Életünk október 3. után
- Részletek
- Az olvasók írásai
- 2010. szeptember 30. csütörtök, 04:40
- Gulyás András
Gulyás András
Kövér László, aki biztosan azért találtatott alkalmasnak a Parlament elnöki tisztségét betölteni, mert jelleméből fakadóan, ab ovo integráló személyiség, nemrég Nagykanizsán tartott lakossági fórumot, vagy inkább kampánygyűlést. Azt mondta az immár komilfó külsőt öltött egykori Fidesz elnök, hogy október 3-án vége lesz a nyolc éve tartó szakadatlan kampánysorozatnak, és végre-valahára az életünkkel foglalkozhatunk. Ez ugye azt jelenti – legalábbis az én olvasatomban –, hogy az elmúlt nyolc évben (meg az azt követő szűk félévben) nem foglalkoztunk az életünkkel, ami ugye, tekintettel az idő hosszára, bizony elég különös vagy inkább botrányos dolog. A baloldali kormányzás idején még csak érthető is, ők ugye nyolc éven át nem győztek „rárontani a saját nemzetükre”, nemhogy a létünkkel foglalkoztak volna. De kérdem én, mi akadályozta kétharmados többségük biztos tudatában a (fülke)forradalom győzteseit, hogy foglalkozzanak egy kicsit az életünkkel? Miért kellett (kell) várnunk, illetve várniuk október harmadikáig?
Egyáltalán milyen is lesz az a szép, új világ, amikor a kormány és hatalmas parlamenti többsége nekilát mindannyiunk életével foglalkozni? Hogyan és mit érzékelünk majd ebből? Az ember nem sok jót sejthet. Arra gondolhat, hogy azért nem kezdték el a nagy projektet a választásokig, mert a választást fontos nekik megnyerni, és ha nem várják meg az idejét, még veszélyben lenne az újabb fényes diadal. No de hát kérem, milyen is lesz a mi életünkkel való foglalkozás, ha az veszélyeket rejt magába rájuk nézvést? Csak nem talán ránk nézve is?
Azt is mondta még az egyik legnagyobb közjogi méltóság, (istenem, még leírni is, nemhogy kimondani!) hogy négy, sőt nyolc év „rombolását” nem lehet sem száz nap, sem néhány hónap, még egy-két év alatt sem helyrehozni, ahhoz bizony legalább egy ciklus szükségeltetik. Az eddigi idő – teszem most már hozzá én – még arra sem volt elég, hogy a csontvázakat kiemeljék a romok alól, pedig Varga Mihálynak egyéb dolga sem volt. Papcsák meg még csak most lépett színre igazán, és ki tudja mennyi idő fog eltelni, amíg a „nép ellenségei”, és a „haza árulói” után önmagát is elszámoltatja? Kérdés mármost csak az, mi lesz akkor, ha kevésnek bizonyul az a bizonyos négy év? Netán kihagyjuk a soron következő kampányt? Volt belőle úgyis éppen elég…