A nyugger-levél

 A nyugdíjasoknak szánt kérdőív kiküldését azzal indokolták, hogy a kormány kíváncsi a szóban forgó réteg véleményére. Érdekli őket – mondták –, hogy az érintetteknek mi a véleményük a kormány eddigi munkájáról, továbbá hogy mit javasolnának neki. S a kérdőív valóban ezzel a mondattal indul: „Hallgatunk Önökre”.

Vegyük komolyan, és tegyük fel a kérdést: Vajon tud-e hallgatni az állampolgárokra a kormány annak alapján, amit megkérdezett tőlük? Létrejöhet-e a válaszokból egyfelől egy strukturálható véleményrendszer az eddigi működésükről, másfelől egy hasznosítható javaslathalmaz? Milyen konklúziókat nyerhet a feldolgozásából a nyilvánosság?

Aki azt gondolja, hogy na de hát ez nevetséges dolog, amellett naivitás, hiszen ki ne tudná, hogy az egész színtiszta propaganda, kampányfogás, az ne olvassa tovább ezt az írást. De akinek az is eszébe jut, hogy itt most rengeteg, feldolgozásra váró adat gyűlik össze, amely mögött emberek tömegének megnyilvánulási vágya is ott van, az maradjon velünk.

Nem lehet eltekinteni attól, hogy akik kitöltötték, azok időt és némi pénzt is szántak a kérdőív visszaküldésére (a borítékot-bélyeget a nyugdíjasnak kell kifizetnie), tehát joggal várják, hogy az összesítés után értelmezhető következtetésekhez, összefüggésekhez jussanak hozzá. Van-e esélye ennek a feltett kérdések és a mögöttük álló állítások alapján?

Mielőtt erre választ adnék, kénytelen vagyok kitérőt tenni a Józan Ész felé, vagyis viszonyítási pontként felállítani egy olyan kérdőívet, amelyről azt gondolom, hogy alapvetően megfelelne részben a jelenlegi helyzetnek, részben a kérdőívkészítés legalapvetőbb szabályainak.

A kicsit is figyelmes állampolgár (képzelt) kérdőíve

Tekintettel arra, hogy a kormány az eltelt időszakban témák özönét zúdította az országra, mára még az amúgy kevésbé aktív állampolgár is félálomban össze tud állítani egy adekvát kérdéssort, ha a kormányhoz való viszonyára gondol. A teljesség igénye nélkül ez nagyjából így festene:

1. Ön szerint forradalom-e, ami most zajlik?
a.) Igen
b.) Nem

2. Bekerüljön-e az alkotmány preambulumába a keresztény Istenre való hivatkozás?
a.) Igen
b.) Nem

3. Esetleg más Istenekre? Ön melyiket szeretné? (Nyitott kérdés)

4. Tetszik-e Önnek, hogy mindenki, aki magyarnak vallja magát, megkapja a magyar állampolgárságot? (Igen – Nem; a továbbiakban nem írom ki külön).

5. Tetszik-e Önnek a kormány médiapolitikája?

6. Egyetért-e azzal, hogy az Állami Számvevőszék élén a kormány embere álljon?

7. Fontosnak tartja-e Ön, hogy a nemzeti identitást a NENYI, illetve hasonló nyilatkozatok testesítsék meg?

8. Ha igen, egyetért-e azzal, hogy egy ilyen nyilatkozatot minden fontosabb helyen ki kell függeszteni?

9. Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány új koncepciója szerint az alsó tagozatban is meg lehet buktatni a gyerekeket?

10. Egyetért-e Ön azzal, hogy az új rendészeti törvény szerint a kis értékű lopásokért is börtön jár?

11. Egyetért-e azzal, hogy kiskorúakat is börtönbe lehet és kell zárni?

12. Jó rendelkezésnek tartja-e Ön, hogy a közalkalmazottakat indoklás nélkül el lehet bocsátani?

13. Szükséges lépés volt-e, hogy a kormány külön Terrorelhárítási Központot hozott létre?

14. Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány a költségvetési hiány csökkentése és a strukturális reformok finanszírozása érdekében különadót („bankadót”) vessen ki a pénzügyi szervezetekre?

15. Hatékonynak tartja-e, ahogyan a kormány a válság miatt bajba került devizahitelesek ügyeit kezeli?

16. Egyetért-e azzal, hogy ez ügyben egy állami Nemzeti Eszközkezelő Társaságot kell létrehozni?

17. Bízik-e Ön abban, hogy a kormány megteremti az ehhez szükséges anyagi fedezetet?

18. Ismeri-e Ön a kormány roma integrációs tervét?

19. Ha igen, mit gondol erről?
a.) Jónak tartja
b.) Elégségesnek tartja
c.) Elégtelennek tartja

20. Egyetért-e Ön azzal, ahogyan a kormány az IMF-fel az első menetben tárgyalt?

21. És azzal, ahogyan a másodikban?

22. Ön szerint mi az IMF szerepe az ország életében?
a.) Agresszívan beavatkozik az ország belügyeibe, és ezzel sérti a szuverenitását.
b.) A mindenkori kormánnyal kötött megállapodások értelmében elvárja a kölcsönök visszafizetési feltételeinek garantálását.
c.) Nincs szerepe.
d.) Nem tudom.

23. Egyetért-e Ön azzal, hogy Orbán Viktor Azerbajdzsán és Grúzia elnökével tárgyal egy új gázvezeték kiépítéséről, az orosz gáztól való függés enyhítésére?

Még folytathatnám, az adórendszer átalakítását célzó szándékoktól a környezetvédelmen át a mezőgazdaságig, de itt már nehézségek adódnának, hiszen a kormánynak az önkormányzati választásokig deklaráltan elhallgatott (és talán nem is létező) programjaihoz maga a kormány sem tudna alternatívákat fölállítani. Térjünk át arra, hogy mindezekkel összefüggésben milyen javaslatokat is lehetne elképzelni, egyszerű, mezei állampolgári fejjel.

A kicsit is figyelmes állampolgár (képzelt) javaslatai

Nem kérdés, hogy egy javaslatokból álló sort eleve nehéz összeállítani, hiszen az állampolgároknak nagyon eltérő a kompetenciájuk, s nagyon érzékeny az a határ, amely az egyes témákban szakértővé vagy dilettánssá, illetve aktívvá vagy passzívvá teszi őket. Ezért egy ilyen kérdőív akkor ésszerű, ha abból indul ki, hogy az előzőkben már mit kérdezett meg, a szóban forgó alany (esetünkben a kormány) működéséről. Vagyis nagyjából a már fölvetett kérdéseken megy sorba, s azon a körön belül marad, amelyen belül a válaszadó már véleményezte a témát. Így például, ha már rákérdeztek arra, hogy mi az illető véleménye a kormány roma integrációs programjáról, akkor ehhez kötve érdemes javaslatokat kérni:

1. Ön milyen elképzelést támogatna inkább?
a.) A kormány támogassa a célzott, speciális, hosszú távú oktatási és munkaügyi programokat.
b.) A kormány a könnyen, gyorsan és egyszerűen végrehajtható elkülönítést segítse, az iskolákban és a lakóhelyeken egyaránt.
c.) A kormány szigorítsa meg a családi pótlék feltételeit, hogy munkára kényszerítse a támogatottakat.
d.) A kormány erősítse azokat a programokat, amelyek az átképzésekben, a részmunkaidős munkák elérésében és általában a munka világába való visszailleszkedésben segíti az embereket.
e.) Egyéb

2. Ön melyik megoldást támogatná az oktatásban?
a.) Az iskolákban származási alapon különítsék el a gyerekeket.
b.) Az oktatásban a problémák jellege szerint különítsék el az egyes, oktatási intézményeket.

A kormány eddigi tevékenységéből és az arra vonatkozó kérdésekből kiindulva azonban a példák sorát már nehéz úgy folytatni, hogy a kérdések ne haladják meg a válaszadó kompetenciáját, illetve ne váljanak önmaguk paródiáivá:

– Ha Ön nem bízik abban, hogy a kormány megteremti a céljaihoz az anyagi fedezetet, akkor mit javasol? Van-e valami ötlete, honnan szerezzünk pénzt?
– Ha Ön szerint forradalom, ami most történik, mit javasol, mi legyen a vége?
Ha nem tekinti forradalomnak, akkor Ön szerint minek kell elneveznünk?
Ön mit javasol, tegyen-e valamit a kormány a nyugdíjakkal?

Ehhez kivételesen alternatívát is írok, de ezt már az igazi, kiküldött kérdőívből idézem:
a.) Emelje föl.
b.) Őrizze meg a vásárlóértékét.


Hieroglyphs

És akkor a kiküldött kérdőívről

A kérdőív készítője öt nagy csoportba osztotta a kérdéseket. Az első és az utolsó a címzettek személyes helyzetére kérdez rá, a második és negyedik a kormány körül forog, a harmadik pedig általános képet kér a válaszadótól, az idősek gondjaira vonatkozóan.

Nézzük, mit fog megtudni a kérdőív összesítője, ha elég nagy számban kap vissza válaszokat.

Az első kérdésre – Ön hogy ítéli meg saját helyzetét, életkörülményeit? – kap majd egy arányszámot a megfelelő-közepes-nehéz skálán („jól” lehetőség nincsen: így itt nyilvánvalóan senki sem érezheti magát!). Meg fogja tudni, hogy a neki válaszolók inkább nehezen, vagy inkább közepesen élnek, s valószínűleg csak kevesen fogják bejelölni a „megfelelő”-t.

Ezt elsősorban a harmadik és ötödik blokk kérdéseivel érdemes majd összevetnie, amelyben a megkérdezettek arra válaszolnak, hogy szerintük „az idős emberek számára ma mi jelenti a legfőbb gondot?”, illetve hogy „az Ön helyzetén milyen intézkedés javítana leginkább?”

Ez utóbbi nyitott kérdés, és három elképzelést lehet felvázolni.

„Az idős emberek számára ma mi jelenti…” kérdés nem teszi eléggé egyértelművé, hogy a válaszolónak mások gondjait kell-e bejelölnie, vagy a sajátjait. Nehéz eldönteni, hogy mit akar itt a kérdőív. Ha ugyanis azt akarja tudni, hogy számomra mi okozza a nehézséget, akkor ezt így kellett volna megkérdeznie: „Az Ön számára mi okozza…”. Ha viszont arra kíváncsi, hogy szerintem mások számára mi okozza a nehézségeket, akkor arra kényszerít engem, hogy vagy kezdjek el hosszas és fárasztó szociológiai tanulmányokat olvasni, esetleg váljak magam is szociológussá, vagy kezdjek el mások életéről minden felelősséget és alapot nélkülöző fantáziaképeket felállítani. Természetesen létezik olyan helyzet, hogy valaki arra kíváncsi, szerintem mások mit gondolnak bizonyos dolgokról, eseményekről, vagyis hogy milyen a közhangulat – ilyenkor azonban a mások véleményét kérdezik tőlem, és nem mások társadalmi-egyéni helyzetének, tényszerű állapotának megsaccolására kérnek, mint itt. Így hiába, hogy a kérdéssor nagyjából teljes – a lakásfenntartás, gyógyszer- és élelmiszervásárlás költségeit, a közlekedés, a hivatali ügyintézés nehézségeit, illetve az elmagányosodás, közösségvesztés nehézségeit veszi sorra –, a válaszadók fejében egészen biztosan keveredni fognak az oda-vissza vetítések, vagyis végül nem fog kiderülni, hogy a válaszadó másokról beszél vagy önmagáról, így a végeredmény nem lesz értelmezhető.

Ha a kérdőív feldolgozója korrekt akar lenni, akkor ilyen mondatokat kell majd leírnia:
Aki nehezen él, azok 80 százalék mondta, hogy gondot jelent az idős emberek számára a lakás rezsijének kifizetése, de hogy neki is gondot okoz-e, azt ebből nem tudjuk meg”.
„Akik közepesen élnek, azok 60 százalékban jelölték meg, hogy – az idős embereknek? Vagy személyesen nekik? –nincs segítségük a takarításhoz”.

(Ilyenkor szokás egyébként úgynevezett kontrollkérdésként ilyeneket beállítani: „Gondot okoz-e, és mekkorát Önnek a lakás rezsijének kifizetése?” Illetve: „Kap-e Ön segítséget bárkitől a háztartás fenntartásában, és kitől?” De kontrollkérdések a kérdőívben még véletlenül sincsenek.)

Nézzük akkor viszont, hogy vajon mire lehet menni „Az új kormány alábbi intézkedései közül Ön melyikkel ért egyet?” című, hét állításból álló blokkal.

A hét közül az alábbi két állítás egyszerűen hamis:
– Adócsökkentés (értsd: befejezett tény, hogy a kormány csökkentette az adót)
– A rendőrség létszámának növelése (értsd: befejezett tény, hogy a kormány növelte a rendőrség létszámát).

Mint tudjuk, adócsökkentésről szó sem volt eddig, ez csupán a jövő ígérete, s a rendőrség létszámát általában nem növelték, csupán a Terrorelhárítás lépett be, új elemként – amit tehát a kérdőív befejezett intézkedésnek tekint, az mind csak terv.

A további öt állításból négy kifejezetten az alattvalói infantilizmusra épít: csupa olyasmit sorolnak fel, amivel „a kormány szigorú, de igazságos és gondoskodó apuci” képet szeretnék erősíteni. Emellett pedig, az infantilizmusra való rájátszáson túl, a tételek közül egy féligazságot tartalmaz, kettő kifejezetten pontatlan és sanda, mert amit sugall, az nem realitás, egy súlytalanítja a lényeget, amitől a figyelmetlenebb polgár mást gondolhat ténynek, mint ami tény. Egyetlen olyan kérdés van, amely korrekt.

Az, hogy a kormány jelentősen csökkentette a politikusok létszámát, féligazság. Nem tették hozzá, hogy csak az önkormányzatokban, mert hiszen a kormányban a sok államtitkár révén még növelte is.

A kormány megadóztatta a bankokat állítás szándékoltan pontatlan megfogalmazás, amellyel egyrészt azt sugalmazzák, mintha a bankok addig egyáltalán nem adóztak volna, másrészt elhallgatják az új adózás mértékét (az állami vezetők esetében a hatvan napon túli végkielégítéseket és a béren kívüli juttatásokat – titoktartás, szabadságmegváltás – 98 százalékos adóval sújtják), holott ez nyilvánvalóan befolyásolná a véleményalkotást.

A kormány befagyasztotta az energiaárakat – ez a következő állítás, amely alatt a lényeg – vagyis hogy az „idén nem lehet emelni” –, csak a zárójeles részben olvasható, ami súlytalanítja, kevésbé észrevehetővé teszi.

A véleményemet kérik arról is, hogy a kormány megadóztatta az állami vezetőknek járó végkielégítéseket. Ez szintén sanda, s egyúttal hiányos is: úgy hangzik, mintha az eddigi 18 százalékot nem kéne adónak tekinteni, valamint mintha csak a vezetők végkielégítéséhez nyúltak volna hozzá, holott a végkielégítések rendjének megváltoztatása a közalkalmazottakat is érinti.

Az egyetlen, viszonylag korrektnek tekinthető állítás ez: „a kilakoltatási tilalom meghosszabbítása (bajba került lakáshitelesek esetén)”. Persze ha nagyon akarjuk, itt is szóvá lehet tenni, hogy a lényeg, vagyis a kilakoltatás sajátos érvényessége zárójelbe került, így a figyelmetlenek ismét félreérthetik, de ez az állítás legalább valódi tényre utal.

A blokk legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a kérdőív éppen azokat a témákat „felejti el”, amelyekkel a kormány eddig folyamatosan bombázta a nyilvánosságot. Szó sincs az alkotmánymódosításról, a három csapás törvényéről, a nemzeti együttműködésről, a származás alapú, feltétel nélküli nemzetegyesítésről, Istenről és a jutalmazó-büntető alapelvű pedagógiáról, rendfenntartásról, moráldiktálásról, a köztársasági elnök szerepének átértelmezéséről, általában a kontrollok kiiktatásáról, az IMF-ről és arról, hogy az egyezségszegéseket a „nemzeti szuverenitás visszaszerzése” szlogenné keresztelték át.

A kérdőív úgy tesz, mintha a kormányt soha, egy pillanatig sem érdekelték volna az ideológiai kérdések, és most sem érdekli, hogy ezeket hogyan fogadja a társadalom, azon belül annak nyugdíjas része. Az egyetlen ideológiai elem, amely az állításokban – közvetve – megjelenik, a bosszú: erre utal a bankok megadóztatására és a vezetői végkielégítésekre vonatkozó kérdés, az eddig említett blokkokban, és majd ennek szelleme lebeg a 4. blokk állításainak megfogalmazása fölött is.

Mindenesetre a kérdőív összeállítói minden erejükkel azon voltak, hogy mellőzzék az ideológiának még a halvány árnyékát is, és úgy tegyenek, mintha a kormányt kizárólag az érdemi kérdések foglalkoztatták volna, és mintha most is azok visszajelzéseire volnának kíváncsiak.

Ennek érdekében állították össze a 4. blokkot is, amelynek kérdése:

Ön szerint mi a kormány legfontosabb teendője az ország jelenlegi helyzetében?

Úgy látszik, a kérdőív szerkesztője olyannyira komolyan vette az ideológiamentesség kívánalmát, hogy meglepően nagy önmegtartóztatást tanúsított a megmentő szerep átélése tárgyában. A kérdés tizenhat állítása közül csak négyről mondhatjuk el, hogy a kormány a semmiből teremt újat, vagyis megment, újjáépít és helyreállít: a gazdaság és munkahelyteremtés, a rend és közbiztonság, az egészségügy, és a szociális biztonság terén teszi ezt.

A további tizenkét állításban arra kell választ adnom, hogy egyetértek-e a bérek emelésével, az adók csökkentésével, mint már említettem, a nyugdíjak emelésével és vásárlóértékük megőrzésével, a kultúra támogatásával, egyszóval mindazoknak a dolgoknak a realizálásával, amely általában a kormányok – és nem mondjuk a PR-menedzserek, papok, kaszafenőkő-recésítők vagy kisállatkereskedők – feladata szokott lenni.

Nagy kérdés, hogy a beérkezett, megjósolhatóan 98,5 százalékos „igen” válaszokat ezek után miként lehet majd értelmezni. Ettől kezdve azonban az értelmezést természetesen szét kell választanunk arra, hogy mit gondol majd erről a kormány, és mit mond a közvéleménynek.

A kormány vélhetően semmit sem fog gondolni erről, hiszen nálunk is jobban tudja: nem azért kérdezte meg az embereket, hogy abból okuljon, továbbá azt is tudja, hogy a kérdések eleve nem adnak érdemi válaszokat, vagy csak nagyon kis számban.

„Igen, állítsa meg a kormány az energiaárak növekedését, de növelje a rendőrség létszámát és emelje a béreket, nyugdíjakat, valamint az oktatás és a közlekedés színvonalát; csökkentse a politikusok létszámát és az adót; büntesse a banki nyereségből és a végkielégítésből részesülőket, valamint a betörőket és a tolvajokat, továbbá erősítse a mezőgazdaságot” – ezt fogják neki mondani a nyugdíjasok. Igen. És???!!!

Konkrétan hogyan, milyen gazdasági-kulturális filozófiával, mely prioritások megjelölésével?

Konkrétumok ezzel szemben kizárólag itt jelennek meg:

„Igen, a gazdaságot talpra, a szociális biztonságot helyre kell állítania, a munkahelyet, a rendet és közbiztonságot megteremtenie kell, az egészségügyet megmentenie, a gonosz bankárokat, adóelkerülőket, nyerészkedőket pedig megbüntetnie kell”.

Csakhogy e szűkös konkrétumok meg éppen azok, amelyek mögött vaskos hazugságok állnak: a gazdaságot, szociális biztonságot nem helyreállítani kell, hiszen ezek működő szférák, hanem stratégiák tömegeit kell kidolgozni a fejlődés fenntartására, illetve a helyzethez való alkalmazkodásra;
a rendet és közbiztonságot ugyancsak nem megteremteni kell, mert ezek léteznek (ráadásul alapvetően jó mutatókkal), hanem megerősíteni;
a „gonosz bankárok, adóelkerülők, nyerészkedők” csoportját pedig kevés büntetni: előbb a leírtaknál pontosabban kéne meghatározni mind a csoportjuk körvonalait, mind pedig a „büntetések” módjait, mértékeit.

Igen, az nagyon üdvös lenne, ha a kormány egyáltalán témának tekintené az ország egyedülállóan torz adózási arányait, és dolgozna annak koncepcióján, hogy miként lehet adózásra kényszeríteni a több százezer adóelkerülőt. Ez azonban még témaként, tervként sem szerepel a kormány itt felsorolt programjai között – és természetesen hosszasan folytathatnánk az ehhez hasonló hiányok sorát.

Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ha egyáltalán mondanak majd bármit is a kérdőívek feldolgozásáról (amit ráadásul a Nemzeti Konzultáció részének tekintenek – már szmájlit nyomni sincs kedvem hozzá), akkor éppen ezeket az eleve hazugságokon alapuló állításokat fogják kiemelni, már csak azért is, mert hiszen ezekben vannak konkrétumok. (Az ötödik blokkban is lehetségesek ilyenek, de hogy milyenek, az megjósolhatatlan. Ott ugyanis ez a kérdés: „Az Ön helyzetén milyen intézkedés javítana leginkább? Soroljon fel hármat”. S ha csak abból indulok ki, hogy én mit válaszolnék erre, már az irodalom legmerészebb területein, nagyjából a Rejtő Jenővel és Hofi Gézával behatárolható szférában járunk.)

A kormány majdani értékelésében vélhetően hallani fogjuk, hogy az emberek – még a nyugdíjasok is, akik pedig, ugye! – hatalmas feladatok teljesítését szánják ennek a kormánynak, elismerik erőfeszítéseik heroikus voltát, és támogatják abban, hogy leszámoljon az előző „korszak” romboló, mindent ledózeroló örökségével.

Ha hiányoltuk, hogy az üres általánosságok és a hazug konkrétumok mellett nem álltak ott azok a releváns kérdések, amelyek a kormány tényleges, legfőbb tevékenységére, vagyis a tömény ideologizálásra kérdeznek rá, akkor ezt a hiányzó ideológiát viszont fogjuk látni a kérdőív eredményeinek interpretációiban. Ennyi. Ez lesz az a végeredmény, amiért az egyik oldalon milliókat dobtak ki a nyugger-levél létrehozására, a másikon pedig figyelmet, átélést, azonosulást, segítőkészséget, gondolkodást, majd bélyegpénzt pazaroltak a visszaküldésére.

Persze, az is kérdés, hogy mit fognak majd mondani a maradék 1,5 százalékos „nem” válaszokról. Ha szabad jósolgatnom, csak annyit, hogy íme a bizonyíték: Magyarországon a Kádár-rendszert, illetve a Gyurcsány–Bajnai-kormányt kizárólag ennyien sírják vissza.

Természetesen nekem is van egy kérdésem, bár nem várok rá közvetlen választ, és bélyegpénz sem kell hozzá.

Így hangzik:

„Az egyik párt – tekintettel a téma fontosságára – vélhetően szakembert alkalmazott a hozzáértést, felkészültséget, tapasztalatot és elfogulatlanságot igénylő kérdőív összeállítására, vélhetően tisztességes pénzért. Ön az?”


Melléklet:

A nyugdíjasoknak 2010 szeptemberében, „Tisztelt Nyugdíjas” címzéssel, „Orbán Viktor miniszterelnök” feladóként való megjelölésével kiszórt kérdőív teljes kérdéssora:

Ön hogy ítéli meg saját helyzetét, életkörülményeit?
– Megfelelő
– Közepes
– Nehéz

Az új kormány alábbi intézkedései közül Ön melyikkel ért egyet?
– A politikusok létszámának jelentős csökkentése
– A bankok megadóztatása
– Adócsökkentés
– A kilakoltatási tilalom meghosszabbítása (bajba került lakáshitelesek esetén)
– Az energiaárak befagyasztása (idén nem lehet emelni a villany, gáz, távfűtés árát)
– Az állami vezetőknek járó végkielégítések megadóztatása
– A rendőrség létszámának növelése

Ön szerint az idős emberek számára ma mi jelenti a legfőbb gondot? Jelölje meg a HÁROM legfőbb problémát!
– A lakás rezsijének (fűtés, villany, gázszolgáltatás, egyéb) kifizetése
– Gyógyszerek beszerzése, ára - egészségügyi ellátás, ápolás
– Élelmiszerek beszerzése, ára
– Közlekedés
– Közbiztonság hiánya otthon és az utcán
– Ügyintézés a hivataloknál
– Egyedüllét - kulturális, közösségi programok hiánya
– A mindennapi teendőkhöz nincs segítség (bevásárlás, takarítás, stb.)

Ön szerint mi a kormány legfontosabb teendője az ország jelenlegi helyzetében? Jelölje meg a HÁROM legfontosabbat!
– A gazdaság talpraállítása, munkahelyteremtés
– A rend és közbiztonság megteremtése (bűnözők elleni szigorúbb fellépés, rendőrség megerősítése)
– Az egészségügy megmentése (kórházak, orvosi rendelők felújítása, építése)
– A szociális biztonság helyreállítása
– A nyugdíjak vásárlóértékének megőrzése
– Bérek emelése
– Adócsökkentés
– Nyugdíjak emelése
– Gyermekes családok támogatása
– A fiatalok lehetőségeinek javítása
– Utak építése
– A közlekedés javítása
– Az oktatás színvonalának emelése
– A kultúra támogatása
– A vidék és a mezőgazdaság erősítése
– Az energiaárak növekedésének megakadályozása
Az Ön helyzetén milyen intézkedés javítana leginkább?
Kérjük, soroljon fel hármat.


Lévai Júlia              


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!