozhat: „ tudjuk, mi tízéves kislányok már vagyunk akkorák, hogy megölhetők legyünk, hiszen már megtörtént, velünk kisebbel is (1), és már csak az nem fér a fejünkbe, hogy vajon a csecsemővel is megtehető-e ez. És igen, nyájas olvasók, jól gondolják: ez bármennyire is leíró jellegűnek szánt, mégis nagyon durva, kétségbeejtő vagy éppenséggel irritáló mondat. Éppen ezért nézzünk rá, a kislányok szemszögéből is, a sajóbábonyi történet egyetlen gyűjtőoldalon, egyetlen, semleges keresőszóval lehívott híreire.
Tapasztalt történetmesélők tudják: a kezdő és végpont mindig fontos, mert ez adja a történet keretét, útközben meg le kell verni néhány karót, ami fenntartja a feszültséget, és a történetet a végkifejlet felé bonyolítja. Az első híradást a gyűjtőportál szerint a Borsod Online tette fel a világhálóra, november 15-én, vasárnap, 17 óra 22 perckor, amikor már javában állt a bál. „Szombaton lakossági fórumot tartottak Sajóbábonyban a Jobbik szervezésében. Vasárnap összecsapás is történt emiatt” – szól a felütés a cikkben, amely aztán – a betiltott Magyar Gárda Szabolcs megyei ex-kapitánya és egy meg nem nevezett „helyi olvasó telefonos tájékoztatása” alapján – többek közt arról tudósított, hogy a Jobbik szombati fórumát „megpróbálta több tucatnyi összesereglett cigányember megzavarni”. (Cigányember – így egyben, ennek gondolati analógiáját lásd még: „népes cigánycsalád,” „cigánytelep” és „cigánybűnözés ”.) Ez azonban nem sikerült, mert a rendőrség „kellő számban volt jelen”, másnap délelőtt azonban „egy kocsmárost saját üzletében megtámadtak,” és az előző napi fórum szervezőjét, azaz a Jobbik helyi vezetőjét „életveszélyesen megfenyegették”. Mi van? Fele országom egyetlen eligazító alanyért! Kik, hányan és pontosan mit csináltak? Majd ezt követően arról értesülhetünk: „Ennek nyomán a megfenyegetett személy külön védelmet nem kapott a rendőrségtől, ezért a vele szimpatizálók úgy döntöttek, nem hagyják magára, és elindultak Észak- és Kelet-Magyarország több megyéjéből, valamint Budapestről, hogy megvédjék, ha kell, a senkinek nem ártó embert.” Mármint a helyi Jobbik-gurut. Rendben, ezt értem, de ezt a könnyfacsaró, jelzős mondatot ki mondja? Ő, a farkasok közé keveredett, védtelen bárány vagy a szerkesztőség újságírója? Nem derül ki. Elég nagy baj ez is, de még nagyobb, ahogy a beszámoló folytatódik, már az anonim, helyi telefonálóra hivatkozva: „már történt összecsapás, egy autót a cigányok lapáttal összetörtek, jelenleg ebben intézkednek a rendőrök. A támadók létszáma 40-50 fő lehet, a más helyekről érkezők létszáma hasonló, de egyelőre nem mehetnek be a településre.” Snitt. Na, most megint: mi van? Ki támadt kire, ki csapott össze, hol és hogy? A lapátos cigányok, akik a támadók is egyben, ők csaptak össze mintegy félszázan az autóval, vagy a Jobbik-guru és hasonló létszámú védelmezői, akik viszont nem mehetnek be a településre? Országom másik felét egy épkézláb, értelmes magyar mondatért, mielőtt elszabadul a szemantikai pokol és vele egy másik is: a valódi!
Mint azt már tudjuk: az előbbi elszabadult, most is tart a tömeges hangzavar, utóbbi azonban szerencsére nem, legalábbis a dolgok pillanatnyi állása szerint. A nép egy hete, hétfőn reggel nem ébredt sem lokális, sem országos polgárháborúra. De ez véletlenül sem az önkéntes tudósítónak felcsapott névtelen olvasón, a városba érkező, színes vagy gárdista, vagy más fekete ruhába öltözötteken és védencükön, a helyi Jobbik-vezéren múlt. De nem is a nehéz fegyverzetű, lassúbb tömegmédián, amely még órákig szinte egyedüli információforrásként beszéltette a panaszos helyi Jobbik-vezért és párttársait, hátukban az ő verziójukat támogató, szinte azonnal szövegekkel, képekkel, hangokkal reagáló könnyűlovassági sajtóhadtestekkel. (2)
Ügyes – mondaná Kohn bácsi. A sajtó hagyta, hogy a Jobbik tematizálja a közbeszédet – mondanák a médiaelemzők. A drága – szó szerint, adófizetői pénzből működő – Országos Rádió és Televízió Testület és az internetrendőrség pedig magától leginkább nem mondana semmit: nem szokásuk, csak ha valaki nagyon hisztizik.
A nép, az istenadta pedig most is csak kapkodhatja a fejét, a bábeli zavarból váltakozóan kiszűrődő, erősebb hangfoszlányok irányába, ha választani akar: kivel is kiáltson a hőn áhított rendért és nyugalomért.
Példának okáért kiabálhat mondjuk a Jobbikkal, amelynek egyik uniós képviselője rögtön sietett közleményben felszólítani a rendőrség országos vezetőit, hogy „azonnal vessenek véget a cigányterrornak”, miközben azzal biztatta a közvéleményt: ha „felhatalmazást” kapnak rá, akkor „az Új Magyar Gárda csendőrök helyreállítják a közbiztonságot”, s e cél érdekében, szerinte, a rendőrségnek, ha impotens, „kötelessége együttműködni”a gárdistákkal. Óriási ötlet, de honnan lesz hozzá a felhatalmazás?
Viszont akinek ez nem tetszik, az Miskolc szocialista polgármesterével is belesüvítheti a világba, hogy „Ébresztő Magyarország, tessék észrevenni, hogy így nem választásra, hanem egyre hevesebb összecsapásokra és polgárháborús állapotokra készül az ország". Ez sem rossz, roppant hatásos.
De ha valakinek ez sem megfelelő, mert mondjuk egy határozott, ám politikailag korrekt hangra vár, az tarthat Orbán Viktorral is, aki egy konferenciáról kijövet, futólag mondta fel amúgy hibátlanul a leckét, a nagy hirtelenjében orra alá tolt mikrofonba: „Nem lehet, hogy önvédelmi szervezetek vagy masírozó félkatonai csapatok vegyék át az állam szerepét; ez elfogadhatatlan.(...) Magyarországon mindenkinek, származásra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül biztonságban kell éreznie magát, és az állam kötelessége, hogy ezt megteremtse." Mi tagadás, ez igen szép teljesítmény, melynek értékéből csak a megszólalásával szinte egy időben megjelenő Rogán Antal-interjú vonhat le. Ebben az ugyancsak fideszes Rogán többek közt arról beszélt: bár ő igennel szavazott az edelényi polgármester mentelmi jogának felfüggesztésére, mégsem tartja menthetetlennek a párttársat, aki szerint terhes cigány asszonyok előszeretettel ütlegelik a hasukat gumi-kalapáccsal, hogy nyomorék gyerekük szülessen, aki után majd jól megemelt segélyt kapnak. Rogán aztán a Jobbik kapcsán arról is beszélt: ha a Fidesznek jövőre nem lesz meg a kétharmada, akkor a kétharmados törvények esetében mindenkivel egyeztet, aki a Parlamentbe jut. Orbán és Rogán együtt olvasva egyszerűen pazar. Az egyik végre megmondja a tuti frankót, a másik viszont lebegtet, az olvasó meg ott van, ahol a mádi zsidó, aki elaludt a bakon: ahonnan elindult. Úgy kell neki: minek annyit olvasni és kukacoskodni.
Viszont, ha már itt tartunk: hogyan emésszük meg a gárdisták és a rendőrök intézkedéseivel kapcsolatos megnyilatkozásokat? A Helsinki Bizottság ügyvédjének higgyünk-e, aki szerint az Új Magyar Gárdának semmi keresnivalója nem volt Sajóbábonyban, mert mondandója, jelképei, viselkedése, formaruhája – amelyben tagjai egyébként máshol is kedvükre pompázhatnak és masírozhatnak – ugyanaz, mint a régi gárdáé, azt pedig ugyebár jogerősen feloszlatta a magyar bíróság.
Logikusnak tűnhet tehát a felvetés, mit kerestek Sajóbábonyban a gárdisták teljes puccparádéban, háromszor is: a szombati fórum napján, a másnapi konfliktus idején hajnalig, az után is, hogy a romák a rendőri felszólításra hazamentek, majd kedden a Jobbik elnökét kísérve ismét, és miért nem tett ez ellen egyetlen döntési helyzetben lévő ember sem semmit. Pedig ott volt mindenki, aki partiképes: rendőr, polgármester, jegyző, képviselő. Mégis hagyták a gárdistákat bevonulni, Jobbik-elnököt kísérgetni, asztalfőre ülni, és betiltott jelképet akasztani az iskolai tornaterem falára. Nem értjük, de a titok- és rendvédelmi miniszter sietett egy-egy válasszal előállni, legalább a mundér védelmében. Az első válasz szerint a mostani szabályok alapján a rendőrök nem küldhették el a településről a gárdistákat, de semmi vész, mert nemsokára hatályba lép egy kormányrendelet, melynek alapján 50 ezer forintos pénzbírságot kaphat az, aki „egy betiltott szervezet működésében részt vesz, annak egyenruháját, vagy ahhoz hasonlót hord.” Utóbb (3) a Borsod megyei szocialisták nyomására ezt azzal fejelte meg, hogy a „jogos kifogások miatt, a hatékonyabb fellépés érdekében” a szabálysértési törvény módosításával a kis értékű lopások esetén nem kell majd az önkormányzatra várni, mert a rendőr azonnal „eljárási lépéseket” tehet, és emlékeztetett arra: a Büntető Törvénykönyv változása miatt, „lényegesen szigorúbban” büntethetők a súlyos bűnelkövetők.
Úgy bizony. Ezért akár 5-10 évet is kaphatnak azok a helyiek – vélelmezhetően romák –, akik a konfliktus ideje alatt az eddig bizonyítható tények szerint egy boltos nőt pofoztak fel, és egy autót vertek szét, és akiket ezért súlyos bűncselekményekkel is vádolnak: például felfegyverkezve, csoportosan elkövetett közösség elleni erőszakkal. Jelenleg 14 helyi gyanúsított van: tízen előzetesben, a többiek szabadlábon várják a sorsukat. A gárdistákról pedig a sajtóhírekből egyelőre annyit lehet tudni: a rendőrség két nyomozást indított gárdista vezetők ellen, egyesülési joggal való visszaélés miatt. Ezen az oldalon mindenki szabadlábon van, de ha hihetünk az illetékes minisztereknek, fizetnek majd, mint a katonatiszt, ha másért nem, az uniformis helytelen használatáért. Szerfelett megnyugtató, ahogy az is, hogy pillanatnyilag rend van a cigány telepek mélyén, ahol karjukban csecsemő testvéreikkel tízéves forma kislányok rettegnek, és várják, a háborítatlan reménytelenségben, hogy mit hoz számukra a jövő.
És bár egy jelenleg rádiózó kolléga esete a Gój Motorosokkal (4) már megmutatta, hogy az ilyenkor adekvátnak tűnő kérdésekért mostanában jogerősen is elmeszelhetik az embert, végül hivatalból én is valami hasonlót kérdeznék, mint ő. Ha nem is olyan tökös legényesen, csak amolyan gettós csajosan, hogy aszongya: Hé, mi van? Mi van gárdisták, mi van fekete ruhások, mi van jobbikosok, mi van rendőrök, mi van bírák, mi van ügyészek, mi van képviselők, mi van miniszterek, mi van polgármesterek: mi lesz itt? (5)
A szerző a Roma Sajtóközpont igazgatója
Jegyzetek:
(1) A Roma Sajtóközpont (RSK) adatai szerint 2008-2009-ben összesen 19 esetben ért támadás romákat: nyolc ember halt meg, köztük egy ötéves kisfiú, és öten szenvedtek életveszélyes sérüléseket, köztük két tizenéves kislány. Jogerős bírósági ítélet, amely az etnikai erőszakot is megállapította, egyetlen esetben született, további négy esetben fogták el az elkövetőket.
(2) Csak két hitelesítő példa, mert nem kell nekik ingyen reklám:
http://barikad.hu/node/40522
http://www.hirtv.hu/belfold/?article_hid=296557
(3) Interjú Draskovics Tiborral, Észak Magyarország, 2009-11-20
(4) Lásd írásunkat. Lánczos Vera: Bűnös vagy, Bakács!
(5) A felsorolások közt természetesen vessző van, és köztük megfelelő arányú szünet értendő.