Kormányzati versus múzeumi

Mármint negyed, városnegyed. Az előző kormány – mint tudjuk – kormányzati negyedet tervezett a Nyugati Pályaudvar mellé és sínei fölé, amely terv azonban egy banánhéjon elcsúszott: valami jelentéktelen jogi probléma akár évekkel is visszavethette volna az építkezés megkezdését. Így az akkori kormány – igen bölcsen – célszerűbbnek látta, hogy az ügyről a döntést átengedje a bármilyen színezetű következő kormánynak. (A moratórium tehát elég korán elkezdődött.) Nos, ha nem is a várható új kormányerő mint olyan, de annak budapesti erős embere most bejelentette: az elvetélt kormányzati negyed helyére múzeumi negyedet terveznek fölépíteni, amely összekapcsolható lenne a Hősök terén álló múzeumokkal is.

A korábbi elképzelés a kormányzati negyedről nem abból indult ki, hogy ezt a területet hasznosítani kell. Először arról döntöttek, hogy kellene egy kormányzati negyed, amely a kormányhivatalok működését leegyszerűsítené és olcsóbbá is tenné. Csak ezután kerestek helyszínt, s döntöttek a Nyugati Pályaudvar és környéke mellett. Hogy őszinte legyek, a magam részéről némileg szkeptikus voltam a helyszínt illetően, például már eleve kissé bizarrnak tartottam a vasúti sínekre való ráépítést, éppígy a városközlekedési problémákat is. De hát a szakértők úgy látták, meg tudják oldani a problémákat, én meg nem vagyok szakértő, csak lokálpatrióta.

A mostani terv viszont abból indul ki, hogy a területet hasznosítani kell, s e hasznosításhoz keres funkciót. Múzeumi negyed? Nem rossz. Bár a kérdés persze fölvetődik, hogy a kormányzati negyed által megoldani vélt problémák akkor most hogyan is lesznek majd megoldva, de ezt most ne firtassuk. Régi probléma ugyanis bizonyos múzeumok elhelyezése. Mindenekelőtt a Néprajzi Múzeumé, mely jelenleg a volt Kúria épületében van – úgy, ahogy – elhelyezve. Ezen kívül bizonyos műszaki és építészeti gyűjtemények ma semmilyen elhelyezéssel nem rendelkeznek. A bejelentő róluk, sajnálatos módon, nem szól. Ehelyett egy kortárs művészeti múzeumot említ (aminek a terve már korábban is fölmerült, s akkoriban a szakma azon töprengett, mit is fognak majd ott elhelyezni), továbbá egy ún. Európa Házat (a kontinens népeinek kulturális és gasztronómiai bemutatkozóhelyeként), sőt egy rádióbeszélgetésben a Műcsarnokot is. Ami ugyebár a Hősök terén már ott van, de áthelyezésével legalább tényleg szerves lehetne az összeköttetés, ami különben a térképen ugyan könnyedén, a valóságban azonban elég nehezen megvalósítható.


Tildy Tibor felvétele - villamosok.hu

Egy kissé már ez is esetlegesnek tűnik tehát, az az ötlet azonban még inkább, hogy a Nyugati Pályaudvar épületét is alakítsák át a volt párizsi Gare d’Orsay (és a lipcsei Bayerischer Bahnhof) mintájára, úgymond bejárati épületté (?) a „múzeumpromenádhoz”. Ugyanis a Nyugati ún. Eiffel-csarnoka (nem maga Eiffel, csak az irodája tervezte) nemigen hasonlítható hasznosíthatóság szempontjából a volt párizsi pályaudvarhoz. A jelenlegi hasznosításnak viszont vannak előnyei: ilyen mindenekelőtt az, hogy itt a vonatok egészen a városközpontba bejönnek. (Párizsban és Lipcsében más pályaudvarokon úgyszintén.) Ezért is szerepel régóta napirenden gyorsvasúti összeköttetésének terve a Ferihegyi Repülőtérrel. Ha a pályaudvar megszűnne, ezen a vonalon nyilván kicsit kintebb kellene új fejállomást létesíteni.

Mindezzel együtt az ötlet, egészében véve, nem rossz. Hogy sok pénzbe fog kerülni, az viszont biztos. Ám, amint egy újságíró megjegyezte, ez a terv mindenképpen jobban kommunikálható, mint a kormányzati negyed terve, amiről a mindig gyanakvó adófizetők nehezen akarták elhinni, hogy a megvalósítása tényleg megtakarítással fog majd járni. A jobb-populista párt meg fennen hangoztatja, hogy ő aztán majd kivizsgáltatja hatalomra kerülve, „hová lett a kormányzati negyed 11 milliárd forintja”. Pedig a múzeumi negyed terve is például a magántőke bevonásával számol, összesen mintegy 15 éves távlatban, amit, ha a régi kormány hangoztatott volna, azonnal a legkülönfélébb gyanúkat fogalmazták volna meg vele szemben. Amikor egy rádióbeszélgetésben a kérdező fölvetette: vajon az embereknek nem jut-e majd mindenféle huncutság az eszükbe ezzel a nagyszabású beruházással kapcsolatban is, az amúgy pokróc-modoráról közismert tervgazda halálra sértődött. Holott nem hangzott el tényleges gyanú – csak éppen nehezére esett beismerni, hogy az ő gyanúsítgatásuk is eleve rosszhiszemű.

Végül az a gyanú azonban tényleg óhatatlanul fölvetődik, hogy a várakozások szerinti új kormány és/vagy városvezetés már megint mindenáron valami mást akar csinálni – úgy, ahogyan ez a Nemzeti Színház esetében történt. Ennek az épületnek az esztétikai „értékeivel” most éppúgy nem óhajtok foglalkozni, ahogyan a mellé mintegy ellenpontként fölépített Művészetek Palotájáéval sem. De egy dologra hadd hívjam föl mégis a figyelmet. A kicsinyesség mindig megbosszulja magát, a várostervezés esetében különösen. Az említett két épület elhelyezése egyszerűen katasztrofális, mégpedig azért, mert nem csináltak semmit a mellette elhúzódó gyorsvasúti és a villamos-sínekkel. Aki járt ott – tömegközlekedéssel persze, mint gondolom, a nagy többség –, tudja, miről beszélek. A gyorsvasút egy korszerű végállomását a Közvágóhídnál kellett volna vagy kellene (a HÉV-hez kapcsolódva) kiépíteni, a villamost meg odáig a felszín alá süllyesztve kivezetni. De hát erre, jó magyar szokás szerint, már nem jutott pénz. Fő, hogy a presztízsberuházások elkészültek.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!