rss      tw      fb
Keres

Szúnyog ellen szedjen Jobbikot!

„Véget vetne az élősködésnek?” – kérdezi egy plakátján a Jobbik, melynek píárosa a szöveg alá egy laza testtartású, röppenő szúnyog rajzát tette, vörös, kresztáblaszerű keretben elhelyezve, s áthúzva ferdén egy ugyancsak vörös vonallal.

„Akkor Ön is Jobbik-szavazó!” – érkezünk meg a plakát alján a konklúzióhoz.

Hát ez bizony nagyon gyengécske poén, mondhatni utánérzés, epigonizmus, ráadásul túl általános (nem látszik, kikre utal a szúnyog), nem örülnének a klasszikusok.

Igaz, a kép összeállhat, amikor Vona Gábor beszél is a programjaikról. Olyankor már nem csupán élősködésről esik szó, mint létező és visszaszorítandó jelenségről, hanem konkrét emberi csoportokról, mint beazonosítható élősködőkről. Jó, ez általánosságban megfelel az általuk képviselt szellemiségnek. Na de hányan olvassák a Jobbik kampányszövegeit? Csakis a stabil törzsközönség. További érdeklődők nem fogják feltétlenül megtudni, hogy Vona és pártja „a közéletben a politikát, a gazdaságban a multinacionális cégeket, a társadalomban pedig a cigányságnak beilleszkedni és dolgozni nem akaró részéttekinti élősködőknek, így a magyar hagyományok alapján összevissza fognak asszociálni.

De még ha meg is tudják: vajon kellő erővel fogja-e mozgósítani őket, hogy a nevezett élősködőket a kellemes nyarak alkalmi vérszívójával kell szimbolizálniuk?


A nácizmus hard stílusának korszakában sziklakeményen kimondták, hogy a számukra ellenszenves csoportokat, népeket, rasszokat egészen pontosan sötétben, mocsokban tenyésző patkánynak, tetűnek, csótánynak, poloskának látják, s a fegyvereiket is ennek szellemében differenciálják. Na de hogy szúnyog?! Ez föl se merült, s végül is érthető, miért nem. Először is túl finom, túl légies ez a rovarka ahhoz, hogy a gyűlölködés megfelelő kifejezője legyen. Arról nem is beszélve, hogy csupán a nősténye támad, és az is csak szezonálisan, tehát nincs folyamatosan jelen, mint a tősgyökerű népeken élősködő, undorító emberek sokasága.

És akkor még ott van az is, hogy mivel szoktuk távol tartani őket. Szóba kerülhet itt babér, levendula, menta, fokhagyma, körömvirág, de a mediterrán emlékeket idéző bazsalikom, oregánó és citromfű is. Olajból az eukaliptusz. Csupa kellemes, illatos fűszernövény, amelyek hatását muskátlival vagy kakassarkantyúval erősíthetjük, ha van hozzá elég helyünk. Ráadásul a szúnyog természetes ellensége megannyi helyes kis béka, karcsú fecske – mit mondjak, az általuk indított támadások színterein sem lehetne leforgatni a Terminátor tizenötödik folytatását. Még akkor sem, a hunhír.hu fórumán ez ügyben olykor megjelenik egy-egy gyenge próbálkozás: „A zsidószúnyog az igazi, vérszívó szúnyog, a legjobb védekezés az országból való eltávolítás, a többi módszer sajnos hatástalan”. (Jaj, ez már annyira unalmas és fantáziátlan!)

Akárhogy is, a szúnyog képe a legkevésbé alkalmas arra, hogy egyáltalán eszembe jusson: ki is a gyűlölendő. Az öldöklés műfajai közt pedig a szúnyogirtás a lehető legszoftabb, legszelídebb irányzat képviselője. Ezzel a mai világban nem lehet új híveket toborozni.

Nekem persze már a törzsközönség létszáma is sok, de az azért megnyugtató, hogy a Jobbik már csak befelé tudja és akarja az oroszlánt játszani. Kifelé kedélyes népegészségügyi szaktanácsadó: „Szúnyog ellen szedjen Jobbikot!”.

S ha már csak ennyi az ajánlata, akkor az ősz és tél közeledtével reménykedhetünk, hogy a plakát az emberek fejében majd egyszerűen semmire se utal. Kivéve annak a néhány gyereknek a fejét, amelyben – igaz, éjjel egykor és alkoholtól bőven átitatva – rögtön beugrott, hogy a kép a „Zimmezumm, zimmezumm, recefice, bumm, bumm, bumm!” refrénű dal illusztrációja. Amitől persze nem a szúnyog riadt el, hanem mi riadtunk fel, de végül is annyiban maradtunk, hogy a plakát ezzel nagyjából el is érte hatásának kiteljesedését, s ennyi riadalom még belefér.

(Lévai Júlia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!