Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 09.27.
- Részletek
- 2010. szeptember 27. hétfő, 02:22
- Bíró D. Péter
Válogatás az elmúlt hetek fontosabb írásaiból
FÓKUSZBAN:
2010. szeptember 4.
Debreczeni József: A hatalom fogságában
Népszava
„Az 1990 áprilisában …Lovas Zoltán újságíró, a párt sajtófőnöke (amatőr) az alábbi kérdést szegezte (a formális státusát tekintve akkor még csupán házigazda, de már profi politikus) Orbán Viktornak: ’Érvényes-e még a régi jelszó: a célunk nem a hatalom, hanem a szabadság?’ Orbán ezt vágta rá: ’Annyi szabadságunk van, amennyi hatalmunk’.”
„Húsz év telt el az óta.
Orbán kezében ma roppant hatalom összpontosul. Nagyobb, mint Kádár János óta bárkiében. Mégsem szabad ember. A hatalom foglya. Ha tetszik, a saját hatalmáé.
Alighanem akkor vált végleg azzá, amikor először veszítette el: 2002-ben. Onnantól minden igyekezete, minden gondolata, szava, mozdulata egyetlen görcsös akarás volt: hogy visszaszerezze. 2004-től, amikor a váratlanul előkerült régi ellenféllel, Gyurcsánnyal találta szembe magát, aki 2006-ban nemcsak legyőzte, de megroggyant, leharcolt vesztessé tette, valósággal feltörölte vele a stúdió padlóját, azóta Orbánnak a hatalom újbóli megszerzése nemcsak politikai cél volt, hanem a személyes revánsvétel és a bosszúállás elemi kényszere is. Létszükséglet, élet-halál harc: belepusztult volna, ha végleg elveszíti.”
„…húsz év elteltével szomorúan konstatálhatjuk: noha Orbán második miniszterelnöksége ugyancsak történelmi jelentőségűnek ígérkezik, a magyar demokratáknak ez legföljebb a gyászünnepe lehet. Mert az emberi jogok, a szabadság és az egyéni méltóság korlátozását hozza el újra, s a nemzet is – ha van még – ráébred majd egy idő után, hogy a méltóságát nemhogy visszanyerte volna, de épphogy elvesztette. Mert (bár más formában) visszatért a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok országlásának kora.”
„A jelenlegi kormányfő ugyanis nem túloz vagy téved, amikor ’a szavazófülkékben történt forradalomról’ beszél, hanem gátlástalanul manipulál. Már a második forduló estéjén megindította azt a verbális offenzívát, amelyik a parlamenti ülésezés kezdete, illetve a saját hivatalba lépése óta feszített ütemben zajló autokratikus hatalmi építkezés számára készítette elő a terepet. A forradalom – ami nem más, mint a jog félresöprése ’az igazság’, ’a nép’ stb. nevében – tudniillik most történik, a szemünk előtt. Nem a fülkékben és nem a nép hajtotta végre, hanem a kormányzat – a választásokon szerzett demokratikus mandátumával visszaélve. A jogilag ki nem hirdetett, ám a gyakorlatban annál inkább megvalósított rendkívüli állapot körülményei között: sorozatos törvény- és alkotmánysértések árán. Hogy csak a legfontosabbat mondjam: a (még) hatályos alaptörvény 2. §-a szerint: ’A társadalom egyetlen szervezetének, egyetlen állami szervnek vagy állampolgárnak a tevékenysége sem irányulhat a hatalom… kizárólagos birtoklására.’ Márpedig Orbán eddigi tevékenysége másra sem irányult!”
„Bár a hatalma már most is csaknem kizárólagos: semmilyen alkotmányos vagy politikai ellensúlya nincsen – ő mégsem tűnik elégedettnek. A vonásai dúltak, az arcán feszültség, a ráncok már nem tudnak rajta elsimulni. Láthatóan megviselte őt a nyolcéves ’száműzetés’. Ami után – bármily meglepően hangzik – nagyon egyedül maradt. A régi Fidesz fő ereje: a politikailag együtt szocializálódott, az egymásban való feltétlen bizalom alapján összetartó, kifelé zárt, belül demokratikus férfiközösség rég a múlté. Szájer még maga ment Brüsszelbe; Áder már kénytelen volt: kitelt itthon az ideje; Deutschnak a becsülete is. Stumpf most lett kifizetve az alkotmánybírósággal (volt képe elfogadni). Orbán mellett-mögött már csak az öreg barát, a jellemnek tán egyenes, demokratának azonban – a politikai ellenfelekkel szemben táplált mind kórosabb gyűlölete miatt – rég alkalmatlan Kövér maradt. Rajta kívül (az egy Navracsicsot talán kivéve) egyre kontraszelektáltabb végrehajtók, különféle rendű-rangú kegyencek sürögnek-forognak Orbán körül.”
„A vezér mindent és mindenkit maga alá gyűrt: pártot, embert, intézményt, hivatalt. És főleg: döntést. A hatalomkoncentráció ilyen foka kizárja, hogy – legyen bármilyen kiváló mentális és fizikai állapotban – kellő felkészültséggel, elegendő információ birtokában hozzon sorozatban jó döntéseket. És ő sem a régi már: a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának középületekben való kiakasztatása jelezte leginkább, hogy Orbán ítélőképességével is komoly bajok lehetnek.”
2010. szeptember 21.
Az iskolákban nem bukott meg az integráció
Népszabadság
„Az elmúlt hat évben drasztikusan nőtt a cigány iskolák száma.” A Magyar Nemzet „így vonta le annak a tanulmánynak a konklúzióját, amelyre cikkeiben hivatkozott: ’az eredmények fényében úgy tűnik, hogy az integrálás erőszakos jogszabályokkal való kikényszerítése nem járható út, sőt az előző oktatási kormányzatok céljukkal éppen ellentétes hatást értek el’.”
Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványnak „az integráció hatásvizsgálata alapján kellett tanulmányt készítenie… a kutatás két vezetője, Havas Gábor és Zolnay János szociológusok.”
„Havas és Zolnay úgy érzik, a Magyar Nemzetben… koncepciózusan ragadtak ki adatokat a kutatásunkból azért, hogy a kormánykommunikációval egybevágó integrációellenes állításokat a félremagyarázott vizsgálati eredményekkel igazolhassák – állítják egybehangzóan.”
„Az integrációs pedagógiai rendszer (IPR) bevezetésekor az akkori oktatáspolitika nem csak az integrációt, hanem az egész oktatási rendszer modernizációját tűzte ki célul… A pedagógusok olyan módszerekkel ismerkedhettek meg a programhoz kapcsolódó továbbképzéseken, amelyekkel addig nem találkoztak, és amelyek fölkészítették őket arra, hogy miként segíthetnek a hátrányos helyzetből induló gyerekeknek. A kutatásból kiderül, hogy az IPR szerint oktató pedagógusok jobban élvezik a tanítást, és a mélyszegénységből érkező gyerekek is jobban élvezik a tanulást…”
„Az 1985-ben törvénybe iktatott szabad iskolaválasztással Magyarországon kialakult a világ legszélsőségesebben szelektáló iskolarendszere, és ezt a helyzetet még a 2005-ös körzethatármódosítási rendelet sem tudta orvosolni, bár valamelyest korrigálta.”
„És néhány tény a kutatásból: bár 2004 óta jelentősen (legalább 34 százalékkal) nőtt a cigány többségű iskolák száma, ám mindez annak ellenére történt, hogy bevezették az IPR-t. Vagyis, ha nincs ilyen program, akkor ennél is nagyobb mértékű lenne a szegregáció növekedése. A roma és szegény gyerekek elkülönítése elsősorban a kisvárosokra, kistelepülésekre jellemző. Összességében a roma gyerekek negyven százaléka szegregált körülmények között tanul. A nagyobb városok javuló mutatói azt mutatják, hogy ha egy fenntartó – például Hódmezővásárhely – javítani akar a gyerekek iskolai esélyein, akkor érhet el eredményeket.”
2010. szeptember 21.
Ügyvédi tevékenység másik tagállamban
A Dr. Donat Cornelius Ebert kontra Budapesti Ügyvédi Kamara ügyről
Jogi Fórum
„Az uniós jog értelmében a valamely tagállamban ügyvédi tevékenység folytatására jogosultak a többi tagállamban is gyakorolhatják – mégpedig külön szakmai gyakorlat vagy kiegészítő képzés elvégzése nélkül – az ügyvédi tevékenységet, azzal a megszorítással, hogy továbbra is csak a saját tagállamuk szerinti szakmai megnevezésüket használhatják.”
„Az európai közösségi jogászként bejegyzett ügyvéd tehát Magyarországon az ’ügyvéd’ elnevezés alatt nem, hanem csak a saját tagállama szerinti szakmai megnevezéssel gyakorolhatja az ügyvédi foglalkozást, viszont szinte mindazon ügyvédi tevékenységeket elláthatja, mint a magyar ’ügyvédek’. Amennyiben a külföldi szakmai elnevezés alatt dolgozó ügyvéd szolgáltatását a magyar ’ügyvéd’ megnevezés alatt is szeretné nyújtani, úgy kérnie kell a magyar ügyvédi kamarába történő felvételét. Mindehhez a magyar joggal kapcsolatos szakmai gyakorlat megszerzését és a magyar nyelv megfelelő szintű ismeretét kell bizonyítania.”
Dr. Donat Cornelius Ebert „Magyarországon ’Rechtsanwalt’-ként és így ’európai közösségi jogász’-ként tevékenykedő német ügyvéd véleménye szerint az ügyvédek tekintetében hazánk nem megfelelően ültette át a magyar jogba a felsőfokú diplomák elismeréséről szóló irányelvet, mivel elmulasztotta meghatározni az irányelvben meghatározott szakmai adaptációs időszak vagy alkalmassági vizsga teljesítésének feltételeit. E feltételek meglétének hiányában pedig a német ügyvéd szerint a ’Rechtsanwalt’-ként ügyvédi tevékenységre jogosító, Németországban kiállított oklevelét Magyarországnak minden további nélkül el kell ismernie, és fel kell őt jogosítani az ’ügyvéd’ cím használatára.”
„Az ügyben eljáró Fővárosi Ítélőtábla azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy az említett” uniós szabályozás „értelmezhető-e akként, hogy a felsőfokú diplomák elismeréséről szóló irányelv nem megfelelő átültetése azzal a következménnyel jár, hogy az érintett német ügyvéd magyarországi ügyvédi kamarai tagság nélkül is jogosult hazánkban az ’ügyvéd’ megnevezés alatt tevékenykedni.”
„A bíróság szeptember 16-án tárgyalja az ügyet…”
2010. szeptember 16.
E.A.-H.ZS.: Az Isten háta mögött
Hírszerző
„Korábban már-már olyan érzésünk támadt, hogy… nincs valódi ellenzéke Orbán Viktor kétharmadának, aztán a múlt héten kiderült: létezik az a ’bátor kérdező’, aki fölteszi a NER alapító atyáinak és alapító anyáinak (a lapító anyád, azt) elevenébe vágó kérdéseket, és egy kiemelten fontos (?) társadalmi alrendszer problémáin keresztül világít rá a magyar emberek millióit gyötrő gondokra; ráadásul levonja az adott helyzetben lehetséges egyetlen következtetést: az önkéntes száműzetést.”
„Természetesen arról van szó, hogy lemondta a válogatottságot Huszti Szabolcs labdarúgó.”
„Hirtelen a távoli Oroszország friss, nyugatos szellője kavarta föl a magyar futballközeg áporodott levegőjét.”
„Huszti közleményében meglepő pontossággal és szokatlan őszinteséggel került megrajzolásra világverő futballunk nem egy nyavalyája: a kollektív öncsalásra való hajlam, a politikához dörgölőzés, a homályos és kusza belső viszonyok.”
„A levél ellenpontozásaként rögvest meg is érkezett a magyar labdarúgás élő megtestesülése, minden jó tulajdonságának - úgymint: intelligencia, tolerancia, absztinencia – szubsztrátuma: Mészöly Kálmán. A Szőke Szikla nehezen tudta türtőztetni felindultságát, szerinte a középpályásnak máshogyan kellett volna viselkednie: ’oda kellett volna mennie Egervárihoz, hogy Sanyi bá’, bajban vagyok, kikészültem, hadd maradjak ki egy időre a válogatottból’.”
„Mint ahogy az évtizedek óta zajlik. ’Józsi bá’, nem szorítana helyet a kezdőben, tudja, megfigyelők jönnek az albán harmadosztályból’. ’Karesz bá’, nem-e tudná-e megsürgetni a lakáskiutalásomat?’”
„A sportzsargon a magyar művelődéstörténet külön fejezetét képezi, sajátosan egyesíti a kültelki maffiák és a kisdedóvók stílusjegyeit. Ami felettébb érdekes, az az, hogy ezt a gügyögéssel palástolt kéz kezet mos módit a közvélemény nemcsak elviseli, de nem egyszer kifejezetten igényli is.”
„Az a közvélemény, amely - noha a lopásról többnyire maga is beható ismeretekkel rendelkezik - tettetett naivitással és habzó szájjal követel példás büntetést az összes korrupciógyanús ügyben; például messzemenőkig helyesli a szaros ötmillióért kiszabott letöltendő öt évet (de csak azért, mert ilyen esetekben nem szokás életfogytiglanit adni), ellenben megnyugvással veszi tudomásul, ha a nemzet aktuális hősét, a mi fiunkat – a Mercedesének szélvédőjén szétkenődő biciklista miatt, illetve annak ellenére – gyakorlatilag felmentik. A többség nagyon is rendjén valónak tartja, ha egy halálos gázolást a szakosztályelnök bá’ az ügyész bá’-val, meg a bíró bá’-val előre lezsíroz.”
„Csak a realitásokkal való szembenézésben, a szisztematikus aprómunkában nem hisz senki errefelé.”
„Távol álljon tőlünk, hogy a Huszti Szabolcs mondandójából kibomló gondolatokat eszmetörténeti magasságokba emeljük, azonban az általa megpendítettek nagyon is magyarázhatók azokkal a tulajdonságokkal, melyeket már Széchenyi is a fő nemzeti bűnökként tartott nyilván: a hiúságból fakadó önáltatással, a szalmaláng-lelkesedéssel, a restséggel és az irigységgel.”
„A siker ezért a magyar embernek jár, sőt a siker az van, csak galád módon elcsalják, eltakarják előle, az eléréséhez tehát nem munkára van szükség, hanem ráolvasásra, mágiára, amelyik megtöri az átkot.”
2010. szeptember 5.
Oliver Burkeman: Civil gerillák a jó modorért
Metazin, Guardian
„’A boldogsággal kapcsolatos kutatások külön figyelmet szentelnek a hála, a nagylelkűség és a megbocsátás erényeinek. Az én mindennapi örömeim között azonban fontos helyet foglal el az udvariasság kikényszerítése, más szóval a faragatlanok elleni gerillaakciózás’ – írja Oliver Burkeman, a Guardian publicistája.”
„Gareth Edwards brit blogger civil mozgalmat szorgalmaz a neveletlenség visszaszorítása érdekében. A londoni metrósztrájk idején a pótlóbuszra várt, amikor egy fiatal férfi betolakodott a mögötte álló idős nő elé. Bár Edwards ezzel nem került hátrébb, mégis bosszantotta a pimaszság, amit az idős hölgy nem mert szóvá tenni. Ezért gondolt egyet, és maga elég engedte az asszonyt, és még hetven sorban állót. Amikor az idős nő a sor elejére ért, előre tessékelte Edwardsot. A befurakodó fiatalember így végül hoppon maradt: később szállhatott fel, mintha illedelmesen kivárta volna a sorát.”
„Hasonló apró trükkökkel elégtételt vehetünk az íratlan szabályok megsértőin. Telepedjünk a több ülést elfoglaló utas mellé akkor is, ha még máshol bőven van szabad hely. Ha az autósok nem akarnak átengedni a zebrán, legyünk erőszakosak, kényszerítsük fékezésre a vezetőt, aztán csigalassan keljünk át az úton – javasolja Burkeman, majd hozzáteszi, hogy a jómodor nevében a neveletlen polgártársakat móresre tanító altruista büntetések nemcsak jóérzéssel töltik el az embert, de egyúttal segíthetnek érvényre juttatni a társadalmi normákat, és elviselhetőbbé tenni a nagyvárosi együttélést.”
„A móresre tanításhoz elengedhetetlen a jó fizikum, hiszen a passzív agresszió hatására könnyen elszabadulhatnak az indulatok.”
2010. szeptember 1.
Ki kell-e függeszteni a NYENYI-t az iskolákban ?
Zugügyvéd (blog)
„A NENYI kifüggesztése ügyében jött az alábbi kérdés: a közoktatási intézmény államigazgatási szerv-e?”
„Tisztelt Zugügyvéd!
Iskolaigazgató vagyok. Az a kérdésem, hogy az önkormányzati fenntartású általános iskolában ki kell-e függeszteni a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot? Több szülő beígérte, hogy bepanaszol, mert az évnyitón nem találták az aulában a falon.
…de szerintem az iskola nem államigazgatási szerv…
Köszönettel: D. B.”