rss      tw      fb
Keres

Térjünk csak vissza a „rovásírásos időszakra”!

Kovács László szombaton, Apagyon tartott sajtótájékoztatóján  arra figyelmeztetett: az áprilisi választás eldönti, Magyarország tovább halad-e azon az úton, amely felzárkóztatja a modern Európához, vagy visszafordul a II. világháború előtti időszak felé, amikor egyetlen politikai erő határozta meg, mi a nemzeti érdek. A híradás szerint a politikus fölhívta a figyelmet: bízik a választók bölcsességében, akik megakadályozhatják a múltba fordulást, amely "ráadásul a rovásírásos időszakra való visszatéréssel is fenyeget".
Ennyit tudunk meg a különböző híportálokon a tudósításokból – az, hogy Kovács elemezte az előző nyolc év gazdasági és politikai eseményeit, beszélt a szociáldemokrácia étékeiről és az MSZP programjáról, jóformán csak a Népszava tudósításából derül ki.
Első tanulság: a magyar média bulvarizáltsága olyan fokú, hogy veszélyes „jókat mondani”, mert a végén csak az jelenik meg, a fontos dolgok nem. Második tanulság: ha tudjuk, miről beszélünk, akkor nem mondunk értelmetlen mondatokat. Mert ha valóban ez és így hangzott el – függetlenül minden más, fontos tartalmi elemtől –, akkor meg kellene tudni magyarázni, mit jelent a „ráadásul” és a „rovásírásos időszakra való visszatérés”.
Harmadik tanulság: nem ártana, ha a történelemoktatás többet foglalkozna a korai magyar történelemmel – akkor nehezebb lenne olyan mérhetetlen mennyiségű sületlen ostobaságot terjeszteni róla, amennyit ma a nyakába kap a gyanútlan és mesékre fogékony érdeklődő. Akkor például lehetne azt mondani: jöjjön bizony a „rovásírásos időszak”.
Nem bizonyos még, de valószínű, hogy a honfoglalás előtt ismerte meg a magyar törzsek egy része – márpedig a honfoglaláskori magyar törzsszövetség nemcsak félelmes haderejű és meglehetősen gazdag alakulat volt, hanem befogadó, a különféle nyelvű, vallású csatlakozó népekkel toleráns is. Más kérdés, hogy a nem csatlakozókat szolganéppé tették – de sem vallást, sem nyelvet nem erőltettek rájuk még ekkor sem.
A székely írás ma ismert ábécéjének születése pedig Mátyás korára tehető – Mátyás művelt történetírói népszerűsítették, s ekkoriban született a gondolat is, hogy a magyar és a héber nyelv rokonságát többek között a két nép jobbról balra haladó írása is igazolja. A későbbiekben is saját koruk legműveltebb humanistái terjesztették, aztán nagyon sokban Baranyai Decsi Jánosnak, a román származású, nagy tudású ferences Kájoni Jánosnak és a pietista – azaz a keresztény felekezetek harmonikus együttélésére törekvő –, félig magyar, félig szlovák Bél Mátyásnak köszönhette, hogy ismerete napjainkig fennmaradt.
Szóval nem a rovásírással van a baj – hanem azokkal, akik az árpádsávos zászló és a turul után ezt is lejáratják azzal, hogy szalonképtelen politikai törekvéseik mögé hagymázas ideológiákat teremtenek a segítségével. Az árpádsáv és a turul ma már menthetetlennek látszik – roppant sajnálatos lenne, ha a gazdag művelődéstörténeti hátterű székely írás is erre a sorsra jutna.


(Sándor Klára)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!